FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Godzilla (Alexandre Desplat)    GODZILLA   (2014)
       


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2014
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 60:28




         Noha már a film előzetese is ellőtt pár spoilernek minősülő dolgot, ám aki teljes információhiányban akarja megnézni a filmet, az csak a trackek bemutatásáig olvassa kritikánkat.

         Honda Isiró rendező és a Toho filmstúdió 1954-ben megalkotott óriásszörnye, Godzilla már számtalanszor került megfilmesítésre. Japánban harmincszor dolgozták fel, és 1998-ban egy hollywoodi változata is elkészült már, ám a 2014 májusában bemutatott legújabb adaptációjánál látványosabbat még nem láthattunk. A legismertebb óriásszörny a filmvilág mellett képregényekben, videojátékokban, rajzfilmekben és könyvekben is szerepelt már, s ezeknek is köszönhetően a popkultúra egyik leghíresebb kitalált alakjává vált az évtizedek során. Idei mozis felbukkanásával a készítők nem titkolt szándéka az volt, hogy az óriásszörny - vagy ahogy az eredeti verziókban hívják: kaidzsu - egy többrészes szériát alapozzon meg, ami - tekintve a mozi igen kedvező fogadtatását - könnyen meg is valósulhat. A rendező, Gareth Edwards az alapokat tartotta követendő példának, így az eredeti, 1954-es filmig ment vissza, hogy a számára ideális Godzillát és a történetet megtalálja. Így az új moziban is a nukleáris energia szabadítja a Földre a szörnyet, igaz, a hasonlóság a két alkotás között itt meg is áll. Pontosabban a címszereplő kinézete még az, ami nagyban merít a klasszikus japán változatokból. Edwards ugyanis egy robusztus, óriási lényt szeretett volna, egy sokkal masszívabb valamit, mint ami Roland Emmerich 1998-as Godzillája volt. A filmben természetesen a látványé a főszerep, így lehengerlő színészi játékot nem várhatunk, habár, a moziban olyan, látványfilmben nem igazán szerepet vállaló színészek is láthatók, mint Juliette Binoche, Sally Hawkins, David Strathairn vagy Bryan Cranston. A főszerepet Aaron Taylor-Johnsonra osztották, mellette pedig, hogy a japán nézőket is megfogják, Ken Watanabét láthatjuk hangsúlyosabb szerepben.

         A mozi elkészítése régi vágya volt a korábban csupán a Monsters című, kis költségvetésű szörnymozival jelentkező rendezőnek. Több stúdiót is megkeresett már korábban az ötletével, ám érthető módon a gigászi költségvetés és a tapasztalatlan rendező nem az a négy szó, ami Hollywoodban jó ajánlólevél egy projekt elnyerésére. A Toho stúdió 2004-ben jött ki utoljára Godzilla-filmmel, és egy tudatos pihentetésnek köszönhetően tíz évig nem akartak a szörnynek új mozit szentelni. Végül az utóbbi időben megerősödött Legendary Pictures jutott egyezségre a Toho céggel egy új Godzilla-produkció leforgatásáról. A Legendary vezetőit pedig végül meggyőzték Edwards ötletei, így a rendező 2010-ben hozzákezdhetett az előkészületekhez. Az egyik legnehezebb pont a forgatókönyv volt, mivel több író is dolgozott a szkripten, végül az utolsó változat csak 2013 februárjában készült el Frank Darabont közreműködésével. Noha a forgatókönyv előkészítése igen alapos, elhúzódó munka eredménye, azonban sajnos a film egyik gyengesége a története, amely helyenként elnagyolt, ráadásul a karakterek sablonossága is fájó pont. Mindazonáltal a Godzilla e hibákkal együtt is sok látványfilm fölé magasodik.

         A zene megírását Alexandre Desplat kapta feladatul, akinek filmográfiájában ugyan eléggé változatos alkotásokat találunk, ám ekkora látványfilmet nem. A szerző leginkább különbözőféle drámák területén mozog otthonosan, eddigi életművében mozgalmasabb látványmozi csupán három akadt: a két utolsó Harry Potter-epizód, illetve Az arany iránytű, és bizony ezek is inkább visszafogottabb kompozíciókkal voltak tele. Tehát a megbízása igen merész húzásnak mondható, ugyanakkor végül jó döntésnek bizonyult, mivel Desplat egy maradandó, egyedi nagyzenekari score-t alkotott Godzilla városrombolásához.
         A rendezővel abban állapodtak meg, hogy a szörny nagyságához, kegyetlenségéhez hasonlatos zene kell, hogy szóljon a filmben, így csendesebb, nyugodtabb részek szinte nincsenek is. A szerző egy folyamatos fortissimo muzsikát képzelt el, melyet a vonósok mellett rezesek, japán dobok és elektromos hegedűk szólaltatnak meg. A score a napjaink látványfilmjeiben hallható muzsikáktól teljesen eltérő hangzást képvisel, hiszen intelligens, bonyolult, sajátos és kliséket elkerülő hangulatú. Desplat ugyanakkor nem távolodott el saját jellegzetességeitől sem, így stílusa átüt a zenén. Vagyis a szerzőre jellemző osztinátók, elektronikus búgások, lüktetés és rövid, ismétlődő dallamocskák járják át az aláfestést, melyek harmonikusan simulnak a jó értelemben vett barbár, elsöprő erejű szimfonikus részekhez. A komponista úgy gondolta, hogy Godzillához valami nagyon organikus hangzás szükségeltetik. Az ehhez kívánatos grandiózus hangzás elérése érdekében a nagyzenekar bizonyos szekcióit alaposan kibővítették, így sokkal monumentálisabb megszólalást értek el. Gyakorlatilag egy Godzilla-szerű szimfonikus zenekart alkottak meg. Ráadásul a kibővített szekciókat egymástól szétválasztva, a zenekar két oldalán helyezték el, amivel így különleges sztereóhatás vált elérhetővé, mivel egyszerre szólhattak a vonósok, illetve a rezesek mindkét csatornából, mindenféle hangmérnöki utómunka nélkül. Megduplázták a vonósok számát, illetve a rézfúvósok arányát, és az ütőszekció is kibővítésre került, de még zongorából és hárfából is kettő volt, sőt a fafúvósok sem úszták meg a felduzzasztást. A score megszólaltatásban egy szintén nagy létszámú vegyes kórus is közreműködött, tovább fokozva a nagyszabású hangzást. A rendező pedig blockbusterektől szokatlan módon nagyobb teret is engedett Desplat művének, így a különleges zenekari koncepció valóban érvényre is jut a film alatt.

         A szerző stílusából adódóan rengeteg kis témácska van, ám a score-t csak egy nagy motívum uralja - bár ezt a szót itt többszörös idézőjelben kell érteni. Ezt a nyitó tétel ("Godzilla!") mutatja be, melynek sejtelmes, a szimfonikusokat és a nagyon minimális elektronikát vegyítő felvezetése fokozatosan megy át a vad, ütemes vezérdallamba. E motívum a továbbiakban ilyen nagyszabású módon már nem bukkan fel többet, de természetesen több tételben is visszatér. Ugyanakkor a score legnagyobb erősségét nem a témái jelentik, sokkal inkább a hangulat és az egyedi hangszerelés a lényeg. Utóbbi kiemelkedő szerepét főként a rezesszekció és az ütősök kapcsán elért hangzás miatt lehet kiemelni. Rég született már olyan score, ahol kürtök, harsonák és trombiták ekkora teret kapva uralják egy aláfestés bizonyos részét. A "The Power Plant" vagy a "Muto Hatch" vibráló rezesei Elliot Goldenthal legjobb pillanatait idézik. Ehhez a hanghatáshoz igazítva lép be több alkalommal is a shakuhachi panaszos hangja, mely itt szinte a rézfúvósok vadságával azonos tónusú, a többi hangszer közül kitűnő jelenléttel bír. Sok trackben találunk erre példát, de a "Back to Janjira" mutatja be ezt talán a legösszetettebb módon. A rézfúvósokra épülő trackek közül a "Ford Rescued" a főszereplő katona hősies fanfárja miatt a legpopulárisabb, legalábbis a tétel eleje.

         Nemcsak a rezesekkel ér el nyomasztóan monumentális hangulatot Desplat, mert a különböző dobok is csak fokozzák a terrort. Leginkább Danny Elfman ezen szekcióra építő score-jai juthatnak eszünkbe, mint például A majmok bolygója zenéje. A film közepétől fokozódnak igazán ezen megoldások, amikor az óriáslények már végképp átveszik az események irányítása feletti uralmat ("The Wave"). A legértékesebbek viszont azok a tételek, melyekben a három kibővített szekció egymással vetekedve, egymást felülmúlva száguld. A vonósok, rezesek és ütősök fékevesztett harcára jó példa a "Golden Gate Chaos", ahol ráadásul még a kórus is belép. Hasonló még a "Last Shot" is, mely az album legpörgősebb, hamisítatlan akciózenei részlete.
         A sok, jól megtervezett, a káoszt messziről elkerülő hentelés közben a "Missing Spore" szolid, dallamos, trombitás eleje jelent egy kis felüdülést, illetve a gigászi nyitánya után elcsendesedő, zongorás, nagyon halk "Godzilla's Victory". A film gyors vágásai és helyszínek közti ugrásai bizonyos pontokon a score-ra is hatással voltak - nyilván igazodni kellett a filmhez - így pár tételben gyakori stílusváltás figyelhető meg, ami egyetlen zenének sem tesz kifejezetten jót, bár jelen esetben annyira nem is zavaró. Ilyesféle tétel a "Vegas Aftermath", a "Following Godzilla", továbbá az "Entering the Nest", valamint a "Two Against One". Ezek egyben a score legmozgalmasabb részei is. A kórus beépítése is igen szokatlanra sikerült. Több alkalommal is teljesen váratlan az énekesek belépése, például a "Back to Janjira" esetében. Már a mozi előzetesében is felhasználásra került Ligeti György Requiem című művének egy része, ennek kórusmegoldásait pedig Desplat is újrahasznosította. Különösen hatásos, amikor a hangeffektek elhalkulva átadják a terepet ennek a disszonáns, nagyon impozáns kórusmegoldásnak ("Golden Gate Chaos").

         Egy gigászi szörnyhöz illő gigászi score született a Godzillához. Desplat intelligens megközelítése, illetve az, hogy napjaink sablonos, a Remote Control-irányzatot követő aláfestései helyett egy kigondolt, kliséket messziről elkerülő muzsika született, már önmagában elég ahhoz, hogy az ember felfigyeljen rá. Ráadásul a szerző nemcsak ötletelésben profi, hanem a megvalósításban is, ugyanis rég szólt már ennyire profin egy filmzene. A témák, a hangzás, a hangszerelés egyedisége 2014 egyik legjobbjává, a szerző kiemelkedő alkotásává teszik a muzsikát.


    Gregus Péter
    2013.06.08.




    Tracklista:

      1. Godzilla! (2:08)
      2. Inside the Mines (2:25)
      3. The Power Plant (5:49)
      4. To Q Zone (2:55)
      5. Back to Janjira (5:59)
      6. Muto Hatch (3:13)
      7. In the Jungle (1:59)
      8. The Wave (3:04)
      9. Airport Attack (1:47)
    10. Missing Spore (3:57)
    11. Vegas Aftermath (3:22)
    12. Ford Rescued (1:23)
    13. Following Godzilla (2:01)
    14. Golden Gate Chaos (2:51)
    15. Let Them Fight (1:38)
    16. Entering the Nest (3:01)
    17. Two Against One (4:15)
    18. Last Shot (1:58)
    19. Godzilla's Victory (3:02)
    20. Back to the Ocean (3:40)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Largo Winch

    Monsters

    Pacific Rim

    The Thing

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam