FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Interpreter (James Newton Howard)    THE INTERPRETER   (2005)
       A tolmács


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 45:00




         Sydney Pollack igazodik a mai hollywoodi filmgyártáshoz. Azaz ma már a kasszasikerhez elég egy-két jól csengő név az aktuális színjátszás jeles képviselőitől, hogy a múlt halványodó fényeit felerősíthesse. Persze megint más, hogy a mai generáció "A tolmács" miatt vélhetően nem érez majd ellenállhatatlan késztetést, hogy elővegye mondjuk "A keselyű három napjá"-t, de legalább nem valami újabb fantáziátlan képregény-adaptációt, számítógépes játék alapján készült kétes értékű produkciót lát, netán valami régi klasszikus kínos felújítását. Ebből a megközelítésből "A tolmács" egy szórakoztató film, s mivel az elmúlt években egyetlen rendező sem különösebben tornáztatta meg az agyunkat, így itt sem feltétlenül szükséges kifinomult logikát keresnünk a történetben. Hogy miért érdemes megnézni? Esetleg Nicole Kidman kiszámíthatatlan, mégis ártatlan arcáért, csalfa törékenységéért, vagy éppen Sean Penn életunt tekintetéért, ami olykor mégis halovány reménysugártól fénylő kutyaszemekké válik. Egyikük számára sem kiugró szerep, a rutin azonban kellően hitelessé teszi alakításukat.

         S ha már rutin, ugyanez vezérelte James Newton Howardot is, mikoron zenét komponált a filmhez. Számára nem idegen az akciózene, pláne, ha sejtelmesebb, kiszámíthatatlanabb vonalra terelődik. Ráadásul a két főhős közötti finoman érzékeltetett vonzalom (mely beteljesületlen szerelem az egyik legzseniálisabb fogása a filmnek) még nagyobb teret engedett neki, hogy színesebbé tegye legújabb művét. Ő egyébként is egyike azon kevés zeneszerzőnek, aki giccs és erőltetettség nélkül képes túllépni az egyszerű romantikán, s az érzelmesebb pillanatokat csodás örömmé vagy épp csodás melankóliává varázsolja. Elég csak a legutóbbi "The Village"-re gondolni, ahol Hilary Hahn mesteri kezén és hegedűjén át közvetített felejthetetlen muzsikát. A "The Interpreter" esetében azért a csendes szomorúságon túl az akció, illetve a kevésbé látványos feszültség is hozzájárulnak az album egységéhez, mely hangzásában beleillik a komponista filmográfiájába, ugyanakkor érezni az évek során szerzett tapasztalatokat, az egyre inkább letisztult megoldásokat, s a fokozatos újításokat. Szóban forgó zenéje hallhatóan bővíti James Newton Howard eddig sem éppen szegényes ritmikai eszköztárát, s előfordulhat, hogy ezen csiszolódása germán kortársának, Hans Zimmernek köszönhető, lévén a nyáron érkező új Batman-filmhez közösen komponálnak zenét, s ismervén kettejük zenei életútját, hatalmas várakozás övezi a júniusban megjelenő művet. Mindenesetre már ezen albumon is érezni, hogy nem csak egymás mellett dolgoznak, és - bár Zimmer új zenéjét még nem sikerült hallanom - remélhetőleg mindkettejük számára jótékony hatással lesz az együttműködés.

         Sajnos Pollack filmjének első felében a zene meglehetősen alárendelt szerepet játszik, és egészen az autóbuszos jelenetig ez így is marad, ennélfogva ne is álmodjunk róla, hogy rögtön az elején székünkbe nyomnak a pazar zenekari fordulatok, és annak sem kell felhőtlenül örülni, hogy mindjárt az indító "Matobo" egyike James Newton Howard hivatalosan megjelent leghosszabb tételeinek. Címe alapján, apró magánhangzó-cserével (motaba) eljutunk egy korábbi zenéjéig, az "Outbreak"-ig, ahol szintén alkalma nyílt törzsi dobok segítségével megközelíteni a tradicionális afrikai hangzást. Pusztán ennyi a kapcsolat a két zene között, ez a tétel ugyanis Harry Gregson-Williams korábbi atmoszférikus munkáira emlékeztet inkább, s meglehetősen kínos élmény tapasztalni, hogy a mélyen tartott vészjósló búgásból nem valami tartalmas zenekari megoldás téríti észhez a hallgatót, hanem pusztán erős dobok verése. Egy sejtelmes szőnyeg ez a hosszú bevezetés, amolyan "Dreamcatcher"-módra, s csak a végére indul be finoman a zenekar, előbb vonósok lágy harmóniái, majd halk fúvósokkal kísért trombitaszóló révén. Az ezt követő tételek sem csapnak még a lovak közé, leginkább csendes hangulatzenék, a "Perfect Murder", a "Primal Fear", esetleg a "The Village" egy-egy kimaradt vagy újraálmodott pillanatai, hol tompán elfojtott zongorajátékkal, hol lassú ütemű dobokkal kísért mély szintibúgással, olykor éles hegedű-motívumokkal. Talán a "Tobin Comes Home" emelkedik ki ebből a pár tételből, ahol a Sean Penn által megformált tragikus sorsú férfi visszatér magányos lakásába. A hangsúlyos egyedüllét zenei kifejezése James Newton Howard számára nem bonyolult dolog, ő bármikor képes a szomorúságot széppé varázsolni, jelen esetben halk szintetizátoros alapra írt tompa zongoraszóló és magas kitartott hangon sírdogáló hegedű segítségével.

         A hatodik "Drowning Man Trail"-ben csendül fel először az első vérbeli téma, egy afrikai törzsi himnusz, az Atolago, mely tradicionális dal vélhetően egyéb kíséret nélkül maradt meg a jelenkornak (esetünkben Kirsten Braten Berg előadásában). Howard viszont olyan csodálatos, csendes aláfestést komponált mellé, hogy már ezért az egyetlen tételért érdemes megvenni az albumot. Később a zárótételben kicsit bővebb formában még visszatérnek a gyönyörű vonós harmóniák, de addig még megkapjuk a már legalább negyed órája áhított lendületet, s a rengeteg dobot. Indul azzal a bizonyos buszos jelenettel, s a "Guy Forgot His Lunch" című, első komolyabb akciótétellel, ahol a "The Fugitive"-re emlékeztető ritmikai játékra szép fokozatosan ráépíti a vonósokat. Egyre lendületesebbé, keményebbé válik a zene, folyamatosan kapcsolódik be a többi szólam, s bár film alatt hosszabban kibontottnak tűnik, az albumon mintha túl hamar véget érne, pedig tudnánk még hallgatni. Ehhez képest ismét visszavesz a tempóból, s a "The Phonecall"-nál mintha Christopher Young járt volna nála vendégeskedni. Elképzelem magam előtt, ahogy a kollegális kötetlen csevejt követően Young leült a zongora elé, leütött pár akkordot, Howard pedig nem volt rest, és rögzítette magában a csodálatos harmóniákat, hogy aztán később valami hasonlóval megpróbálkozzon. Nem valószínű, hogy erről lenne szó, mindenesetre a "The Interpreter" egyik legszebb témáját könnyen össze lehet keverni Young "Entrapment"-jének vagy "Copycat"-jének hasonlóan megragadó motívumaival.

         A lendület folyamatosan hullámzik, a szokásos szépségből rendre átvált fokozatosan épülő tökéletes akciózenébe, majd vissza. Egyszer egész halk és visszafogott, máskor pedig törzsi (és elektronikus) doboktól dübörög. A végig tökéletes arányban ingadozó hangulat csúcspontja számomra a tizenegyes "Did He Leave a Note?" című tétel, de egyáltalán nem a dinamikája elbűvölő, hanem a torokszorítóan szép harmóniákba ágyazott oboaszóló a kötelező gitár mellékszereplésével. Felcsendül az Atolago-téma, kibővítve Howard zseniális zenei fantáziájával, négy perc olyan zene, amely bármilyen kőszívet képes ennyi idő alatt meglágyítani. S ha mégsem, engesztelésképpen a következő két tételben megérkezik a valódi konfliktushelyzet, számos vad, periodikusan ismétlődő motívum csellók és fafúvósok előadásában. Végig középpontban marad valamilyen dobütem, mitöbb, egy rövid időre a "Bourne Identity"-ből ismerős ritmusalappal is találkozhatunk, mely egyszersmind halványan rávilágít John Powell egyetlen apró gyenge pontjára: ő ugyanis még mindig nagyon ritkán használ valódi zenekart az akciózenéihez, pedig tehetsége és zenei kifejezésmódja megérdemelné az élőhangszeres kifejezésmódot. A "Zuwanie Arrives At UN" így válna igazán "powelles" zenévé. A hat percnyi lüktető zenében nincs zavaró pont, olykor a teljes zenekar megvillan, ha csak egy-egy tus erejéig is. A film záróképei alatt sem lankad az erős ritmus, száz százalékos erővel tombolnak a különféle ritmikai eszközök. Az elsősorban elektronikus effektek halmazában csak háttérszerepet kapnak a vonósok, az utolsó előtti "Assassin" így válik a könnyű- és a komolyzene találkozásának igazi példájává. Kifejezett öröm azon dobok rövid vendégjátéka, melyek elsősorban a filmzene aranykorának jobbára már sajnos elhunyt komponistáinál játszottak domináns szerepet. Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb Howard is gyakrabban nyúl majd ezen klasszikus dobokhoz. A "The Interpreter" az "Atolago"-főtéma egy kibontottabb változatával zárul, visszaköszön mindhárom melankolikus téma, előbb a gitár, majd a zongora szólójával. A konfliktus utáni klasszikus megnyugvás olyan teljes zenekari hangszerelésben szólal meg, amelyért érdemes James Newton Howardot hallgatni.

         Mégis, egyetlen dolog hiányzik néha számomra Howard zenéiből, mégpedig egy valódi kompozíció létrejötte, igazi nyitánnyal és fináléval. A "The Interpreter" is (sajnos) hűen követi a filmet, ebből adódik, hogy tulajdonképpen a hatodik tracknél indul igazából az album, s az utolsó tétel lecsengése is csak szép semmivé foszlik, pedig úgy érzem, megérdemelne egy klasszikus záróakkordot. Ezek persze olyan apróságok, amelyek nem befolyásolják döntően az album összességét, hiszen James Newton Howard ismét bebizonyította, hogy képes fokozatosan csiszolni a zenei hangzásvilágát; ezúttal a ritmikai kifejezésmódját bővítette és finomította, miközben apránként megmutatott mindent, amit az akciózenékről gondol, s feloldásképpen elrejtett egy-két igazán szívszorító harmóniát is a dübörgő dobok közepette. A zenekar minden szólamát megszólaltatja a legegyszerűbb pillanatokban is, így válik még a közepesnek tűnő zenéje is változatossá, élvezhetővé. Ha ez az album az előszele a nyáron, Hans Zimmerrel karöltve érkező "Batman Begins"-nek, akkor úgy tűnik, megvan a 2005-ös év filmzenéinek egyik favoritja.


    Tihanyi Attila
    2005.05.15.




    Tracklista:

      1. Matobo (8:20)
      2. Silvia Is Followed (1:21)
      3. Tobin Comes Home (2:19)
      4. Silvia's Background (1:03)
      5. Philippe (1:27)
      6. Drowning Man Trail (Atalago) (1:44)
      7. Guy Forgot His Lunch (3:02)
      8. The Phonecall (1:08)
      9. Simon's Journals (3:05)
    10. Silvia Showers (2:50)
    11. Did He Leave A Note? (3:55)
    12. Zuwanie Arrival At UN (6:01)
    13. Assassin (4:14)
    14. End Credits (Atolago) (4:13)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman Begins

    Godsend

    Enemy of the State

    The Village

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam