FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Grand Piano (Víctor Reyes)    GRAND PIANO  (2013)
       Hibátlan előadás


      

       zene: Víctor Reyes
       vezényel: Adam Klemens
       kiadás éve: 2014
       kiadó: MovieScore Media
       játékidő: 32:22




         Víctor Reyes nevét a 2010-ben bemutatott Élve eltemetve kapcsán jegyeztem meg, s azóta is sikerült már jó pár alkalommal felhívnia magára a figyelmet, így azon európai komponisták közé sorolom, kiknek munkássága iránt egyre élénkebb érdeklődést mutatok. A spanyol zeneszerző számára egy olyan különleges lehetőség nyílott a 2013-ban forgatott, ám csupán az azt követő évben bemutatott Hibátlan előadásra vonatkozó felkéréssel, ami minden pályatársa álma: a score nem alárendelt szerepet tölt be, hanem éppúgy fókuszban van, mint a helyszín vagy a színészek. Reyes mindezt az alábbiak szerint foglalta össze:"Általában egy filmnél a zene a szereplők érzelmi állapotát próbálja kifejezni. Rávezeti a közönséget, hogy az egyes karakterek hogyan viszonyulnak a történethez, megpróbálja érzékeltetni, mi játszódik le bennük. Ezekben az esetekben segít a közönségnek a látottak megértésében, miközben a képek és a párbeszédek jelentik az ’akciót’. A Hibátlan előadás során azonban a versenymű az akció, jelentős része a drámának, és úgy kell tűnnie, mintha egy valódi koncertet hallanánk, valódi zeneszerzővel. Most a kép és a párbeszéd segít a megértésben, mert maga a zene az akció."
         Minderre Az utolsó ördögűzés második részét, valamint a szintén zene körül forgó Whiplasht is jegyző Damien Chazell forgatókönyvíró biztosított lehetőséget azzal, hogy olyan thrillert vetett papírra, mely egy komolyzenei koncert közben zajlik. Az Eugenio Mira által rendezett mozi nemcsak az elkövető és célpontja közötti macska-egér játékra épít, hanem a kiszolgáltatottságra, valamint csekély mozgástérre, éppúgy, mint A fülke, az Ördög, illetőleg a már említett Élve eltemetve, csak ezúttal nem egy telefonfülke, egy lift vagy egy koporsó határolja be főszereplőnk mozgásterét, hanem a színpad, azon belül pedig a zongoraszék. A történet középpontjában a leküzdhetetlen lámpaláza miatt visszavonult ifjú tehetség, az Elijah Wood által megformált zongorista, Tom Selznick áll, akit a nagy visszatérése közben sakkban tart egy mesterlövész (John Cusack): ha félbeszakítja az estet vagy egy hangjegyet eltéveszt, Tom és a közönség soraiban ülő szerelme (Kerry Bishé) meghal...

         A direktor és Reyes a munkálatok során könnyedén szót értettek egymással, mivel Mira a rendezés mellett olyan mozikhoz is készített score-t, mint például az Időbűnök című spanyol thriller. Tudták, hogy a zenének úgy kell együtt élnie a cselekménnyel, hogy közben valódi koncertélményt biztosít a néző számára. A duó megannyi hangversenyt tanulmányozott, ám elsősorban Csajkovszkij- és Rahmanyinov-darabok voltak terítéken, mivel a filmben Selznick egykori mentorának tiszteletére tér vissza, aki kortárs zeneszerző volt. "Egy igazi versenyműre volt szükségünk, amely esztétikailag és zeneileg egyaránt hihető. Úgy kell hangoznia, mint egy klasszikus koncertnek különböző témákkal, variációkkal, expozíciókkal. Zongoraversenyeknél igen gyakori a háromtételes tagolás" - mesélte a komponista, akinek ezzel párhuzamosan a cselekményszálra és a főszereplőben lejátszódó érzelmek közvetítésére is ügyelnie kellett. A mozi gerincét is ez a trió alkotja, melynek felvonásai kézenfekvő elnevezést kaptak: "Grand Piano Concerto - 1st Movement", "Grand Piano Concerto - 2nd Movement", valamint "Grand Piano Concerto - 3rd Movement". A forgatások során ezeknek még csupán a demó változata volt kész, így a filmbéli zenekar azt játszotta, a végleges verzió pedig később született meg a "La Cinquette"-re keresztelt zongorajátékkal egyetemben, mely utóbbi az egyetlen olyan mű, amely nem nyerte el a tetszésemet. A legmozgalmasabb, legjobbra sikerült tételnek a "Grand Piano Concerto - 1st Movement"-et tartom, amely az elején még hagyományos hangversenydarabnak indul, idővel azonban felvérteződik a veszély, a fenyegetettség és a tehetetlenség zenei szimbólumaival - és a másik két szerzemény sem sokkal van lemaradva ettől. Itt emelném még ki a vágó, José Luis Romeu munkáját, amely nemegyszer igen szembetűnő, mivel a kulcsfontosságú jelenetek a muzsika tempójára lettek összeállítva, ami plusz értéket ad a filmnek - különösen a "Grand Piano Concerto - 2nd Movement" előadása közbeni sms-írással, illetve egy gyilkossággal kapcsolatos képsorok ragadtak magukkal.
         Ám Reyes bármennyire is remek munkát végzett a versenyművel, engem a nyitányként szolgáló "Grand Piano Main Titles"-szel varázsolt el annyira, hogy nálam 2014-ben messze ez volt a legtöbbet hallgatott track. Mire a film megtekintéséhez értem, már betéve ismertem ezt, ám mégis tudott új élményt nyújtani a főcím alatt azzal, hogy e lendületes és vészjósló darab olyan, nyugalmat sugalló képek sorozata alatt csendül fel, amelyeken a Wood karaktere által megszólaltatott zongora részletei láthatóak - hasonlóan zseniális ellenpontozást láttam korábban az Ördög nyitójeleneténél, ahol Fernando Velázquez szintén dinamikus dallamokkal vértezte fel a szokványos városképeket. "Mindössze pár nappal a határidő lejárta előtt írtam meg. Úgy gondoltam, jó ötlet, ha a nyitótéma eltér a koncerttől, és a thrillerek zenei világának stílusában mutatja be a valódi főszereplőt, a zongorát" - avatott be elképzelésébe Reyes az egyébként egyetlen olyan tétele kapcsán, amely nem source musicként van jelen a filmben. A korongra ugyan nem került fel, azonban a score-hoz hasonló szerepet tölt be a "Sometimes I Feel Like a Motherless Child" című dal, amelyet a filmben Selznick párja ad elő, a valóságban azonban nem az őt megformáló Bishé tolmácsolásában hallhatjuk, hanem Alice Elláéban - ehhez egyébként a produkció népszerűsítésére klipet is forgattak az ifjú énekesnővel.

         A MovieScore Media által megjelentetett kiadványra (amely CD-n éppúgy elérhető, mint digitális változatban) a fent leírtak eredményeként Reyes összes ide vonatkozó muzsikája felkerülhetett: "Az albumon található zenénél egy hangjeggyel sem írtunk többet" - szögezte le röviden. Ugyan az alig több mint félórányi játékidő nem tűnik túlzottan hosszúnak, a darab töménysége okán viszont úgy vélem, ez az időtartam ideális ahhoz, hogy még átlátható maradjon a kompozíció.

    Kulics László
    2015.01.18.




    Tracklista:

      1. Grand Piano Main Titles (2:41)
      2. Grand Piano Concerto - 1st Movement (11:44)
      3. Grand Piano Concerto - 2nd Movement (10:51)
      4. Grand Piano Concerto - 3rd Movement (3:38)
      5. La Cinquette (3:28)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Buried

    Devil

    Fracture

    Phone Booth

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam