FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Godsend (Brian Tyler)    GODSEND   (2004)
       A teremtés klinikája


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel Brian Tyler
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 67:25




         Jessie (Rebecca Romijn-Stamos) és Paul (Greg Kinnear) boldog szülők mindaddig, míg nyolcéves fiukat, Adamet (Cameron Bright) el nem veszítik egy tragikus kimenetelű balesetben. A gyászoló szülőket egy tudós keresi fel, aki nem hétköznapi lehetőséget kínál fel. Dr. Richard Wells (Robert De Niro) azt állítja, klónozással képes újraéleszteni halott gyermeküket. Mivel azonban az eljárás jogi és erkölcsi szabályokat rúg fel, ezért a következő szabályokat kell betartaniuk Pauléknak: Adam nem mehet más orvoshoz és a családnak meg kell szüntetnie minden kapcsolatát a külvilággal. Némi töprengés és mérlegelés után a szülők aláírják a megállapodást, és újra elkezdik fiuk felnevelését. Eleinte nincs is semmi gond, ám Adam nyolcadik életévének betöltése után egyre furább dolgok történnek a család életében.
         Úgy tűnik a klónozás még mindig foglalkoztatja a filmipar fellegvárának lakóit. Nick Hamm rendező, valamint a stáb többi tagja úgy gondolták, van még mit lenyúzni erről a témáról. Ám a végeredmény nem bilincselte le túlságosan a nézőket. Hiába játszotta az egyik főszerepet De Niro, a filmet ez sem mentette meg a bukástól. Amerikában már május elején bemutatták a filmet, sőt mostanra dvd-n is kiadták. Nálunk pedig csak így november közepe felé került fel a vászonra.

         Brian Tyler. Egyre többször bukkan fel neve a stáblistákon. Ami nem probléma, hiszen tehetséges emberrel állunk szemben. "Godsend Main Titles": mikor először hallottam eme főtémát, kissé elszomorodtam, mert az alapdallamot szolgáltató "kopogtatások" nekem Edward Shearmur "K-Pax"-ét juttatták eszembe. A zenekar játékával viszont nem okoz csalódást Tyler: kellemes dallamokat csalogat elő a The Northwest Symphony tagjainak hangszereiből. A bevezető után Adam témájával ismertet meg minket, ahol Azam Ali hangja is feltűnik, ám az erősen keveredik a szintetizátorral. De ne csüggedjünk, nem lesz ez mindig így. A hátralévő játékidőben eme énekhang tisztán is feltűnik. Ezen kívül fontos szerepet tölt be a zongora, ami megunhatatlan foltja az egész albumnak. A "Zachary" tempósabb tételnek mondható, de még mindig visszafogott, nem emelkedik ki túlzottan az összképből. Az utolsó pár másodperben felbukkant egy zongoradallam, ami rendkívül egyszerű, mégis magával ragadott. Az új élet szépségét, örömét támasztja alát Tyler a "Rebirth"-tel. Persze azt nem állja meg, hogy a végét ne sejtelmesen zárja.
         A "Regression" szám segítségével kezdi meg a rémisztő, idegőrlő dallamok felvonultatását. Az albumra alapvetően az egyenletesség jellemző: ugyanazon hangmagasságon játssza a zenekar az elnyújtott dallamokat. Amolyan merengős, "életunt" műnek is lehet nevezni. Persze akadnak benne olyan részek, melyek az egységet megszakítják, és azért nem lehet olyan egyszerűen lezárni a dolgot, hogy egysíkú, hiszen vannak benne figyelemre méltó momentumok. Az egyik, hogy a "Face Down"-nál felcsendül egy rövidke motívum, mely aztán abbamarad. Az ember már könyörög, hogy fejezze be, ám nem teszi. De ekkor jön a "Near Miss", amiben ismét elkezdi, sőt, tovább bontogatja a dallamokat, aztán elhagyja, ám még mindig érezni rajta, hogy nincs befejezve. Valami hiányzik belőle. A következő tételekben hiába kutakodunk, nyomát sem találjuk ennek a dallamnak. Mintha direkt kiváratna minket. Addig sem unatkozunk, hiszen Tyler kellőképpen felborzolja idegeinket (pl. a "Damp Woods"-szal). A szomorúság és remény keveredik a "To Godsend" című számban, ahol ismét visszaköszön a főtéma.

         Nem sűrűn teszek olyan kijelentést, hogy "érdemes egy szám miatt is megvásárolni az albumot", ám most bátran állok eme vélemény mellé. Hogy miért is? Erre a választ a "New Home" hallgatása közben kapjuk meg. Bár a velejét adó dallami kicsit a "Timeline" drámai részeire hajaz, a szám egésze elkápráztató. Szép felvezetés után egy erős tetőponthoz érkezünk: a zongora hangját szinte átölelik a vonósok, a fuvola és a klarinét. Egy igazi, érzelemmel átitatott, meghatottságot tükröző tétel. Nagyjából ennyit áldozott komponistánk a boldogság oltárán: ismét visszatérünk a nihilbe. Bár a "Second Opinion" még fennköltnek tekinthető. Az album felénél járva már sorjában köszönnek vissza az ismerős dallamok és ez sajna a maradék időben nem sem fog változni. Sajnos akármennyire is jó zenét kreált a film alá Tyler, kezd az album egysíkúvá válni. Talán ha rövidebbre szabták volna, nem lenne annyira szembetűnő. Viszont mindenképpen le kell szögeznem, hogy a film tempója, témája pont ilyen stílusú zenét kíván, így aztán a moziban ülve nem olyan zavaró, csak így magában. Ami a zenét újra és újra hallgatva számomra megunhatatlanná teszi, az a zongorajáték. Nem bonyolítja agyon a dolgot, egész egyszerűen dallamokat játszik hol magasan, hol mélyen. A másik értékes Azam Ali túlvilági hangja.
         A "First Disturbance" ismét kirángat a vegetatív állapotból: a zenekar össze-vissza csapkod, így a "Darkness Falls"-ba illő zenét prezentálnak elénk. "Lotharing": igen, igen. Ami a hatos számnál elkezdődött és a nyolcasban folytatódott, most befejeződik. Kicsit más hangszereléssel zárja, mint amilyennel az első fele bír, ám végre komplexé válik, kiteljesedik a dallamvezetés. Ezt az egészet igazán összeereszthette volna egy számon belül. De megoldjuk, hiszen minden lejátszó beprogramozható. Miután kiéltük magunkat, lépjünk tovább: mintha a nyitány alternatív változatát prezentálná a "Draw the Burning Building" című számban. A "New Home" érzelgőssége bukkan fel ismét a "No Return"-ben. A felvezetés nem olyan meghitt, mint az előzőnél, ám a végére visszakapjuk ugyan azt a dallamot. Sajnos csupán kétszer csendül fel eme motívum, pedig szívesen elhallgatgatnám. Bizonyára úgy gondolta Tyler, hogy jóból is megárt a sok. A "Completition"-nel utoljára hozza ránk a frászt, majd szépen búcsút int nekünk a vége főcímzenével ("Godsend End Title"), melybe az összes kellemesebb dallamot belevette.

         Úgy érzem, a kezdeti fellángolás szépen kezd beállni egy bizonyos szintre. Ez a szint nem rossz, de még tovább fejleszthető. Remélem Tyler nem reked meg ennél, hanem tovább dolgozik és újítgat, kísérletezik, mint ahogyan azt a "Paparazzi" zenéjénél is tette. Bár azért még mindig igencsak jól bánik a zenekar tagjaival, tehát zenei érzéke mitsem csappant, tehetsége változatlan, de nem kellene megrekedni.
         Ha valaki lehangolt, nem feltétlenül ezt a lemezt kell betennie a lejátszóba és azoknak sem, akik nem szeretik az egyhangú zenéket. Én sem sokszor hallgatom, de ettől függetlenül vannak benne emlékezetes részek és ezért vált a Brian Tyler-gyűjteményem tagjává.
         A Varése ismét kitett magáért - már ami a játékidőt illeti -, hiszen majdnem 70 percnyi hanganyagot karcoltak a lemezre. A tálalás viszont cseppet sem változott: ugyanazt a kommersz borítóelrendezést kapjuk, mint amit már évek, sőt évtizedek óta.


    Kulics László
    2004.11.19.




    Tracklista:

      1. Godsend Main Titles (3:33)
      2. Adam (1:14)
      3. Zachary (3:46)
      4. Birth (1:46)
      5. Regression (1:53)
      6. Face Down (1:33)
      7. Contemplation (2:52)
      8. Near Miss (2:17)
      9. Not to Me (1:43)
    10. Damp Woods (3:59)
    11. To Godsend (2:26)
    12. Did I Die? (1:04)
    13. New Home (2:21)
    14. Transfigurations (2:56)
    15. Second Opinion (1:34)
    16. Epiphany (0:54)
    17. Shack in the Woods (2:22)
    18. Photo Discovery (2:21)
    19. First Disturbance (2:10)
    20. Loathing (1:42)
    21. Funeral (1:34)
    22. Crash (2:17)
    23. Draw the Burning Building (3:56)
    24. Curtains (2:07)
    25. Illusion Confusion (2:04)
    26. Comatose (1:30)
    27. Darkroom (1:31)
    28. No Return (1:42)
    29. Completion (1:02)
    30. Godsend End Titles (4:20)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Coma

    Constantine

    The Final Cut

    The Forgotten

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam