FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Jagged Edge (John Barry)    JAGGED EDGE   (1985)
       Kicsorbult tőr


      

       zene: John Barry
       vezényel: John Barry
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 27:36




         Page Forrestert (Maria Mayenzet), a gazdag örökösnőt holtan találják a lakásán. Férje, Jack (Jeff Bridges) minden segítséget megad a rendőrségnek a nyomozásban, legalábbis addig, amíg nem kezdik el őt gyanúsítani. A megtalált bizonyítékok alapján Jacket perbe fogják, a férfi pedig Teddy Barnest (Glenn Close) fogadja fel ügyvédnek, annak ellenére, hogy a nő évek óta nem vállalt el hasonló esetet. Az ügy során Teddy egyre szorosabban kötődik védencéhez, és végül szerelem szövődik köztük - eközben azonban az ügyvéd számára is egyre bizonyosabbnak tűnik Jack bűnössége. Hogy mi lesz ebből, az kiderül a szerző, Joe Eszterhas többi filmjéből.
         Az 1985-ös "Kicsorbult tőr" minden hibája ellenére sikeresen megalkotta az erotikusan túlfűtött bírósági dráma műfaját. A nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején elindult mozgalom számos filmmel büszkélkedhet; olyan remekeket köszönhetünk neki, mint a "Bűnben égve" vagy a "Gyilkos törvény". A "Kicsorbult tőr" másik érdeme, hogy a műfajhoz megadta a megfelelő zenei alaphangot, ami nem más, mint a szintetizátorból elővarázsolt ambient, amit időnként megzavar valami ijesztő elektronikus krákogás. Mind a filmek, mind a filmzenék tekintetében a kört végül Eszterhas maga törte meg, amikor a hozzávalókat újra összerázva megalkotta az "Elemi ösztön"-t, ami szintén egy sorozatnyi imitációt hozott magával.

         A "Kicsorbult tőr" zenéjét John Barry szerezte, akit finoman szólva nem erről az oldaláról ismertünk meg eddig. Barry különösen ódzkodott a szintetizátorok használatától: bár a hatvanas években pionírként használta a Moog szintetizátort az "Őfelsége titkosszolgálatában" című filmnél, az idő előrehaladtával egyre óvatosabb lett. Szintetizátort szinte sohasem használt - ha mégis, gyakran fiatalabb technikusok segítségét kérte. Ez alól kivétel az 1985-ös film, amikor Barry úgy gondolta, mégiscsak ad egy esélyt a hangszernek. Örömteli szárnypróbálgatásait valaki felvette és lemezen is megjelentette.
         A lemezt annak idején bakeliten adták ki, és az összes tételt két szvitbe rendezték. Mikor a Varése Sarabande kiadó CD-n is megjelentette az anyagot, a tételeket szétszabdalták, és hosszas gondolkodás után minden egyes darabnak fantáziadús és beszédes tételcímeket adtak. Ennek köszönhető, hogy a "Kicsorbult tőr"-ről nehéz trackenként beszélni, az elektronikus dörmögés egybe van ömlesztve, és nehéz szétválogatni a tételeket, egy idő után pedig nem is érdemes. A zene abszolút funkcionális és Barry tapasztalatlansága a médiumban érezhető. Hallható, ahogy először lenyom egy billentyűt, hosszan kitartja, majd közben az összes effektet kipróbálja. Miután már a "Part I"-ban megtalálja a kedvenc horroreffektjét, ezután alaposan nyüstöli, amíg nem talál új kedvencet.
         Az első szvit negyed órája így telik el, a CD második felére azonban Barry nem tud ellenállni a kísértésnek, és bevezet két élő hangszert. A "Part IX"-tól kezdve nem tudja megállni, hogy egy szerelmi témával ne lepje meg a hallgatókat, és bár Barry álmában is tud ilyet írni, a sok szintetizátor-dörmögés után a leggyengébb téma is üdítően hat. Ezután ezt a témát hallhatjuk mindent trackben (vagy stílusosan partban) amíg nem kapunk egy színtiszta zongoraverziót az utolsóban. Bár a "Kicsorbult tőr" aláfestése elsősorban úgy vált ismertté, mint Barry egyetlen szintetizátor-zenéje, valójában a vége felé már két élő hangszer (furulya és zongora) is megszólal, ahogy a zeneszerző megunja a kísérletezést, és visszatér a gyökereihez fél órán belül.

         Mint már említettem, a zene CD-változatát a Varése Sarabande kiadó adta ki még 1993-ban, a régi CD Club-sorozat 13. darabjaként. Bár csak ezer példányban készült el, kifejezetten a gyűjtőket megcélozva, a csomagolás hihetetlenül igénytelen. Egyszerű CD-nyomat, rossz minőségű, a sötét festéktől hullámos CD-borító, és az ürességnél is kevesebb információt tartalmazó semmitmondó körítés, pedig egy ilyen, a hagyományostól eltérő stílusú zenénél szívesen olvastam volna a zeneszerző véleményét saját hangzásához képest szokatlan művéről.


    Hubai Gergely
    2008.01.09.




    Tracklista:

      1. Part I (3:52)
      2. Part II (0:41)
      3. Part III (2:23)
      4. Part IV (1:51)
      5. Part V (1:00)
      6. Part VI (1:16)
      7. Part VII (2:14)
      8. Part VIII (0:54)
      9. Part IX (1:02)
    10. Part X (4:40)
    11. Part XI (3:34)
    12. Part XII (1:20)
    13. Part XIII (2:49)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Appointment

    Birdy

    The Jacket

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam