FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Harry Potter and the Chamber of Secrets (John Williams, William Ross)    HARRY POTTER AND THE CHAMBER OF SECRETS   (2002)
       Harry Potter és a Titkok kamrája


      

       zene: John Williams, William Ross
       vezényel: William Ross
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Warner Sunset/Atlantic Records
       játékidő: 70:08




         Az előző rész gyerekbetegségéből, vagyis a túlzott meseszerűségből szerencsére sikeresen kigyógyult a második Harry Potter-film. A készítők "A Bölcsek kövé"-vel még csak tapogatóztak, mondhatni a biztosra mentek, ebből kifolyólag csak egy sablonos, könnyű kis mozi született. "A Titkok kamrája" azonban elindította a sorozatot a komolyabb hangvétel felé, ami egyrészt a látványvilág realistább kidolgozásában, de még inkább a félelmetesebb jelenetek beemelésében mutatkozott meg. Így a második rész már bátran be merte vállalni a gyerekfilmek mércéjével mérve horrorisztikus elemeket, mint amilyen az óriáspókok támadása volt - persze a történet sötét oldala csak a következő részek esetében teljesedett ki igazán. Harry lelkivilága is precízebb kidolgozást kapott, a sztori is lényegesen mélyebb lett, és mindezt az alakítások terén nagyot fejlődő gyerekszínészek is segítették. A rendező maradt az előzményt is levezénylő Chris Columbus, a színészgárda se nagyon változott, mindössze Kenneth Branagh érkezett, mint nagyobb név. Lényeges változás volt viszont az, amit a látvány terén elértek az alkotók, ugyanis az előző film egyik fő problémája ebben rejlett. A fejlődés már a kezdő jeleneteknél észrevehető, hiszen a házimanó vagy a repülő autó megjelenítése nagyon profi munka lett, és ebből a későbbiekben sem ad lejjebb a film. A versenytársként felfogható "A Gyűrűk Ura"-trilógia magas szintű vizuális effektjei a varázslótanonc filmjeihez trükköket szállító ILM céget is jól láthatóan színvonalasabb munkára serkentették - ezáltal a "Harry Potter és a Titkok kamrája" sokkal élvezetesebb mozi lett elődjénél.
         Harry második, Roxfortban töltött tanéve sem volt unalmasabb az elsőnél, mivel a bonyodalmak már az iskolába való eljutással megkezdődtek. Vonat helyett egy repülő autóval érkezett meg a kastélyba, ráadásul egy nem túl barátságos fán sikerült a landolás. Az új tantárgyak és tanárok megismerése után csakhamar kiderült, hogy mitől is óvta őt a film elején felbukkanó, nagy kalamajkát okozó házimanó, Dobby. Valaki ugyanis kinyitotta a Titkok kamráját, és az abból előtörő szörny a mugli szülőkkel rendelkező nebulók között kisebb mészárlást végzett, ami abban teljesedett ki, hogy a megtámadott "szürkevérű" gyerekek kővé dermedtek. Harry számára a rejtély és a veszély most sem okozott problémát, arra azonban, amit a Titkok kamrájában talált, még ő sem volt felkészülve.

         Rögtön a zene bemutatásának kezdetén meg kell említeni egy érdekességet a művel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint William Ross személye. Mivel John Williams arra az évre kissé túlvállalta magát, ezért nem volt ideje, hogy minden munkafázist elvégezzen, emiatt került a képbe Ross. A stáblistán karmesterként és a zene adaptálójaként találkozunk a nevével, ráadásul a kiemelt alkotók között, rögtön Williams neve után, illetve ugyanez a titulus olvasható az album címlapjának borítóján is. Ebből egyértelműen következik, hogy nem kis feladatok elvégzése volt rábízva, tehát feltételezhető, hogy a score elkészültében jóval komolyabb feladatot látott el, mint egy szimpla kiegészítőzene-szerző. Ugyanakkor ennél többet nem lehet tudni, így azt sem, hogy hol végződik Williams alkotása, és mi az, ami már Rosst dicséri. Ez nem szerencsés, hiszen lehet, hogy bizonyos momentumokat a nagyobb nevű komponistának tulajdonítunk, holott nem is volt sok köze hozzájuk, de bizonyos tételek esetében azért lehet sejteni, hogy mik azok, amik inkább Rosshoz köthetők - viszont tiszta képet erről a szokatlan felállásról sajnos nem tudunk. Bár több helyen találni a furcsa kollaborációról információt, azonban ezek néha egymásnak is ellentmondanak, így én nem is mélyednék el e téma boncolgatásában, mert ezt a helyzetet egyértelműen átlátni nem lehet. Leginkább az a verzió valószínűsíthető, hogy a Williams által megírt zenei anyagot Ross igazította hozzá az egyes jelenetekhez, ezáltal pedig saját elképzelései is beleszövődtek a score-ba.

         A képek alatt a muzsika sokszor elveszik, és korántsem olyan jó, mint a CD-re felkerült anyag. Tovább nehezíti a mű reális értékelését, hogy az előző részhez hasonlóan a korongra ebben az esetben is felkerültek olyan tételek, amiket csak inspirált a film, ugyanakkor abban nem hangzanak el - vagy ha igen, más formában. A főcím, csakúgy mint az első rész esetében, itt is a felhők közül bújik elő, alatta hallható a jól ismert főtéma, mely itt a "Prologue: Book II and The Escape from the Dursleys" címet viseli - ám sok újdonságot nem tartalmaz. A tételben a főtéma rögtön átkötődik a Harry mostohaszüleitől való kiszabadításának jelenete alatt hallható zenébe, ettől kicsit olyan lesz a track, mint a Star Wars-zenék esetében a nyitótételek, amik a jól ismert vezérdallammal indítottak, majd hirtelen átváltottak az adott filmhez köthető aláfestésre.
         A trackek nem időrendben követik egymást, így az új témákat rögtön megkapjuk az CD elején, olyanokat is, melyek a filmben csak nagyon későn bukkannak fel, vagy egyáltalán el sem hangzanak. Az albumról a rajongók kedvence (érthetően) a "Fawkes the Phoenix", mely Dumbledore főnixmadarához kapcsolódik, az album legszebb tétele kétségkívül ez. Fokozatosan bontakozik ki benne egy olyan méltóságteljes hangzás, mely a további Potter-filmekben is gyakran visszaköszön, és tény, hogy ez a stílus sokkal jobban is illik a sorozathoz, mint az előző részhez kidolgozott. Új témát rejt a "The Chamber of Secrets" is, pontosabban a Hedwig-téma alapos átértelmezését hallhatjuk.
         Gilderoy Lockhart személyében új sötét varázslatok kivédése-tanár érkezik a Roxfortba. A piperkőc, öntelt, bálványozott figura a személyiségéhez illő zenei megjelenítést kapott, ezt a nevével azonos trackben hallhatjuk. A "The Flying Car" tipikus Williams-zene, a szerző szinte minden jellegzetességével felruházta, a csicsergő fafúvósok, a harsogó rezesek és gyors ütemet diktáló vonósok játéka egyértelműen beazonosítja őt. Ebben is (csakúgy, mint az album nagy részében) a Hedwig-téma variálódik, azonban szerencsére az első film zenéjétől sokkal eltérőbben, mivel izgalmasabbá, színesebbé tudta tenni Williams a mozi főtémáját - erre hallunk még példát többek között a "Polyjuice Potion"-ben is.

         A Dobbyt kísérő motívum ("Dobby the House Elf") egyesíti a második részre kidolgozott főnix-témát és a jól ismert vezérdallamot, ez azonban gyakorlatilag elvész, mivel nemcsak ezt a filmet tekintve, de a teljes sorozatban is csak itt hallhatjuk - igazán kár érte. A "Knockturn Alley"-ben és az "Introducing Colin"-ben némileg az első rész reneszánsz hangzását eleveníti fel az album, itt azonban sokkal jobbnak tűnik ez a régies hangzás, mint "A Bölcsek kövé"-ben volt. Természetesen kevésbé sikerült tételek itt is akadnak, ilyen a "Cakes for Crabbe and Goyle", mely egyszerű vígjátéki mivolta miatt nem nyerte el a tetszésem. De megemlíthető a "Moaning Myrtle" is, mint nem jó track, ez a filmben fontos szerepet betöltő Hisztis Myrtle dallama lenne, de csak erőltetett főtéma-utánzat lett. A sötétebb jelenetek a zenében is megmutatkoznak, ilyen tétel a "The Dueling Club" vagy a "Meeting Tom Riddle", mely az első film zenéjében kissé sutára sikerült gonosz-motívumért kárpótol, bár itt sem sikerült Harry ellenfelének igazán emlékezetes témát kreálni, de amikor kórussal keveredve szólal meg a tétel végén, az azért eléggé félelmetes.
         Williamsről szokás mondani, hogy stílusa nem igazán fejlődött, illetve, hogy ő maga sem volt képes lépést tartani a korral, vagyis zenéje régimódi. Ezzel a megállapítással némileg lehet azonosulni, azonban az évtized elején született aláfestései egy jelentős részében sok újdonságot vonultatott fel a szerző. Gondolok itt az "A.I."-nek, a "Különvélemény"-nek, a "Star Wars" második és harmadik részének, vagy a "Világok harcá"-nak a korai Williams-művektől nagyban eltérő megoldásaira. Ilyen újszerű elemeket a második Harry Potter-film aláfestése is tartalmaz, például az óriáspókok támadása alá született ilyesféle tétel: ez a "The Spiders", melyet a közepén belépő üstdobok tesznek igazán különlegessé. A pókszörnnyel, Aragoggal való találkozás ("Meeting Aragog") is nem megszokott Williams-megoldásokat tartalmaz, sejtelmes, horrorisztikus hangjai a képek alatt is hatásosak. "A Bölcsek kövé"-ben ismerhettük meg a láthatatlanná tévő leplet, mely egy ambientes hangzású témát is kapott, és bár ebben a filmben is többször felhangzik, az albumra már nem került rá. A végső összecsapás alá ismét egy Williamshez méltó nagyzenekari aláfestés született, ebben a The London Voices tagjai erősítik a gyakori dinamikai váltásokkal megszólaló The London Symphony Orchestrát, melyre ezen zene esetében sem lehet panaszunk. Levezetésnek kapunk két tételt, melyből az egyik a szokásos évzárós jelenet alá született ("Reunion of Friends"), míg a másik a végefőcím alatt hallható. Ez a "Harry's Wondrous World", mely az első részből lehet ismerős, lévén szinte egy az egyben ugyanez hallható abban is (igaz, nem a stáblista alatt, de ugyanezzel a címmel).

         Egyértelműen jobban sikerült score született a második Harry Potter-kaland alá, mint amilyen az elsőhöz. A történet komolyabbá és komorabbá válása sokkal magasabb szintű muzsikát csalt ki Williamsből. A score-t a nagyobb díjak, jelölések szinte teljesen elkerülték, ami feltehetőleg a zene körüli furcsa kollaboráció számlájára írható. Azonban a maestro még korántsem fedte fel minden ötletét Harryvel kapcsolatban, ugyanis a harmadik rész alá a korábbiakat felülmúló aláfestést produkált.


    Gregus Péter
    2009.06.16.




    Tracklista:

      1. Prologue: Book II and The Escape from the
          Dursleys (3:31)
      2. Fawkes the Phoenix (3:45)
      3. The Chamber of Secrets (3:49)
      4. Gilderoy Lockhart (2:05)
      5. The Flying Car (4:08)
      6. Knockturn Alley (1:47)
      7. Introducing Colin (1:49)
      8. The Dueling Club (4:08)
      9. Dobby the House Elf (3:27)
    10. The Spiders (4:32)
    11. Moaning Myrtle (2:05)
    12. Meeting Aragog (3:18)
    13. Fawkes Is Reborn (3:19)
    14. Meeting Tom Riddle (3:38)
    15. Cornish Pixies (2:13)
    16. Polyjuice Potion (3:52)
    17. Cakes for Crabbe and Goyle (3:30)
    18. Dueling the Basilisk (5:02)
    19. Reunion of Friends (5:08)
    20. Harry's Wondrous World (5:02)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Harry Potter and the Philisopher's Stone

    Jurassic Park

    Ladder 49

    Minority Report

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam