FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Horton Hears A Who! (John Powell)    HORTON HEARS A WHO!   (2008)
       Horton


      

       zene: John Powell
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2008
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 59:56




         A Horton történetét papírra vető Dr. Seuss kezei közül számos kultikussá váló történet és karakter került ki hosszú élete során, azonban nagyszabású filmet csak halála után forgattak a gyerekeknek szánt különleges hangulatú műveiből. Máig legismertebb filmje a Jim Carrey főszereplésével forgatott "Grincs", melyet a kevésbé sikeres "Macska a kalapban" követett (mindkettő élőszereplős mozi volt), s talán az utóbbi ordítóan nagy bukása miatt egy darabig jegelte az író vízióit Hollywood. A "Horton"-nal azonban biztosra mentek az alkotók, mivel belátva, hogy Dr. Seuss műveiben a meseszerűen bizarr látványvilágnak óriási szerepe van - ami színészekkel nehezen megidézhető -, így a kövérkés elefánt és a kik történetét már 3D-s animáció segítségével varázsolták a vászonra. A Nool dzsungelében éldegélő állatok mindennapjait megzavarja az amúgy is kissé lükének tartott elefánt szenzációs felfedezése, miszerint az erdőben szálldogáló egyik kis szöszből érdekes hangok szűrődnek ki, ami Horton szerint nem jelent mást, mint hogy valaki élhet a szöszben. Ezt a jókora sületlenséget először maga a címszereplő is hitetlenkedve fogadja, de nagy füleinek köszönhetően végül meggyőződik róla, hogy nem csak képzelődik. Valaki tényleg él a szöszben, mi több, egy komplett kis univerzum található benne, a kik világa, ám ezek a lények nem tudják, hogy milyen picik, és hogy tulajdonképpen miben is élnek. A gond ott kezdődik, amikor a dzsungel kissé pökhendi kengurumamája - védendő a gyerekek gondolatvilágát - meg akarja semmisíteni a szöszt, amiben szerinte senki sem él. Mindeközben a történet másik szála révén a kik fura világába is bepillanthatunk, ahol pedig a Hortonnal kommunikáló polgármesternek nem hiszik el, hogy ők kisebbek egy porszemnél.
         Mostanában megszokottá vált, hogy az animációs filmek a gyerekek mellett a felnőtteket is lefoglalják, különböző, csak általuk érthető poénoknak, utalásoknak köszönhetően. Ebből a szempontból bátor vállalkozás lett a "Horton", mivel ebben nincsenek az idősebb generációnak szóló mulatságos jelenetek, szóviccek, ez a film színtiszta humoros mese - ami persze nem zárja ki, hogy a felnőttek ne élveznék, de egy újabb "Shrek"-ket senki ne várjon. A karakterek többsége is inkább a gyermekmeséknek megfelelő világot idézi, egy-két figurától eltekintve ezen a téren nem is nyújt sokat a film. Különösen tetszetős viszont a Vlad nevű keselyű kinézete, aki egyértelműen a mozi legjobban kigondolt szereplője - maga az animációs megjelenítése is zseniális, de az egész figura (még a magyar szinkront tekintve is) mesteri. A kik világa némileg Tim Burton filmjeire emlékeztető látvánnyal rendelkezik, bár véleményem szerint itt azért még lett volna mit kidolgozni, néhol eléggé elnagyolt a rajzolt díszlet, de apróbb hibái ellenére is a "Horton" egy szerethető, élvezetes kis alkotás.

         John Powell animációs filmekhez írt zenéit nem kell bemutatni, hiszen az épp most mozikba kerülő "Bolt" score-jával együtt immáron tíz ilyen stílusú mű fűződik a szerző nevéhez. Főleg az utóbbi három évben szaporodtak el életművében a rajzfilmekhez fűződő alkotások, sajnos emiatt kissé félő is, hogy beskatulyázódik a komponista. Ugyanakkor pont ő a jó példa arra, hogy egyazon filmes stíluson belül milyen széles zenei repertoár alakítható ki. Játékos, fantáziadús stílusa, kimeríthetetlennek tűnő ötlettára eddig minden egyes animációs filmhez szerzett zenéjét különlegessé, egyedivé tette. Először a "Robotok" alá kigondolt dübörgő, ritmusos, dobos elképzelése ragadott magával, ezután értékelődött fel nálam a Harry Gregson-Williamsszel közösen jegyzett három munkája is. A "Horton" tulajdonképpen ez irányú alkotásainak egyfajta összegzése, játékosságát tekintve rokonítható a "Csibefutam"-mal, ritmusa a "Robotok"-at idézi, és legalább annyira erővel teli, mint a "Jégkorszak 2. - Az olvadás" score-ja volt. De persze nem ezek másolatáról van szó, mivel a "Horton" zeneileg is tartalmaz meglepetéseket, újdonságokat, főként a játékos dallamokat és az alkalmazott hangszereket tekintve. Nézzük is ezen utóbbiakat, mivel e téren olyat tartogat ez a mű, mely párját ritkítja a filmzenék között. A Hollywood Studio Symphony teljes arzenálja bevetésre került, így az elengedhetetlen vonósokon felül óriási súlyban jelennek meg a rézfúvósok (trombita, kürt, harsona), de az olyan hangszerek is az nagyobb szerepet kapnak itt az átlagos filmzenékhez képest, mint a hárfa, az oboa vagy a fagott. Azonban a "Horton" egyediségét azon egzotikus, ritkán használt hangszerek, vagy annak nem is minősülő hétköznapi tárgyak adják, melyeken maga a szerző játszik. Ilyen a dulcimer, a marimbula, a trombugle, a twang box, illetve akadnak olyan eszközök is, melyek zenébe való bevonása Powell hatalmas zenei képzelőerejét dicsérik. Alkalmaz például kutya- és macskajátékokat, melyekkel csipogó hangokat állít elő, aztán egy wobble board névre hallgató egyensúlyozó korongot, ami egyfajta sportszer, továbbá kaktusztüskék hangjait, valamint szén-dioxid tartályt, plusz olyan extrém elnevezésű tárgyakat, mint a 30 foot water system, vagy az euphonifaffamelophone. Természetesen nem minden trackben hallhatjuk ezeket, öt-hat tételre koncentrálódik jelenlétük, de pont ettől lesz az egész score egy igazi unikum a filmzenék között.

         A CD-n szereplő harmincnégy tétel egy kissé soknak tűnhet, mivel az ilyen mennyiségből általában nem szokott sok jó kisülni. Jelen album azonban inkább csak a trackcímekben bővelkedik, mert igazából a tételek feldarabolásáról, külön elnevezésekről van szó, többségük ugyanis egybefüggő. Például a kezdő képsorok alatt hallható zene három részre tagolva került az albumra, viszont megszakítás nélkül követik egymást a lemezen. Megítélésem szerinte eme három külön név ("Fall from Tree", "Cave of Destiny" és a "Jungle of Nool") alatt futó, de egynek kezelendő tétel a szerző életművében is kiemelkedő helyet érdemel, főként a középtájon berobbanó erőteljes kórusnak köszönhetően. A témák többsége igen eklektikus, sok különböző stílust hallunk (sokszor egy tracken belül is), főként latinos tánczenék (szamba, tangó, stb.) által inspirált dallamokat, és a hatvanas-hetvenes évek zenei hangulatát megidéző momentumokat. Külön kiemelendő a "Banana Wars", melyet az állatjátékok hangja tesz egyedivé, vagy az "Into Whoville / Breakfast with the Mayor", melyben a korábban említett különleges hangszerek garmadáját hallhatjuk. A vokállal és férfikórussal megerősített, trombitaszólós, heroikus küzdelmet aláfesteni hivatott "Mountain Chase" az idei filmzenei felhozatalból egyik kedvencemmé vált, csakúgy, mint a szomorkás "Clover Field Search", melynek drámaisága James Newton Howard szívbemarkoló munkáit idézi. Kiemelendő még az albumról a film alatt zseniális, bár kicsit másként megszólaló "We Are Here", a "Symphonophone" és a "JoJo Saves The Day" egybefüggő triója, de a többi, nem nevesített tétel is igazi muzikális csemege.
         John Powell kimeríthetetlennek tűnő dallamvilága, manapság ritkaságnak számító intelligens zenei fantáziája kissé megosztja a filmzenekedvelőket, hiszen a komponista által képviselt stílust nem mindenki szereti. Én magam is azon az állásponton vagyok, hogy lassan ideje lesz rövid szünetet iktatnia a szerzőnek az efféle felkérések sorába, hogy aztán újra a "Horton"-éhoz hasonló magas színvonalú munkákat halljunk tőle. Az viszont vitathatatlan, hogy e zenéje az év egyik legjobb alkotása.


    Gregus Péter
    2008.11.26.




    Tracklista:

      1. Fall from Tree (1:06)
      2. Cave of Destiny (0:32)
      3. Jungle of Nool (0:47)
      4. Horton Takes a Luxurious Bath (1:42)
      5. Enter the Kangaroo (1:13)
      6. Banana Wars (1:03)
      7. Saved (2:22)
      8. Into Whoville / Breakfast with the Mayor (3:04)
      9. Club Nool (1:41)
    10. The Town Council (1:13)
    11. Hello (2:17)
    12. Dr. Larue (1:17)
    13. The Quest (1:36)
    14. The Bridge Work (2:29)
    15. Horton Dance! (0:24)
    16. Handle with Care (1:21)
    17. Bedtime (1:56)
    18. Snow Day (1:18)
    19. Morton Tells of the Kangaroo's Duplicity (2:30)
    20. Vlad Attack (1:54)
    21. Power Grab (2:45)
    22. Kite Flying Day (1:22)
    23. Mountain Chase (2:08)
    24. Clover Field Search (2:16)
    25. Memory Game (1:04)
    26. For the Children!!! (0:59)
    27. Angry Mob (2:40)
    28. Roping and Caging (1:03)
    29. We Are Here (1:04)
    30. Symphonophone (1:12)
    31. JoJo Saves the Day (2:22)
    32. Hall of Mayors (1:31)
    33. Horton Suite (6:52)
    34. A Big Ending (0:53)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Ice Age 2: The Meltdown

    Robots

    Shrek

    The Simpsons Movie

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam