FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Grudge 2 (Christopher Young)    THE GRUDGE 2   (2006)
       Átok 2.


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Hummie Mann
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 45:41




         Bizonyára a legtöbb filmzenerajongó esetében létezik egy-két olyan komponista, akinek minden új munkáját különösen nagy érdeklődéssel várja. Nálam Christopher Young ezek közé tartozik, s őszintén be kell vallanom, hogy a hátam is beleborsódzott, amikor meghallottam, hogy érkezik a "The Grudge 2", mert hát az első rész zenéje jóindulattal sem nevezhető maradandó produkciónak. Félelmemet végül igen logikus magyarázattal oszlattam el, hiszen a folytatások döntő erénye legtöbbször az első részhez komponált témák bővebb kibontásában, újraértelmezésében rejlik, hogy a Young kapcsán állandóan előkerülő "Hellraiser"-t ne is említsem. Etekintetben pedig felcsillant némi reménysugár, és egy gyenge pillanatomban még azelőtt megrendeltem a lemezt, hogy bármilyen belehallgatási lehetőségem lett volna. Bátor és meggondolatlan cselekedetem végül nem várt eredményt hozott, mert egy újabb remek horrorzenével gyarapodott a gyűjteményem, mely mű sokkal inkább lehetne a "The Exorcism of Emily Rose", mint a japán horror-remake zenéjének folytatása.

         A film egy szót sem érdemelne. Horroron utoljára a "Boogeyman" alkalmával untam magam ennyire, és be kell látni, hogy a szürke arcú, tágra nyílt szemű ázsiai nő vagy gyermek látványa már szinte alig képes ijesztő hatást kiváltani. Noha nálam Takashi Shimizu eredeti "Ju-on"-ja a valaha készült legfélelmetesebb filmek egyikének számít, annak amerikanizált változata már korántsem, a folytatások esetében pedig már csak a feldolgozást láttam, azt is főleg Young zenéje miatt. Az ilyen produkciók kapcsán jutnak eszembe azok a túlzott állítások, amikor például a "Lány a vízben" egyeseknek a világ legrosszabb filmjeként marad meg az emlékezetükben - na őket szívesen büntetném ezzel az álhorror-borzalommal.
         Vannak, akik számára a zene is éppen ugyanilyen büntetés, és azzal mindenképpen egyetértek, hogy a dallamtalan, hangszerek megerőszakolásának tűnő zörejek és rikácsolások sokak számára elviselhetetlenek lehetnek. Az én ízlésemnek azonban sokkal inkább megfelel az ilyenfajta kakofón hangzás egy horrorfilmhez, mint a béna disszonációra hajazó, őrült módon megszólaltatott elektromos harmóniák (lásd a "A texasi láncfűrészes" feldolgozását). Pillanatnyilag Young az egyetlen, aki a vonósokat képes valósághűen agresszív csúszómászókká változtatni, és kíváncsi lennék, ezt vajon milyen zenei instrukcióval éri el. Az biztos, hogy a score és a jellegtelen film mintha két egészen más szálon futna, és a zeneszerző okozta hátborzongató sokkhatás csak a különálló hallgatása során válik teljessé.

         Az album két jól elkülöníthető részből áll, melyek egészen a záró konfliktusig (a filmben ilyet nem találtam, csak a lemez kompozíciójában érezni ezt) váltogatják egymást. Egyik felében felcsendül a már ismerős "Ju-On"-téma (itt "Ju-On 2"-ként találkozunk vele először), illetve egy drámai melléktéma, ami közel áll az "Emily Rose" szívbemarkoló pillanataihoz ("Hitan"). A két motívumot a gigászi káoszt megelőző "Koukai" foglalja össze, főleg zongora és vonósok előadásában, néhol kiegészülve szintetizátoros kórussal vagy ázsiai motívumokra emlékeztető furulyajátékkal. Ez a keleties hatás a "Hitoribocchi"-ban érvényesül leginkább, ahol egyébként a melankólia is jóval erőteljesebben jelenik meg.
         Az érem másik oldalán azok a bizonyos tomboló, kottajelekben nehezen vizualizálható trackek sorakoznak fel. Egy halk, még szinte feszültségbevezető "Gishiki"-vel indul, ami csak a végére vált át lassan cammogó szekrényekhez hasonlítható hanghatássá, aztán viszont a "Seme" elég erőteljesen belecsap a lecsóba, olyannyira, hogy az őrjöngő tétel közepén még a "zuhanó zenekar" zenei megfelelőjével is találkozhatunk. A "Bourei" szinte csak sustorgásból és távolban felsejlő effektekből áll, az albumot záró pokoli hármas viszont már nem kegyelmez a hallószerveinknek. A szólamok összevissza hullámoznak a hangskálán, szinte csak tremolókat és durva pizzicatót hallani, a "Ritsuzen" észvesztő rohamán pedig csak a "Shikyo" második része enyhít, amikor a drámai motívum felmorajlik, igaz, jóval feszültségtelibb suhogások közepette. Az igazi ördögi menetelést, szinte az átok beteljesülését az "Akuma" vége jelenti, ahogy a csárdás ritmusához hasonlóan lépegetnek félhangokkal egyre feljebb a hangskálán (bevallom, film alatt nem vettem észre, de ez lehet amiatt is, hogy egyetlen lendületes pillanata nem volt a látványnak). Nincs dallam, csak őrült kakofónia, s végül az "Inochi" feledteti velünk az átélt gyötrelmeket, s klasszikus stáblista-hangulatot teremt a két főtéma egymás utáni megszólaltatásával.

         Az első részhez képest mindenképpen változás, hogy jóval nagyobb arányban oszlik meg a zeneiség és az őrület, a témákra nagyobb tér állt a komponista rendelkezésére, emiatt nem tűnik olyan nehéznek az egész befogadása. Másik szembetűnő különbség, hogy volt elég idő a "Ju-On 1-8"-on túl valami összefoglaló jelentéssel is megcímkézni az egyes trackeket. A címek nagyjából egyeznek a hozzájuk tartozó zenékkel (sorrendben körülbelül: fájdalom, szertartás, tragédia, támadás, egyedül, halott szellem, megbánás, horror, halál, ördög, halandóság), és emiatt másképpen viszonyulunk hozzájuk hallgatásuk közben, mint egy egybeolvadó szürke ködhöz. Ami lényeges: legyen egy film bármilyen jó vagy rossz, azon cseppet sem múlik egy zenekarral előadott horrormuzsika megítélése. Érzékeny felebarátainknak a "The Grudge 2"-t úgysem ajánljuk szívesen, hiszen arra ott van például a szerzőtől az "An Unfinished Life" vagy a "The Shipping News", a rémületkeltő zenei megoldások szerelmesei viszont akkor is megpróbálkoznak majd ezzel a folytatással, ha a hozzá tartozó mozi szinte értékelhetetlen. És nagyon jól teszik, mert ez az album, ha nem is olyan erőtől duzzadóan, mint a "Hellraiser"-ek, de pokoli mélységekbe nyúló pszichohorrorként, annak drámai töltetével együtt egyszerre feledteti az első zene botladozásait és a második részhez kapcsolódó filmet.


    Tihanyi Attila
    2007.02.24.




    Tracklista:

      1. Ju-On 2 (2:53)
      2. Hitan (2:33)
      3. Gishiki (5:19)
      4. Higeki (3:25)
      5. Seme (2:44)
      6. Hitoribocchi (3:05)
      7. Bourei (3:36)
      8. Koukai (3:35)
      9. Ritsuzen (3:44)
    10. Shikyo (5:59)
    11. Akuma (3:50)
    12. Inochi (5:03)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Cave

    The Grudge

    The Exorcism of Emily Rose

    The Texas Chainsaw Massacre

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam