FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Hunted (Brian Tyler)    THE HUNTED   (2003)
       Veszett vad


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 35:11




         Az erdő mélyén egyre több haláleset történik. Az áldozatoknak és a gyilkost kereső rendőröknek egyaránt semmi esélyük. Míg az előbbieknek azért nincs, mert hangtalanul és precízen gyilkol, az utóbbinak pedig azért, mert az elkövető profi munkát végez: sehol egy árulkodó nyom. L.T. Bonham (Tommy Lee Jones) felismeri a gyilkos (akit Benicio Del Toro alakít) módszereit és ráébred, hogy abból a különleges osztagból való, akiket anno saját maga képzett ki. Így felveszi vele a harcot: mester és tanítványa hajszolja egymást először az erdőben, majd a nagyvárosban.
         Tommy Lee Jones-nak akadt már jobb szerepe is. Kicsit olyan az egész, mintha "A szökevény" harmadik része lenne: ismét kerget egy ámokfutót. A rendezői székbe pedig William Friedkin ült. Azonban ez a film ismét csak arra példa, hogy hiába vannak ismert nevek egy produkcióban, attól az még bukdácsolhat a sikerlistán.

         A film zenéjéért Brian Tyler a felelős. Szerintem ő azon kevesek közé tartozik, akik profitálhattak ebből a produkcióból, hiszen addig is csiszolta tudását és megmutatja mire képes. Megint nem okozott csalódást. Bár most egy kicsit "lazábbra" vette a figurát, ez is jól áll neki.
         "Asymmetric Rhythms": a cím egyben a szám jellegét is tükrözi. A dallamok összegyúrása nem egyszerű: kesze-kuszának tűnik az egész. Biztos van benne valamilyen logika - kb. mint Goldenthal zenéiben -, de erre nem éreztem rá, viszont simán hozzászoktam ehhez a nagyzenekari és szintis egyveleghez, ami össze van fűzve a második, igen rövid track-kel. Ám itt már nyoma sincs a kuszaságnak. Sőt, inkább úgy tűnik, hogy a kottán lévő hangjegyek abbahagyták a rohangálást, és a helyes sorrendben foglalták el méltó helyüket: frankó kis akciózenét prezentál számunkra ez az ifjú zeneszerző. A "Winter Shift"-tel teljesen más vidékre kalauzol minket: Gránát Endre koncert mester vezetésével egy kissé melankolikus, szomorkás, ám kellemes zenét hallhatunk. Ilyen stílusú zenéket már korábbi Tyler-albumoknál is felfedezhettünk (pl.: a "Darkness Falls" kevésbé horrorisztikus tételeinél). Most, hogy a hallgatóság megnyugodott, bizonyára úgy gondolta Tyler, hogy ideje felébredni. Erről gondoskodik is az "Emergence" segítségével. Mély zongora lecsapások, határozott és kemény fúvós felmordulások, és vonós alátámasztásokkal nyit, majd kicsit lazábbra veszi a gyeplőt és ismét egy kellemes - izgalommal teli - akciódömping pörög a lejátszóban. Néhol kivárások, magas vonós szólamok, a zenekarral finoman kooperáló szintetizátor (melyet maga Tyler csempészett alá) gondoskodik a kergetőzés hatásosságáról. A végét lezáró dallam olyan, mintha a "Frailty"-ből ragadt volna oda.
         Síró, elnyújtott szólamú hegedűk jellemzik a "Tracking Hallam"-ot, ami először ugyan dinamikusan indul, ám ez átváltozik a már említett sejtelmes dallamra, ami alatt a modern kornak megfelelően hangszerelt alapdallam hallható. Az album itt fedi fel először az újítást, amivel igyekszik tovább fejlődni Tyler. "A Transitory Sonnet" tényleg egy kis szonettecske. A dallamok, melyből felépül, kissé keserédesek. Lágyan, méltóságteljesen szánkáznak a vonók a húrokon, miközben a hárfa húrjai pattannak. De mindez a következő tételre nem igazak. Sőt, ellenkezőleg, a "Pulse" tényleg pulzál. Később ilyen stílusú zenéből építette fel a "Paparazzi"-t is. Mintha egy kis drum n' bass keveredne a nagyzenekarral. Sajnos hamar vége szakad a "pörgésnek" és visszatérünk a sejtelmes dallamokhoz. Ami egyáltalán nem probléma. Sőt, inkább azt lehetne mondani, hogy egészen jól operál a lemez azzal, hogy felváltva jönnek a különféle hangulatok: akció, gyötrődés, félelem. A "Coda Con Furiosa" nem sok dallamot rejt magában, inkább az effektek, fémes hangkavalkádok és az elektromos gitár finom nyúzása teremti meg a kellő atmoszférát.
         A következő két szám viszonylag nyugodtnak mondható, de alapvetően a feszült kivárást szimbolizálja dallamaival. Ehhez csatlakozik a "Vapor Wall", majd egy eléggé elborult kezdéssel felborzolja Tyler a hallgatóság idegeit az "Over the Falls"-ban. A horror elemeit használja fel: kusza, magas hangok és idegborzoló taktusok tarkítják a számot. Az "Illusory" ennek a levezetéseként először szépen kivár, majd valamelyest alacsonyabb hangmagassággal, de visszaidézi a kakofón, idegborzolós hangulatát az előző számnak. Itt is kitűnik, hogy Tyler már írt horror zenét, s ezeknek az eszközeit használja fel ismét. "A Vision of War"-ban ügyesen bánik a dallamokkal, s ezáltal egy "döbbent zenét" kapunk, mely az átélt szörnyűségek felidézését szolgálja alátámasztani. Kicsit atmoszférikus hatása van. A végén kicsit "felpörög" a zene az ütős hangszerek finom kopogtatásával és a vonósok elnyúló hangjátékával, majd a végét egy feleszmélést idéző hanggal zárja.
         A "Mirror Image" ismét a jó öreg, az albumról megismert akciódallamok segítségével emlékezteti a hallgatót arra, hogy végül is ez egy akcióthriller kategóriába tartozó filmzene. A végén azért ott marad a feszültség a zongora magas billentyűinek kopogtatásával köszönhetően, melyet a zenekar vonós részlegének húrnyúzó játéka fejez be. És ezzel számomra véget is ért az album. Bár még van egy betétdal a filmből, melyet Johnny Cash előadásában hallhatunk, de ez számomra egyáltalán nem tartozik a filmzene kategóriába. A "The Man Comes Around" egy könnyedebb country szám, ami ha jól meggondolom nem is olyan kellemetlen. Azonban az album hangulatvilágához nem igazán passzol. A filmben egyébként Johnny Cash dalán kívül még egy betétdal felcsendül, mely a "Highway 61 Revisited" címet viseli és Bob Dylan előadásában hallhatunk.

         A lemez kicsit elüt az eddigi Tyler akciózenéktől, mivel új, általa eddig nem igazán használt hangszereket és zenei elemeket kombinált a hagyományos zenekarral. Annak ellenére, hogy én jobban preferálom tőle, ha a nagyzenekarra épít, nyugodt szívvel kijelenthetem: jól megoldotta a feladatot és egy kellemes zenét hozott össze. Merem ajánlani azoknak akik a modern stílusú filmzenéket kedvelik. Sajnos a lemez hossza megint nem valami eget rengető, pláne hogy egy betétdal is fellelhető a lemezen.
         A Varése a szokásoshoz képest kitett magáért, már ami a borítót illeti. Azért túlzásba nem vitte, mert mindössze nyolc oldalas könyvecske található a lemez mellett, s azon is fekete-fehér képek vannak, de felsorolja a zenekar tagjait. Innen derül ki, hogy az elsőhegedős magyar származású, valamint hogy Tyler ismét nem elégedett meg azzal, hogy csak a zenét írja és vezényelje, hanem még pár hangszer mögé is beállt utólagosan. Ezen kívül nemcsak a filmből találunk képet, hanem a zene megszületéséről is. A cd képe már javulgat, az igyekezet látszik rajta, mert szép, csak még egy kicsit szitás. De 2003 még igencsak a kísérletezés éve volt a Varesének ebből a szempontból.


    Kulics László
    2004.10.18.




    Tracklista:

      1. Asymmetric Rhythms (2:30)
      2. Disordered Patterns (0:47)
      3. Winter Shift (2:01)
      4. Emergence (3:01)
      5. Tracking Hallam (1:54)
      6. A Transitory Sonnet (1:28)
      7. Pulse (1:12)
      8. Sweepers (1:50)
      9. Coda Con Furiosa (2:30)
    10. The Reluctant Mentor (1:18)
    11. Machinations (2:00)
    12. Vapor Wall (1:40)
    13. Over The Falls (1:14)
    14. Illusory (1:36)
    15. A Vision Of War (2:32)
    16. Mirror Image (2:48)
    17. The Man Comes Around - Johnny Cash (2:47)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Berkes Zsolt          nem értékelte

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supramacy

    Paparazzi

    Phone Booth

    Lara Croft: Tomb Raider
    The Cradle of Life


    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam