FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Harry Potter and the Chamber of Secrets (John Williams, William Ross)    HARRY POTTER AND THE CHAMBER OF SECRETS   (2002)
       Harry Potter és a Titkok kamrája


      

       zene: John Williams, William Ross
       vezényel: William Ross
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Warner Sunset/Atlantic Records
       játékidő: 70:08




         Az előző rész gyerekbetegségéből, vagyis a túlzott meseszerűségből szerencsére sikeresen kigyógyult a második Harry Potter-film. A készítők "A Bölcsek kövé"-vel még csak tapogatóztak, mondhatni a biztosra mentek, ebből kifolyólag csak egy sablonos, könnyű kis mozi született. "A Titkok kamrája" azonban elindította a sorozatot a komolyabb hangvétel felé, ami egyrészt a látványvilág realistább kidolgozásában, de még inkább a félelmetesebb jelenetek beemelésében mutatkozott meg. Így a második rész már bátran be merte vállalni a gyerekfilmek mércéjével mérve horrorisztikus elemeket, mint amilyen az óriáspókok támadása volt - persze a történet sötét oldala csak a következő részek esetében teljesedett ki igazán. Harry lelkivilága is precízebb kidolgozást kapott, a sztori is lényegesen mélyebb lett, és mindezt az alakítások terén nagyot fejlődő gyerekszínészek is segítették. A rendező maradt az előzményt is levezénylő Chris Columbus, a színészgárda se nagyon változott, mindössze Kenneth Branagh érkezett, mint nagyobb név. Lényeges változás volt viszont az, amit a látvány terén elértek az alkotók, ugyanis az előző film egyik fő problémája ebben rejlett. A fejlődés már a kezdő jeleneteknél észrevehető, hiszen a házimanó vagy a repülő autó megjelenítése nagyon profi munka lett, és ebből a későbbiekben sem ad lejjebb a film. A versenytársként felfogható "A Gyűrűk Ura"-trilógia magas szintű vizuális effektjei a varázslótanonc filmjeihez trükköket szállító ILM céget is jól láthatóan színvonalasabb munkára serkentették - ezáltal a "Harry Potter és a Titkok kamrája" sokkal élvezetesebb mozi lett elődjénél.
         Harry második, Roxfortban töltött tanéve sem volt unalmasabb az elsőnél, mivel a bonyodalmak már az iskolába való eljutással megkezdődtek. Vonat helyett egy repülő autóval érkezett meg a kastélyba, ráadásul egy nem túl barátságos fán sikerült a landolás. Az új tantárgyak és tanárok megismerése után csakhamar kiderült, hogy mitől is óvta őt a film elején felbukkanó, nagy kalamajkát okozó házimanó, Dobby. Valaki ugyanis kinyitotta a Titkok kamráját, és az abból előtörő szörny a mugli szülőkkel rendelkező nebulók között kisebb mészárlást végzett, ami abban teljesedett ki, hogy a megtámadott "szürkevérű" gyerekek kővé dermedtek. Harry számára a rejtély és a veszély most sem okozott problémát, arra azonban, amit a Titkok kamrájában talált, még ő sem volt felkészülve.

         Rögtön a zene bemutatásának kezdetén meg kell említeni egy érdekességet a művel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint William Ross személye. Mivel John Williams arra az évre kissé túlvállalta magát, ezért nem volt ideje, hogy minden munkafázist elvégezzen, emiatt került a képbe Ross. A stáblistán karmesterként és a zene adaptálójaként találkozunk a nevével, ráadásul a kiemelt alkotók között, rögtön Williams neve után, illetve ugyanez a titulus olvasható az album címlapjának borítóján is. Ebből egyértelműen következik, hogy nem kis feladatok elvégzése volt rábízva, tehát feltételezhető, hogy a score elkészültében jóval komolyabb feladatot látott el, mint egy szimpla kiegészítőzene-szerző. Ugyanakkor ennél többet nem lehet tudni, így azt sem, hogy hol végződik Williams alkotása, és mi az, ami már Rosst dicséri. Ez nem szerencsés, hiszen lehet, hogy bizonyos momentumokat a nagyobb nevű komponistának tulajdonítunk, holott nem is volt sok köze hozzájuk, de bizonyos tételek esetében azért lehet sejteni, hogy mik azok, amik inkább Rosshoz köthetők - viszont tiszta képet erről a szokatlan felállásról sajnos nem tudunk. Bár több helyen találni a furcsa kollaborációról információt, azonban ezek néha egymásnak is ellentmondanak, így én nem is mélyednék el e téma boncolgatásában, mert ezt a helyzetet egyértelműen átlátni nem lehet. Leginkább az a verzió valószínűsíthető, hogy a Williams által megírt zenei anyagot Ross igazította hozzá az egyes jelenetekhez, ezáltal pedig saját elképzelései is beleszövődtek a score-ba.

         A képek alatt a muzsika sokszor elveszik, és korántsem olyan jó, mint a CD-re felkerült anyag. Tovább nehezíti a mű reális értékelését, hogy az előző részhez hasonlóan a korongra ebben az esetben is felkerültek olyan tételek, amiket csak inspirált a film, ugyanakkor abban nem hangzanak el - vagy ha igen, más formában. A főcím, csakúgy mint az első rész esetében, itt is a felhők közül bújik elő, alatta hallható a jól ismert főtéma, mely itt a "Prologue: Book II and The Escape from the Dursleys" címet viseli - ám sok újdonságot nem tartalmaz. A tételben a főtéma rögtön átkötődik a Harry mostohaszüleitől való kiszabadításának jelenete alatt hallható zenébe, ettől kicsit olyan lesz a track, mint a Star Wars-zenék esetében a nyitótételek, amik a jól ismert vezérdallammal indítottak, majd hirtelen átváltottak az adott filmhez köthető aláfestésre.
         A trackek nem időrendben követik egymást, így az új témákat rögtön megkapjuk az CD elején, olyanokat is, melyek a filmben csak nagyon későn bukkannak fel, vagy egyáltalán el sem hangzanak. Az albumról a rajongók kedvence (érthetően) a "Fawkes the Phoenix", mely Dumbledore főnixmadarához kapcsolódik, az album legszebb tétele kétségkívül ez. Fokozatosan bontakozik ki benne egy olyan méltóságteljes hangzás, mely a további Potter-filmekben is gyakran visszaköszön, és tény, hogy ez a stílus sokkal jobban is illik a sorozathoz, mint az előző részhez kidolgozott. Új témát rejt a "The Chamber of Secrets" is, pontosabban a Hedwig-téma alapos átértelmezését hallhatjuk.
         Gilderoy Lockhart személyében új sötét varázslatok kivédése-tanár érkezik a Roxfortba. A piperkőc, öntelt, bálványozott figura a személyiségéhez illő zenei megjelenítést kapott, ezt a nevével azonos trackben hallhatjuk. A "The Flying Car" tipikus Williams-zene, a szerző szinte minden jellegzetességével felruházta, a csicsergő fafúvósok, a harsogó rezesek és gyors ütemet diktáló vonósok játéka egyértelműen beazonosítja őt. Ebben is (csakúgy, mint az album nagy részében) a Hedwig-téma variálódik, azonban szerencsére az első film zenéjétől sokkal eltérőbben, mivel izgalmasabbá, színesebbé tudta tenni Williams a mozi főtémáját - erre hallunk még példát többek között a "Polyjuice Potion"-ben is.

         A Dobbyt kísérő motívum ("Dobby the House Elf") egyesíti a második részre kidolgozott főnix-témát és a jól ismert vezérdallamot, ez azonban gyakorlatilag elvész, mivel nemcsak ezt a filmet tekintve, de a teljes sorozatban is csak itt hallhatjuk - igazán kár érte. A "Knockturn Alley"-ben és az "Introducing Colin"-ben némileg az első rész reneszánsz hangzását eleveníti fel az album, itt azonban sokkal jobbnak tűnik ez a régies hangzás, mint "A Bölcsek kövé"-ben volt. Természetesen kevésbé sikerült tételek itt is akadnak, ilyen a "Cakes for Crabbe and Goyle", mely egyszerű vígjátéki mivolta miatt nem nyerte el a tetszésem. De megemlíthető a "Moaning Myrtle" is, mint nem jó track, ez a filmben fontos szerepet betöltő Hisztis Myrtle dallama lenne, de csak erőltetett főtéma-utánzat lett. A sötétebb jelenetek a zenében is megmutatkoznak, ilyen tétel a "The Dueling Club" vagy a "Meeting Tom Riddle", mely az első film zenéjében kissé sutára sikerült gonosz-motívumért kárpótol, bár itt sem sikerült Harry ellenfelének igazán emlékezetes témát kreálni, de amikor kórussal keveredve szólal meg a tétel végén, az azért eléggé félelmetes.
         Williamsről szokás mondani, hogy stílusa nem igazán fejlődött, illetve, hogy ő maga sem volt képes lépést tartani a korral, vagyis zenéje régimódi. Ezzel a megállapítással némileg lehet azonosulni, azonban az évtized elején született aláfestései egy jelentős részében sok újdonságot vonultatott fel a szerző. Gondolok itt az "A.I."-nek, a "Különvélemény"-nek, a "Star Wars" második és harmadik részének, vagy a "Világok harcá"-nak a korai Williams-művektől nagyban eltérő megoldásaira. Ilyen újszerű elemeket a második Harry Potter-film aláfestése is tartalmaz, például az óriáspókok támadása alá született ilyesféle tétel: ez a "The Spiders", melyet a közepén belépő üstdobok tesznek igazán különlegessé. A pókszörnnyel, Aragoggal való találkozás ("Meeting Aragog") is nem megszokott Williams-megoldásokat tartalmaz, sejtelmes, horrorisztikus hangjai a képek alatt is hatásosak. "A Bölcsek kövé"-ben ismerhettük meg a láthatatlanná tévő leplet, mely egy ambientes hangzású témát is kapott, és bár ebben a filmben is többször felhangzik, az albumra már nem került rá. A végső összecsapás alá ismét egy Williamshez méltó nagyzenekari aláfestés született, ebben a The London Voices tagjai erősítik a gyakori dinamikai váltásokkal megszólaló The London Symphony Orchestrát, melyre ezen zene esetében sem lehet panaszunk. Levezetésnek kapunk két tételt, melyből az egyik a szokásos évzárós jelenet alá született ("Reunion of Friends"), míg a másik a végefőcím alatt hallható. Ez a "Harry's Wondrous World", mely az első részből lehet ismerős, lévén szinte egy az egyben ugyanez hallható abban is (igaz, nem a stáblista alatt, de ugyanezzel a címmel).

         Egyértelműen jobban sikerült score született a második Harry Potter-kaland alá, mint amilyen az elsőhöz. A történet komolyabbá és komorabbá válása sokkal magasabb szintű muzsikát csalt ki Williamsből. A score-t a nagyobb díjak, jelölések szinte teljesen elkerülték, ami feltehetőleg a zene körüli furcsa kollaboráció számlájára írható. Azonban a maestro még korántsem fedte fel minden ötletét Harryvel kapcsolatban, ugyanis a harmadik rész alá a korábbiakat felülmúló aláfestést produkált.


    Gregus Péter
    2009.06.16.




    Tracklista:

      1. Prologue: Book II and The Escape from the
          Dursleys (3:31)
      2. Fawkes the Phoenix (3:45)
      3. The Chamber of Secrets (3:49)
      4. Gilderoy Lockhart (2:05)
      5. The Flying Car (4:08)
      6. Knockturn Alley (1:47)
      7. Introducing Colin (1:49)
      8. The Dueling Club (4:08)
      9. Dobby the House Elf (3:27)
    10. The Spiders (4:32)
    11. Moaning Myrtle (2:05)
    12. Meeting Aragog (3:18)
    13. Fawkes Is Reborn (3:19)
    14. Meeting Tom Riddle (3:38)
    15. Cornish Pixies (2:13)
    16. Polyjuice Potion (3:52)
    17. Cakes for Crabbe and Goyle (3:30)
    18. Dueling the Basilisk (5:02)
    19. Reunion of Friends (5:08)
    20. Harry's Wondrous World (5:02)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Harry Potter and the Philisopher's Stone

    Jurassic Park

    Ladder 49

    Minority Report

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam