FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Anaconda  Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody  Deep Blue Sea  On Deadly Ground  Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Jagged Edge (John Barry)    JAGGED EDGE   (1985)
       Kicsorbult tőr


      

       zene: John Barry
       vezényel: John Barry
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 27:36




         Page Forrestert (Maria Mayenzet), a gazdag örökösnőt holtan találják a lakásán. Férje, Jack (Jeff Bridges) minden segítséget megad a rendőrségnek a nyomozásban, legalábbis addig, amíg nem kezdik el őt gyanúsítani. A megtalált bizonyítékok alapján Jacket perbe fogják, a férfi pedig Teddy Barnest (Glenn Close) fogadja fel ügyvédnek, annak ellenére, hogy a nő évek óta nem vállalt el hasonló esetet. Az ügy során Teddy egyre szorosabban kötődik védencéhez, és végül szerelem szövődik köztük - eközben azonban az ügyvéd számára is egyre bizonyosabbnak tűnik Jack bűnössége. Hogy mi lesz ebből, az kiderül a szerző, Joe Eszterhas többi filmjéből.
         Az 1985-ös "Kicsorbult tőr" minden hibája ellenére sikeresen megalkotta az erotikusan túlfűtött bírósági dráma műfaját. A nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején elindult mozgalom számos filmmel büszkélkedhet; olyan remekeket köszönhetünk neki, mint a "Bűnben égve" vagy a "Gyilkos törvény". A "Kicsorbult tőr" másik érdeme, hogy a műfajhoz megadta a megfelelő zenei alaphangot, ami nem más, mint a szintetizátorból elővarázsolt ambient, amit időnként megzavar valami ijesztő elektronikus krákogás. Mind a filmek, mind a filmzenék tekintetében a kört végül Eszterhas maga törte meg, amikor a hozzávalókat újra összerázva megalkotta az "Elemi ösztön"-t, ami szintén egy sorozatnyi imitációt hozott magával.

         A "Kicsorbult tőr" zenéjét John Barry szerezte, akit finoman szólva nem erről az oldaláról ismertünk meg eddig. Barry különösen ódzkodott a szintetizátorok használatától: bár a hatvanas években pionírként használta a Moog szintetizátort az "Őfelsége titkosszolgálatában" című filmnél, az idő előrehaladtával egyre óvatosabb lett. Szintetizátort szinte sohasem használt - ha mégis, gyakran fiatalabb technikusok segítségét kérte. Ez alól kivétel az 1985-ös film, amikor Barry úgy gondolta, mégiscsak ad egy esélyt a hangszernek. Örömteli szárnypróbálgatásait valaki felvette és lemezen is megjelentette.
         A lemezt annak idején bakeliten adták ki, és az összes tételt két szvitbe rendezték. Mikor a Varése Sarabande kiadó CD-n is megjelentette az anyagot, a tételeket szétszabdalták, és hosszas gondolkodás után minden egyes darabnak fantáziadús és beszédes tételcímeket adtak. Ennek köszönhető, hogy a "Kicsorbult tőr"-ről nehéz trackenként beszélni, az elektronikus dörmögés egybe van ömlesztve, és nehéz szétválogatni a tételeket, egy idő után pedig nem is érdemes. A zene abszolút funkcionális és Barry tapasztalatlansága a médiumban érezhető. Hallható, ahogy először lenyom egy billentyűt, hosszan kitartja, majd közben az összes effektet kipróbálja. Miután már a "Part I"-ban megtalálja a kedvenc horroreffektjét, ezután alaposan nyüstöli, amíg nem talál új kedvencet.
         Az első szvit negyed órája így telik el, a CD második felére azonban Barry nem tud ellenállni a kísértésnek, és bevezet két élő hangszert. A "Part IX"-tól kezdve nem tudja megállni, hogy egy szerelmi témával ne lepje meg a hallgatókat, és bár Barry álmában is tud ilyet írni, a sok szintetizátor-dörmögés után a leggyengébb téma is üdítően hat. Ezután ezt a témát hallhatjuk mindent trackben (vagy stílusosan partban) amíg nem kapunk egy színtiszta zongoraverziót az utolsóban. Bár a "Kicsorbult tőr" aláfestése elsősorban úgy vált ismertté, mint Barry egyetlen szintetizátor-zenéje, valójában a vége felé már két élő hangszer (furulya és zongora) is megszólal, ahogy a zeneszerző megunja a kísérletezést, és visszatér a gyökereihez fél órán belül.

         Mint már említettem, a zene CD-változatát a Varése Sarabande kiadó adta ki még 1993-ban, a régi CD Club-sorozat 13. darabjaként. Bár csak ezer példányban készült el, kifejezetten a gyűjtőket megcélozva, a csomagolás hihetetlenül igénytelen. Egyszerű CD-nyomat, rossz minőségű, a sötét festéktől hullámos CD-borító, és az ürességnél is kevesebb információt tartalmazó semmitmondó körítés, pedig egy ilyen, a hagyományostól eltérő stílusú zenénél szívesen olvastam volna a zeneszerző véleményét saját hangzásához képest szokatlan művéről.


    Hubai Gergely
    2008.01.09.




    Tracklista:

      1. Part I (3:52)
      2. Part II (0:41)
      3. Part III (2:23)
      4. Part IV (1:51)
      5. Part V (1:00)
      6. Part VI (1:16)
      7. Part VII (2:14)
      8. Part VIII (0:54)
      9. Part IX (1:02)
    10. Part X (4:40)
    11. Part XI (3:34)
    12. Part XII (1:20)
    13. Part XIII (2:49)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Appointment

    Birdy

    The Jacket

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Peppermint
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom

  • Filmzenékről röviden
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam