FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Grudge 2 (Christopher Young)    THE GRUDGE 2   (2006)
       Átok 2.


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Hummie Mann
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 45:41




         Bizonyára a legtöbb filmzenerajongó esetében létezik egy-két olyan komponista, akinek minden új munkáját különösen nagy érdeklődéssel várja. Nálam Christopher Young ezek közé tartozik, s őszintén be kell vallanom, hogy a hátam is beleborsódzott, amikor meghallottam, hogy érkezik a "The Grudge 2", mert hát az első rész zenéje jóindulattal sem nevezhető maradandó produkciónak. Félelmemet végül igen logikus magyarázattal oszlattam el, hiszen a folytatások döntő erénye legtöbbször az első részhez komponált témák bővebb kibontásában, újraértelmezésében rejlik, hogy a Young kapcsán állandóan előkerülő "Hellraiser"-t ne is említsem. Etekintetben pedig felcsillant némi reménysugár, és egy gyenge pillanatomban még azelőtt megrendeltem a lemezt, hogy bármilyen belehallgatási lehetőségem lett volna. Bátor és meggondolatlan cselekedetem végül nem várt eredményt hozott, mert egy újabb remek horrorzenével gyarapodott a gyűjteményem, mely mű sokkal inkább lehetne a "The Exorcism of Emily Rose", mint a japán horror-remake zenéjének folytatása.

         A film egy szót sem érdemelne. Horroron utoljára a "Boogeyman" alkalmával untam magam ennyire, és be kell látni, hogy a szürke arcú, tágra nyílt szemű ázsiai nő vagy gyermek látványa már szinte alig képes ijesztő hatást kiváltani. Noha nálam Takashi Shimizu eredeti "Ju-on"-ja a valaha készült legfélelmetesebb filmek egyikének számít, annak amerikanizált változata már korántsem, a folytatások esetében pedig már csak a feldolgozást láttam, azt is főleg Young zenéje miatt. Az ilyen produkciók kapcsán jutnak eszembe azok a túlzott állítások, amikor például a "Lány a vízben" egyeseknek a világ legrosszabb filmjeként marad meg az emlékezetükben - na őket szívesen büntetném ezzel az álhorror-borzalommal.
         Vannak, akik számára a zene is éppen ugyanilyen büntetés, és azzal mindenképpen egyetértek, hogy a dallamtalan, hangszerek megerőszakolásának tűnő zörejek és rikácsolások sokak számára elviselhetetlenek lehetnek. Az én ízlésemnek azonban sokkal inkább megfelel az ilyenfajta kakofón hangzás egy horrorfilmhez, mint a béna disszonációra hajazó, őrült módon megszólaltatott elektromos harmóniák (lásd a "A texasi láncfűrészes" feldolgozását). Pillanatnyilag Young az egyetlen, aki a vonósokat képes valósághűen agresszív csúszómászókká változtatni, és kíváncsi lennék, ezt vajon milyen zenei instrukcióval éri el. Az biztos, hogy a score és a jellegtelen film mintha két egészen más szálon futna, és a zeneszerző okozta hátborzongató sokkhatás csak a különálló hallgatása során válik teljessé.

         Az album két jól elkülöníthető részből áll, melyek egészen a záró konfliktusig (a filmben ilyet nem találtam, csak a lemez kompozíciójában érezni ezt) váltogatják egymást. Egyik felében felcsendül a már ismerős "Ju-On"-téma (itt "Ju-On 2"-ként találkozunk vele először), illetve egy drámai melléktéma, ami közel áll az "Emily Rose" szívbemarkoló pillanataihoz ("Hitan"). A két motívumot a gigászi káoszt megelőző "Koukai" foglalja össze, főleg zongora és vonósok előadásában, néhol kiegészülve szintetizátoros kórussal vagy ázsiai motívumokra emlékeztető furulyajátékkal. Ez a keleties hatás a "Hitoribocchi"-ban érvényesül leginkább, ahol egyébként a melankólia is jóval erőteljesebben jelenik meg.
         Az érem másik oldalán azok a bizonyos tomboló, kottajelekben nehezen vizualizálható trackek sorakoznak fel. Egy halk, még szinte feszültségbevezető "Gishiki"-vel indul, ami csak a végére vált át lassan cammogó szekrényekhez hasonlítható hanghatássá, aztán viszont a "Seme" elég erőteljesen belecsap a lecsóba, olyannyira, hogy az őrjöngő tétel közepén még a "zuhanó zenekar" zenei megfelelőjével is találkozhatunk. A "Bourei" szinte csak sustorgásból és távolban felsejlő effektekből áll, az albumot záró pokoli hármas viszont már nem kegyelmez a hallószerveinknek. A szólamok összevissza hullámoznak a hangskálán, szinte csak tremolókat és durva pizzicatót hallani, a "Ritsuzen" észvesztő rohamán pedig csak a "Shikyo" második része enyhít, amikor a drámai motívum felmorajlik, igaz, jóval feszültségtelibb suhogások közepette. Az igazi ördögi menetelést, szinte az átok beteljesülését az "Akuma" vége jelenti, ahogy a csárdás ritmusához hasonlóan lépegetnek félhangokkal egyre feljebb a hangskálán (bevallom, film alatt nem vettem észre, de ez lehet amiatt is, hogy egyetlen lendületes pillanata nem volt a látványnak). Nincs dallam, csak őrült kakofónia, s végül az "Inochi" feledteti velünk az átélt gyötrelmeket, s klasszikus stáblista-hangulatot teremt a két főtéma egymás utáni megszólaltatásával.

         Az első részhez képest mindenképpen változás, hogy jóval nagyobb arányban oszlik meg a zeneiség és az őrület, a témákra nagyobb tér állt a komponista rendelkezésére, emiatt nem tűnik olyan nehéznek az egész befogadása. Másik szembetűnő különbség, hogy volt elég idő a "Ju-On 1-8"-on túl valami összefoglaló jelentéssel is megcímkézni az egyes trackeket. A címek nagyjából egyeznek a hozzájuk tartozó zenékkel (sorrendben körülbelül: fájdalom, szertartás, tragédia, támadás, egyedül, halott szellem, megbánás, horror, halál, ördög, halandóság), és emiatt másképpen viszonyulunk hozzájuk hallgatásuk közben, mint egy egybeolvadó szürke ködhöz. Ami lényeges: legyen egy film bármilyen jó vagy rossz, azon cseppet sem múlik egy zenekarral előadott horrormuzsika megítélése. Érzékeny felebarátainknak a "The Grudge 2"-t úgysem ajánljuk szívesen, hiszen arra ott van például a szerzőtől az "An Unfinished Life" vagy a "The Shipping News", a rémületkeltő zenei megoldások szerelmesei viszont akkor is megpróbálkoznak majd ezzel a folytatással, ha a hozzá tartozó mozi szinte értékelhetetlen. És nagyon jól teszik, mert ez az album, ha nem is olyan erőtől duzzadóan, mint a "Hellraiser"-ek, de pokoli mélységekbe nyúló pszichohorrorként, annak drámai töltetével együtt egyszerre feledteti az első zene botladozásait és a második részhez kapcsolódó filmet.


    Tihanyi Attila
    2007.02.24.




    Tracklista:

      1. Ju-On 2 (2:53)
      2. Hitan (2:33)
      3. Gishiki (5:19)
      4. Higeki (3:25)
      5. Seme (2:44)
      6. Hitoribocchi (3:05)
      7. Bourei (3:36)
      8. Koukai (3:35)
      9. Ritsuzen (3:44)
    10. Shikyo (5:59)
    11. Akuma (3:50)
    12. Inochi (5:03)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Cave

    The Grudge

    The Exorcism of Emily Rose

    The Texas Chainsaw Massacre

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam