FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Harry Potter and the Order of the Phoenix (Nicholas Hooper)    HARRY POTTER AND THE ORDER OF THE PHOENIX   (2007)
       Harry Potter és a Főnix Rendje


      

       zene: Nicholas Hooper
       vezényel: Alastair King, Nicholas Hooper
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Warner Bros.
       játékidő: 52:22




         Az ötödik Harry Potter-filmmel gyakorlatilag egy új korszak nyílt a széria történetében. Míg az első négy részt három különböző rendező dirigálta, addig a hátralévő könyvek megfilmesítését a producerek már egyetlen emberre bízták. Több nevesebb direktor is szóba került, azonban mégsem a hírnév győzött, mivel a vásznon még ki nem próbált brit David Yates lett a befutó. A főként televíziós munkáiról ismert rendező ezen munkáival szakmai berkekben komoly elismertségre tett szert, és az ezekkel elért két BAFTA-díj, illetve számos más rangos elismerés is jó ajánlólevélnek bizonyult. Azonban mindezek ellenére is nagy bátorság volt a producerek részéről, hogy a korábbi részek mozis tapasztalatokkal jócskán rendelkező direktorai után, egy ezen a téren járatlan emberre bíztak egy ekkora figyelem övezte művet - azonban az élet igazolta, hogy helyesen döntöttek. Yates egy alapvetően más Potter-filmet készített, mivel a történetben rejlő sötét vonal teljesen eluralja a művét. Voldemort visszatért, többé már nem csak egy fogalom, hanem valós, testet öltött lény, aki követőit is magához vonzotta már. Azonban mégsem ő az ötödik rész legfőbb negatív szereplője, mivel egy akaratos, hatalom- és rendmániás, végtelenül kiállhatatlan, valódi zsarnok jelenik meg a színen, Dolores Umbridge professzor személyében, aki az őt megformáló Imelda Staunton miatt a Potter-filmek egyik legjobb karaktere lett. A színésznő már komolyabb drámákban is bizonyított (például a "Vera Drake"-ben), de ahogy az undok, és a diákokat sanyargató államtitkárból a sötét varázslatok kivédésének tanárává váló hárpiát megformálja, azzal a filmtörténet egyik legjobb gonosz-alakítását tárja elénk.
         A rózsaszín ruhákban pompázó Umbridge professzor sajátos nevelési stílusa, és a mágiaügyi miniszternek mindenáron megfelelni akarása miatt még Dumbledore-t is kitúró magatartása természetesen nem talál elfogadásra a diákok körében. Kiállhatatlan stílusa miatt mellette tulajdonképpen még Voldemort is csak egy óvodás csínytevőnek tűnhet. Természetesen a történet azonban nem lenne teljes Harry nagy ellenfele nélkül, és mivel a Nagyúr az előző részben már testet öltött, így ki kellett elégítenie az írónőnek azt az igényt, hogy a két ellenfél összecsapjon. Azonban a közöttük fellángoló küzdelem itt még csak elvi síkon zajlik, ennek ellenére a film vége egy látványos nagy küzdelembe torkollik, előrevetítve a következő fejezetek még komorabb világát.

         A rendező alaposan átszabta a korábbi filmek által kidolgozott metódust, ami leginkább a nagyon jól összerakott és sallangmentes forgatókönyvnek volt köszönhető. Viszont szinte minden megvolt benne, ami a korábbi Potter-mozikban is, csak valahogy gördülékenyebbre, feszesebbre vágva. Így újra rivalizált egymással Harry és Malfoy, újra felfedeztek a srácok egy titkos roxforti helyiséget, volt sötét varázslatok kivédése óra, új tanár és új lények, ismét megkeserítették Harry életét a nevelőszülei, Weasleyékről most is lerítt a szegénység és a család minden felett érzés, Hagrid újfent a jóságos, mindent megértő óriás volt, és a főhőst most is gyötörték a szokásos rémálmok. Az olyan kimaradt dolgok pedig, mint a baglyok és a kvidiccsmeccs nekem valahogy nem is hiányoztak. Igaz, néhány részlet igencsak elnagyolt lett, de ezekkel együtt is, én a "Harry Potter és a Főnix Rendjé"t tartom a sorozat egyik legjobb darabjának. Mindez a rendező mellett Michael Goldenbergnek, az új forgatókönyvírónak is köszönhető, aki mindössze ezen rész erejéig váltotta az összes többi Potter-film forgatókönyvét jegyző Steve Klovest.

         A rendező a zeneszerzői posztra magával hozta a korábbi alkotásaihoz is komponáló Nicholas Hoopert, akit valószínűleg hazáján kívül nem sokan ismertek a szakmában. Persze lett is nagy felháborodás, hogy egy ennyire ismeretlen ember veszi át a stafétát John Williamstől és Patrick Doyle-tól. Bevallom, én sem fogadtam kitörő örömmel a hírt, egyszerűen azért, mert Hooper neve semmit sem mondott - még annak ellenére sem, hogy már két BAFTA-díjjal is rendelkezett. Azonban valahogy igazságtalan ez a nagy ellenállás az ilyen "új fiúkkal" szemben, hiszen bőven akad pozitív példa arra, hogy milyen nagyszerű dolgokat is össze tudnak hozni az ismeretlen nevek.
         Hooper kétféle zenei kifejezésmódot választott a filmhez. Az egyik forma egy gazdag dallamvilággal rendelkező, a vásznon látottakat igazából szorosan nem követő, általában a nagyzenekar fajsúlyos megszólalásával jellemezhető, míg a másik inkább az adott hangulat zenei leképezését jelenti. Az előbbi ugyan rengeteg nagyszerű motívumot tár elénk, de ezek nem mindegyikéből lesz téma, mivel legtöbbjük csak egyszer hallható. A Williams által kitalált Hedwig-motívum is mindössze két alkalommal bukkan fel, azonban Umbridge tanárnő egy parádés zenei megjelenítést kapott, ami elég gyakran visszaköszön a score-ban, megunni viszont lehetetlenség, mert a szerző rendre különböző módon tárja elénk, bár az albumon igazából csak a "Professor Umbridge" című trackben hallható. Emellett született még egy szerelmi téma is, melyet a Harry és Cho között elcsattanó első csók alatt felcsendülő "The Kiss" mutat be először.

         Első hallgatásra nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a művel, mert bár nem volt rossz, amit hallottam, de sok mindent nem tudtam elhelyezni, és kissé csapongónak véltem a hallottakat. Azonban ez tipikusan az a zene, aminek idő kell, hogy beérjen, és nem mellesleg a film is szükségeltetik hozzá, már csak azért is, mert az albumra nem időrendben kerültek fel a tételek, így sajnos a komponista által a film alá kiötlött zenei hatásfolyamat a CD-n semennyire sem érvényesül. A tételek többsége ugyan önmagában is megállja a helyét, viszont ha láttuk, hogy mihez is íródtak, akkor egyértelműen értelmet kapnak. Valószínűleg ez abból is fakad, hogy Hooper kissé másfajta zeneszerzői megközelítést alkalmazott azzal, hogy sokkal inkább a képekhez kötötte művét, de korántsem olyan módon, hogy a zene szorosan követné a cselekményt - inkább a látott kép és a zene hangulata között van párhuzam. A Harry Potter-filmzenei CD-knél most először nem a főcím alatt hallható Hedwig-témával indít az album, mivel a kezdő track ("Fireworks") valahol a film közepén csendül fel. Ez rögtön belecsap Hooper víziójának közepébe, mely, ha teljesen el nem is vetette Williams gyermeki, játékos koncepcióját, de Doyle-hoz hasonlóan alaposan kitágította a kereteit. Az elektromos gitárok lendületes, harsány felcsattanása és a modern ütőshangok jelzik, hogy Roxfort sokkal inkább egy mai iskola, semmint valami tizenkilencedik századi, viktoriánus kollégium. Ez a fajta modernebb hangzás, ha nem is gitárok formájában, de többször is felbukkan még. A film a harmadik trackkel indít, ebben hangzik fel először a Williamstől származó jól ismert motívum. Hooper az ebben rejlő szomorúságra erősített rá, az ő koncepciójában fájdalommal telivé válik a Hedwig-téma, erre pedig a tétel további részei is ráerősítenek. A gazdag dallamvilág az olyan részletekben mutatkozik meg igazán, mint a "Dumbledore's Army", mely egyszerű dallamocskák kibontásából válik erőssé, vagy ilyen a "The Ministry of Magic", ami a képekhez tökéletesen igazodva mutatja be a mágiaügyi minisztériumot - ebben a tételben különösen emlékezetes és változatos zenei kifejezésmódok bukkannak fel. Megemlíthető még a "The Room of Requirements" is, mint zenei megoldásokban gazdag track, különösen igaz ez az utolsó negyedére, főleg amikor beerősítenek a rezesek is.

         Gyakori visszatérő része a score-nak egy crescendo egység, mely egy ideig csak teljesen lényegtelen elemként bukkan fel, majd értelmet adva ennek a fokozatosan erősödő vonósmotívumnak, a Halálfalók, pontosabban Bellatrix Lestrange Azkabanból való kitörése alatt mutatkozik be teljes valójában. Ezzel az apró és intelligens gondolattal az egész film alatt egy jól felépített zenei feszültség alakul ki, ami a dobos szekció és a vonósok dühödt kavalkádjába torkollik a "Darkness Takes Over" című tételben - viszont sajnos nem a filmben hallható hosszabb variációt rakták fel az albumra. Ezen kívül még három sötét, borongós, szinte horrorzenébe illő track található az albumon. Ilyen a "Dementors in the Underpass", ami igazából csak a film alatt éri el a kívánt hatást, de ott tényleg dermesztő. Vagy említhető a nagy összecsapás alá komponált "The Hall of Prophecies", melyet eleinte halk és sejtelmes zúgások, sistergések, továbbá hangszermorajlások jellemeznek, majd az események felpörgésével, a track második felében megjelenik az egyre fokozódó dinamizmus is. Drámai hangulatú, szomorú muzsikában sem szenved hiányt az album. Ilyen a "Possession" vagy az igazán szívbemarkoló "The Sacking of Trelawny", mely a korábbi két Potter-zeneszerző hasonszőrű alkotásaival van egy szinten.
         Az albumnak egy különösen zseniális tétele is akad, ez a lemez végére került, bár a filmben már szinte az elején elhangzik. Ez a "Flight of the Order of the Phoenix", melyet egyfajta indulónak szánt a komponista, ez jól érződik a pergődob használatán és az egyéb ütősök által diktált ritmus okán is, és mindez remekül is érvényesül, amikor a Főnix Rendje végigsuhan az éjjeli London egén. Az album első meghallgatásakor ez volt az a track, melyet újra és újra visszajátszottam, és igazság szerint megunni azóta sem tudtam. Remek tétel, melynek vezérdallama egy variációban később még megismétlődik a "The Sirius Deception" című rész végén. A kórus hangzásvilágában is felfedezhető a korábbi négy rész score-jától való éles különbség. Hooper ebben az esetben a modern szerzőkre jellemző kórusművek stílusát építette be a score-ba, ez leginkább a "Death of Sirius" című trackben figyelhető meg. A Harry Potter-filmeknél állandósult tanévzárós, egymásra borulós zárójelenet most sem maradt el, és az ez alatt felcsendülő méltóságteljes hangulatú zene atmoszféráját az új komponista is megtartotta. Így az utolsó tétel ("Loved Ones and Leaving") remek lezárása a lemeznek és a filmnek egyaránt.

         Számomra a 2007-es év egyik legjobbja volt ez az album, és bármennyire is próbáltam győzködni magamat, hogy ez a zene nem egy szint Williams harmadik részhez, vagy Patrick Doyle negyedik részhez írt munkájával, végül mindig oda lyukadtam ki, hogy bizony majdnem eléri az említett két film zenéjének színvonalát. Hooper intelligens, nagyon széles zenei palettán mozgó aláfestést produkált, új ablakokat nyitott ki a sorozat zenei világában, és ezzel együtt mégis hű maradt az elődök látásmódjához.


    Gregus Péter
    2010.02.05.




    Tracklista:

      1. Fireworks (1:49)
      2. Professor Umbridge (2:35)
      3. Another Story (2:41)
      4. Dementors in the Underpass (1:45)
      5. Dumbledore's Army (2:42)
      6. The Hall of Prophecies (4:27)
      7. Possession (3:20)
      8. The Room of Requirements (6:09)
      9. The Kiss (1:56)
    10. A Journey to Hogwarts (2:54)
    11. The Sirius Deception (2:36)
    12. Death of Sirius (3:58)
    13. Umbridge Spoils a Beautiful Morning (2:40)
    14. Darkness Takes Over (2:58)
    15. The Ministry of Magic (2:48)
    16. The Sacking of Trelawny (2:15)
    17. Flight of the Order of the Phoenix (1:34)
    18. Loved Ones and Leaving (3:15)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Harry Potter and the Chamber of Secrets

    Harry Potter and the Goblet of Fire

    Harry Potter and the Philisopher's Stone

    Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam