Filmzene.net - Gladiator (Hans Zimmer, Lisa Gerrard)
 GLADIATOR (2000)
Gladiátor
zene: Hans Zimmer, Lisa Gerrard
kiegészítő zene: Klaus Badelt, Jeff Rona
vezényel: Gavin Greenaway
kiadás éve: 2000
kiadó: Decca Records
játékidő: 61:38
A 2000-es év egyik legsikeresebb filmje és zenéje a "Gladiátor". Főhőse Maximus, aki a Római Birodalom hadvezére és ahelyett, hogy jól megérdemelt pihenőjét tölthetné otthon, az uralkodói család hatalmi harcbába keveredik, mikor Marcus Aurelius császár fia, Commodus helyett a hadvezért nevezi meg utódjának. Commodus apja életére törve megszerzi a trónt és megpróbálja megöletni Maximust is, aki sikeresen elmenekül. Megannyi viszontagság után ismét szembe találkoznak egymással a római Colosseumban, csakhogy míg Commodus önjelölt császárként, addig Maximus mint gladiátor áll a porondon.
Ridley Scott rendező ehhez a monumentális alkotáshoz Zimmert kérte fel zeneszerzőnek, akivel már előtte is több ízben dolgozott együtt. A filmet számos kategóriában jelölték Oscarra, de a zenei díjat nem kapta meg. Ez számomra kissé érthetetlen, látván az akkori jelölés kínálta felhozatalt. Természetesen itt is közreműködnek a Zimmer-ház tanulói. 1997 novemberétől kezdtek el beszélni a projektről, s nem sokkal később egy új ember tűnt fel a színen Zimmer mellett, aki nem más, mint Lisa Gerrard énekesnő. Neki nem ez az első filmzenéje, azonban most első ízben dolgozott együtt Zimmerrel. Nemcsak vokálozik az albumon, hanem pár tételt (pl. "The Wheat") ő maga komponált.
Lágy duduk-szólóval kezdődik az album, ami alá később beszűrődnek a vonósok és a gitár. Ez a hármas egy sejtelmes, ám mégis kellemes zenét eredményez. Az első három szám össze van fűzve, ahogy az a filmen is hallható. Ezért van az, hogy bár a számok címe változik, mégis egy összefüggő tételt hallgatunk, melynek harmadik részében ("The Battle") kibontakozik a főtéma egy röpke időre, majd az egész átváltozik feszélyezett, dinamikus akciózenébe. Amikor azonban a csata kimenetele már nem kétséges (bár a rómaiak ellen ebben az időben nemigen volt az), a zene drámai hangulatúra vált, melyhez a vokált Lisa Gerrard szolgáltatja gyönyörű hangjával. Ebben a kevéssel több, mint 13 perces kezdetben benne van minden, ami egy ilyen gigászi jelenetsorhoz, filmhez zeneileg szükséges.
Az ezt követő pár számban a nyugalom, valamint a keseredettséggel kevert fájdalom megjelenítése kerül előtérbe. Mindezt lágy keleti dallamokkal fűszerezett zenével és Gerrard énekhangjával fejezi ki Zimmer. Távoli utazásra invitáló hatása van a "To Zucchabar" és a "The Might of Rome" című számoknak. Míg azonban az első a tájképeket szolgáltatott alátámasztani, a második a gladiátorok világát, az első összecsapást és Commodus Rómába történő bevonulását teszi feledhetetlenné.
A "Strength and Honor" számmal elérkeztünk az album drámai csúcspontjához. Lassú, megfontoltan papírra vetett taktusok, eszméletlen hangzásvilág. Kellemes lágysággal és keserű emlékekkel átitatott zene, melynél szebb szerintem a filmben nem hallható.
A "Barbarian Horde"-dal elérünk az album második pilléréhez (az első volt a hármas nyitótétel). Azért tartom pillérnek, mert ezt a számot és az album elejét leszámítva nem jelenik meg sehol sem az a fajta akciózene, mely a "Gladiator Walz" alapjaira íródott volna. A "Gladiator" Walz Zimmer akció-főtémája a filmhez, ami először csak egy variáció halmaz volt a sok közül, amiből jó pár részletet beválasztott a filmbe (ez a demo szám a "More Music From Gladiator"-on megtalálható). A "Barbarian Horde"-ba belead mindent a zeneszerző, amitől oly híressé vált: fékevesztett akciózene, amit először szépen elnyújtva vezet be, majd nem a szokványos lecsapással fejezi be, hanem mély haragot kifejező, visszafojtott zenével, amit a legvégén megpödör és átvált győzedelmi hangvételű főtémába. Ez az első Colosseum-beli csata alatt hallható, minek következményeként találkozik ismét szembe egymással Maximus és Commodus. A barbár harc és a két, egymással szemben álló fél pillanatnyi érzelmeinek tükröződésére szolgál ez a komplex zene.
Az "Am I Not Merciful?"-lal kicsit átesik Zimmer az "érzelmi ló" túloldalára és ezáltal egy nem megfogható, az eddigiektől eltérő, mélyről jövő drámaiságot akart visszatükrözni. Nem érzem át a számot, nem illik bele az alkotás egészébe. Ezzel szemben az "Elysium" egy 180 fokos fordulat. Az album kezdetén hallható lágyság vezetődik be ismét, mintegy zenei keretet képezve a filmnek. Meseszép!
Az utolsó számot ("Now We Are Free") Zimmer és Gerrard az akkor még kevésbé ismert Klaus Badelttel közösen írta. Ez a film betétdala, mely a különféle rádióadókon is sugárzásra került megannyi mixváltozatával. Itt tud igazán érvényesülni Lisa Gerrard, mint énekes, hisz nem nyomják el annyira a hangszerek.
A zene egészében nagyon szép és a film képi világához is passzol, csak egyszer-kétszer érezni úgy, hogy kicsit elmászik a kelleténél jobban, de ez nem tragédia. Az album nagyon szépen van csomagolva: nemcsak hogy kellőképpen informatív a borító, hanem a fotók is igényesen vannak összeválogatva és egymással fedésbe hozva, mintha egy körképet formálna meg. Igényes zene igényes filmhez. Szerintem mindenképpen kötelező darab. Jó szórakozást!
Kulics László
2004.04.04.
Tracklista:
1. Progeny (2:13)
2. The Wheat (1:03) *
3. The Battle (10:02)
4. Earth (3:01)
5. Sorrow (1:26) **
6. To Zucchabar (3:16) ***
7. Patricide (4:08)
8. The Emporer is Dead (1:21) **
9. The Might of Rome (5:18)
10. Strength and Honor (2:09)
11. Reunion (1:14) **
12. Slaves to Rome (1:00)
13. Barbarian Horde (10:33)
14. Am I Not Merciful? (6:33)
15. Elysium (2:41) **
16. Honor Him (1:19)
17. Now We Are Free (4:14) ****
* írta: Lisa Gerrard
** írta: Lisa Gerrard, Klaus Badelt
*** írta: Hans Zimmer, Djivan Gasparyan
**** írta: Hans Zimmer, Lisa Gerrard, Klaus Badelt
|
|
|
|
|
