FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - I.Q. (Jerry Goldsmith)    I.Q.  (1994)
       I.Q. - A szerelem relatív


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 2009
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 38:01




         Az "I.Q. - A szerelem relatív" című alkotásba annak idején egy céltalan tévékapcsolgatás-hadművelet közepette botlottam bele, s ahogyan az az ilyen esetekben lenni szokott, a felétől kezdve követtem nyomon az eseményeket. A Fred Schepisi által rendezett film a forgatókönyve alapján egy teljesen átlagos romantikus vígjátéknak mondható, amit számomra az emel ki a hozzá hasonló produkciók sorából, ahogyan Walter Matthau megformálja Albert Einsteint, valamint amilyen tökéletesen képes együtt élni Jerry Goldsmith muzsikája a cselekménnyel.
         Az ötvenes évek elején játszódó film története roppant egyszerű: adott egy átlagos autószerelő, Ed (Tim Robbins), aki első látásra beleszeret a szépséges Catherine-be (Meg Ryan), amivel mindössze annyi a gond, hogy a lánynak vőlegénye van, emellett pedig egymástól eltérő társadalmi rétegbe tartoznak. Itt lép közbe Catherine nagybátyja, Einstein, akinek rendkívül szimpatikus Ed, így tudós barátaival, Kurt Gödellel, Boris Podolskyval és Nathan Liebknechttel (akik a valóságban is barátai voltak) igyekszik mindent megtenni azért, hogy a fiatalember érzései viszonzásra leljenek.

         Schepisi ezúttal is Goldsmitht hívta segítségül a megfelelő zenei hangulat megteremtéséhez. Ezen kollaborációjukat olyan együttműködések előzték meg, mint az "Oroszország-ház" című, a film s a zene szempontjából egyaránt sikeresnek mondható thriller, továbbá a "Hatszoros ölelés", valamint a "Mr. Baseball". A score felépítésének meghatározásakor fontos szempont volt az, hogy a három főbb karakter külön-külön témát kapjon, mindemellett pedig Schepisi azt is szerette volna, ha Goldsmith a zene stílusával, dallamával még közelebb hozná a mozit a nézőhöz - akárcsak a "Hatszoros ölelés" esetében, ahol ugyanezen célból tangóval szőtték át az instrumentális aláfestést. Einstein karakterének zenei ábrázolása kézenfekvő volt, hiszen ismeretes a Nobel-díjas tudósról, hogy szeretett hegedülni (annak idején még Leonard Rosenman komponistával is játszott együtt), így őt az e hangszerre írt szóló jellemzi. A Robbins által alakított karaktert egy, az ötvenes évek zenei világát megidéző szaxofonos, enyhén jazzes-rockos hangulat szimbolizálja (ez hallható például a "The Riders"-ben is), ahol a női kórus éppúgy doo-wop-ozik, ahogyan az a kortárs zenéknél is megfigyelhető. Ez a fajta lazaság tükrözi tehát a score-ban az autószerelőt, kiszemelt szerelmét, Catherine-t pedig egy kellemes dallamvilágú, szintetizátorral is megtámogatott, lágy ívű motívum kíséri (ez először a "Fundamental Order / First Sight / Chance / Craps"-ben csendül fel, teljes egészében pedig a "The Compass" című tételben hallható).

         Az Einsteint szimbolizáló, hegedűre írt, nyers hangzású szóló mellett (amelyre többek között a "Signals"-ban hárul főszerep) egy másik, szintén hegedűn előadott, s az iméntiekhez hasonló jelentőséggel bíró motívummal is rendelkezik a film, amely egy világszerte közismert dallam adaptációja (ezzel már az albumnyitó "Campus Morning"-ban is találkozhatunk). Ez a régi francia népdalhoz, az "Ah! Vous dirai-je, Maman"-hoz köthető, melyhez többek között Wolfgang Amadeus Mozart is írt zenét, illetve megzenésített ritmusa később Jane Taylor "Twinkle, Twinkle, Little Star" című 1806-os mondókája révén vált még ismertebbé. Erre a dallamsorra számos mondóka épült már az elmúlt két és fél évszázadban, melyek egy részén itthon is gyermekek milliói nőttek fel - ilyen például a "Hull a pelyhes fehér hó".
         A muzsika rendkívül jól működik a film alatt, mert Goldsmith végig ügyelt arra, hogy mindig annak függvényében hozza elő az említett témákat, mely szereplőről az aktuális jelenet szól. Mesterien ugrál a hangulatelemek között, melyek közös nevezője a könnyed játékosság. Jelen kompozíciónak azonban van egy meglehetősen nagy hátránya: mindez bármennyire működik hibátlanul együtt a képsorokkal, azoktól elválasztva a score játékidejének rövidsége ellenére is könnyedén unalomba fulladhat a zenehallgatás, ugyanis ezen négy fő motívumon kívül csak hosszabb-rövidebb átkötő szakaszokat hallhatunk, amelyek nem biztos, hogy elegendőek azok számára, akik mondjuk nem kedvelik vagy nem ismerik a filmet. És persze ebből ered az is, hogy egyszerűen képtelenség a számomra egyébiránt mindezek ellenére rendkívül kedves albumot egy részletekbe menő elemzéssel bemutatni.

         A score megjelenése 2009-ig váratott magára. Az "I.Q. - A szerelem relatív" aláfestésének érdekessége, hogy az 1981-es "A gyilkos szalamandra" óta ez volt az egyetlen olyan Jerry Goldsmith-szerzemény, amely semmilyen formában sem került kiadásra. Mindezen a La-La Land Records változtatott, akik egy érdekes koncepció eredményeként a közel negyvenperces muzsikát egy lemezre tették a komponista 1966-os, fajsúlyos thrillerzenéjével, a John Frankenheimer által rendezett "Seconds"-szal. Ezen döntésükkel egy meglehetősen ellentétes hangulatú, illetve zenei megközelítésű albumot sikerült létrehozniuk. Ha ironikusan akarjuk megfogalmazni, akkor röviden úgy is összefoglalhatnánk, hogy ez az az album, ami után vidáman vágjuk majd fel az ereinket...


    Kulics László
    2012.03.22.




    Tracklista:

      1. Campus Morning (1:56)
      2. Fundamental Order / First Sight / Chance / Craps (3:00)
      3. The Riders (1:23)
      4. The Watch / I Fixed It (1:20)
      5. Ideas / Dress Up (1:44)
      6. The Lecture (1:29)
      7. Count the Stars (2:07)
      8. First Exam (1:20)
      9. Signals (2:20)
    10. Equations * / A Little Smile (1:02)
    11. Caged Fun (1:15)
    12. I Really Do (1:08)
    13. Years Ago / Practice (1:10)
    14. Don't Panic (2:29)
    15. April Fool (1:01)
    16. The Compass (2:22)
    17. Wahoo / End Credits (6:23)
    18. Dress Up (alternate) (1:36) *
    19. Wahoo (with extension) (3:06) *

    * - nem hallható a filmben




    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Family Stone

    Looney Tunes: Back in Action

    Oscar

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Joe Dante és Jerry Goldsmith


    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam