FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Good Year (Marc Streitenfeld)    A GOOD YEAR   (2006)
       Bor, mámor, Provence


      

       zene: Marc Streitenfeld és különféle előadók
       vezényel: Nick Ingman
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Sony / Legancy
       játékidő: 53:15




         Lehet ezt jól is csinálni! Amíg nálunk mindenféle, valamiért filmnek titulált celluloidborzalmakat tákolnak össze az alkotók kizárólag azért, hogy a nekik nyújtott kvázi bónuszpénz, az állami és egyéb szponzoráció révén messzi tájakon ingyen nyaralhassanak egyet ("Apám beájulna", "Csudafilm" vagy "Idegölő" fedőnevek alatt), addig az eredmény ismeretében Ridley Scott rászolgált arra, hogy elnézzünk neki egy hasonló fondorlatot. Két nagyszabású film között a "Bor, mámor, Provence"-szel lazító direktor a fenséges borvidék levegőjétől és a beköszönő szerelemtől megjavuló, az örökölt birtok eladása végett Franciaországba utazó arrogáns tőzsdecápa (Russell Crowe) történetének leple alatt pihent egy jót, és nem mellesleg egy kicsit el is varázsolt bennünket. Ennek oka elsősorban a lemez borítóján is megcsodálható lenyűgöző helyszín: aki eddig még nem tervezte, a film után biztos meg szeretné látogatni Provence elvarázsolt birodalmát. Maga a történet a csupaszív szereplőivel némileg meseszerűnek is hathat, de akkor tekintsük felnőttmesének. A színészválogatást a mellékszereplőkig bezárólag sem érheti panasz: Russell Crowe például láthatóan élvezettel (és némi túlzásokkal) alakítja a gátlástalan főhőst, a kezdeti antihőst, Albert Finneynek pedig mindig remekül állnak a jóságos nagypapafigurák. Két női szereplőért is jó nagy plusz pontok járnak, akik közül egyikbe - vagy akár mindkettőbe - garantáltan beleszeret az összes férfinéző. Kettejük közül a bájos Marion Cotillard ("Taxi", "Nagy hal") hat nőiesebbnek és természetesebbnek, míg az ausztrál Abbie Cornish (aki Charlize Theron és Alison Lohman közös testvére is lehetne) inkább a védelemre szoruló, látszatra félénk kislányos imázst hozza.

         A score ugyan rengetegszer felcsendül a jelenetek alatt, jóval többször, mint bármi más zene, mégis (a szokásos eljárás szerint) a kiadott CD-re túlnyomórészt azok a betétdalok kerültek, melyek a filmben esetenként csak egy részlettel képviselték magukat. E számok a moziban úgy-ahogy működtek, a soundtracket hallgatva azonban teljesen átlagosnak tűnnek.
         Ridley Scott egyik kedvenc előadója a hatvanas-hetvenes években népszerű Harry Nilsson, kinek három, különféle stílusú dalát a rendező Crowe karakterének szánta. Kapunk egy adaggal a múlt század első felét felelevenítő, francia nyelvű gramofonos sanzonokból is (előadóik: Charles Trenet, Jean Sablon, Tino Rossi), és a gall férfiak ellensúlyozására az amerikai Josephine Baker, illetve Patti Page képviseli az óceán túlfelét. Egy-egy kort tökéletesen felidéznek, de ennyiben számomra ki is merül az értékük, ahogy a Delaney & Bonnie évtizedekkel későbbi folkmuzsikája is felejthető. Furcsa, de a mai zenei világot mindössze a francia Makali lágy ritmusai képviselik (már ha Alizée a CD-re fel sem került "Moi Lolitá"-ját nem számítjuk ide). Ártani ezek a számok nem bírnak senkinek, elférnek Provence szőlőlugasainak tövében, de egyedül csak a házvezetőnő tánca közben felcsendülő "The Wedding" marad valamennyire emlékezetes. Ennek előadója Edmundo Ros, akinek rumbáira Scott még gyermekkorában figyelt fel, és most látta elérkezettnek az időt az egyik felhasználására. A betétdalos részt Richard Anthony közismert "Itsy Bitsy Petit Bikini" című gügyögő felvétele zárja (generációm szerencsésebb tagjai nem emlékeznek már a Szandi-féle, pedofil attitűdű magyar verzióra).

         Marc Streitenfeld neve láttán adja magát kérdés, hogy ha Ridley Scott-film, akkor hol marad Hans Zimmer ("Trükkös fiúk") vagy Harry Gregson-Williams ("Mennyei királyság")? A zene ismeretében mondhatom: ennek igazán nincs is most jelentősége. Marc addig segédkezett a rendező utóbbi filmjeinek közelében zenei rendezőként, vagy az adott komponista asszisztenseként, hogy végül kapott egy önálló lehetőséget. Nyugodtan írhatom, hogy debütálása hallatán elégedetten csettinthetünk nyelvünkkel, hiszen az szenzációsra sikeredett.
         Azt nem lehet nem észrevenni, hogy a zeneszerző utánanézett kicsit a francia filmzenéknek, mivel művében összesűrítve megtalálhatjuk Yann Tiersen Amelie-témáinak önmagába visszaforduló technikáját, és a pengetős hangszerek virtuózának, René Aubrynek ("Projection Privee") önfeledten kísérletező játékosságát. Szerzőnk elsősorban gitárt vet be, ám közel sem olyan unalmas módon, mint napjaink felkapott gitárosa, Gustavo Santaolalla ("Túl a barátságon"). A szerző a többször is visszatérő motívumot és az egyéb témákat minden esetben megbolondítja valami érdekességgel: a brókervilág szívtelenségét kicsivel ridegebb gitárhangzás jellemzi, több az elektronikus kiegészítés, míg az ártatlan gyermekkorba történő visszapillantások alatt lágyabban szólnak a húrok, és belép egy érdekes instrumentum, az üvegharmonika is. Hol egy kis vibráció vagy finom ütemsorozat, hol egy kis citeraszó, vagy füttyszó és vokál segíti az összkép kialakítását, néhol pedig keringőre emlékeztető vonósdarab szól. De bármi is csendül fel, mindvégig egy teljesen kiegyensúlyozott, párját ritkító ínyencségről beszélhetünk, amelyben a modern elektronikus kiegészítések békésen megférnek az akusztikus hangszerek mellett. Az aláfestést néhányan adják elő, köztük a komponista is, aki gitáron, citerán és ütőshangszereken működik közre.

         A lemezre a score sajnos csak három track formájában került fel, és ami a film alatt folyamatos élmény, a CD-n kicsit furcsán összemixelt változatnak hat, hangulati ugrásokkal, de még így is szerethető munka. Teljes anyag nem jelent meg belőle, azonban öröm az ürömben, hogy a soundtracken lévőek közel húszpercnyi hosszt adnak ki, ami már majdnem megfelel egy korai Varése Sarabande-albumnak, így ha az átlagos betétdalok miatt egyáltalán nem, a score miatt érdemes rá beruházni. Marc Streitenfeld lesz egyébként a következő Scott-mozi, az "American Gangsters" komponistája is; a fentiek alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a score színvonalával nem lesz ott sem probléma.


    Bíró Zsolt
    2006.12.27.




    Tracklista:

      1. How Can I Be Sure of You - Harry Nilsson (3:05)
      2. Il Faut du Temps au Temps... - Makali (2:20)
      3. Je Chante - Charles Trénet (2:46)
      4. Breezin' Along with the Breeze - Josephine Baker (2:55)
      5. Jump into the Fire - Harry Nilsson (4:12)
      6. The Wedding Samba - Edmundo Ros &
          His Orchestra (2:54)
      7. Never Ending Song of Love - Delaney & Bonnie (3:22)
      8. Old Cape Cod - Patti Page (2:49)
      9. J'Attendrai - Jean Sablon (2:56)
    10. Gotta Get Up - Harry Nilsson (Demo Version) (2:15)
    11. Le Chant du Gardian - Tino Rossi (3:18)
    12. Itsy Bitsy Petit Bikini - Richard Anthony (2:26)
    13. Max-A-Million (4:55)
    14. Le Coin Perdu (5:56)
    15. Wisdom (8:26)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    L'Enquéte Corse

    L'Absente

    Projection Privee [Malabar Princess]

    Sideways

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam