FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Jarhead (Thomas Newman)    JARHEAD   (2005)
       Bőrnyakúak


      

       zene: Thomas Newman
       vezényel: Thomas Newman
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 61:33




         1991-ben Szaddam Husszein katonái lerohanják az Irakkal szomszédos, olajban gazdag Kuvaitot. A szövetséges Egyesült Államok ezt nem nézheti tétlenül: hétről hétre egyre több és több katonája érkezik a térségbe, hogy megálljt parancsoljon a diktátornak. Swoff (Jake Gyllenhaal) tengerészgyalogos mesterlövész egy közülük, de sem ő, sem a haza hívó szavára csatába vonuló társai nem azt kapják, amiről álmodtak: hősies küzdelmek helyett a sivatag végeláthatatlan dűnéi közt kell szobrozniuk addig, míg nem történik valami. Az idegőrlő várakozás hatására a katonák soraiban így megkezdődik egyfajta demoralizáció, amelynek során harci kedvüket a szél a sivatag homokjával együtt lassan kezdi elfújni...
         Sam Mendes legújabb filmje szakított a háborús filmek hagyományaival, így klisémérőm nem jelzett különösebben magas értéket. Persze ezúttal is megkapjuk a kötelező köröket a kiképzést és az újonc beilleszkedését bemutató jelenetekkel, de ebben a moziban nem érdemes patrióta szónoklatokat, és a szikrázó nap fényében lobogó zászlókat keresni - hitelességet annál inkább. A katonák unalmának megjelenítése tökéletesre sikeredett, mégha ez azzal is járt, hogy időnként a moziteremben ülők velük együtt unatkoznak. Igazság szerint a film előtt nem ártana a nézőket felkészíteni arra, hogy nem agyatlan lövöldözéseket fognak látni két órán át, hanem egy filmdrámát, ami éppen katonák között játszódik. Aki eleve erre készül, az megtalálja számítását, a háborús akciófilmek kedvelői meg inkább várják meg a "Rambo" következő epizódját - a járókeretes akcióhősökön legalább még nevetni is lehet, ha épp lelassulna a cselekmény...

         A főleg drámákban ("Ha eljön Joe Black", "A remény rabjai", "Angyalok Amerikában") jeleskedő Thomas Newman Sam Mendesszel az "Amerikai szépség" óta dolgozik együtt (az első közös sikert "A kárhozat útja" követte Tom Hanksszel). A rendező-zeneszerző páros előző munkáinak hangulata most nyomokban sem lelhető fel, mert mindketten egy olyan műfajt próbáltak ki, amelyben korábban nem találkozhattunk a nevükkel.

         Két dolog jellemző Thomas Newman albumaira. Az első az, hogy a CD-n szinte mindig megtalálhatóak azok a korhű dalok, melyeket a szerkesztők az instrumentális trackek közé raknak be, szétszabdalva azok egységét. Lehet, hogy a filmes élmény még friss, mert ugyanezt a módszert most valahogy nem érzem zavarónak a "Jarhead"-nél.
         A lemezhosszra nem lehet panasz - ahogy a kiadóra jellemző színvonalas borítóra sem -, két nóta ellenben kimaradt titokzatos módon: az első a Nirvana balladája, a "Something in the Way", amelynek pedig megvolt a szerepe a mozgóképben, míg a másik egy jól sikerült rapszám Kanye Westtől ("Jesus Walks"), ami már az előzetes alatt is ütött, és a stáblista alatt szintén ez szól. Található a lemezen egy olyan dal, amit valószínűleg rádiós agyonjátszottsága miatt nem szerettem sohasem, ez nem más, mint Bobby McFerrin a capella "Don't Worry Be Happy"-je. Eddig megúsztam, hogy soundtracken akadjak össze vele, ám most utolért a végzetem - fura, hogy a film után egész megkedveltem. A T. Rex "Bang a Gong" glamrock felvétele egy másik klasszikus, ahogy a Naughty by Nature "O.P.P."-je is nosztalgikus hatású utazás a '90-es évek elejére. Az egykor rapistenekként tisztelt Public Enemy-tagok a "Fight the Power"-t adják elő (amivel elkápráztatva azért nem lettem), és mind a film, mind a CD végén Tom Waits dörmög reszelős orgánumával: ez a szomorkás "Soldier's Thing".
         Másik sajátossága a Thomas Newman szerzeményeit tartalmazó kiadványoknak, hogy a zenék közt gyakorlatilag minden megtalálható, ami a filmben elhangzott, sok-sok rövid track képében ("The Green Mile"-on betétdalokkal együtt 37 szám lelhető fel). Ez így van most is. Az énekes számokkal ellentétben az instrumentális szerzemények nem követik a filmnek megfelelő kronológiát, de szerencsére ennek most nincs is túlzott jelentősége.

         A lemezre egyaránt jellemzőek a pergősebb és a nyugodtabb szerzemények. Előbbieket úgy lehetne meghatározni, hogy a komponista afféle sivatagi drum & bass-szel állt elő. Habár természetesen a "d'n'b"-jelzőt nem lehet maradéktalanul rásütni ezen kompozíciókra, az ütemek azonban elég nagy szerepet kapnak a score-ban, amit egyes részletei miatt talán Hans Zimmer "A Sólyom végveszélyben"-jének zenei anyaga mellé lehetne beilleszteni. A lemezindító "Welcome to the Suck" a szerzőhöz képest kimondottan zord gitármotívuma például az említett lemezen is szereplő "Barra Barrá"-val (előadó: Rachid Taha) van rokonságban. Az ebbe a mérsékelten keményebb vonulatba passzoló dübörgés kimondottan jól áll Newmannek, így elég hamar megállapítható, hogy a műfajváltásából adódó esetleges bizonytalanságot (korábban még nem készített háborús filmhez aláfestést) egyáltalán nem érezni művén, sikerrel vette az akadályt, akár a "Finding Nemo"-val is tette anno. Az említett feszesebb körbe tartozik a hegedűk fűrészelése miatt népzenei motívummal átitatottnak ható "Full Chemical Gear", a katonák technikailag manipulált kiabálásával nyitó "Zoomies" és a lüktető "Listen Up", melyek jobbnál jobb darabok. De nem keménykedik feleslegesen a művész: a játékos "Dickskinner"-hez szinte hangszerként szóló fütyülést ad a gitárpengetés mellé, és a "Battery Run" ütöseinek használatát is oktatni lehetne, a "Pink Mist" ritmusairól nem is beszélve.

         Bár a szerző alapvetően "civil" drámáknál szokta kamatoztatni egyedi előadásmódját, jól ismert stílusát sem kell hiányolnunk A kevésbé zúzós pillanatok közé behelyezett lágyabb perceket korábbi művei közül leginkább a "Mad City" és az "Erin Brockovich" elegyeként írnám le. Igaz, utóbbi nem tartozik kedvenceim közé tőle, de ebben a formában variálva teljesen korrekt lett. Tipikus newmani sajátosság a szintiütősök használata, amit ezúttal is megkapunk már a második "Raining Oil"-ben, vagy később a "Desert Storm"-ban, és abban a "Permission to Fire"-ban, ami csendesebb véggel van megáldva. Ezek a muzsikák különféle effektekkel is el vannak látva (a "No Standard Solution"-ben mintha békák kuruttyolnának, az "Unsick Most Ricky-Tick" pedig elhúzó repülők hangjának imitációjával kezd), ami azt jelzi, hogy alkotójuk képes haladni a korral.
         Végezetül a score-ban fellelhető misztikus jellegű kompozíciókról írnék néhány mondatot. A "Bőrnyakúak"-at nem ismerők szemében ezek nem lesznek többek sejtelmes trackeknél, ám a filmbeli jelenetekhez kötve lesz egyértelmű, hogy mennyire zseniális zeneszerzővel van dolgunk. Amikor a sivatag perzselő forrósága égeti a tarkókat ("8 Men, 5 Camels") vagy lángoló olajkutak fekete füstje teszi éjszakává a nappalokat, és a feketévé vált homok eredeti színe csak a léptek nyomán válik láthatóvá ("Desert Sunrise"), hallhatóan akkor érzi magát Thomas Newman igazán nyeregben.

         A szerző egy olyan látásmódot képvisel, melynek első hangjairól felismerhető a világa, ugyanis alig van olyan komponista, aki ilyen intenzitással olvasztana bele extrém hangszereket kreációiba, mint ő. Különlegesség, hogy a lemezborítón felsorolt, ránézésre több, mint száz közreműködő jelenlétét nem érezni igazából. A külön kiemelt zenészek munkáját annál inkább: nevük mellett olyan hangszerek vannak felsorolva, melyeket rajtuk kívül vélhetően nem sokan ismernek. Azok, akik kedvelték "A Sólyom végveszélyben" formabontó zenei világát, vagy akik szeretik, ha egy lemez nem ragad le egy stílusnál, hanem ütemeket kombinál drámai elemekkel, azoknak minden bizonnyal elnyeri tetszését a "Jarhead" soundtrack.
         Legyen szó a cselekmény felpörgéséről, a katonák magányáról vagy összeomlásáról, vagy szürrealisztikus jelenetről (ló az olajesőben), Thomas Newman rendkívül jól eltalálja az odaillő hangokat, és pusztán annyi szépséghibája van az egész lemeznek, hogy a trackek átlag másfél percnyi hosszúsága sok ötlet kifejtésére nem alkalmas (ez már a filmben is zavaró volt). A "Jarhead" soundtrack így nem válik alkotója legjobb darabjainak egyikévé, inkább "csak" egy nagyon hatásosra sikeredett jelzés arról, hogy bármilyen műfajban lehet ezután rá számítani. Ami azt illeti, erről lesz is szó, hiszen Hannibal Lecter ifjúkori fogcsattogtatásainál ("Young Hannibal: Behind the Mask") fogunk legközelebb találkozni a nevével. Várni fogjuk.

         Utólagos információ: az előzetes hírekkel ellentétben Thomas Newman helyett Ilan Eshkeri és Shigeru Umebayashi lett végül a "Hannibal Rising" címmel bemutatott mozi komponistája.


    Bíró Zsolt
    2006.01.07.




    Tracklista:

      1. Welcome to the Suck (1:25)
      2. Raining Oil (2:18)
      3. Battery Run (1:14)
      4. Mirage Bedouin (1:33)
      5. Don't Worry Be Happy - Bobby McFerrin (4:50)
      6. No Standard Solution (1:03)
      7. 8 Men 5 Camels (1:32)
      8. Full chemical Gear (2:01)
      9. Unsick Most Ricky-Tick (1:27)
    10. Morning Glory (1:32)
    11. Bang a Gong (Get it on) - T. Rex (4:26)
    12. Desert Storm (1:54)
    13. Desert Sunrise (1:44)
    14. Zoomies (2:17)
    15. Horse (1:30)
    16. Pink Mist (2:15)
    17. Jarhead for Life (1:28)
    18. O.P.P. - Naughty by Nature (4:30)
    19. Dickskinner (3:35)
    20. Permission To Fire (4:54)
    21. Dead Anyway (2:05)
    22. Scuds (3:00)
    23. Listen Up (1:42)
    24. Fight the Power - Public Enemy (3:48)
    25. Soldier's Things - Tom Waits (3:18)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Finding Nemo

    The Thin Red Line

    We Were Soldiers

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam