FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Impressions of America (Patrick Doyle)    IMPRESSIONS OF AMERICA   (2013)
       


      

       zene: Patrick Doyle
       vezényel: James Shearman
       kiadás éve: 2013
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 43:02




         Filmzeneszerzők körében néha előfordul, hogy nem a mozi világából érkező felkérést teljesítenek, vagy esetleg csak kedvtelésből írnak meg egy darabot. Rózsa Miklós és John Williams életművében majdnem fele-fele arányú a film- és a koncertmuzsika, ez utóbbiak többsége is szerencsére kiadásra került mindkettejüknél, így a nagyközönség előtt sem ismeretlenek. Mindig nagy figyelem irányul arra, ha egy főleg filmzenék terén alkotó szerző kifejezetten koncerttermi művel áll elő, hiszen így a történet és a képek kötöttségétől megszabadulva azt mutathatja meg, ami zeneileg benne lakozik, vagyis szabadon, határok nélkül alkothat. Patrick Doyle idén tavasszal megjelent "Impressions of America" című tizenöt tételes nagyzenekari szvitjét is jókora várakozás előzte meg, hiszen a szerző score-jai egyébként is jelentős komolyzenei hangulatot árasztanak, így aztán főleg kíváncsi az ember arra, mit tud alkotni a mozi béklyói nélkül.
         Doyle-nak olyan filmzenéket köszönhetünk, mint a "Carlito útja", a "Gosford Park", a "Harry Potter és a Tűz Serlege", az "Eragon", "A majmok bolygója: Lázadás" vagy a "Merida, a bátor" aláfestése, illetve köztudott, hogy Kenneth Branagh állandó zeneszerzője is, s ennek révén pedig olyan mozikhoz komponált, mint az "V. Henrik", a "Frankenstein", vagy a "Thor" és a „Sok hűhó semmiért”. Szinte mindben van egy-két bombasztikus szimfonikus tétel, a zenekart, a kórust megizzasztó rész, így aztán azt várta volna a hallgató, hogy talán a koncertmuzsikája is szolgál majd ilyennel. Ám az, hogy ezt a stílust nélkülözi, végül egyáltalán nem lett csalódás, hiszen Doyle e szvittel sokkal többet mutatott meg saját repertoárjából, olyan dolgokat tudott felvillantani, amilyeneket eddig még nem hallhattunk tőle, és ezek jóval érdekesebbek is, mint pár erőteljes, dinamikus kompozíció.

         A skót származású szerző régóta szívügyeként tekint az oxfordi székhelyű, tehetséges fiatal zenészekből álló National Schools Symphony Orchestrára, saját elmondása szerint egyfajta védőszentként próbálja segíteni a munkájukat. Többször alkotott már velük, illetve gardírozta az ifjú növendékeket. 2011-ben a zenekar vezetője, David Evans kérte meg, hogy bocsájtsa egy korábbi művét a zenekar rendelkezésére, ám Doyle úgy döntött, hogy inkább egy kifejezetten a társulatnak címzett darabot ír. Ez lett az "Impressions of America", melynek premierjére 2012 nyarán, a rangos Three Choirs Festival keretei között került sor. A szerző nem egy nehezen játszható darabot írt, ám saját bevallása szerint a muzsikusoknak ettől még meg kell dolgozniuk a művel.
         A szvit kettős inspiráció mentén született meg. Doyle dédnagyapja 1910-ben, négy gyerekével az USA-ban telepedett le, ám mivel számításaikat nem találták meg, így két évvel később vissza is költöztek Skóciába. Doyle nagyanyja, aki kislányként érte meg ezt a két évet, később gyerekeinek és unokáinak mesélt Alabamáról és a mesés vadnyugatról, így Patrick már gyerekkorában képzeletben beutazta fél Amerikát. Később zeneszerzőként a valóságban is megtette ezt, sőt az ország rajongója lett. "Az elmúlt 25 évben oda-vissza utazgattam az USA-ban, és a sok felgyülemlett élményből úgy gondoltam, hogy érdemes lenne egy darabot írni. Óriási szerencsém volt, hogy karrierem során ennek a lenyűgöző kontinensnek sok részére eljutottam. Nagyon csodálom és szeretem az amerikai zenét, és jól is tudok hozzá kapcsolódni, hiszen egy része kelta eredetű, ami az én hazám, Skócia öröksége" - nyilatkozta a műről.

         A szvit tizenöt tételében emlékezetes történelmi események, híres természeti nevezetességek, hagyományok és városok elevenednek meg. Doyle egy nagy zenei utazásra invitálja a hallgatót, aki így bejárja Washingtont, eltölt egy karácsonyt New Yorkban, megismerkedik a sütőtökös pitével, ellátogat a prérire, a hó borította Alaszkába, a Yosemite és a Mount Rushmore Nemzeti Parkba. Emellett tesz egy utazást a transzkontinentális vasúttal is, illetve megidéződik a hálaadás, a nagy gazdasági világválság, a pusztuló külvárosok miliője, sőt még az USA zászlaja is kapott egy rövidebb tételt. Ezeket nagyon változatosan, valóban az adott nevezetesség vagy hagyomány zenei leképezésének formájában tárja a hallgató elé. Egy olyan izgalmas szimfonikus szvitet alkotott, mely ha kell, emelkedett hangvételű, ha kell, depresszív vagy szárnyaló, helyenként pedig érzelmesen csendes. Néha a minimalizmushoz nyúl, néha a teljes zenekart megdolgoztatja, olykor pedig csak egy zongora vagy más szólóhangszer adja az adott tétel gerincét.
         A nyitány ("Washington DC") a fővárost, annak történelmét hivatott bemutatni, így nemes, diadalittas és hősies hangvételű darab. A fanfáros kezdetet egy rövidke, szeszélyes kompozíció, a "Pumpkin Pie" követi, melyet zongora és fafúvósok játéka jellemez. "New Yorkban voltam karácsony idején, és soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először megéreztem a fahéjas, sütőtökös pite illatát" - mesélte a szerző az inspiráló emlékéről. A harmadik tétel is ebből született, hiszen a "Christmas in New York" csilingelő csengettyűivel, meleg vonósszólamaival, szomorkás klarinétjátékával meghitt ünnepi pillanatokat idéz fel. A komponista egyik kevésbé ismert stílusjegye az a repetitív minimalizmus, amire a "Transcontinental Railroad" szolgál példaként. Leginkább Thomas Newman, Steve Reich és Michael Nyman alkotásai juthatnak eszünkbe a tételről, amelyben egy zenei vonat dübörög át képletesen a kontinensen. Számomra az album egyik legjobbja ez a zaklatott, folyamatosan ismétlődő elemekből felépülő track, mely olyan kíméletlenül monoton, mint egy vonatos utazás. Ám a szerelvények zakatolása alatt felbukkan az elsurranó táj szépsége is. Az album egyik legkifejezőbb része ez a tétel, hiszen tökéletesen megjeleníti az ihletforrást. Hasonló kortárs jegyeket alkalmaz a gazdasági világválságot bemutató "The Great Depression" is, ahol a komor vonósszólamokat szomorú zongorahangok teszik még lehangolóbbá. A "Mount Rushmore" ismét visszahozza a nemességet, ám ez amolyan megkopott dicsőség. E tétel az egyik leginkább amerikaias kompozíció, Aaron Copland vagy Leonard Bernstein szelleme itt köszön vissza leginkább, és a korábbiakkal ellentétben a dallam vezérszerepe ezúttal már másodlagos. A "Prairie Sunrise" a végtelen prérit idézi fel, a monoton alapból olykor előbukkanó játékosabb fúvósok a fűmezőkbe belekapó szél játékos zenei leképezései, szintén kimagasló tételt létrehozva ezzel.

         A "Winter in Alaská"-ban a repetitív módszer újbóli szép alkalmazásával ismét természeti látnivalót fest le a komponista. A téli táj méltósága, a lassan hulló hópelyhek, a töredező jég a magas hangok különféle bevetésével tökéletesen jelenítődnek meg. A "Decaying City" ismét komorabb hangulatot hoz be a darabba, hiszen a kihalt, kiüresedő városok zenéje ez. A remény cseppnyi jele nélkül keseregnek a hangszerek, az új színt pedig az egyedi ütős instrumentumok adják a tételnek. A játékos és szárnyaló "Yosemite" és a komor, kísérteties "Death Valley" esetében újra természeti nevezetességek voltak a szerzőt inspiráló tényezők. Mindkét tétel kimagasló és impozáns, a mű legjobbjainak nevezhetők, mint ahogyan az USA számtalan vad, sebes hegyi folyóját megidéző "Rushing Rapids" is. Ebben a gyorsan száguldó hullámokat hevesen csökkenő és emelkedő, vonósokkal megszólaltatott dallamokkal jelenítette meg Doyle.
         A "The Great Plains" a vadnyugat zenéje. Ebben gitárral, trombitával, kürtökkel, westernmozikat idéző hangulattal és a lovasok vágtatását imitáló ritmussal találkozunk. A szvitet végül két csendesebb tétellel zárja a szerző. A rövidke "Old Glory" az USA zászlajára íródott patetikusságot nélkülöző, ám mégis dicső muzsika. A "Thanksgiving" pedig inkább a mű első felének játékosságával mutat rokonságot, egy ponton ugyan eljut egy kisebb katarzisig, ám finálénak nem kifejezetten alkalmas.

         A megkapó koncertdarab a szerző hatvanadik születésnapja alkalmából került kiadásra. Robert Townson, a Varése Sarabande vezetője évek óta jó kapcsolatot ápol Doyle-lal, akinek számos muzsikája jelent már meg a kiadó gondozásában. A cégvezető úgy vélte, e kerek évforduló és a darab megérdemli, hogy a nagyközönség is megismerhesse, így megjelentetése mellett döntött. A lemezre már nem a National Schools Symphony Orchestra, hanem a Hungarian Studio Orchestra játszotta fel a művet. A budapesti zenekar egyébként a szerző több alkotását is tolmácsolta már, a "Sir Billi", vagy az idén megjelent "Puppeteer" videójáték muzsikáját is ők játszották fel - Doyle egyébként igen elismerően nyilatkozott a magyar együttesről és a körülményekről.
         Az "Impressions of Americá"-val a komponista megmutatta, hogy koncertművek terén is képes maradandót alkotni, s csak remélni lehet, lesz alkalma és felkérése hasonló volumenű munkákra a jövőben is, és ezeket egy kiadó fel is karolja majd.


    Gregus Péter
    2013.12.15.




    Tracklista:

      1. Washington DC (2:07)
      2. Pumpkin Pie (1:40)
      3. Christmas In New York (3:15)
      4. Transcontinental Railroad (3:07)
      5. The Great Depression (3:16)
      6. Mount Rushmore (2:31)
      7. Prairie Sunrise (2:57)
      8. Winter In Alaska (3:46)
      9. Decaying City (1:55)
    10. Yosemite (3:51)
    11. Death Valley (4:03)
    12. Rushing Rapids (3:55)
    13. The Great Plains (2:47)
    14. Old Glory (1:22)
    15. Thanksgiving (2:30)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Brave

    Eragon

    Frankenstein

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Kenneth Branagh és Patrick Doyle


    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam