FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - In Too Deep (Christopher Young)    IN TOO DEEP   (1999)
       A bűn mélyén


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 1999
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 37:44




         Vannak, akik szerint "A bűn mélyén" egyike azon rosszul sikerült moziknak, amelyek azt mutatják be, milyen az alvilág, s miként élnek benne annak nem éppen barátságos urai, és vannak, akik szerint ez egy átlagos film, ami ahhoz kevés, hogy lebilincselje, és újbóli megtekintésekre ösztönözze a nézőt, de egyszer elmegy. Az Omar Epps (aki napjainkban Dr. House kollégáját, Dr. Foremant alakítja) és LL Cool J főszereplésével készült film azt követi nyomon, miként igyekszik leleplezni egy zöldfülű, beépített rendőr (Epps) Cincinatti legnagyobb drogterjesztő hálózatát, illetve annak vezetőjét (Cool J). Miközben - a forgatókönyvíróktól egyáltalán nem meglepő szálvezetésként - saját kollégáival és önmagával is meg kell küzdenie, hiszen ahogy telik-múlik a második énként töltött ideje, úgy vértezi fel egyre inkább magát azon tulajdonságokkal, amellyel az általa üldözöttek rendelkeznek.
         A Dimension Films égisze alatt és Michael Rymer ("A kárhozottak királynője") rendezésében készült alkotás sztorija túlontúl sok újdonságot, meglepő fordulatot nem rejt magában, és mivel a celluloidra felkerült végeredmény sem sikerült úgy, hogy olyan kiemelkedő, emlékezetes produkcióvá váljon, mint mondjuk a két évvel korábban forgatott "Fedőneve: Donnie Brasco", "A bűn mélyén" tulajdonképpen mára a feledés homályába veszett.

         A krimi aláfestéséről Christopher Young gondoskodott, akinek abból a szempontból számított a megszokottól eltérő vállalkozásnak ezen megbízás, hogy beleszőhette művébe, illetve egyik fő motívumaként alkalmazhatta a Frank Fitzpatrickkel és David Hollisterrel közösen szerzett "Give Me a Reason" című dalának instrumentális részleteit. Ez egy fontos kapcsolódási pontot jelentett számára a felhasznált betétdalok és az általa készített score között, hiszen ebből adódóan kellő átmenetet (egyfajta hidat) tudott biztosítani e két irányvonal között. Míg az instrumentális részeket a Varése Sarabande jelentette meg, a nem éppen szófukar dalok csokorba szedését a Sony Music vállalta magára, s a filmhez olyan jól sikerült Fitzpatricknek összeválogatnia a dalokat (olyan előadóktól, mint 50 Cent, Mobb Deep vagy R. Kelly), hogy soundtrackje a Billboard Top 200-as listájának huszonnyolcadik helyén landolt. Ám míg ez a változat ilyen érdemekkel büszkélkedhetett, addig a score már a megjelentetéshez vezető úton olyan jogi akadályba ütközött, melynek eredményeként a Varése csak egy csonka albummal tudott előállni, amellyel a kiadó, illetőleg a komponista egyaránt elégedetlen volt.

         Az imént emlegetett jogi probléma (amit kevésbé árnyaltabb megfogalmazásban nyugodt szívvel nevezhetünk a zöldhasúak által irányított érdekütközésnek) a "Give Me a Reason" dal licenszével volt, amely a Sony fennhatósága alá tartozott, és annak ellenére sem engedték, hogy a betétdalos album mellett a Varése-féle kiadványra is felkerüljön, hogy teljes mértékben tudatában voltak a ténynek, miszerint ez Young művének egyik alappillére, amely nélkül szerzeménye veszít tematikusságából, összhatásából. A Sony ezen döntése azért értelmetlen, mert ha mindkét albumra felkerült volna a dal, nem vált volna a soundtrack eladásának kárára, hiszen aki a film alatti dalok miatt vesz CD-t, a tracklistával kezdi, hogy vajon rajta van-e az általa keresett szám, és az nem fog olyan albumot vásárolni, amin egy betétdal mellett a "music composed by" felirat díszeleg. A jogtulajdonosok azonban másként gondolták...
         A végeredmény ezáltal egy olyan kiadvány lett, ami sokkal inkább a feszült atmoszféra elektronikus elemekkel tarkított, szimfonikus zenekarra vetített változatára szorítkozik, s emellett csupán szó szerint vett ízelítővel szolgál a dinamikusabb részekből (a "Jay Ball Sweat" eleje, valamint a "Bust") - ami azért korántsem olyan hangzatos, mint a szerző keményebb akciózenéi -, illetve az R&B vonulatból. Mindez pedig két fel nem használt track, az "In Too Deep" és a "Missing Vocals" közé ékelődik, amikben nemcsak az a közös, hogy kihagyták a filmből őket, hanem az is, hogy jelen tételek az egyetlenek, amelyek egyértelműbb kapcsolatot mutatnak a dalok és a score között. Míg az előbbi egy jazzes darab (amihez még csak hasonlóval sem találkozunk a hátralévő játékidő során), és a projekt megszerzése céljából készült demóanyag, addig utóbbi az egyetlen, ami a "Give Me a Reason" dallamára épül. Ezt a duót leszámítva azonban, minthogy az R&B-sebb részek lemaradtak, csorbát szenvedett a mű egyénisége, karakteressége, ezáltal pedig az "In Too Deep" hallgatása közben nem azt kapjuk vissza, amit a film alatt hallunk, hanem épp olyan ujjgyakorlatnak hat, mint például az "Unforgettable", s egy teljesen átlagos thriller-muzsika képét nyújtja.

         A jogi csűr-csavarok végeredményeként megjelent score által létrejött keserű szájíz 2008-ban némileg enyhült, mégpedig oly módon, hogy Young kezdeményezésére létrehoztak egy úgynevezett "composer promo" albumot, ami egyfajta kiegészítésként szolgál a Varése kiadványához annak érdekében, hogy teljes képet kaphassunk arról, miként kötötte össze a szerzett zene és a dalok vonalát. A hiányolt betétdal (ami három változatban található meg rajta) mellett olyan tételek is felkerültek rá, amelyek több R&B-elemet tartalmaznak, ezáltal közelebb kerülünk a film világához, s a szerző elképzeléséhez. Az ideális persze az lenne, ha ebből a kettőből kerülne kiadásra egy végleges, komplex anyag...
         Addig azonban marad a Varése Sarabande szokásosan egyszerű körítéssel rendelkező korongja, amivel a "Missing Vocals" (mely címválasztás feltehetően a dalra történő támaszkodás eredménye), a "Tank Trips" és a "Frisco in the Trash" tételek okán érdemes megismerni, s legalább egyszer meghallgatni ezt a lemezt.


    Kulics László
    2011.07.05.




    Tracklista:

      1. In Too Deep (3:09)
      2. Cool J (2:15)
      3. Slam Guru (3:27)
      4. Hair Wind Shild (3:56)
      5. Thank Not (1:53)
      6. Wild Life (1:52)
      7. Suite 201 (2:49)
      8. Bust (2:30)
      9. God's Alive (Inside a Movie) (2:30)
    10. Ant Heel Blues (2:58)
    11. Tank Trips (1:38)
    12. Jay Ball Sweat (2:55)
    13. Frisco in the Trash (2:34)
    14. Missing Vocal (3:14)




    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Jennifer 8

    Murder in the First

    The Score

    Untraceable

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam