FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Disaster Artist  Love, Simon  Jurassic World: Fallen Kingdom  Ready Player One  Solo: A Star Wars Story  Looney Tunes: Back In Action  Revenge of the Ninja  Charlie and the Chocolate Factory  Backdraft  In Love and War
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - In Love and War (George Fenton)    IN LOVE AND WAR  (1996)
       Szerelemben, háborúban


      

       zene: George Fenton
       vezényel: George Fenton
       kiadás éve: 1996
       kiadó: RCA Victor
       játékidő: 50:32




         A 2014-ben, 91 éves korában elhunyt Richard Attenborough a brit filmművészet egyik legnagyobb alakjának számított. Először színházi színészként ért el sikereket, majd az élet számos területén kipróbálta magát, volt például a Chelsea FC elnöke is, ám mégis filmes pályafutásával elért eredményei miatt emlékszünk rá. A híd túl messze van és A fiatal Churchill megrendezése után 1983-ban a Gandhival aratott osztatlan sikert, s nyert többek között két Oscar-díjat. Ezt követően olyan sikermozikat rendezett még, mint a Tánckar, a Chaplin vagy az Árnyékország. A Szerelemben, háborúban című filmjét 1996-ban mutatták be, és bár nem aratott túl nagy sikert, ám a korszak egyik emlékezetes romantikus, háborús mozija lett. A mai szemmel túlságosan is régies, tévéfilmes megoldások már a kilencvenes években is elavultnak számítottak egy mozivászonra szánt film esetében, napjainkból nézve pedig különösen álmosító mind a fényképezés, mind a technikai megvalósítás. A szerelmi történet hősei a 18 éves Ernest Hemingway és a 26 éves ápolónő, Agnes von Kurowsky, akik az első világháború viszontagságai közepette találnak egymásra. Attenborough-t kifejezetten lázba hozta, hogy a nagy író egy elfeledett, ám pályafutása igencsak fontos korszakáról, a Búcsú a fegyverektőlt ihlető időszakról forgathat. Mivel az olasz hadikórházban történtekről konkrét információkkal nem rendelkeztek a készítők sem, így mások elbeszéléseire hagyatkozott a forgatókönyv, amely nem kevés fikciót is tartalmazott. Természetesen emellett Hemingway visszaemlékezései is fontos összetevők, de még inkább a vele egy szobában lévő sorstársa, Henry Villard levelei adják a sztori alapját. A főszerepekre a kor két sztárját, Chris O'Donnellt és Sandra Bullockot kérte fel a rendező, akik becsületesen oldják meg a rájuk bízott feladatot, szerepükben annál több nem nagyon volt, mint amit ki tudtak belőle hozni. Bár az alkotás megjárta a Berlini Filmfesztivált, ám a lesújtó kritikák miatt sikert nem aratott, ami végül a bevételi adataiban is megmutatkozott.

         A film zeneszerzője George Fenton lett, akivel e mozi esetében immáron negyedszerre dolgozott együtt Attenborough. Együttműködésük a Gandhival kezdődött, amely score-ját Ravi Shankarral közösen komponálta, a különleges zenéért Oscar-jelölést is kiérdemelt a két alkotó. 1987-ben pedig a szintén a direktorral készített Kiálts szabadságot! esetében - hasonló koncepció alapján - Jonas Gwangwával ért el két filmakadémiai nominációt. A direktorral közös együttműködésük leginkább a David Lean-Maurice Jarre duóéra hasonlított, hiszen Attenborough Leanhez hasonlóan több epikus drámát készített, melyekhez Fenton a Jarre által is bevetett nagy ívű, jellegzetes témával ellátott, lassan csordogáló szimfonikus zenéket komponált. A score-t hallgatva John Barry nyolcvanas évekbeli művei is eszünkbe juthatnak, hiszen a megkapóan romantikus főtéma és a jó értelemben monoton módon hömpölygő muzsika Barry nagy jellegzetessége is volt.
         A Szerelemben, háborúban love story jellege teljesen átjön a filmzenéből is, a reménytelen szerelem ráadásul kissé depresszív muzsikát is csalt elő a komponistából. A romantikus filmzenék sajátossága a főtéma-orientáltság, az egy vezérdallamra felfűzött aláfestés. George Fenton is ehhez a megoldáshoz nyúlt, score-ját egy főmotívum járja át, ezt alakítja, variálja szinte tételről tételre, ám mégsem lesz unalmas vagy lapos a muzsika. Ez pedig azoknak a szerény másodlagos témáknak köszönhető, melyeket mindig a kellő helyen vezet be az aláfestésbe.

         Az albumot nyitó "Leaving for the Front" letagadhatatlanul angolos hangzásvilágú komolyzenei kompozíció, a klarinéton, majd fuvolán megszólaló első főtéma kissé olaszos hangulatot hoz a tételbe, de a zenekar erőteljes felharsanása, és egy elhaló harsona gyorsan jelzi: háborús művel van dolgunk. A tétel a két főtéma (Agnes és Hemingway dallamai) egymásra épüléséből, egymás körüli keringőjéből álló, tökéletesen kidolgozott kompozíció. A "Rescuing Roberto" gyakorlatilag megismétli mindezt, kissé erőteljesebben, drámaibban - itt érződik egyébként leginkább a Jarre és Barry munkásságával való hasonlóság. Azonban a drámai muzsikák nemcsak a nagyszabású stílust kapták meg, mert egészen visszafogott, pár hangszeres, megható pillanatai is akadnak a muzsikának ("Small Talk", "The Cloisters"). Bizonyos pillanatokban, egy tételen belül a két stílus keverése is megfigyelhető ("Jimmy's Letter", "Dear Kid"). A legjobban pedig a "The Trip to Venice" és a stáblistához íródott "End Credits (In Love and War)" mutatja be Fenton elképzelését, csupán ezért a két tételért is érdemes meghallgatni az albumot.
         Mivel a történet megkívánta, így a zenébe jelentősebb mértékben szövődik katonai jellegű muzsika is. Többnyire ekkor is a vezértémák a meghatározóak, de a hangszerelés mégis izgalmassá teszi ezeket. Jó példa erre a "The Bullet" vagy a feszülten drámai "Play The Hand You're Dealt", a "POWs", illetve a kissé kedélyesebbre alakított "The Medal Ceremony". A szerző sajátos stílusához tartozik az indulók zenei világa, erre ezen muzsikában is hallunk példát. Az aláfestésben több helyen is felbukkan az USA hadseregének egyik hivatalos indulója, az "As The Caissons Go Rolling Along", melyet Fenton adaptált ilyen-olyan módon, s hallhatjuk a "Private Hemingway Reporting for Duty" vagy a "The Lake" esetében. A score-t emellett a cselekmény helyszínére utaló olaszos zenei stílusjegyekkel is fűszerezte. A "The Drive with Domenico" a maga olasz keringőjével a főtéma újabb egyedi interpretációja, és hasonló jelleggel szolgál még a "The Brothel" is.

         A film langyos fogadtatása sajnos egy elfeledett zenévé tette Fenton művét, ennek ellenére a napjainkra kissé eltűnt szerző egyik legszebb művének mondható. Díjakra, jelölésekre esélye sem volt, így maximum a filmzenerajongók elismerésére számíthat. A szerző és Attenborough még egyszer, az 1999-es Szürke bagoly esetében dolgozott együtt, ám a kollaborációjuk elején aratott osztatlan sikereiket már ezzel sem tudták megközelíteni.


    Gregus Péter
    2018.04.29.




    Tracklista:

      1. Leaving for the Front (3:57)
      2. Private Hemingway Reporting for Duty (1:38)
      3. Rescuing Roberto (3:51)
      4. The Bullet (3:10)
      5. The Drive with Domenico (2:29)
      6. Agnes' Theme (1:48)
      7. Play the Hand You're Dealt (3:16)
      8. Small Talk (1:32)
      9. The Medal Ceremony (1:51)
    10. La Piave (Traditional) (1:55)
    11. The Lake (1:00)
    12. The Cloisters (1:58)
    13. Jimmy's Letter (3:33)
    14. The Brothel (3:56)
    15. POWs (0:35)
    16. The Trip to Venice (5:19)
    17. "Dear Kid" (2:16)
    18. The Waltz / Brothel Reprise (2:28)
    19. End Credits (In Love and War) (4:00)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Fool's Gold

    Mrs. Henderson Presents

    Out of Africa

    The Painted Veil

    További kritikáink
  • Le Sens de la Féte
  • Black Panther
  • Henry V
  • Star Trek: Discovery - Season 1, Chapter 1
  • Hook
  • Kincsem
  • Speed 2: Cruise Control
  • Wind River
  • Speed
  • The End of the f***ing World
  • Predator 2
  • 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi
  • Anomalisa
  • Predator
  • Yo-Yo Ma Plays Ennio Morricone
  • Molly's Game

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam