FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Gravity (Steven Price)    GRAVITY   (2013)
       Gravitáció


      

       zene: Steven Price
       vezényel: Geoff Alexander
       kiadás éve: 2013
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 71:44




         Három asztronauta lebeg a végtelen űrben. Épp az űrállomáson végeznek külső munkát, ám életük hirtelen veszélybe kerül, amikor egy felrobbanó műhold széthullott részeiből számtalan darab csapódik bele megállíthatatlan meteorként az építménybe. Egyikük azonnal életét veszti, a tapasztalt Mattnek (George Clooney) pedig vissza kell hoznia egyre messzebbre sodródó társát, Ryant (Sandra Bullock), mielőtt mindkettejük oxigénje elfogy...
         Az elmúlt pár évben, amióta reneszánszát éli a 3D (hiszen nem friss találmányról van szó, lévén az első hivatalos 3D-s film bemutatóját többnyire az ötvenes évekre szokták tenni), kevés olyan produkcióval akadhattunk össze, ahol ennyire megvolt a létjogosultsága a sokak által csak parasztvakításnak tartott technikának. Még az ezt újra népszerűvé tevő "Avatar"-nál sem éreztem olyat, mint Alfonso Cuarón filmjénél, hogy nem egy technikai erődemonstrációt látok, nem feltétlenül csupán az elkápráztatás a cél, s nem egy indok az egész a plusz szemüveg miatti magasabb jegyárra. A "Gravitáció"-nál a szembeszáguldó űrszemét láttán valóban akaratlanul is pislogunk egyet, és könnyebben átélhetjük az űrállomás fedélzetén lebegés érzését így, hogy körülöttünk minden más is lebeg. Ám ez mind szinte csak apró - valójában nélkülözhetetlen - kiegészítés, Cuarón forgatókönyvén és rendezésén túl az igazi érdem Emmanuel Lubezkié. A Föld felett, ahol már nincs fent és lent, a menedéket nyújtó űrállomás pedig akár halálos veszéllyé is válhat a kontrollálhatatlanul forgó űrhajós számára, Lubezki pörgő-forgó kamerája a lehető legillúziókeltőbben viszi bele a nézőt az események sűrűjébe, és klausztrofób érzést generál a belső terekben játszódó szcénáknál is. Persze egy alapvetően kétszereplős alkotásnál (a harmadik közreműködő Ed Harris, aki Houston összekötőjének hangját adja) a hősökön is sok áll vagy bukik, az itteni duó viszont elérte azt, hogy egy pillanatra sem jutott eszembe: most bizony Sandra Bullock és George Clooney játsza el, hogy a túlélésért küzdenek; itt két űrhajós lebeg kiszolgáltatottan a végtelen űrben. Ott, ahol senki nem hallja a sikolyod, de ahol nincs is értelme sikoltoznod, hiszen aki segíthetne, talán már menthetetlenül eltávolodott tőled...

         Mivel Cuarón láthatóan ragaszkodott a lehető leghihetőbb megvalósításhoz, a világűrben nem terjedő hang problematikájára így bizonyára hamar megszületett a Hollywoodtól idegen válasz. Ezúttal ugyanis nem töltik be a mozitermet a hangfalakat a helyükről szinte kiszakító robbanások, ahol pedig nem a süket csönd az úr, ott komoly felelősség hárul Steven Price zeneszerzőre. A komponista nagyon rutinosnak nem mondható, hiszen korábban zenei vágóként dolgozott (igaz, például "A Gyűrűk Ura"-trilógia második és harmadik része vagy a "Batman: Kezdődik!" nem éppen jelentéktelen produkció), s első önállóan jegyzett filmjét mindössze két éve mutatták be. Az űrhöz köthető témákban azonban már otthon van, hiszen az "Idegen arcok"-ban és a "Világvégé"-ben egyaránt egy másik bolygó teremtményei okozzák a fő gondot. Mivel azonban a "Gravitáció"-ban csupán emberi kéz építette űrjármű található, ezúttal egy teljesen más irányból kellett közelednie.
         Price elképzelése egy saját jogán is abszolút helytálló mű lett, de ha zenei elődöket kellene keresnem ebben a stílusban, akkor a "Solaris" (zene: Cliff Martinez) és a "Prometheus" (Marc Streitenfeld) környékén tenném, de a szolidabb mozzanatok terén az "Elysium" legértékesebb része, Ryan Amon score-ja is idekívánkozik. Cuarón instrukciója az volt, hogy ne a szokásos konvenciók köntösébe bújtatott score-ral legyen kísérve filmje, ennek érdekében például ütőhangszerek egyáltalán nem is kerültek bevetésre. Amik viszont igen, azok közt felbukkannak hegedűk és cselló, templomi orgona és üvegharmonika, valamint szintetizátor is, a legfeltűnőbbek pedig a különféle textúrák és megvariált hangminták. Mindezeken kívül kórus színesíti a képet, illetve három női vokalista; egyikük egyébként Haley Glennie-Smith, akinek Nick nevű édesapját talán keveseknek kell bemutatni, hiszen a "Szabadság, Szerelem" óta már hazánkban is ismertebb.

         Inspirációs forrásként a direktor és a komponista rengeteg zenét meghallgatott, a korai Pink Floyd-albumokat is tartalmazó listán pedig éppúgy megtaláljuk Ligeti György nevét, mint a Godspeed You! Black Emperor nevű kanadai posztrock bandáét. Fontos szerepe lett a score-ban a hangdizájnak, azaz amikor a zene nem egy dallammal is rendelkező valami, hanem tulajdonképpen megfoghatatlan, szinte effektsorozatnak ható zörej, robaj vagy neszezés. Itt ráadásul a különféle űrbéli, tehát nem létező hangokat kellett a score-nak pótolnia. A villámgyorsan kialakuló katasztrófahelyzet képei alatt hallható "Debris"-hez hasonló zaklatott darabok adják az aláfestés egyik fontos összetevőjét. Az olyan kompozíciókhoz, mint például az elhaló vokállal kísért "The Void", az "Atlantis", a "Fire" vagy a "Parachute", a film ismerete is ajánlott, hiszen ami önállóan jórészt csupán fortyogó, manipulált hangminták zajos szériájának tűnhet, az az adott jeleneteket elképesztő plusz feszültséggel látja el. Az ambient hatásokat is felvonultató, néhol már-már kakofonikus hangzásba torkolló, ám a jelenetek alatt abszolút tökéletes szerzemények közül a "Don't Let Go"-t emelném ki, amelynek zajosabb közepét lassú, szomorkás megközelítés keretezi, és ezzel el is jutottunk a score másik vonalához.
         Price kompozícióinak fele kifejezetten szép, sokszor meditatív irányba mozduló, ezek közt található a mozi előzetesében hallható Arvo Pärt-darabot, a "Spiegel Im Spiegel"-t idéző, magányt éreztető "Airlock" is. De az egész filmzene legtökéletesebb része az utolsó, közel fél óra. A zongora és üvegharmonika fémjelezte, nagyon bensőséges "Aurora Borealis", a csellóval és éteri vokállal kiegészített, csendes "Soyuz", az első felét tekintve gyönyörű "Tiangong", a katartikus hatású "Shenzou" és a tökéletes zárótémaként helytálló, vokális szempontból kiteljesedő "Gravity" nem csupán emlékezetes darabok egytől egyig, de az idei év legnagyszerűbb szerzeményei között is ott van a helyük. Szintén e blokk része az "Aningaaq", amely révén a legmegkapóbban illeszkedik össze a zene a képpel: ekkor a filmben egy férfi által énekelt altatódalt hallunk, melynek dallamához a lassan előhullámzó téma fokozatosan hozzáépül, s az ének így egy nagyon különleges zenei aláfestést kap.

         Az előkészítéstől számítva már évek óta haladt a projekt, amikor Steven Price neve felmerült. Bár gyakorlatilag utolsóként csatlakozott a stábhoz, munkáján alapos átgondoltság érezhető. Saját bevallása szerint egy érzelmi hullámvasútra szerette volna ültetni a nézőt muzsikájával, s kijelenthető, hogy ez maradéktalanul sikerült is. Noha a CD tartalmaz olyan pontokat, melyek nagyobb türelmet igényelnek, és egyes, kifutás vagy lekeverés nélkül hagyott trackek vége mintha csak ollóval lett volna elvágva, mindez a koncepció része. Ha a soundtracket csakis a filmtől különválasztva értékelném, hibás módon figyelembe sem véve, hogy nem önálló hallgatnivalónak született, akkor a különféle hangdizájnos megoldások esetleg kevésbé lennének értelmezhetők, és egy ponttal kevesebb lenne a fenti értékelés. Azonban egyedülálló esetről van szó, hiszen a filmzene ezúttal teljesen kilépett a szó szerint vett aláfestés megszokott szerepéből, mert sokkal nagyobb részét képezi a mozi egészének, mint az máshol jellemző, így a komponista nemcsak az értékes dallamokat tekintve, hanem minden más szempontból is vitathatatlan sikert aratott.


    Bíró Zsolt
    2013.10.25.




    Tracklista:

      1. Above Earth (1:50)
      2. Debris (4:25)
      3. The Void (6:16)
      4. Atlantis (3:43)
      5. Don't Let Go (11:12)
      6. Airlock (1:58)
      7. ISS (2:53)
      8. Fire (2:58)
      9. Parachute (7:41)
    10. In the Blind (3:08)
    11. Aurora Borealis (1:43)
    12. Aningaaq (5:09)
    13. Soyuz (1:43)
    14. Tiangong (6:29)
    15. Shenzou (6:11)
    16. Gravity (4:35)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Attack the Block

    Elysium

    Prometheus

    Sunshine

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam