FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Hunchback of Notre Dame (Alan Menken)    THE HUNCHBACK OF NOTRE DAME   (1996)
       A Notre Dame-i toronyőr


      

       zene: Alan Menken
       dalszöveg: Stephen Schwartz
       vezényel: Alan Menken
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Disney Records
       játékidő: 57:00



         A Notre Dame-i toronyőr (a Disney-animáció reneszánszának utolsó előtti darabja) 1996-ban került bemutatásra. Számos nagy siker után a stúdió rajzfilmes részlegénél bekövetkezett az elkerülhetetlen színvonalcsökkenés, ami ugyanakkor nem a produkciók minőségének romlása, hanem a korábbi, etalonnak számító alkotásokhoz való viszonyítás okán volt elmondható. Don Hahn, a stúdió egyik vezető producere egy, Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának történetét feldolgozó, képregényszerű kiadványt lapozgatva látta meg a történetben rejlő különleges, a Disney repertoárjában addig még nem szereplő gótikus hangulatú mese lehetőségét. A rendezéssel a Kirk Wise-Gary Trousdale duót bízták meg, akik A szépség és a szörnyeteggel már bizonyították, hogy értenek a szomorkás hangvételű történetekhez. Nagy lehetőséget láttak a karakterekben, a környezetben, és úgy vélték, minden adott, hogy ezt egy igen látványos, emlékezetes és érzelmes animációval tálalják. A produkció legnagyobb problémái a regény átdolgozásából eredtek, ami eléggé feszültté tette a viszonyt a kreatív csapat és a vezetőség között. Ilyen kritikus pont volt a főgonosz, Claude Frollo karaktere, aki Hugo művében az esperes volt, a Disneynél viszont egy világi embert kívántak megtenni a negatív szereplőnek. Így Frollóból főbíró lett, ami viszont azt is magával hozta, hogy a mondanivaló átalakult, mivel a Disney - Hugóval szemben - nem kívánta az egyházat kritizálni. Így a regényben szereplő képmutató és a cigányokat züllöttséggel vádoló egyház nem jelenhetett meg a filmben, sőt ennek szöges ellentéte került a moziba, hiszen az esperes a szegényeket éppen hogy segíti. Kritikus pont volt néhány szereplő kinézete is, hiszen például Quasimodót úgy kellett megalkotni, hogy egyszerre legyen rémisztő és a gyerekek számára kedves figura.

         Azt hiszem, az alaptörténet mindenki számára közismert, ám pár sajátos, disneys húzás miatt nem árt feleleveníteni. Claude Frollo, a város főbírája egy sötét, gyilkosságokkal és gyűlölettel teli éjszaka a torz gyermek, Quasimodo megölésére készül, ám cselekedetében a Notre Dame papja megakadályozza. Sőt úgy alakítja a szituációt, hogy a nagy terveket dédelgető Frollót végül jócselekedetre veszi rá, s a katedrális magányára kárhoztatott Quasimodo gyámságát erőszakolja ki nála. Az eltelt évek alatt a felnőtté érett, gyermeklelkű gnómot jó szívvel gondozza, ám megtiltja neki, hogy a templomból kitegye a lábát, így Quasimodo éveken át csak vágyakozik a külvilág után, s ebben csupán az életre kelő vízköpők a társai. Ám a városba egy cigánytábor érkezik, a színes forgatagban pedig feltűnik egy fiatal szépség, Esmeralda, aki megbabonázza a torzszülöttet, s ez arra készteti, hogy elhagyja a katedrális sötétjét, s kimerészkedjen az emberek közé. Ám Párizs lakosai nem fogadják kitörő örömmel a furcsa toronylakót, egyedül Esmeralda nyit felé, azonban a főbíró sem ezt a kapcsolatot, sem pedig a városra a tábor miatt rátörő vidámságot nem nézi jó szemmel.
         Az eredeti szinkronhangok többsége természetesen az egyes énekhangokat is szolgáltatta. A Disneynél most nem tartották fontosnak a nagy sztárokat, egyedül, Demi Moore, Kevin Kline és Tom Hulce neve lehet ismerős a stáblistáról, ám az énekhangokban az ismeretlenség nem mutatkozik hátrányként, sőt.

         A kilencvenes években egy Disney-rajzfilm esetén természetes volt, hogy annak zenéjét és dalait Alan Menken komponálja majd, aki 1996-ra már nyolc Oscar-díjjal rendelkezett. A stúdió újjászületését elhozó mozik sikerében Menken muzsikája kiemelkedő jelentőséggel bírt, legendás dalait nemcsak gyerekek, de bizony felnőttek is dúdolták, több pedig valódi slágerként a mai napig népszerű szerzemény. A Notre Dame-i toronyőr azonban egy új kihívás volt, mivel a történet más megközelítést igényelt, mint a korábbi mesék. Az európai, franciás környezet okán Menken a Broadway-musicalek világát az operettek zenei megoldásaival, jellegzetességeivel színesítette, néhány dal pedig egyenesen a nagy operettek dallamosságát idézi meg.
         A sötét, gótikus látványhoz a zene és a dalok is tökéletesen illeszkednek. A musicalrészletek megírása természetesen jóval korábban megkezdődött, hiszen a dalok az animáció szempontjából is kiemelt helyet foglaltak el. Menken szövegírója ezúttal Stephen Schwartz volt, akivel a Pocahontas dalain is dolgoztak már közösen. Az előre megírt számokból a filmbe végül nyolc került, ez a szelektálás sem volt szokatlan a Disneynél. Esmeralda templombéli éneke esetében pedig egy cserét is kértek a rendezők Menkentől: az eredeti "Someday" című dal helyett egy meghittebb nótát szerettek volna, ez lett a valóban csodálatos "God Help the Outcasts", melynek rádióváltozatát Bette Midler énekelte. Viszont a szintén megható "Someday" sem ment kárba, mivel popos hangulatú, áthangszerelt változata az All-4-One előadásában volt hallható, Nagy-Britanniában pedig az Eternal verziója került be a moziba. Azonban ezek a dalok már korántsem értek el akkora sikert, mint a korábbi rajzfilmeké, így az Oscar-jelölés is elmaradt, noha a nyitányként elhangzó "The Bells of Notre Dame" az egyik legjobb, legösszetettebb és zeneileg legkiforrottabb dal, amelyet Menken valaha írt.

         A score alaposan eltérő stílust képvisel a korábbi Disney-mozikhoz képest, mivel a történet sötét voltát, a gótikus katedrálist, az egyházat, a középkort kellett megjeleníteni, így egy masszív szimfonikus zenét írt Menken. A rengeteg harang mellett a kórusnak is kiemelkedő szerepet szánt, ám nem a korábbiakhoz hasonló musicales megszólalást, mivel az énekkar is beszáll a gótikus hangulat megteremtésébe, grandiózus hangzásuk pedig leginkább a Carmina Burana oratóriumszerű műfajához hasonlítható. Ez tökéletesen kijön a "Heaven's Light/Hellfire" tételben, leginkább a "Hellfire" részben, melyben a Frollo főbírónak hangot kölcsönző Tony Jay énekel, a gigászi erővel szóló kórussal vegyítve. Emellett gregorián és egyéb vallási, latin nyelvű ének is átszövi a kórusos részeket. A score-ban is felbukkan az énekkar, erre az egyik legjobb példa a "The Bell Tower", a "Humiliation" és a "Paris Burning", melyekben Frollo imént említett erőteljes ördögi témája hallható, olyan szenzációs szimfonikus körítéssel, melyet John Williamstől szokhattunk meg leginkább. A score-részek legjobb kórusos tétele azonban kétségtelenül a "Sanctuary!", melyről nemigen lehetne megmondani, hogy egy Disney-musicalhez tartozó kompozíció. A sötét és dinamikus, pokoli, oratóriumszerű tétel valószínűleg Menken egyik legjobb szimfonikus alkotása. A történet, ahogyan az várható, boldog véget ér, és ez zeneileg is megjelenik az "Into the Sunlight" formájában, melyben több téma is ötvöződik.
         Természetesen csendesebb pillanatokból sincs hiány, a jól ismert musicales hangulat is gyakori összetevő, és amik újdonságként megjelennek a korábbi alkotásokhoz képest, azok a cigánykarnevál vidám forgatagát aláfestő, nagyszabású szóló- és kóruséneken alapuló dalok. Ezek legjobbja a "Topsy Turvy", ahol az operettes zenei környezet a legjobban kiütközik, és ettől nem sokkal marad el a "The Court of Miracles" sem. A broadwayes világ leginkább az "A Guy Like You"-ban bukkan elő, míg a drámai, lírikus musicalességre a "God Help the Outcasts" a legjobb példa, melyet Heidi Mollenhauer ad elő, aki Demi Moore-t helyettesítette az ének esetében.

         A score Menken egyik, ha nem a legjobb aláfestése, mellyel tökéletes bizonyítékát adta annak, hogy mennyire sokoldalú, a musicalszerző skatulyát nem megérdemlő komponista, azonban a rengeteg megnyert Oscar-díj után esélye sem volt újra győzni, így csak a jelölésig vitte az aláfestés. A stúdió animációs részlege ezt követően egyre színtelenebbé vált, s ez Menken munkásságán is meglátszott, hiszen a szerző fénykora tulajdonképpen lezárult A Notre Dame-i toronyőr muzsikájával.


    Gregus Péter
    2014.09.17.




    Tracklista:

      1. The Bells of Notre Dame (6:24)
      2. Out There (4:25)
      3. Topsy Turvy (5:35)
      4. Humiliation (1:40)
      5. God Help the Outcasts (3:42)
      6. The Bell Tower (3:04)
      7. Heaven's Light/Hellfire (5:23)
      8. A Guy Like You (2:53)
      9. Paris Burning (1:53)
    10. The Court of Miracles (1:27)
    11. Sanctuary! (6:01)
    12. And He Shall Smite the Wicked (3:29)
    13. Into the Sunlight (1:09)
    14. The Bells of Notre Dame (Reprise) (1:09)
    15. Someday (4:18) *
    16. God Help the Outcasts (3:27) **

    * előadja: All-4-One
    ** előadja: Bette Midler






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alan Menken és a Disney

    Beauty and the Beast

    Home on the Range

    How to Train Your Dragon

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam