FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Inferno (Hans Zimmer)    INFERNO  (2016)
       


      

       zene: Hans Zimmer
       vezényel: Johannes Vogel
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 70:45




         Az amerikai író, Dan Brown szériája, melyet a jelképkutató professzor, Robert Langdon köré épített, immáron harmadik filmes állomásához érkezett. A Da Vinci-kód 2006-os sikere után a korábban íródott Angyalok és démonok feldolgozására nem kellett sokat várni, a 2009-ben bemutatott második epizódot azonban már hosszas hallgatás követte. Az író ugyan 2011-ben kijött egy újabb Langdon-történettel, de Hollywood erre nem csapott le, Az elveszett jelkép ugyanis bár izgalmas történetű, de rettentően erőltetett végkifejletbe torkolló regény, így aztán a harvardi professzor újabb rejtjelfejtésére várni kellett. Brown 2013-ban megjelent Langdon-könyve, az Inferno azonban már követte az első két történet által kitaposott utat: Európában játszódik, a kontinens régmúltjával foglalkozik, történelmi színhelyek tucatja szerepel benne, így rövid távon zöld jelzést kapott. Az adaptációra összeállt az első két részt is leforgató csapat: a forgatókönyvet David Koepp írta, a kamera mögött Salvatore Totino munkálkodott, a rendezői székbe Ron Howard ült, a zeneszerző ismét Hans Zimmer lett, és természetesen a főszerepben újfent Tom Hankst láthatjuk. A sikerrecepten tehát nem történt változtatás, így joggal várhatta a Sony stúdió, hogy az előzményekhez hasonló kasszarobbantó mozi lesz ez is. Végül nem az lett, sőt olyannyira nem, hogy az amerikai bevételeit tekintve az év egyik legcsúnyább bukását sikerült összehozni, igaz, az USA-n kívül azért tisztességes bevételre tett szert a film.
         A kudarc okát nehéz megfejteni, mert semmivel sem rosszabb produkció, mint elődei. Ám úgy tűnik, a nézők többsége ráunt a rejtélyeket kutató, polihisztor tudós és a mellé szegődő női főhős európai nagyvárosokat átszelő, rohangálós kalandjaira. Jelen történetben Langdon nem külső szemlélője az eseményeknek, hanem részese, sőt maga a rejtély egyik kulcsa. A professzor egy firenzei kórházban tér magához, ám annyira amnéziás, hogy arra sem emlékszik, miként került egyáltalán az olasz városba. Az ezen való töprengésre nem sok ideje marad, mivel egy bérgyilkos tör rá, a merényletkísérletbe pedig az őt ápoló orvos (Felicity Jones) is belekeveredik. A páros menekülőre fogja, közös viszontagságaik második állomásán pedig egy kis kivetítőn Botticelli ismert festményét, A Pokol térképét találják. Végül ez alapján indulnak be igazán az események, aminek során a duó Dante életének fontosabb pontjain átvergődve próbálja meghiúsítani a Föld népességének nagy részét egy vírussal kiirtani szándékozó milliárdos, Bertrand Zobrist (Ben Foster) tervét. Érezni a készítők szándékát, hogy egy új stílust szerettek volna behozni a trilógia harmadik epizódjára, de a klasszikus krimi szerint haladó A Da Vinci-kód, az akciódús Angyalok és démonok után a pszichothrilleres Inferno mégiscsak ugyanaz, mint a két előd: a rohangálás, az életveszély és a rejtvényfejtés triójának változó arányú és sorrendű keveredése.

         Hans Zimmer harmadjára is elmerülhetett a csodás Langdon-téma és a korábbi részek motívumainak variálgatásában. Természetesen ő volt az ideális jelölt a feladatra, azonban a zenén érződik, hogy a komponista az év nagy részét koncertezéssel töltötte, így néhány részlet esetében bizonyosan nem az övé volt a vezérszerep. Kiegészítő zeneszerzőként működött közre Steve Mazzaro és Andrew Kawczynski, akikkel a Chappie nem túl élvezetes score-ját is írta - az ott bevetett töméntelen elektronikus megoldás pedig itt is uralkodó jellegzetesség. Szintén alkotótárs volt még az első részben közreműködő Richard Harvey, aki stílusából adódóan feltehetően most is a különlegesebb hangszerekkel megszólaltatott, illetve a kórusos részekért felelhetett. A score-ra alaposan rányomja bélyegét a film korábbi részektől elütő stílusa, de még inkább a képi világa. Langdon víziói zeneileg is megjelennek, a horrorisztikus jeleneteket ugyanis Zimmer is megtámogatta. A komponista az utóbbi pár évben elindult kísérletezgetős zenei irányzatát itt sem kívánta nélkülözni, így a score Az acélember, A csodálatos Pókember 2. vagy a Chappie aláfestésének nem túl sikeres jellegzetességeit mondja fel.
         A korábbi részekben is jelen volt az elektronikus zenei vonal, azonban nem ez a disszonáns, karcos, rideg ága, mint amit az Infernónál hallhatunk. Már az első track, a "Maybe Pain Can Save Us" jelzi, hogy az első két résztől eltérően valami nagyon más következik majd. A torzításokkal teli, zavaros ambientalapra finoman bekúszik a jól ismert Langdon-téma, de szinte a felismerhetetlenségig tompítva. Az első tételből közvetlenül kibontakozó "Cerca Trova", majd az ezt szintén átmenet nélkül követő "I'm Feeling a Tad Vulnerable" már egy fokkal érdekesebbek. Itt a tempó is fokozódik, a belépő különböző szintetizátoros dallamok és a korábbi részek zenéiből ismert megoldások egy-egy szeletkéje élvezhetőbb tételeket eredményeztek.
         A "Remove Langdon" esetében Zimmer egy ponton szinte teljesen megidézi Vangelis Szárnyas fejvadászát, s nem ez az első eset egyébként, hogy a görög szintimágus az ihletforrása. Néhány tracknél pedig Steven Price (Gravitáció) stílusa, vagy éppen a Tron: Örökséghez zenét szállító Daft Punk zenei világa mutat elég egyértelmű hasonlóságot a hallottakkal. Ebbe a körbe tartozik a Langdon-dallam átvariálásából született új melléktéma is, melynek szintis lüktetése először az "I'm Feeling a Tad Vulnerable" esetében bukkan fel, később pedig a "Professor"-nál is előjön. Az előbb említett szerzőkkel kapcsolatos párhuzam a "The Logic of Tyrants" és az "Our Own Hell on Earth" esetében is felhozható, ahol mind a dinamikus, mind az ambientre hajazó stílushasonlóságra is hallható példa.

         Több tételnél is előbukkannak a két előzmény zenei részletei. Efféle újrázás a "The Cistern", mely részleteiben és összhatásában is erős pontja a score-nak, ráadásul a film alatt is ez működik a leginkább, így nyugodtan nevezhető az album legjobbjának. S ha már a csúcsot említettük, nézzük, mivel éri el a zenei pokol legmélyebb bugyrát a szerző. E tételek többsége a Langdont gyötrő fejfájáshoz és rémképekhez köthető. Közülük az első igazán embert próbáló darab a szériához kapcsolódó zenei részleteket, témákat bedobó, majd a végletekig eltorzító, ötletességet tekintve ügyes darab, a "Seek and Find". Az agyontorzított, tempóváltások sokaságával tarkított, recsegős, vad indusztriális elektronikus tónusa viszont nem éppen élvezetes. Ebbe a körbe tartozik a kísérteties felvezetésű "Via Dolorosa #12 Apartment 3C" is, ám a mélypontot a "Vayentha" hozza el. A képekhez ugyan illik ez az ipari elektronikus tétel, kétségtelen, hogy feszültségkeltő, ám a végét leszámítva önálló végighallgatása komoly erőpróba.
         Ahogy a film elhagyja a nyomasztó horrorisztikus elemeket, a víziókat, úgy normalizálódik az aláfestés is. Jó példa erre a "Venice" vagy a merengős hegedűszólóra építő "Beauty Awakens the Soul to Act". A megkapó szépségű "Elizabeth"-ben a Langdon-téma éteri fejlesztése mellé egy olyan zongorás kiegészítés szegődik, melytől olyan, mintha A bárányok hallgatnak vagy a Hannibal képsorai alá íródtak volna a hangjegyek. Az ebben a tételben előbukkanó téma egyébként Elizabeth Sinskey, a Langdon nyomában loholó WHO-s vezető dallama. A karakter és Langdon közötti viszonyt ábrázolandó "Life Must Have Its Mysteries"-ben össze is kapcsolódik a két motívum. Utóbbi egyébként az a nagy katarzist elhozó tétel, ami A Da Vinci-kód esetében a "Chevaliers De Sangreal" volt.

         Az egész score-ral kapcsolatban a legnagyobb kérdőjel az, hogy miért érezte szükségét Zimmer, hogy a horrorvíziókat ennyire erőteljesen elektronikus zenével jelenítse meg. A történet ugyan behoz egy kis high-tech vonalat, de nem olyan mértékben, ami ellensúlyozná a történelmi emlékek és a műemlékvárosok színfalai között játszódó eseményeket, így teljesen érthetetlen ez az erőltetés. Ráadásul ha már szükségét érezte ennek, akkor meg a kérdés az, hogy az elektronikus zenék terén ennyire progresszív komponista hogy adhatott ki a kezei közül egy olyan muzsikát, mely helyenként évekkel korábbi, sőt egyenesen pályája elejét idéző elektronikus zenéket felmondó, kissé céltalan kavalkád lett.


    Gregus Péter
    2016.11.17.




    Tracklista:

      1. Maybe Pain Can Save Us (3:02)
      2. Cerca Trova (3:17)
      3. I'm Feeling a Tad Vulnerable (2:08)
      4. Seek and Find (2:03)
      5. Professor (4:26)
      6. Venice (5:44)
      7. Via Dolorosa #12 Apartment 3C (4:20)
      8. Vayentha (4:38)
      9. Remove Langdon (3:17)
    10. Doing Nothing Terrifies Me (3:24)
    11. A Minute to Midnight (1:52)
    12. The Cistern (6:43)
    13. Beauty Awakens the Soul to Act (5:58)
    14. Elizabeth (4:33)
    15. The Logic of Tyrants (5:07)
    16. Life Must Have Its Mysteries (3:54)
    17. Our Own Hell on Earth (6:19)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Angels & Demons

    Batman v Superman:
    Dawn of Justice


    Chappie

    The Da Vinci Code

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam