FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Happy Feet (Various Artists)    HAPPY FEET   (2006)
       Táncoló talpak


      

       zene: John Powell és különféle előadók
       vezényel: David Stanhope, Brett Weymark
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Atlantic / Warner Bros.
       játékidő: 47:47




         Egy apró szülői figyelmetlenség következtében az antarktiszi pingvintársadalom egy meglehetősen sajátos egyéniséggel gyarapodik, azonban bármennyire is próbálkozik Totyi beilleszkedni, valahogy mindig kilóg a többiek közül. Míg a régi szokásoknak megfelelően társai már mindannyian kitalálták azt a dalt, amellyel szívük hölgyét majdan meghódíthatják, a kis frakkos dalolászós próbálkozásai rendre kínos kudarcba fulladnak. Egy dologban viszont kétségkívül tehetségesebb másoknál: a szív dalának ritmusát így az ő esetében táncos lábainak ütemes csattogása váltja fel.
         A mozivásznakról lassan már le sem zavarható pingvinek (nemsokára jön egy újabb film, amelyben éppen szörfözni fognak) legújabb csapata egy számítógép-animációs produkcióban trappolt be a mozikba, a rendező pedig nem más, mint az inkább élőszereplős filmekben munkálkodó George Miller ("Mad Max"). A legapróbb hópehelyig tökéletes animációt természetesen most sem érheti kifogás, a történettel azonban már más a helyzet. A játékidő feléig azon tűnődtem, hogy bármennyire is kedves (vagy éppen bosszantó) figurák népesítik be ezt a mese-sarkvidéket, nagyon úgy tűnt, hogy a vékonyka sztori valójában csak álca, mely igazából csak minél több, játékidőkitöltő dalt hivatott összekötni. A második félben aztán fordult egy aprót a kocka, és gyerekfilmhez képest komorabb hangulat köszöntött be, némi moralizálással egybekötve az emberi felelősségről. A Földet elpusztító gondolkodásunkat nem fogja megváltoztatni, de azért az egy jelenetért már érdemes megnézni, melyben teljesen átélhető, hogy miként is érezhet egy fogságba esett rémült állat.

         Sajnos a hazai moziváltozat a célcsoport számára teljesen távolságtartónak, sőt működésképtelennek tűnhet, hiszen a dalok, amelyek valamelyest a szereplők párbeszédei gyanánt is működnének, nem lettek magyarra áthangszerelve, ráadásul a feliratozás hiánya még a nagyobbak számára is zavaró lehet. Felnőtt szemszögből már élvezhetőbb, mert a felvételek nagyobb része rendben van. Ugyan elég ritkán szoktunk csak betétdalokból álló CD-ket elemezni, néha azonban befutnak a hetente megjelenő "inspired by" albumokon túl értékelhető válogatásalbumok is. Nem igazán vagyok a kereskedelmi rádiók, és a belőlük kifolyó, vitatható minőségű egynyári slágerek ideális célpontja, de azt elismerem, hogy a rádióbarát műfajban is akad olyan felvétel, ami nem említett kategóriába tartozik. A "Táncoló talpak" soundtrackjére is túlnyomórészt ilyenek kerültek szerencsére.

         A film akár egy gyermekmusicalnek is vehető, mert a dalok helyenként részét képezik a cselekménynek, nem pedig a háttérben szólnak - igaz, nagyobb részük feldolgozás. Az eredeti szinkronhangok közt megtaláljuk Robin Williamst, Nicole Kidmant, Hugh Jackmant, Brittany Murphyt, Hugo Weavinget és Elijah Woodot, ráadásul az első négy színész énekel is.
         A CD első dala rögtön helyezést is jelent, hiszen Prince (aki ezúttal mellőzte korábbi, Symbol, TAFKAP és egyéb érdekes elnevezéseit, a borítón már teljes nevén, Prince Rogers Nelsonként szerepel) a jókedvű "The Song of the Heart"-tal egy darab Golden Globe-szobor tulajdonosa lett. Ha már Prince: egy Tom Jones előadásában ismertté vált szerzeménye is megtalálható a CD-n, ezúttal Nicole Kidmannel. A már a "Moulin Rouge"-ban is éneklő színésznő kissé affektálósra vette a figurát, őt próbálja ellensúlyozni Hugh Jackman a dal közepén egy Elvis-paródiával ("The Kiss / Heartbreak Hotel"). Brittany Murphy (aki Paul Oakenfold legutóbbi albumán is énekelt) helytálló hangjára hatalmas kórus segít rá a Queen "Somebody to Love"-jának nem is rossz feldolgozásában, de ugyanő adja elő a "Boogie Wonderland"-et is. A eredetiben az Earth, Wind & Fire-től ismert nóta ezúttal revüköntösbe lett bújtatva. Robin Williams is kedvet kapott az énekléshez, és mint egy mexikói Frank Sinatra, úgy énekli el a "My Way (A Mi Manerá)"-t.

         A The Beach Boys szokásos napfényes vidámkodása a "Do It Again", ami a tömeges vízbeugrás jelenete alatt szól, az "I Wish" pedig három bivalyerős hang (Patti LaBelle, Yolanda Adams és Fantasia Barrino), meg egy hatásos gospelkórus együttműködése. Merész húzás volt a Steve Miller Band egyetlen slágerének refrénjévé tenni Boy George egyik legismertebb felvételét, de Jason Mraz és a The Pretenders énekesnőjének, Chrissie Hynde-nak bejött ("The Joker / Everything I Own"). Akad még egy efféle összevonás, k.d. lang énekli el John Lennon és Paul McCartney két szomorkás balladáját ("Golden Slumbers / The End").
         Nem lehet kihagyni az erősen egyszer, vagy egyszer sem hallgatós kategóriába sorolható szerzemények említését. Számomra idetartozik Gia Farrell "Hit Me Up" című, leginkább a Destiny's Child stílusába passzoló (tizenkettő egy tucat) száma, Pink rettenetes Stevie Wonder-átirata ("Tell Me Something"), illetve a The Brand New Heavies funkyja ("Jump N' Move"), Jamalski hátborzongatóan rossz rapjével.

         Egyetlen instrumentális tétel került fel a soundtrackre, a film zeneszerzőjének, John Powellnek a kompozíciója - és egyben ez az egész kiadvány fénypontja. A "The Story of Mumble Happy Feet" egy olyan ötperces hangulati utazás, melyben a score jellegzetes motívumai lettek összeillesztve. Ebből itt csak az derül ki, hogy mennyire tehetséges a szerző, de mivel szerencsére az ő munkája is megjelent külön, az is érdemel egy elemzést. A zeneszerző szerepe azonban nem merült ki a score-ban, és ez az, ami jobbá teszi ezt a válogatásalbumot tucatszámra kiadásra kerülő társaitól. Powell a kezdetektől ott bábáskodott a zenei anyag nagyrésze felett, és néhány kivételével ez érezhető is: többször feldübörgő kórus, műfaji stílusjegyek alkalmazása, a szimfonikus zenekar bevetése is jellemző a számokra. Ráadásként a dalok többsége is igényesebb, egyben kuriózumuk, hogy ismert színészeket hallhatunk bennük énekelni, egyszóval minden összeállt ahhoz, hogy ne egy újabb olyan lemezként tekintsünk erre a CD-re, amely csakis a pénz minél gyorsabb besöprése miatt készült el.


    Bíró Zsolt
    2007.02.12.




    Tracklista:

      1. The Song of the Heart - Prince (4:35)
      2. Hit Me Up - Gia Farrell (3:16)
      3. Tell Me Something Good - Pink (3:10)
      4. Somebody to Love - Brittany Murphy (3:47)
      5. I Wish - Patti LaBelle, Yolanda Adams &
          Fantasia Barrino (3:31)
      6. Jump N' Move - The Brand New Heavies,
          featuring Jamalski (3:22)
      7. Do It Again - The Beach Boys (2:26)
      8. The Joker / Everything I Own - Jason Mraz &
          Chrissie Hynde (4:05)
      9. My Way (A Mi Manera) - Robin Williams (1:44)
    10. Kiss / Heartbreak Hotel - Nicole Kidman &
          Hugh Jackman (2:36)
    11. Boogie Wonderland - Brittany Murphy (5:09)
    12. Golden Slumbers / The End - k.d. lang (4:16)
    13. The Story of Mumble Happy Feet - John Powell (5:50)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Emperor's Journey
    [La Marche De L'Empereur]


    Ice Age: The Meltdown

    Önálló utakon:
    Interjú John Powell-lel


    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam