FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Island (Steve Jablonsky)    THE ISLAND   (2005)
       A sziget


      

       zene: Steve Jablonsky
       vezényel: Blake Neely
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 56:07




         Ha egy napon majd úgy riadunk fel rémálmunkból, hogy egy hófehér szobában fekszünk, ahol digitális faliújság ébreszt zöld betűkkel, s ruhatárunk kimerül fehérre festett sportöltözékekben és Puma-cipőkben - nos, inkább próbáljunk meg visszafeküdni, és szunyókálni még egy kicsit. Jobban járnánk, erre a szituációra ugyanis Michael Bay rendezőnek van egy sokkal kacifántosabb végkifejletű olvasata, melyből lehetetlen eldönteni, mi is a helyes megoldás. Az ő főhőse, Lincoln 6-Echo (Ewan McGregor) inkább felölti magára a ruhákat, kilép steril szobájából egy űrállomás-szerű lakókomplexumba, ahol ezernyi szomszédja ugyanabból a ruhásszekrényből öltözködött. Besétál munkahelyére, egy kutatólaborba, és színes folyadékot injektál egy végeláthatatlan csőbe, ebédszünetben pedig barátnőjén, a szintén hófehérbe öltözött Jordan 2-Deltán (Scarlett Johansson) keresztül cselezi ki a menzatündért, és eszik zabkása helyett szalonnát, holott a reggeli vizelete alapján a rendszer szigorú diétára fogta. Végül pedig, miután az egészet felügyelő fődoki (Sean Bean) behívja magához egy kis "akarsz-beszélni-róla?"-jellegű interjúra, felteszi az eklatáns kérdéscsokrot: miért vagyok itt, miért így, miért csinálom ezt, miért nem csinálhatom azt?

         A háttértörténet: 2016-ban súlyos ökológiai katasztrófa után próbál a Föld újraéledni, s túlélők apránként növekvő csapata egy igen erősen kontrollált létesítményben azért él egyik napról a másikra, hogy lottószerű sorsolás végén esetleg eljuthasson a Szigetre, Földünk egyetlen háborítatlan természeti övezetébe, a Paradicsomba. Lincoln 6-Echo elköveti a nagy hibát, és utánajár ennek a felszíni tökéletességnek. Nyomozása bizarr eredménnyel zárul: a Sziget nem is létezik, ők csupán emberi klónok egy irdatlan pénzt felemésztő vállalatnál, géngazdáik pedig a való világban élnek, s milliós életbiztosításként tartják fenn saját klónjaikat, hogy ha egy esetleges szervi átültetésre, vagy bőrműtétre kerülne sor, azonnal a tökéletes másolathoz lehessen nyúlni. A Szigetre történő kisorsolás tehát irányított: az jut ki a Paradicsomba, akinek gazdája épp valami egészségi problémával küzd.

         Ha tehát mégis úgy döntünk, hogy visszafekszünk, egy halom kérdést és problémát kerülünk el (no meg azt, hogy háromezer ember egyszer csak szembetalálja magát saját tökéletes másával). Mivel az orvostudomány pillanatnyilag - amennyire persze az emberiség tájékoztatva van erről - gyerekcipőben jár a klónozást tekintve, nehéz racionális véleményt formálni. A baljós előjelek minduntalan előkerülnek, a hétköznapi ember inkább fél tőle, mintsem elfogadná annak esetleges jótékony hatásait, így hát maradnak a klónozás köré épített mindenféle fikciók.
         Michael Bay számára nem újdonság a nagyhatású történet, akár az Alcatrazból biológiai fegyvertámadással fenyegetőző ex-tábornok történetére gondolunk ("A Szikla"), a Földet aszteroidától megmentő csapat önfeláldozó akciójára ("Armageddon"), vagy a második világháború egyik legvéresebb csatája köré font love storyra ("Pearl Harbor - Égi háború"). Hogy szeret a különböző stílusokkal kavarni, arra jó példa a két "Bad Boys"-film is, a vígjáték és az akció már-már valószínűtlen, ugyanakkor látványos egyvelege, és ugyanígy képtelen volt nyugton maradni "A sziget" forgatása alatt is. A filmet nem lehet egyértelműen sci-fiként vagy akciófilmként aposztrofálni, drámai és romantikus szál is jó vastagon rátekeredik a történetre, s ez az összevisszaság végül nem igazán segít a végeredményen. Hollywoodi mércével mérve bizony erős költségvetésből építkezik a produkció, ennek ellenére nem vagyok biztos abban, hogy hosszú évekig emlékezni fogunk rá (bár a "Pearl Harbor"-ra is csak azért emlékszünk, mert a South Park-os Trey Parker megénekli az "Amerika kommandó: Világrendőrség"-ben). A színészek sincsenek kimagasló játékra utalva, így a film valószínűleg úgy fog szép lassan a feledés homályába merülni, ahogy a nyár és az ősz átcsúszik télbe.

         Az örökérvényűségről a film zenéjének szerzője, Steve Jablonsky sem gondoskodik, igaz, Bay filmjei közül eddig kizárólag "A Szikla" zenéje számít mára klasszikusnak. A jövőbeli történet megköveteli az elektronika masszív jelenlétét, így a film alatt számos techno-, és breakbeat jellegű tétellel, effektek tömkelegével találkozhatunk, mindezt elegánsan ötvözve a nagyzenekari témákkal. A Hans Zimmer köré csoportosult ifjú titánok hasonló kaliberű filmekhez írt zenéivel tulajdonképpen Dunát lehetne már rekeszteni, ráadásul egészen kis eltérések mutatkoznak csak köztük, és Jablonsky "The Island"-je is ezt a bőséges sort növeli csupán. Nem véletlen, hogy alig emlékszünk már akár a "Bad Boys"-zenékre (Mark Mancina, Trevor Rabin), akár az "Armageddon"-ra (Trevor Rabin, Harry Gregson-Williams), és hát a mester, Zimmer "Pearl Harbor"-ja sem tartozik filmográfiájának feledhetetlen darabjai közé. Amit például Klaus Badelt a "The Recruit" kapcsán elkövetett, azzal nagyjából a "The Island" is megegyezik. A halkabb elektronikus csörgések-zörgések simán visszautalnak Gregson-Williams "Phone Booth"-jára, a főbb egyszerű zenei témák pedig nem olyan régen, a "Batman: Kezdődik!" alatt is felcsendültek már. Korszakalkotó zenei megújulásokra tehát ne számítsunk, mégsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy rossz munka került ki Jablonsky kezei közül, akitől első botlását követően ("The Texas Chainsaw Massacre") már hallhattunk kiemelkedő muzsikát, melyet a "Gőzfiú" című animációs filmhez komponált.

         A "The Island" úgy indul, ahogy a "Batman Begins" vagy egy "Gladiator"-tétel. Kórussal és gitárjátékkal megtámogatott egyszerű téma, gondolom, Bay kifejezetten olyan zenét kért, amilyet a "Pearl Harbor" idején kapott Zimmertől. A másfél perc erejéig tartó zeneiséget "Resident Evil"-jellegű kutymorgás váltja fel, és lényegében itt át is veszik a szerepet az elektronikus dobokra épülő könnyűzenei elemek. Ezeknél a tételeknél (mint például a "Where Do Those Tubes Go") nekem állandóan a már hazánkban is nagy sikerrel vetített sorozat, a "Helyszínelők" jut eszembe, melynek hétről hétre bemutatott nyomozásai során John M. Keane a lehető legszélesebb skálán próbál meg sejtelmes melódiákat ötvözni számítógépes kavalkádokba, olykor pazar módon. Ez a stílusirányzat pillanatnyilag egyeduralkodó az akciófilmek zenéinél, legalább olyan, mint a hetvenes évek autós üldözései során alkalmazott élődobos, basszgitáros jazz-kíséretek. Kérdés persze, hogy mennyire tartós állapotról van szó, s bár ismerjük a samplerek kimeríthetetlennek tűnő tárházát, azért előbb-utóbb ezek a típusú zenék sablonossá és érdektelenné válnak. Hiába kezd a tempó lassulni hála a jó égnek, és megyünk át a számos esetben fülsiketítőnek ható breakbeat-őrületekből a lassabb dub-jellegű alapok felé ("Starkweather" vagy "You Have a Special Purpose In Life"), azért néha még mindig előkerülnek elektromos gitártépések, kemény rockzenék korát visszaidéző megoldások ("The Craziest Mess I've Ever Seen" második fele), melyek szerintem nem tesznek túlságosan jót egy alapvetően gépzenére alapozott kompozíció esetében.

         A csűrdöngölős akciózenék közé beékelődik olykor egy-egy csendesebb, romantikusabb pillanat (például a "This Tongue Thing's Amazing"), sőt, érthetetlen módon egy, a Faithless zenekar zenéihez hasonló dub is felcsendül ("Mass Vehicular Changes"). Mégsem ez a pillanat az album legkínosabb része, ugyanis a "Renovatio" zárásában hallható csendes téma egyértelműen a sokszor emlegetett Reinhold Heil és Johnny Klimek által fantasztikusan megkomponált "One Hour Photo" témájának a komplett lemásolása. A film végén elhangzó "My Name Is Lincoln" szintén ideges mocorgásra késztetett, nem tudom elfogadni ugyanis, hogy a Zimmer-tanítványok egy ünnepélyes lezárást kizárólag ugyanabból a négy harmóniából képesek megkomponálni, ugyanolyan hangszerelésben és ugyanolyan ritmikai kísérettel. A kiadott albumot ezenfelül egy rettenetes rockzene zárja, melynek filmbéli megjelenése visszaidézhetetlen, Jablonsky alapvetően elfogadható zenei kompozícióját meg végképp agyonüti. Így tulajdonképpen a végighallgatott egyórás zenét meglehetősen keserű szájízű csend követi.

         Egyelőre úgy tűnik, Steve Jablonsky számára nem kellenek évek, hogy zenei rátermettségét önálló produkciókban is bebizonyítsa, és erre a "The Island" egy jó példa. Filmhez kiválóan passzolt, olykor megtoldotta a hangulatos látványvilágot, bár ki azért nem emelkedett az összhatásból. Bár semmi újszerűt nem tartalmaz hasonszőrű elődeihez képest, így vélhetően csak azon zenebarátok lemezjátszójában fog gyakrabban végigpörögni, akik ennek a stílusirányzatnak elkötelezett hívei, mégis nyugodt szívvel ajánlhatom a szélesebb filmzenei ismerettel rendelkező embereknek is, akik nem idegenkednek a szimfonikus zene és az elektronika ízléses keverékétől.


    Tihanyi Attila
    2005.09.14.




    Tracklista:

      1. The Island Awaits You (2:21)
      2. Where Do These Tubes Go? (2:06)
      3. Sector 6 (2:49)
      4. Starkweather (4:12)
      5. Agnate Ukuleles (2:37)
      6. You Have A Special Purpose in Life (4:35)
      7. Mass Vehicular Carnage (2:25)
      8. Renovatio (4:12)
      9. I'm Not Ready to Die (2:32)
    10. This Tongue Thing's Amazing (4:29)
    11. Mass Winnings (5:07)
    12. The Craziest Mess I've Ever Seen (5:07)
    13. Send in the Clones (4:30)
    14. My Name is Lincoln (3:42)
    15. Blow - The Prom Kings (5:23)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Enemy of the State

    The Texas Chainsaw Massacre

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam