FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Hulk (Danny Elfman)    HULK   (2003)

     

      

       zene: Danny Elfman
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Decca Records / Universal Music
       játékidő: 63:50




         Egy bizonyos életkor után nehéz mosolygás nélkül képregényeket lapozgatni. A kellemetlen érzést talán csak a gyermekkora való visszaemlékezés derűje enyhítheti, amikor az iskolabusz hátulján lázas igyekezettel lapozgatták - szigorúan csakis!!! - a fiúk a hamar rongyossá váló füzeteket.
         Ennél már csak egy nevetségesebb dolog lehet. Filmet készíteni egy képregényből!!

         Tapasztalt mozibajáró a képregényadaptációkat óvatos fenntartással kezeli, hiszen sem drámai mélységeket, sem pedig jellemformáló történéseket nem lehet fellelni ezekben az alkotásokban. Sokan, sokféleképpen próbálkoztak már ezzel a feladattal, finoman szólva is váltakozó sikerrel. Talán csak Tim Burton első Denevérembere érte el azt a sikert és rangot, ami kiemelte az átlagos feldolgozások közül. Manapság pedig az X-Men aratja le a babérokat, bár itt már csak a nézők szimpátiája töretlen a "szakma" kutyába sem veszi a filmet akárcsak a már másodszor gimnasztikázó Pókembert.
         A Hulk sincs más helyzetben, bár mérsékelten sikeresnek tekinthető, mégsem tudott a nagyok csarnokába bekerülni. Pedig a rendező Ang Lee mindent bevetett, még a számítógépes animáció legfejlettebb eszközébe egy ún. motion capture ruhába (mozgásérzékelőkkel felszerelt testhez simuló kezeslábas) is belebújt, hogy maga kelthesse életre a zöld óriást Hulkot. Az viszont tagadhatatlan, hogy egyedi látásmódú és képi világú filmje elüt a középszertől (Fantom, Az Árnyék, Daredevil stb.).
         Ehhez az egyéni hangvételhez pedig igazán jól passzol a különleges hangzásvilágú és felépítésű zenék mestere Danny Elfman, aki már nem kezdő a "képregényzenék" világában. Darkman, Dick Tracy, Batman és Spiderman, mind-mind ismert szereplői a képregénygalaxisnak, melyek melódiái Elfmant dicsérik. Tehát a szakmai alapok megvoltak ahhoz, hogy ismét egy jól sikerült alkotás lásson napvilágot. Szó ne essék róla, sikerült is!

         Igen tetszetős kiadványról van szó, belseje egy kisebb méretű posztert rejt, mely kitörő lelkesedést válthat ki a tizenéves vásárlókból, bár nem sok információtartalommal bír a zenéről és annak születési körülményeiről. Mint az el is várható a kiadványtól, gyönyörű zöld színben pompázik, ezzel örvendeztetve meg a film rajongóit és a környezetvédőket.
         De komolyra fordítva a szót egy majd' 64 perces alkotással állunk szemben, ami nem mondható rossznak, még ha egy könnyűzenei szám is került a végére. Egy kis visszavágás a mostohán kezelt filmzenéktől a Various Artists feliratú albumok irányába!
         Az első szám mi is lehetne más, mint a főtéma, mely remek aláfestésül szolgál Hulk-Bruce Banner édesapjának (Nick Nolte ebben a filmben kissé levitézlettnek tűnik, bár az őrült tudós szerepére így is kiváló) bomlott elméjű kísérleteihez, melyek végül a zöld óriás megszületéséhez vezetnek. A fő vezérfonal fúvósokkal előadott, melyhez később társulnak a vonósok, ezzel alapozva meg a megszállott kísérletezés felívelő és elcsendesedő gépzene- és effekthangjait, amik itt egyáltalán nem zavaróak. A főtéma legvégén minden egyszerre szól olyan művészi zavarban, mégis egységben, ami ritkaság és igazi különlegesség.
         A második zeneszám a "Prologue" címet viseli, ami címéhez híven bevezetést, előjátékot takar. Első másfél percében a főtéma hangjai csengenek vissza, majd egy folklorisztikus női hang sír panaszosan remekül érzékeltetve Hulk-Banner gyermekkorát. Ám nem tart soká a panaszos sirám, ismét visszakanyarodik a szerző a főtémához. Sajnos itt látható az album egyik hibája, néhol mintha a "Gladiátor"-ra hajazna, amit felfoghatunk Zimmer előtti tisztelgésnek, de akár lopásnak is. Mivel Elfman elég tehetséggel van megáldva, én inkább az előbbire szavazok, bár simán el tudnám fogadni a véletlen egybeesést is.
         A harmadik számban ("Betty's dream") kissé megpihen az album. Ismét visszatér az előbb említett női hang, ami itt inkább melegséget és nyugalmat áraszt. Talán szerelmes témának is felfoghatnánk a hangzás alapján, mivel Bruce Banner volt kedvesének emlékei kerülnek előtérbe, amelyek a film hangulatához híven korántsem rózsásak.
         A negyedik zeneszám ("Bruce's memories") az előző hangulatával indít, de újra és újra felbukkannak a már megismert elemek, a főtéma és a benne szereplő gépzene. Annyi visszafogott erő feszíti ezt a számot, ami máshol egy egész albumban sem fordul elő.
         Az ötödik "Captured" című szerzemény keleties hangzásvilágával vonja magára a figyelmet, a már jól ismert női siránkozással, a vonósok és a fúvósok hadával, ami megint belefut a főtémába, innen pedig a dallam szépen átvándorol a hatodik ("Dad's visit") számba, ahol egy újabb fúvóssal kiegészülve hármas egyveleget ad ki a hetedik ("Hulk out!") opusszal. Címéhez híven a zöld óriás ekkor tör először elő Bruce Bannerből, így az első dühroham és átváltozás képeit festi alá ez a vészterhes zene.
         A nyolcadik szám ("Father knows best") hangzásvilágában ha lehet még sötétebb és vészjóslóbb, itt Banner édesapjának legbenső mélységei tárulnak fel.
         A kilencedik szám ("...Making me angry") hangulatát a tubák ütemes hangja adja meg, mely hirtelen fordulattal csap át a vonósok és a fúvósok erőt sugárzó egyvelegébe. Az erőre szükség is van, hiszen Hulk ezen dallamok közepette változik át nyilvánosan és dönt romba egy kisvárosi kerületet jó pár rendőrautó társaságában.
         A tizedik szám ("Gente giant") ismét csöndesebb része az albumnak. "Cherchez la femme"... Valóban Banner/Hulk szerelme áll a középpontban, amikor is az utóbbi idők egyik legjobban sikerült számítógépes grafikai megvalósításában menti meg a rá támadó természetfeletti képességekkel rendelkező szörnyszülöttektől. Innen természetes átmenet képez a tizenegyedik ("Hounds of hell") alkotás, ahol vérbeli akciófilmhez hasonlóan a képi elemek határozzák meg a zenét, ami hallgatva kissé kusza, de a filmet ismerve egyáltalán nem zavaró. A harc végén a tizedik számból megismert szerelmi téma kerül látótérbe, ahol is a sebesült óriást látja el szerelme, tettekkel is bizonyítva vonzódását.
         A tizenkettedik számban ("The truth revealed") végre egy kis nyugalomhoz jutunk. Itt Banner emlékei elevenednek fel gyermekkoráról és rég halott édesanyjáról. Természetesen itt is megjelenik a megnyugtató női ének fuvolával és hárfával kísérve. Talán ez lemez leglassúbb és legszebb része.
         Elérkeztünk az album egyik kiemelkedő csúcspontjához, ahol a főtéma mellett egy másik kiemelkedő dallam kapcsolódik be. Igazából nem is új ez, de a végtelen variációk egyik olyan gyöngyszemét találta itt el Elfman, ami igazán dicséretére válik. Dobok adják az aláfestést a szinte elmaradhatatlan vokálnak, majd a szerelmi téma zárja a tizenharmadik számot ("Hulk's Freedom").
         A tizennegyedik melódiába ("A man again") némileg bele lehet képzelni egy kis "Predator"-dallamot, bár valószínűleg ez csak az ütemesen csapkodott doboknak köszönhető. Silvestri minden esetre kényelmesen hátradőlhet és veregetheti a saját vállát, remek kiindulási alapot adott. Az ismét emberi alakot öltött Hulk szívszaggató helyzetéről és bezártságáról dalol ez a muzsika, ami fájdalmas szépsége mellett az erőt hordozza magában. Ez a szám a Hulk főtémája nélkül is igazán megállja a helyét, tulajdonképpen az egész album sava-borsa benne található.
         A tizenötödik ("The lake battle") opusz a végső összecsapás az időközben természetfeletti erővel felvértezett apa és fia között. Hiába, a fa nem nőtt messze az almától! A halk kezdés után mi is köszönne vissza, mint a főtéma, ahol a szimfonikus zenekar összes tagja keményen megizzadhatott, hiszen szinte minden hangszer megszólal. Fúvósok vívnak itt csatát a vonósokkal, a dobok és cintányérok pedig mágikus közeget teremtenek. Ez el is kél, hiszen a két szuperlény összecsapását emberi mértékkel leírni szinte lehetetlen. A végső összecsapás legvége pedig talán az "Alien" harmadik részéből lehet ismerős, ahol a születő királynő Ripley-vel a forrongó mélységbe hull. Ám ez csak enyhe áthallás, az említett filmben, és itt is a nagyszerű ellenfél halálát szimbolizálja, méltó keretet adva az elmúláshoz.
         A tizenhatodik ("The aftermath") és a tizenhetedik ("The phone call") szám lassú búcsút jelent az albumtól, a szerelmes téma kerül előtérbe, akárcsak a filmben Hulk kedvese. Mindkét szerzemény a titokzatosságot és a misztikumot testesíti meg, az elmaradhatatlan vokállal.
         Az utolsó számban lehull a lepel, Hulk mégsem pusztult el. Ki hitte volna? A szuperhősök szokásához híven visszatért az élők sorába, ám más helyszínen (egy szép ZÖLD dzsungelben) folytatja tovább ténykedését. A címtől eltérően ("End credits") nem kapunk mindent lezáró zenei búcsút, a rövidke szám éppen ellenkező hatást vált ki, a főtéma befejezetlen voltával a visszatérést sejteti.
         Az album legvégső száma egy könnyűzenei alkotás, amiről bosszúból semmit sem mondok, aki ilyet akar hallgatni, az vegye meg a "Godzilla" kiadott lemezét, talál rajta épp eleget.

         A "Hulk" Elfman zenéi között szépen illeszkedik a sorba, nem lóg ki sem lefelé, sem fölfelé. Pontosan hozza azt a szintet, amit egy élvonalbeli hollywoodi zeneszerzőtől elvárhat az ember. Az album kiemelkedő gyengeségei közé tartozik a főtéma túlzott használata, amit a szerző csodálatos ötletességgel variál, így ismételt megjelenése ellenére sem válik unalmassá. A másik aprócska megjegyzés pedig az, hogy a női vokál igencsak gladiátoros hangulatot idéz, bár talán ez csak Zimmer-érát kissé unó szerző ellenérzése.


    Szabó Csaba
    2004.07.20.




    Tracklista:

      1. Main Titles (4:36)
      2. Prologue (4:38)
      3. Betty's Dream (2:14)
      4. Bruce's Memories (2:45)
      5. Captured (3:41)
      6. Dad's Visit (2:15)
      7. Hulk Out (4:00)
      8. Father Knows Best (3:34)
      9. ...Making Me Angry (4:02)
    10. Gentle Giant (1:02)
    11. Hounds of Hell (3:47)
    12. The Truth Revealed (4:19)
    13. Hulk's Freedom (2:36)
    14. A Man Again (7:48)
    15. The Lake Battle (4:32)
    16. The Aftermath (0:56)
    17. The Phone Call (1:34)
    18. End Credits (1:13)
    19. Set Me Free - Velvet Revolver (4:09)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Conan the Barbarian

    Elektra

    Hellboy

    Robocop

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam