Page Forrestert (Maria Mayenzet), a gazdag örökösnõt holtan találják a lakásán. Férje, Jack (Jeff Bridges) minden segítséget megad a rendõrségnek a nyomozásban, legalábbis addig, amíg nem kezdik el õt gyanúsítani. A megtalált bizonyítékok alapján Jacket perbe fogják, a férfi pedig Teddy Barnest (Glenn Close) fogadja fel ügyvédnek, annak ellenére, hogy a nõ évek óta nem vállalt el hasonló esetet. Az ügy során Teddy egyre szorosabban kötõdik védencéhez, és végül szerelem szövõdik köztük - eközben azonban az ügyvéd számára is egyre bizonyosabbnak tûnik Jack bûnössége. Hogy mi lesz ebbõl, az kiderül a szerzõ, Joe Eszterhas többi filmjébõl.
     Az 1985-ös "Kicsorbult tõr" minden hibája ellenére sikeresen megalkotta az erotikusan túlfûtött bírósági dráma mûfaját. A nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején elindult mozgalom számos filmmel büszkélkedhet; olyan remekeket köszönhetünk neki, mint a "Bûnben égve" vagy a "Gyilkos törvény". A "Kicsorbult tõr" másik érdeme, hogy a mûfajhoz megadta a megfelelõ zenei alaphangot, ami nem más, mint a szintetizátorból elõvarázsolt ambient, amit idõnként megzavar valami ijesztõ elektronikus krákogás. Mind a filmek, mind a filmzenék tekintetében a kört végül Eszterhas maga törte meg, amikor a hozzávalókat újra összerázva megalkotta az "Elemi ösztön"-t, ami szintén egy sorozatnyi imitációt hozott magával.

     A "Kicsorbult tõr" zenéjét John Barry szerezte, akit finoman szólva nem errõl az oldaláról ismertünk meg eddig. Barry különösen ódzkodott a szintetizátorok használatától: bár a hatvanas években pionírként használta a Moog szintetizátort az "Õfelsége titkosszolgálatában" címû filmnél, az idõ elõrehaladtával egyre óvatosabb lett. Szintetizátort szinte sohasem használt - ha mégis, gyakran fiatalabb technikusok segítségét kérte. Ez alól kivétel az 1985-ös film, amikor Barry úgy gondolta, mégiscsak ad egy esélyt a hangszernek. Örömteli szárnypróbálgatásait valaki felvette és lemezen is megjelentette.
     A lemezt annak idején bakeliten adták ki, és az összes tételt két szvitbe rendezték. Mikor a Varése Sarabande kiadó CD-n is megjelentette az anyagot, a tételeket szétszabdalták, és hosszas gondolkodás után minden egyes darabnak fantáziadús és beszédes tételcímeket adtak. Ennek köszönhetõ, hogy a "Kicsorbult tõr"-rõl nehéz trackenként beszélni, az elektronikus dörmögés egybe van ömlesztve, és nehéz szétválogatni a tételeket, egy idõ után pedig nem is érdemes. A zene abszolút funkcionális és Barry tapasztalatlansága a médiumban érezhetõ. Hallható, ahogy elõször lenyom egy billentyût, hosszan kitartja, majd közben az összes effektet kipróbálja. Miután már a "Part I"-ban megtalálja a kedvenc horroreffektjét, ezután alaposan nyüstöli, amíg nem talál új kedvencet.
     Az elsõ szvit negyed órája így telik el, a CD második felére azonban Barry nem tud ellenállni a kísértésnek, és bevezet két élõ hangszert. A "Part IX"-tól kezdve nem tudja megállni, hogy egy szerelmi témával ne lepje meg a hallgatókat, és bár Barry álmában is tud ilyet írni, a sok szintetizátor-dörmögés után a leggyengébb téma is üdítõen hat. Ezután ezt a témát hallhatjuk mindent trackben (vagy stílusosan partban) amíg nem kapunk egy színtiszta zongoraverziót az utolsóban. Bár a "Kicsorbult tõr" aláfestése elsõsorban úgy vált ismertté, mint Barry egyetlen szintetizátor-zenéje, valójában a vége felé már két élõ hangszer (furulya és zongora) is megszólal, ahogy a zeneszerzõ megunja a kísérletezést, és visszatér a gyökereihez fél órán belül.

     Mint már említettem, a zene CD-változatát a Varése Sarabande kiadó adta ki még 1993-ban, a régi CD Club-sorozat 13. darabjaként. Bár csak ezer példányban készült el, kifejezetten a gyûjtõket megcélozva, a csomagolás hihetetlenül igénytelen. Egyszerû CD-nyomat, rossz minõségû, a sötét festéktõl hullámos CD-borító, és az ürességnél is kevesebb információt tartalmazó semmitmondó körítés, pedig egy ilyen, a hagyományostól eltérõ stílusú zenénél szívesen olvastam volna a zeneszerzõ véleményét saját hangzásához képest szokatlan mûvérõl.

Hubai Gergely
2008.01.09.

Tracklista:   1. Part I (3:52)   2. Part II (0:41)   3. Part III (2:23)   4. Part IV (1:51)   5. Part V (1:00)   6. Part VI (1:16)   7. Part VII (2:14)   8. Part VIII (0:54)   9. Part IX (1:02) 10. Part X (4:40) 11. Part XI (3:34) 12. Part XII (1:20) 13. Part XIII (2:49)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter           nem értékelte Kulics László Szabó Csaba           nem értékelte Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: The Appointment Birdy The Jacket Wicker Park