FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Harry Potter and the Goblet of Fire (Patrick Doyle)    HARRY POTTER AND THE GOBLET OF FIRE   (2005)
       Harry Potter és a Tűz Serlege


      

       zene: Patrick Doyle
       vezényel: James Shearman
       kiadási év: 2005
       kiadó: Warner Bros. / Sunset
       játékidő: 75:45




         Ha gyerekfilmet kellene készítenem, én is ehhez hasonlót forgatnék. - jelentettem ki, miután megnéztem a "Harry Potter és a Tűz Serlege" című alkotást. Persze némely jelenet során erős kételyem támadt afelől, hogy ezt ténylegesen családi filmnek szánták-e, és ezen gondolatomat csak megerősíti ama tény, miszerint a hazai és külföldi mozikban egyaránt korhatáros filmként került bemutatásra.
         J. K. Rowling, a tanárból íróvá előlépett hölgy az első két rész mesevilága után egyre több ármánnyal, és gonoszsággal szőtte át Harry Potter (Daniel Radcliffe) és barátainak iskolaéveit. Ennek jelenlegi megfilmesített csúcspontja "A Tűz Serlege" lett, és azok, akik a későbbi köteteket már olvasták, tudják: lesz ez még vadabb is. Én azok megfilmesítését várom kíváncsian, ugyanis annak ellenére, hogy az első három rész egyáltalán nem kötött le, a mostani annál inkább. A negyedik tanév címét képező Tűz Serlege a Trimágus Tusa résztvevőinek kiválasztására szolgál, melyben a neves varázslóiskolák legjobb tanulói mérik össze tudásukat, ügyességüket. A versenyprogramok nem kis veszélyt rejtenek magukban, ezért a megmérettetésben csupán a 17 évnél idősebb korosztály képviselheti intézményét, ám az ifjú varázsló egyik jóakarója tesz róla, hogy Harry is a tusázók közé kerüljön...

         Az első három tanévhez John Williams szolgáltatta a kísérőzenét, akiről "Az azkabani fogoly" forgatása során már tudni lehetett, hogy ezzel búcsút is int a szériának. Ekkor jött Mike Newell, és elfoglalta a rendezői széket, majd hamarosan felröppent a hír, miszerint komponistának Patrick Doyle-t szerződtetik. Ő és Newell évekkel ezelőtt két filmet készített közösen: az "Irány a vadnyugat"-ot és a "Fedőneve: Donnie Brasco"-t, így nem kellett egymásnak különösebb referenciamunkákat bemutatniuk, és a másik munkastílusához idomulniuk. Míg a rendező a komor képsorokon dolgozott, addig Doyle a már ismert főtéma megtartása mellett igyekezett a nagyzenekar közreműködésével előcsalogatni a sötétség dallamait.

         A szerző egy másodpercig sem próbál áltatni minket csodálatos dallamaival: már a "The Story Continues" elején jelzi, hogy itt bizony erősen képviseltetik magukat a sötét erők. A temetői képsorok kíséretét szolgáló morgó dallamok közé szőtt Potter-téma sem úgy csillog már, mint annak idején, és ez a hangulat a következő tételben ("Frank Dies") sem hagy alább. Könnyed, századeleji báli hangulatot is alátámaszthatna a "The Quidditch World Cup" eleje, mely a bajnokságon résztvevő csapatok (az írek és a bolgárok) bevonuló-zenéje. Ez a kis játékosság Viktor Krum megjelenésével egy kemény, határozott, férfikórussal alátámasztott témába torkollik. Bámulatos, ahogy ezek az eltérő stílusok eggyé kovácsolódnak.
         Ha olyasvalakinek mutatjuk meg a zenét, aki nem ismeri fel a Potter-témát, akkor a "Foregin Visitors Arrivé"-ig fel sem merül benne annak a lehetősége, hogy a hallott mű egy, az ifjúság számára készült film score-ja. Az említett szám a már jól ismert John Williams-főtémával indul (annak is csupán a velejével), és onnan varázslatos módon bontogatja tovább saját motívumait a szerző, melyek olyan egységet alkotnak, mintha mindig is ez lett volna a produkció hivatalos főtémája - az album hallgatása során többszörösen megbizonyosodhatunk róla, hogy Doyle tényleg remek választás volt.
         A tipikusan gyermekfilmekhez készülő zenék kedvességének jegyében folytatódik tovább a lemez. Ám minthogy a játékos bűvésztrükkök bemutatását sem a könyv, sem filmes adaptációja nem taglalja túlságosan hosszan, így komponistánk hamar visszacsal minket a küzdelem mezejére, melynek előszele ("Harry Sees Dragons") átmenetet képez az eddig hallottak és azt ezt követőek között: Harry nehéz küzdelem árán megszerzi a sárkány által védett aranytojást ("Golden Egg"). Eddig is mindent beleadott a szerző, de az összecsapások dallamairól ténylegesen itt hull le a lepel: akciódallamok és hősies motívumok keverednek egymással, közben a rezesszekció olykor úgy harsan fel, mintha Elliot Goldenthal írt volna nekik kottákat.

         A "The Quidditch World Cup" során említett báli hangulat a "Neville's Waltz"-ban, valamint a "Potter Waltz"-ban jelenik meg igazán az eseménynek megfelelő, fennkölt, ünnepi hangulatban. Itt jegyezném meg, hogy ezen szerzemények könnyen elterjedhetnének világszerte úgy, hogy igazi bálokon táncolnának rá. Doyle hihetetlen munkájából azonban engem legjobban az e két tétel között megbúvó "Harry in Winter"-je ragadott magával. Ez az album egyik abszolút csúcspontja, amit röviden úgy jellemeznék, hogy hárompercnyi tömör gyönyör.
         A versenyzők, valamint a jó és a rossz között folyó küzdelmek bemutatása a "The Black Lake"-kel veszi kezdetét. A zenekar tagjai igazán kitesznek magukért azért, hogy végigizgulhassuk a tóban folyó próbát, mely után erőt gyűjthetünk egy kizárólag fúvósszekcióra írt muzsika ("Hogwart's March") kíséretében. Erre azért van szükség, mert a "The Maze" és a "Voldemort" által együttesen képzett negyedórányi játékidő során a Doyle által a gonosz erőknek kiosztott kották szerint játszik a zenekar. A feszültség és akció mesteri keveredése természetesen Voldemort megjelenésekor teljesedik ki, és az első összecsapást a zenészek minden tagja nyomon követi. Eme tételek felépítése, kirobbanó ereje abszolút letaglózza hallgatóját, az utolsó másodpercekben síró hangon megszólaló vonósok hatására pedig garantáltan libabőrös lesz mindenki.

         Ahogy Doyle a "Hogwart's March"-ot fúvósokra írta meg, úgy kelt életre a "Cedric" vonósok játékának köszönhetően. A tétel hatásossága tagadhatatlan, és ha én állíthattam volna össze az albumon szereplő számokat, akkor a "Voldemort" után ezzel zártam volna. Tudom, kissé drasztikusnak tűnhet, ha ezt egy tízéves gyermek hallgatná végig, de ez az egész score rég nem gyerekekről, és nem gyerekeknek szól! A film, és az album instrumentális részének zárását egyaránt jelző "Another Year Ends" és a "Hogwart's Hymn" oly felszabadultan, gondtalanul csendülnek, mintha nem történt volna semmi érdekes a tanév során, és nem leselkedne újabb meg újabb veszély a szereplőkre.
         Az eddig ismertetett tételek által létrehozott zenei képet maximálisan szétrombolja a hátramaradt betétdal-trió, mely sokkal inkább szolgál az eladási statisztikák növelésére, mintsem hallgatója zenei fejlődésére.

         Mindent összevetve tisztelettel emelek kalapot Patrick Doyle előtt, és őszintén gratulálok ezen munkájához. Olyan zseniális művet alkotott, ami mellett számomra érthetetlen módon mentek el a Golden Globe-, és az Oscar-díjak bizottságának tagjai - pedig ez utóbbiak az első és harmadik rész zenéjét anno jelölték is. Mindegy, nem is az a fő, amit ők mondanak, hanem az, ahogyan mi, rajongók állunk egy-egy albumhoz. A kritikusok többségénél szerzett elismerő szavakat Doyle nem azzal érte el, hogy unalomig ismételte Williams témáit, hanem hogy az eddig megszokott hangszerelés, előadásmód viszonylagos megtartása mellett sikerült teljesen újragondolnia az egészet. Bárcsak minden, a folytatások során létrejövő komponistaváltás ilyen színvonalon zajlana!
         Teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt az albumot (függetlenül a három betétdaltól, melyek hallgatása közben kinyílt a nem létező bicska a zsebemben), és őszintén remélem, hogy készítője a további Harry Potter-filmekhez is leszerződhet majd, mert úgy érzem, hogy amit előadott, azt tudná még bontogatni, melyre roppantmód kíváncsi vagyok.


    Kulics László
    2006.03.18.




    Tracklista:

      1. The Story Continues (1:31)
      2. Frank Dies (2:12)
      3. The Quidditch World Cup (1:52)
      4. The Dark Mark (3:27)
      5. Foreign Visitors Arrive (1:30)
      6. The Goblet of Fire (3:23)
      7. Rita Skeeter (1:42)
      8. Sirius Fire (2:00)
      9. Harry Sees Dragons (1:54)
    10. Golden Egg (6:11)
    11. Neville's Waltz (2:11)
    12. Harry in Winter (2:56)
    13. Potter Waltz (2:19)
    14. Underwater Secrets (2:28)
    15. The Black Lake (4:37)
    16. Hogwarts' March (2:46)
    17. The Maze (4:44)
    18. Voldemort (9:39)
    19. Death of Cedric (1:59)
    20. Another Year Ends (2:21)
    21. Hogwarts' Hymn (2:59)
    22. Do the Hippogriff (3:39) *
    23. This is the Night (3:24) **
    24. Magic Works (4:01) **

    * írta: Jarvis Cocker, Jason Buckle, előadja: Jarvis Cocker,
      Steve Mackey, Jonny Greenwood, Phil Selway,
      Steve Claydon és Jason Buckle
    ** írta: Jarvis Cocker, előadja: Jarvis Cocker, Steve Mackey,
      Jonny Greenwood, Phil Selway, Steve Claydon
      és Jason Buckle

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Children of Dune

    The Chronicles of Narnia: The Lion,
    the Witch, and the Wardrobe


    Eragon

    Jurassic Park

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam