FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Grand Budapest Hotel (Alexandre Desplat)    THE GRAND BUDAPEST HOTEL  (2014)
       A Grand Budapest Hotel


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Mark Graham
       kiadás éve: 2014
       kiadó: ABKCO
       játékidő: 59:50




         Wes Anderson azon kevés rendező közé tartozik a hollywoodi fősodorban, akire abszolút illik a szerzői filmes jelző, annak minden köldöknézős társítása nélkül, ami ilyenkor az átlagnéző fejében él. Filmjei jellegzetes, "olcsó" látványvilága sajátos operatőri munkával társul, miközben karakterei - akiket még a legkisebb szerepekben is a legnagyobb színészek keltenek életre - abszurditásban, különcségben Tim Burton fénykorát idézik. Ezzel együtt filmjei abszolút egyediek, amelyek befogadására - inkább a karaktereikből, semmint a történetükből fakadó groteszkség révén - nem mindenki fogékony.
         Ez a fajta színészkavalkád és abszurditás A Grand Budapest Hotel esetében már egy teljesen új szintre lépett, ugyanis a filmben gyakorlatilag nincs egy olyan jelenet, amelyben ne tűnne fel legalább egy neves aktor, amit a többszörös keretes szerkezet csak tovább tetéz. A képzeletbeli Zubrowka Köztársaságban, valahol Közép-Európában egy lány éppen a névtelen író (Tom Wilkinson) könyvét olvassa, aki visszaemlékezik, amikor még fiatal zsurnalisztaként (Jude Law) megszállt az egykori legendás Grand Budapest Hotelben, ahol beszélgetésbe elegyedett annak különc tulajdonosával, Zero Mustafával (F. Murray Abraham). Az idős férfi elmeséli, hogy ifjú lobby boyként miként barátkozott össze a szálloda gerontofil hajlamú, költészetrajongó concierge-ével, Gustave H.-val (Ralph Fiennes), aki egy örökösödési ügybe keveredett, és a helyi hatóság fején (Edward Norton) keresztül rá pályázott néhai szeretője (Tilda Swinton) enyhén ostoba fia (Adrian Brody) és annak pszichopata fogdmegje (Willem Dafoe) is.

         Ugyan a címből adódóan adta volna magát, hogy az alkotást Budapesten forgassák, az ideális helyszínt mégis Németországban, Berlinben találták meg, ahogy eredetileg a főszereplőnek kiszemelt Johnny Deppet is a lényegesen rátermettebb Fiennes váltotta, aki már-már tiszteletbeli magyarnak tekinthető olyan szerepek után, mint Az angol beteg gróf Almássy Lászlója vagy Szabó István A napfény íze című mozijának háromgenerációnyi magyarja. A rendezőre jellemző abszurditás, valamint sajátos látványvilág is most lett a csúcsra járatva, aminek kapcsán jogosan illették azzal a kritikák, hogy hiányzik a filmből az érdemi újdonság, viszont azokat az ítészeket már nehezebben értem, akik számon kérték a Holdfény királyság bensőségességét, ugyanis míg az egyik egy mindenki által könnyedén átérezhető történet az első szerelemről, addig A Grand Budapest Hotel egy groteszk humorú krimi, amely ezzel együtt nagyon sokat mesél a kelet-európai emberek múltba révedő természetéről.

         Alexandre Desplat kereken tíz éve robbant be Hollywoodba a Leány gyöngy fülbevalóval aláfestésével, és ezen dekád alatt olyan rendezőkkel alakított ki szoros együttműködést, mint Chris Weitz, Stephen Frears, Roman Polanski vagy George Clooney, ami nem egy - szintén elismert - pályatársának a dicsőségére válna. A 2009-es A fantasztikus Róka úr aláfestése óta ezen direktorok sorát gyarapítja Anderson is, aki azt megelőzően rendre Mark Mothersbaugh-val dolgozott együtt, viszont Desplat-val való egymásra találásukkal filmjei új szintre léptek, ugyanis megkapták azt, ami korábban jobbára zeneileg hiányzott belőlük: karaktert. Már Roald Dahl sajátos adaptációjának aláfestésében is egyszerre volt megtalálható Desplat zenei sokszínűsége és Anderson bájos groteszksége, ami a szerző harmadik Oscar-jelölését hozta magával, így kollaborációjuk a Holdfény királyságban folytatódott tovább, ahol a komponistának - az összeválogatott számok kulcsszerepe okán - "mindössze" annyi feladata volt, hogy egyetlen témát variáljon. A Grand Budapest Hotel viszont eddigi együttműködésük legnagyobb szabású és ezzel együtt legkiforrottabb darabja is lett.

         A rendező azt javasolta a komponistának, miután az elolvasta a forgatókönyvet, hogy az aláfestés tükrözze a múlt század közép-európai dallamvilágát (és annak is elsősorban az első feléből szemezgessen), ez pedig számos nép sajátosságát vonta magával Svájctól egészen Törökországig. A rendezővel rengeteget ötleteltek a film megfelelő zenei világának létrehozásán (ezeket az alkalmakat Desplat egy pingpongmeccshez hasonlította: ha egyikük bedobott valamit, a másikuk újabbal rukkolt elő), a végeredményt pedig úgy lehetne jellemezni, mintha Danny Elfman megpróbálta volna utánozni Vladimir Cosma zeneiségét, miközben a francia komponistára jellemző stílusjegyek is megmaradtak, s ahol egyszerre megfér egymás mellett a balalajka az orgonával (elektromossal és hagyományossal egyaránt), a cimbalommal és az alpesi kürttel.

         Az album egyik alappillérét a már említett balalajka szolgáltatja, ami a "Mr. Moustafá"-nak is egyfajta régimódi eleganciát ad, miközben a jazzes, cimbalommal tarkított "The New Lobby Boy" az egyértelműen könnyed tételeket képviseli olyan társai mellett, mint a "The Society Of The Crossed Keys" vagy az "Escape Concerto". Emellett Desplat most is több motívummal zsonglőrködik, ám ezek szerencsére nem lépnek egymás nyakára, mint például Madame D.-é ("A Prayer for Madame D", "The Family Desgoffe Und Taxis"), amely szépen átvált az örökségére keselyűként lecsapó családjának fenyegető témájává ("Last Will and Testament"), ahogy a Willem Dafoe alakította Jopling is kapott egy férfi kórussal tarkított dallamsort a "J.G. Jopling, Private Inquiry Agent" tételben. Ezek mindegyikét pedig a "Canto At Gabelmeister's Peak" nagyszerű zenei kavalkádjában vonultatja fel a szerző, míg az azt követő "A Troops Barracks (Requiem For The Grand Budapest)"-ben a katonás dallamokat a Danny Elfman fénykorát idéző, erőteljes orgona töri meg.
         Az egyórás album 32 tétele közé a pár másodperces, röpke kis szerzeményeken kívül felkerült néhány különféle, korabeli előadótól is, de ezek annyira jól illeszkednek Desplat elképzeléseihez, hogy a laikusnak fel sem tűnne, hogy esetükben nem ugyanaz a szerző. Ez leginkább az utolsó két tracknél szembeötlő, mivel a komponista a néhai szovjet szerző, Vitalij Gnutov "Kamarinszkaja" című poroszos szerzeményére ad nagyszerű választ a "Traditional Arrangement-Moonshine" képében a maga virtuozitásával.

         A Grand Budapest Hotel minden abszurditása ellenére tökéletesen ragadta meg a térségre jellemző emberek mentalitását, ezt pedig Desplat hibátlanul fordította le a zene nyelvére, és egy olyan őrült, bolondos aláfestést komponált - természetesen nem nélkülözve a rá jellemző komplexitást sem - amely nemcsak a mostani filmzenei felhozatalból, hanem a szerző életművéből is magasan kiemelkedik.


    Pavlics Tamás
    2014.09.27.




    Tracklista:

      1. S'Rothe-Zäuerli (1:12) *
      2. The Alpine Sudetenwaltz (0:36)
      3. Mr. Moustafa (3:03)
      4. Overture M. Gustave H (0:29)
      5. A Prayer for Madame D (1:20)
      6. The New Lobby Boy (2:17)
      7. Concerto for Lute and Plucked Strings I.
          Moderato (2:52) **
      8. Daylight Express to Lutz (2:16)
      9. Schloss Lutz Overture (0:32)
    10. The Family Desgoffe Und Taxis (1:49)
    11. Last Will and Testament (2:16)
    12. Up the StairsDown the Hall (0:27)
    13. Night Train to Nebelsbad (1:44)
    14. The Lutz Police Militia (0:49)
    15. Check Point 19 Criminal Internment Camp
          Overture (0:11)
    16. The Linden Tree (Edit) (2:24) ***
    17. J.G. Jopling, Private Inquiry Agent (1:28)
    18. A Dash Of Salt (Ludwig's Theme) (1:32)
    19. The Cold-Blooded Murder of Deputy Vilmos
          Kovacs (2:47)
    20. Escape Concerto (2:12)
    21. The War (Zero's Theme) (1:01)
    22. No Safe-House (1:32)
    23. The Society of the Crossed Keys (2:21)
    24. M. Ivan (1:15)
    25. Lot 117 (0:30)
    26. Third Class Carriage (1:20)
    27. Canto At Gabelmeister's Peak (5:35)
    28. A Troops Barracks (Requiem for the Grand
          Budapest) (5:18)
    29. Cleared of All Charges (1:10)
    30. The Mystical Union (1:26)
    31. Kamarinskaya (2:43) ***
    32. Traditional Arrangement-Moonshine (3:21)

    * írta: Öse Schuppel
    **írta: Siegfried Behrend
    ***írta: Vitalij Gnutov, előadja: Osipov State Russian Folk Orchestra






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Charlie and the Chocolate Factory

    Fantastic Mr. Fox

    Horton Hears a Who!

    The Monuments Men

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam