FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Godzilla (Alexandre Desplat)    GODZILLA   (2014)
       


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2014
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 60:28




         Noha már a film előzetese is ellőtt pár spoilernek minősülő dolgot, ám aki teljes információhiányban akarja megnézni a filmet, az csak a trackek bemutatásáig olvassa kritikánkat.

         Honda Isiró rendező és a Toho filmstúdió 1954-ben megalkotott óriásszörnye, Godzilla már számtalanszor került megfilmesítésre. Japánban harmincszor dolgozták fel, és 1998-ban egy hollywoodi változata is elkészült már, ám a 2014 májusában bemutatott legújabb adaptációjánál látványosabbat még nem láthattunk. A legismertebb óriásszörny a filmvilág mellett képregényekben, videojátékokban, rajzfilmekben és könyvekben is szerepelt már, s ezeknek is köszönhetően a popkultúra egyik leghíresebb kitalált alakjává vált az évtizedek során. Idei mozis felbukkanásával a készítők nem titkolt szándéka az volt, hogy az óriásszörny - vagy ahogy az eredeti verziókban hívják: kaidzsu - egy többrészes szériát alapozzon meg, ami - tekintve a mozi igen kedvező fogadtatását - könnyen meg is valósulhat. A rendező, Gareth Edwards az alapokat tartotta követendő példának, így az eredeti, 1954-es filmig ment vissza, hogy a számára ideális Godzillát és a történetet megtalálja. Így az új moziban is a nukleáris energia szabadítja a Földre a szörnyet, igaz, a hasonlóság a két alkotás között itt meg is áll. Pontosabban a címszereplő kinézete még az, ami nagyban merít a klasszikus japán változatokból. Edwards ugyanis egy robusztus, óriási lényt szeretett volna, egy sokkal masszívabb valamit, mint ami Roland Emmerich 1998-as Godzillája volt. A filmben természetesen a látványé a főszerep, így lehengerlő színészi játékot nem várhatunk, habár, a moziban olyan, látványfilmben nem igazán szerepet vállaló színészek is láthatók, mint Juliette Binoche, Sally Hawkins, David Strathairn vagy Bryan Cranston. A főszerepet Aaron Taylor-Johnsonra osztották, mellette pedig, hogy a japán nézőket is megfogják, Ken Watanabét láthatjuk hangsúlyosabb szerepben.

         A mozi elkészítése régi vágya volt a korábban csupán a Monsters című, kis költségvetésű szörnymozival jelentkező rendezőnek. Több stúdiót is megkeresett már korábban az ötletével, ám érthető módon a gigászi költségvetés és a tapasztalatlan rendező nem az a négy szó, ami Hollywoodban jó ajánlólevél egy projekt elnyerésére. A Toho stúdió 2004-ben jött ki utoljára Godzilla-filmmel, és egy tudatos pihentetésnek köszönhetően tíz évig nem akartak a szörnynek új mozit szentelni. Végül az utóbbi időben megerősödött Legendary Pictures jutott egyezségre a Toho céggel egy új Godzilla-produkció leforgatásáról. A Legendary vezetőit pedig végül meggyőzték Edwards ötletei, így a rendező 2010-ben hozzákezdhetett az előkészületekhez. Az egyik legnehezebb pont a forgatókönyv volt, mivel több író is dolgozott a szkripten, végül az utolsó változat csak 2013 februárjában készült el Frank Darabont közreműködésével. Noha a forgatókönyv előkészítése igen alapos, elhúzódó munka eredménye, azonban sajnos a film egyik gyengesége a története, amely helyenként elnagyolt, ráadásul a karakterek sablonossága is fájó pont. Mindazonáltal a Godzilla e hibákkal együtt is sok látványfilm fölé magasodik.

         A zene megírását Alexandre Desplat kapta feladatul, akinek filmográfiájában ugyan eléggé változatos alkotásokat találunk, ám ekkora látványfilmet nem. A szerző leginkább különbözőféle drámák területén mozog otthonosan, eddigi életművében mozgalmasabb látványmozi csupán három akadt: a két utolsó Harry Potter-epizód, illetve Az arany iránytű, és bizony ezek is inkább visszafogottabb kompozíciókkal voltak tele. Tehát a megbízása igen merész húzásnak mondható, ugyanakkor végül jó döntésnek bizonyult, mivel Desplat egy maradandó, egyedi nagyzenekari score-t alkotott Godzilla városrombolásához.
         A rendezővel abban állapodtak meg, hogy a szörny nagyságához, kegyetlenségéhez hasonlatos zene kell, hogy szóljon a filmben, így csendesebb, nyugodtabb részek szinte nincsenek is. A szerző egy folyamatos fortissimo muzsikát képzelt el, melyet a vonósok mellett rezesek, japán dobok és elektromos hegedűk szólaltatnak meg. A score a napjaink látványfilmjeiben hallható muzsikáktól teljesen eltérő hangzást képvisel, hiszen intelligens, bonyolult, sajátos és kliséket elkerülő hangulatú. Desplat ugyanakkor nem távolodott el saját jellegzetességeitől sem, így stílusa átüt a zenén. Vagyis a szerzőre jellemző osztinátók, elektronikus búgások, lüktetés és rövid, ismétlődő dallamocskák járják át az aláfestést, melyek harmonikusan simulnak a jó értelemben vett barbár, elsöprő erejű szimfonikus részekhez. A komponista úgy gondolta, hogy Godzillához valami nagyon organikus hangzás szükségeltetik. Az ehhez kívánatos grandiózus hangzás elérése érdekében a nagyzenekar bizonyos szekcióit alaposan kibővítették, így sokkal monumentálisabb megszólalást értek el. Gyakorlatilag egy Godzilla-szerű szimfonikus zenekart alkottak meg. Ráadásul a kibővített szekciókat egymástól szétválasztva, a zenekar két oldalán helyezték el, amivel így különleges sztereóhatás vált elérhetővé, mivel egyszerre szólhattak a vonósok, illetve a rezesek mindkét csatornából, mindenféle hangmérnöki utómunka nélkül. Megduplázták a vonósok számát, illetve a rézfúvósok arányát, és az ütőszekció is kibővítésre került, de még zongorából és hárfából is kettő volt, sőt a fafúvósok sem úszták meg a felduzzasztást. A score megszólaltatásban egy szintén nagy létszámú vegyes kórus is közreműködött, tovább fokozva a nagyszabású hangzást. A rendező pedig blockbusterektől szokatlan módon nagyobb teret is engedett Desplat művének, így a különleges zenekari koncepció valóban érvényre is jut a film alatt.

         A szerző stílusából adódóan rengeteg kis témácska van, ám a score-t csak egy nagy motívum uralja - bár ezt a szót itt többszörös idézőjelben kell érteni. Ezt a nyitó tétel ("Godzilla!") mutatja be, melynek sejtelmes, a szimfonikusokat és a nagyon minimális elektronikát vegyítő felvezetése fokozatosan megy át a vad, ütemes vezérdallamba. E motívum a továbbiakban ilyen nagyszabású módon már nem bukkan fel többet, de természetesen több tételben is visszatér. Ugyanakkor a score legnagyobb erősségét nem a témái jelentik, sokkal inkább a hangulat és az egyedi hangszerelés a lényeg. Utóbbi kiemelkedő szerepét főként a rezesszekció és az ütősök kapcsán elért hangzás miatt lehet kiemelni. Rég született már olyan score, ahol kürtök, harsonák és trombiták ekkora teret kapva uralják egy aláfestés bizonyos részét. A "The Power Plant" vagy a "Muto Hatch" vibráló rezesei Elliot Goldenthal legjobb pillanatait idézik. Ehhez a hanghatáshoz igazítva lép be több alkalommal is a shakuhachi panaszos hangja, mely itt szinte a rézfúvósok vadságával azonos tónusú, a többi hangszer közül kitűnő jelenléttel bír. Sok trackben találunk erre példát, de a "Back to Janjira" mutatja be ezt talán a legösszetettebb módon. A rézfúvósokra épülő trackek közül a "Ford Rescued" a főszereplő katona hősies fanfárja miatt a legpopulárisabb, legalábbis a tétel eleje.

         Nemcsak a rezesekkel ér el nyomasztóan monumentális hangulatot Desplat, mert a különböző dobok is csak fokozzák a terrort. Leginkább Danny Elfman ezen szekcióra építő score-jai juthatnak eszünkbe, mint például A majmok bolygója zenéje. A film közepétől fokozódnak igazán ezen megoldások, amikor az óriáslények már végképp átveszik az események irányítása feletti uralmat ("The Wave"). A legértékesebbek viszont azok a tételek, melyekben a három kibővített szekció egymással vetekedve, egymást felülmúlva száguld. A vonósok, rezesek és ütősök fékevesztett harcára jó példa a "Golden Gate Chaos", ahol ráadásul még a kórus is belép. Hasonló még a "Last Shot" is, mely az album legpörgősebb, hamisítatlan akciózenei részlete.
         A sok, jól megtervezett, a káoszt messziről elkerülő hentelés közben a "Missing Spore" szolid, dallamos, trombitás eleje jelent egy kis felüdülést, illetve a gigászi nyitánya után elcsendesedő, zongorás, nagyon halk "Godzilla's Victory". A film gyors vágásai és helyszínek közti ugrásai bizonyos pontokon a score-ra is hatással voltak - nyilván igazodni kellett a filmhez - így pár tételben gyakori stílusváltás figyelhető meg, ami egyetlen zenének sem tesz kifejezetten jót, bár jelen esetben annyira nem is zavaró. Ilyesféle tétel a "Vegas Aftermath", a "Following Godzilla", továbbá az "Entering the Nest", valamint a "Two Against One". Ezek egyben a score legmozgalmasabb részei is. A kórus beépítése is igen szokatlanra sikerült. Több alkalommal is teljesen váratlan az énekesek belépése, például a "Back to Janjira" esetében. Már a mozi előzetesében is felhasználásra került Ligeti György Requiem című művének egy része, ennek kórusmegoldásait pedig Desplat is újrahasznosította. Különösen hatásos, amikor a hangeffektek elhalkulva átadják a terepet ennek a disszonáns, nagyon impozáns kórusmegoldásnak ("Golden Gate Chaos").

         Egy gigászi szörnyhöz illő gigászi score született a Godzillához. Desplat intelligens megközelítése, illetve az, hogy napjaink sablonos, a Remote Control-irányzatot követő aláfestései helyett egy kigondolt, kliséket messziről elkerülő muzsika született, már önmagában elég ahhoz, hogy az ember felfigyeljen rá. Ráadásul a szerző nemcsak ötletelésben profi, hanem a megvalósításban is, ugyanis rég szólt már ennyire profin egy filmzene. A témák, a hangzás, a hangszerelés egyedisége 2014 egyik legjobbjává, a szerző kiemelkedő alkotásává teszik a muzsikát.


    Gregus Péter
    2013.06.08.




    Tracklista:

      1. Godzilla! (2:08)
      2. Inside the Mines (2:25)
      3. The Power Plant (5:49)
      4. To Q Zone (2:55)
      5. Back to Janjira (5:59)
      6. Muto Hatch (3:13)
      7. In the Jungle (1:59)
      8. The Wave (3:04)
      9. Airport Attack (1:47)
    10. Missing Spore (3:57)
    11. Vegas Aftermath (3:22)
    12. Ford Rescued (1:23)
    13. Following Godzilla (2:01)
    14. Golden Gate Chaos (2:51)
    15. Let Them Fight (1:38)
    16. Entering the Nest (3:01)
    17. Two Against One (4:15)
    18. Last Shot (1:58)
    19. Godzilla's Victory (3:02)
    20. Back to the Ocean (3:40)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Largo Winch

    Monsters

    Pacific Rim

    The Thing

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam