FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Incredibles (Michael Giacchino)    THE INCREDIBLES   (2004)
       A Hihetetlen család


      

       zene: Michael Giacchino
       vezényel: Tim Simonec
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 55:14




         Egyre inkább kifacsarodott, elvetemült és abnormálissá váló világunkban azért az jelent valamit, hogy egy kizárólag animációs mesefilmeket gyártó cég egész estét betöltő produkciói világszerte bődületes kasszasikert aratnak. Lehetne felsorolni megannyi közhelyet, hogy az új évezred emberének milyen jellegű (és méretű) erkölcsi, eszmei feltöltődésre van szüksége, ám ahhoz kétség sem fér, hogy a Pixar stúdió minden egyes, tökéletesen kidolgozott filmje felér egy hatalmas pozitív életerő-bombával. A folyamatosan változó összetételű és tulajdonosú filmgyárakról, össze-vissza kötött szerződések felől hallható számtalan pletyka már épp eléggé káosz-szerű, és a hasonló stílusú hétköznapi hírekben megcsömörlött mozibajárót egy "Hihetetlen család" kapcsán egyáltalán nem érdekli már, hogy most Pixar és Disney együtt karöltve, vagy netán egymástól függetlenül dolgozik-e, ki aratja le a milliós babért, hány filmtervezetről szól a szerződés, satöbbi. Ez így is van jól, és az a mi óriási szerencsénk, hogy Brad Bird fantasztikus filmjén nem is érződik azon emberek hatása, akik pusztán üzleti szempontokat figyelembe véve vágnak egy ilyen produkcióba. Az amerikai animátor, aki korábban a "Simpson család" epizódjai vagy az "Elem nélkül nem megy" című film készítésében vállalt szerepet, 1999-ben a "Szuperhaver" (The Iron Giant) című önálló animációs nagyjátékfilmjével debütált. A tengerbe hullott játékos óriásrobot és a határtalan fantáziával megáldott kisfiú története igen komoly kritikai elismeréseket szerzett, azonban hazánkban ismeretlen okok miatt teljesen elkerülte a nyilvánosságot. Nem úgy a "Hihetetlen család", amely szerencsére kellő beharangozást kapott, és egyre több néző számára okozott már felejthetetlen élményt.

         A hisztis és mindenre fanyalgó társadalomból kirekesztett szuperhősök (zseniális tabló: az is rossz, aki jót akar) új személyazonossággal felruházva próbálnak beilleszkedni a szürke hétköznapok lagymatag lüktetésébe, és szembenézni olyan lényegesnek tűnő problémákkal, mint forgalmi dugó vagy telhetetlen, nímand főnök. Hiába rendelkeznek emberfeletti tulajdonságokkal, a családfő, Mr Irdatlan kénytelen Bob néven kárbecslőként dolgozni egy nálánál másfélszer nagyobb irodahelységben, felesége, Helen nem lehet többé Nyúlányka, ráadásul szerelmük két csodagyümölcse, a láthatatlansággal, mint fajsúlyos létproblémával küzködő tinilány, Illana, valamint Will, a csodatulajdonság elrejtésének okát meg nem értő örökmozgó kölyök szintén kezelhetetlennek bizonyulnak. Mr Irdatlan természetesen képtelen visszaszorítani temérdek erejét, és titkos hobbiként régi cimborájával, Fridzsimen-nel folyamatosan a rendőrség rádióhullámán csüng, hátha elcsíp valami ígéretes megmentenivalót. Így tesz szert egy rejtélyes megbízásra, s miután nagy nehezen ismét belepaszírozza magát a szűkös szuperjelmezébe, nekivág a nagy kalandnak. Bár sikerül beleszaladnia egy agyafúrt csapdába, szerencsére talpraesett neje, gyermekei megállíthatatlansága miatt többedmagával férje után ered, és természetesen megmenti őt.

         A számos csodálatosan megrajzolt helyszínen játszódó fantasztikus történet minden pillanatára tartogat valami igazi nevettető fordulatot, és hasonlóan színes aláfestő zenét kapott, melynek egyetlen óriási meglepetése maga a zeneszerző személye. Michael Giacchino zenei pályafutása ugyanis csupán videójátékokhoz ("Medal Of Honor", "Call Of Duty", "Jurassic Park: The Lost World"), a mára már hazánkban is egyre népszerűbbé váló "Alias" tévéfilm-sorozathoz, valamint az alig ismert 2003-as Gary Oldman-film, a "Sin"-hez írt zenéjéből állt. Pixar-mesékhez eddig a Newman-családból választottak ki zeneszerzőt (az első négy filmhez Randy, míg a legutóbbi "Finding Nemo"-hoz Thomas Newman írt pazar zenét), a mostani filmhez azonban Bird a 60-as és 70-es évek jazz-es beütésű, ritmikai megoldásokban és eszközökben gazdag zenéihez hasonlót képzelt el. Olyan komponistát kellett hát keresni, aki képes a mai könnyedebb hangzásba ágyazva megőrízni a klasszikus stílusjegyeket, és kellő tisztelettel visszaidézni Henry Mancini ("The Pink Panther", "Peter Gunn") vagy John Barry legnagyszerűbb pillanatait. A korábbiak alapján erre Randy Newman lett volna megfelelő, ám ő mintha belefáradt volna már a rajzfilmzenékbe, legalábbis az ezt megelőző Pixar-komponistaváltásnál sejteni lehetett, hogy véget ért számára a mesekorszak.

         Giacchino korábban a Disney-stúdióban dolgozott, s ott számos grafikussal és rajzolóval került közelebbi baráti kapcsolatba. Mikor sokan a Pixar-hoz igazoltak, ő épp a videójátékkal volt elfoglalva, a barátság azonban megmaradt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az egyes filmkészítők sok esetben anélkül ajánlanak be ismerőst egy készülő produkcióba, hogy valójában bármi konkrétabbat tudnának a műről. Giacchino is ilyen módon került Brad Bird közelébe, ismerősei tudták róla, hogy zeneszerző, és azzal is tisztában voltak, hogy többre hivatott, mint sorozatok és videójátékok komponistája. Bird szinte minden egyes jelenethez pontosan tudta, milyen zenét képzel el, így Giacchino-nak nem volt nehéz dolga. Hogy mennyire komolyan vette a munkáját, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már a készülő demo-t is szimfonikus zenekarral játszatta fel, hogy egész biztosan azt a hatást tudja bemutatni a fejeseknek, amire ő gondolt. A bevallottan Barry és Mancini-rajongó komponista saját otthonában szép apránként megírta a Bird-del előzetesen leegyeztetett jelenetekhez képzelt tételeket, és lelkesen tanulmányozta a 60-as, 70-es években használt hangfelvevő rendszereket, hogy egész biztosan korhű, és lehetőleg távolról sem olcsó paródia-szagú végeredmény születhessen. A stúdióba vonuláskor végül az egész zenekart egyszerre, egy teremben szólaltatta meg, ami igen ritka, manapság ugyanis egyre jobban elterjedt a szólamonkénti zenefelvétel.

         Az eredmény egy filmhez remekül passzoló, hangulatos album lett, melynek bármelyik tételét hallgatva eszünkbe juthat a Rózsaszín Párduc, az Angyal, vagy akármelyik James Bond-film. A lendületesen induló "The Glory Days"-ben megismerkedhetünk a viszonylag egyszerű, leginkább fúvósokra építkező főtémával, mely főtéma számtalanszor visszaköszön majd a szűk egy óra során. A tétel első fele főhajtás Mancini előtt, leginkább a jazzdobos kíséret, a szaxofon és a xilofon váltakozó felcsendülése miatt is. A második fele néhol John Williams lágyabb pillanatait, néhol John Barry feszültségfokozó megoldásait idézi vissza. Ezen szerzői hármas szinte minden pillanatban érzékelhetően jelen van, akár a szordínós trombitákra, akár a mélyen felbúgó vonósokra gondolok. A széles zenekari kihasználtság végig jellemző az albumra, a harmadik "Adventure Calling" tételben a fuvola, a hárfa és a halk timpanikíséret hármasa adják a varázslatos Goldfinger-hangzást. Igazi akciódús, pörgő tétel a négyes "Bob Vs The Omnidroid", melynek legfőbb sajátossága az a fantasztikus dobolás, ami Jerry Goldsmith törzsi jellegű zenéinek fénykorát idézi vissza. A "Lava In The Afternoon" varázslatos, swing-es beütésű, főszerepben a nagybőgővel és a szaxofonnal, fúvós harmónia-kísérettel. Ugyanezt folytatja, alig észrevehető track-váltással a hatos "Life's Incredible Again" tételben is, már csak Sinatra hangja hiányzik, ha nagyon korhűek akarnánk maradni. A főtéma ilyen variánsban ezen a ponton a legélvezhetőbb, számomra az album egyik fénypontja ez a tétel, a hetes "Off To Work"-kel egyetemben, ami továbbviszi a jazz-es, lágy sambá-s vonalat.

         A rejtélyes, varázslatos vonalra lép vissza a következő "New And Improved"-ben, a "Kronos Unveiled" vonós szólam-váltakozása után pedig visszaköszön a fuvola és a hárfa duettje, és ez a tétel emlékeztet leginkább John Barry igazán hangzatos Bond-zenéire ("On Her Majestic's Secret Service" például, ahogy azt a rajzfilm előzetesében is hallani lehet). A tízes "Marital Rescue"-ben a vidám, katonás menetelést a tétel végére erős rézfúvós játék töri meg, s a feszültség legalább ennyire emelkedett marad az ezt követő "Missile Lock" alatt is, mitöbb, a végére igazi drámai lezárásban tetőzik. Az inkább film alatt háttérként szolgáló "Lithe Or Death"-ot a másik igazán komoly akciótétel, a "100 Mile Dash" követi. Ez tükrözi leginkább a rajzfilmek hihetetlen tempóját, a különböző hangszerek gyors váltakozásával egyszersmind ez a tétel fejezi ki legjobban Giacchino rátermettségét és zenei érzékét. A "Whole Family of Supers" legalább ennyi akciót tartogat a hallgató számára, bár a tétel végére egy kicsit lecsendesedik, és drámaian zárul, legfőképp a mély vonósoknak köszönhetően. A tizenötös "Escaping Nomasian"-ben végre visszatér a jazzdob és a konga, karibi hangulatot kölcsönözve a zenének, míg a következő "Road Trip" harsány fúvósfelütéssel indulva visszahozza az akciódús lendületet. A fő ritmikai kép nagyon halványan a "West Side Story"-ra emlékeztet, de zseniálisan ötvöződik bele a főtéma, és határtalan ünnepélyességet fejez ki, csakúgy, mint Bernstein korai western-zenéi. Ez talán az album második legjobb tétele.

         A tizenhetes "Saving Metroville" a film zárójelenete, a fő akció alatt hallható, és már csak és kizárólag a látványnak él, hallgatás szempontjából sokkal összevisszább, mint a korábbi tételek. A számos, eddig már jól megszokott fordulatokat egy ünnepélyes lezárás, az utolsó előtti "The New Babysitter" követi, melynek első fele a békés megnyugvást, a probléma megoldását fejezi ki, míg a második fele hozza a főtéma köré épített jazzdobos lazaságot. A végén egy gyors fordulattal átúszik az utolsó, fantasztikus zárótételbe, a "The Incredits"-be, hét és fél perc őrült, igazi bigband-jellegű muzsikába. A folyamatos swing-es kísérettel, szaxofon-szólóval, és a már ismert motívumok könnyed körítésbe ágyazásával hangsúlyossá teszi a film fő vonalát, a vidám és laza akciót. Zseniális zárása egy zseniális albumnak.

         Michael Giacchino nevét mindenképpen érdemes megjegyezni a szakmában, és nem elsősorban az eddigi produkciói miatt. A "The Incredibles" esetében bebizonyította, hogy ilyen zenekari rálátással és hangszerelési készséggel a legnagyobbak közt a helye, és ideális vérfrissítés a filmzeneszerzők körében. Könnyed, sohasem túlzottan erőteljes zeneisége miatt számomra ez az év meglepetésalbuma, nemutolsósorban élvezet a mai generáció emberének hallani olyan, modernebb felfogású és hangminőségű muzsikát, amely méltó folytatása klasszikus elődjeinek: Henry Mancininek, John Barrynek, Elmer Bernsteinnek - mindazoknak, akikről mi lemaradtunk.


    Tihanyi Attila
    2005.01.07.




    Tracklista:

      1. The Glory Days (3:32)
      2. Mr Huph Will See You Now (1:35)
      3. Adventure Calling (2:23)
      4. Bob vs. The Omnidroid (2:53)
      5. Lava in the Afternoon (1:29)
      6. Life's Incredible Again (1:24)
      7. Off to Work (1:59)
      8. New and Improved (2:15)
      9. Kronos Unveiled (3:16)
    10. Marital Rescue (2:19)
    11. Missile Lock (2:07)
    12. Lithe or Death (3:24)
    13. 100 Mile Dash (3:07)
    14. A Whole Family of Supers (3:27)
    15. Escaping Nomanisan (1:45)
    16. Road Trip! (2:27)
    17. Saving Metroville (5:03)
    18. The New Babysitter (3:26)
    19. The Incredits (7:23)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Chronicles of Narnia: The Lion,
    the Witch, and the Wardrobe


    The Family Stone

    Finding Nemo

    Jurassic Park

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam