FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Halloween (John Carpenter)    HALLOWEEN   (1978)
       


      

       zene: John Carpenter
       kiadás éve: 1985
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 33:44





         A 2007-es évben nagy várakozás előzte meg, ám végül silány végeredményt produkált John Carpenter örökérvényű klasszikusának feldolgozása, mert noha Rob Zombie előző filmjei jó előjelekkel kecsegtettek, ilyenkor mindig kiderül, hogy a látszólag pofonegyszerű elemekből építkező eredeti valóban mestermű, s újraértelmezése (neadjisten lemásolása) kizárt, hogy az anyagi vonatkozásán túl valódi sikereket hozzon. Az 1978-as "Halloween"-t később (vagy épp: eddig) hét további folytatás követte, s a Mester egy ideig még úgy-ahogy felügyelte a munkálatokat, ám kétségtelenül az első film marad mindenki számára az alap. Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy közvetve egyéb folytatásai is lettek a történetnek, s ezért nem véletlen, hogy mindenhol a műfaj alapkövének tekintik ezt a filmet, hiszen a kirobbanó siker révén születtek meg a további, szintén híres horrorikonok, mint például Freddy Krueger az Elm utcából, Jason Voorhees a Crystal Lake partja mellől, vagy Wes Craven tinihorror-reneszánszának újabbkori ékessége, a "Sikoly"-széria, és így tovább.
         Magát a történetet szinte be sem kellene mutatnom, még talán azok is ismerik, akiket egyébként messze elkerülnek a mindenféle kaszabolós horrorok. Michael Myers személyiségét sokan sokféle változatban próbálták elmélyíteni, az első film alapján maradjunk annyiban, hogy egy totálisan érzéketlen fickó, aki a saját belső világának erkölcsi értékrendje szerint ítélkezik az őt körülvevő emberek felett, leginkább egy konyhakés segítségével. Mindenszentek éjszakáján, mindössze hatévesen megöli nővérét, mire elmegyógyintézetbe zárják, ahonnan tíz évvel később megszökik, hogy ösztöneitől vezérelve folytassa küldetését, s az aktuális Halloween estéjén gigantikus vérontásba kezdjen. John Carpenter minimális költségből mindössze húsz nap alatt forgatta le a filmet, s ez alapozta meg később Donald Pleasence és Jamie Lee Curtis karrierjét is (noha előbbit inkább csak beskatulyázta: a vészt hirdető pszichológus szerepében jóval emlékezetesebb maradt, mint mondjuk korábban a 007-es ügynök ősellenségét jelentő Blofeldként). Nem csupán a fehér maszkos, lélektelen főszereplő ámokfutása miatt lett korszakalkotó produkció, de a fényekkel és kamerabeállításokkal iszonyatos hangulatot teremtő film számomra főleg az utolsó húsz perc lélegzetelállító jelenetsorától marad örök, utánozhatatlan kedvenc.

         A rendező tehetsége a mai napig vitatott, egyesek úgy vélik, hogy sokkal nagyobb elismeréseket gyűjtött be, mint amennyire valójában rászolgált. Munkásságának megítélésében javarészt az is közrejátszhat, hogy bár maga a tény, miszerint egy film esetében a rendező és a forgatókönyvíró egy és ugyanaz a személy, egyáltalán nem ritka, az viszont már jóval kevésbé fordul elő, hogy ezen feladatok mellett még a zene megkomponálásával is ő foglalkozzon. Márpedig Carpenter szinte az összes filmjénél előszeretettel ült le szintetizátora mellé, s gyártotta sorra - zenéinek ismeretében némiképp ironikusan megjegyezve - egyujjas motívumait. Független filmkészítőként nyilván anyagi okok játszottak közre ebben, azt azonban talán maga sem gondolta volna, hogy például a "Halloween" esetében kultikus erejű score-t szerez, és a szakma elismerésén túl azon rajongók is előszeretettel veszik elő az albumot, akik egyébként százfős szimfonikus zenekarok dobhártyaszaggató erejű előadásihoz vannak szokva. Nem hiszem, hogy a siker titka pontosan definiálható lenne, de alapvetően itt is igaz, mint a filmzenék szinte bármelyike esetében, hogy az alapját szolgáló film szeretete nélkül a muzsika nem működik külön hallgatva.
         A "Halloween" olyan egyedi hangulatot áraszt, ami nem hasonlítható egyetlen korábbi aláfestéshez sem, és különleges báját talán az adja, hogy vélhetően zenei előképzettséget nélkülöző ember keze munkája, aki csak azt tudta pontosan, hogy milyen érzéseket szeretne közvetíteni, s ezeket egyszerű eszközökkel ugyan, de tökéletesen kivitelezte. A nem titkoltan Bernard Herrmann és Ennio Morricone műveiért rajongó, és azok révén inspirált Carpenter a "Halloween" zenei anyagát anélkül komponálta meg, hogy közben a kész jeleneteket láthatta volna, így a nagyjából két hét alatt elkészült tételeket csak a zenei felvételek után tudták a filmhez illeszteni.

         Az biztos, hogy a kicsivel több, mint félórás album legfőbb jellemzője a monotonitás, hiszen leginkább két téma váltogatja egymást kiszámítható egyszerűségben. Az örökzölddé vált "Halloween's Theme" három hangból építkezik, különleges 5/4-es alapra komponálva. Ennek kísérőszólama a "Laurie's Theme" főmotívuma, felépítésbeli változatosságukat pedig annyi jelenti csupán, hogy ezen dallamsorok más hangnemben követik egymást, de valójában teljesen megegyező formában. Egyszerű trükk, de vitathatatlanul hatásos, és ha nem is komolyzenei mű, lelkiismeretfurdalás nélkül nevezhető egy napon bármely slágerré vált filmzenei témával. Az egyedi hangzásvilág a dallamok egyszerűsége mellett a kevés különböző hangszínnel magyarázható. A főtéma zongorán csendül fel, s a zongora később is hangsúlyosan részt vesz a megszólalásban, hol fő-, hol mellékszerepben. A további hangszerek mind szintetizátoros módosulatok: leginkább vonósutánzatok (mély, közép és magas egyaránt), csemballószerű hangok, egy egyszerű dobgép visszafogott ritmusalapjai, illetve a későbbi Carpenter-zenékben is feltűnő, idegesítő magas szintieffekt (amolyan suspense-hangszín).
         Egyszer az egyik, aztán a másik motívum - így áll össze kerek egésszé Carpenter kompozíciója. Néha egy tracken belül találkozunk mindkettővel (ilyen a "Myers's House"), és csak elvétve zökkenhetünk ki a hangsúlyosan pozitív értelemben vett egyhangúságból (még szinte hangjegyről hangjegyre történő azonosság is előfordul). A "Michael Kills Judith" a későbbi vérengzések alapját szolgáló legelső rémtett valóban már-már zavaró aláfestése, sok disszonanciával és fülsiketítően magas hangokkal, a "The Shape Lurks", illetve az albumot záró "The Shape Stalks" pedig egy nagyon egyszerűen kivitelezett megállíthatatlanságot érzékeltet, hangsúlyosan ritmusossá váló szólamok egymásra építkezésével - valójában a végzet mészárosaként is jellemezhetnénk ezt a két tételt, hiszen a zene egy pillanatig sem sugallja azt, hogy van más befejezés, mint az elvágott torok.

         Ami számomra igazán értékessé teszi John Carpenter ezen művét, az maga a fő hangulat, amit kifejez. Nem magukról a különféle öldöklésekről szól a zene, hanem a gyilkolásra való hajlamról. Nem az okozat, hanem maga az ok az, ami ezekben a bonyolultnak semmiképp sem nevezhető trackekben kifejeződik, és ettől már-már drámaivá válik a muzsika, a horror műfajának elengedhetetlen kakofóniája mellett. Bár a film huszadik születésnapjára való tekintettel 1998-ban a Varése kiadott egy bővített változatot, melynek egyetlen erénye csupán az, hogy újrakeverték a már meglévő anyagot, viszont rengeteg dialógussal és effekttel is megtoldották az így negyedórával hosszabbra duzzadt albumot, én azonban sokkalta jobban élvezem az eredeti kiadást, mert itt csak a zenéé a főszerep. Pár hangban, egyszerű megoldásokban egyszerre kifejeződik a fájdalom és a düh, és komoly művészi elveket aljas módon meghazudtolva válik mellőzhetetlen darabbá.


    Tihanyi Attila
    2007.11.21.




    Tracklista:

      1. Halloween Theme - Main Title (2:55)
      2. Laurie's Theme (2:05)
      3. Shape Escapes (1:43)
      4. Meyer's House (5:35)
      5. Michael Kills Judith (3:11)
      6. Loomis and Shape's Car (3:32)
      7. "The Haunted House" (3:33)
      8. The Shape Lurks (1:35)
      9. Laurie Knows (3:02)
    10. Better Check the Kids (3:27)
    11. The Shape Stalks (3:10)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Assault on Precinct 13

    Jacob's Ladder

    Portrait of Terror

    The Thing

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam