A 2000-es év egyik legsikeresebb filmje és zenéje a "Gladiátor". Fõhõse Maximus, aki a Római Birodalom hadvezére és ahelyett, hogy jól megérdemelt pihenõjét tölthetné otthon, az uralkodói család hatalmi harcbába keveredik, mikor Marcus Aurelius császár fia, Commodus helyett a hadvezért nevezi meg utódjának. Commodus apja életére törve megszerzi a trónt és megpróbálja megöletni Maximust is, aki sikeresen elmenekül. Megannyi viszontagság után ismét szembe találkoznak egymással a római Colosseumban, csakhogy míg Commodus önjelölt császárként, addig Maximus mint gladiátor áll a porondon.
     Ridley Scott rendezõ ehhez a monumentális alkotáshoz Zimmert kérte fel zeneszerzõnek, akivel már elõtte is több ízben dolgozott együtt. A filmet számos kategóriában jelölték Oscarra, de a zenei díjat nem kapta meg. Ez számomra kissé érthetetlen, látván az akkori jelölés kínálta felhozatalt. Természetesen itt is közremûködnek a Zimmer-ház tanulói. 1997 novemberétõl kezdtek el beszélni a projektrõl, s nem sokkal késõbb egy új ember tûnt fel a színen Zimmer mellett, aki nem más, mint Lisa Gerrard énekesnõ. Neki nem ez az elsõ filmzenéje, azonban most elsõ ízben dolgozott együtt Zimmerrel. Nemcsak vokálozik az albumon, hanem pár tételt (pl. "The Wheat") õ maga komponált.

     Lágy duduk-szólóval kezdõdik az album, ami alá késõbb beszûrõdnek a vonósok és a gitár. Ez a hármas egy sejtelmes, ám mégis kellemes zenét eredményez. Az elsõ három szám össze van fûzve, ahogy az a filmen is hallható. Ezért van az, hogy bár a számok címe változik, mégis egy összefüggõ tételt hallgatunk, melynek harmadik részében ("The Battle") kibontakozik a fõtéma egy röpke idõre, majd az egész átváltozik feszélyezett, dinamikus akciózenébe. Amikor azonban a csata kimenetele már nem kétséges (bár a rómaiak ellen ebben az idõben nemigen volt az), a zene drámai hangulatúra vált, melyhez a vokált Lisa Gerrard szolgáltatja gyönyörû hangjával. Ebben a kevéssel több, mint 13 perces kezdetben benne van minden, ami egy ilyen gigászi jelenetsorhoz, filmhez zeneileg szükséges.
     Az ezt követõ pár számban a nyugalom, valamint a keseredettséggel kevert fájdalom megjelenítése kerül elõtérbe. Mindezt lágy keleti dallamokkal fûszerezett zenével és Gerrard énekhangjával fejezi ki Zimmer. Távoli utazásra invitáló hatása van a "To Zucchabar" és a "The Might of Rome" címû számoknak. Míg azonban az elsõ a tájképeket szolgáltatott alátámasztani, a második a gladiátorok világát, az elsõ összecsapást és Commodus Rómába történõ bevonulását teszi feledhetetlenné.
     A "Strength and Honor" számmal elérkeztünk az album drámai csúcspontjához. Lassú, megfontoltan papírra vetett taktusok, eszméletlen hangzásvilág. Kellemes lágysággal és keserû emlékekkel átitatott zene, melynél szebb szerintem a filmben nem hallható.
     A "Barbarian Horde"-dal elérünk az album második pilléréhez (az elsõ volt a hármas nyitótétel). Azért tartom pillérnek, mert ezt a számot és az album elejét leszámítva nem jelenik meg sehol sem az a fajta akciózene, mely a "Gladiator Walz" alapjaira íródott volna. A "Gladiator" Walz Zimmer akció-fõtémája a filmhez, ami elõször csak egy variáció halmaz volt a sok közül, amibõl jó pár részletet beválasztott a filmbe (ez a demo szám a "More Music From Gladiator"-on megtalálható). A "Barbarian Horde"-ba belead mindent a zeneszerzõ, amitõl oly híressé vált: fékevesztett akciózene, amit elõször szépen elnyújtva vezet be, majd nem a szokványos lecsapással fejezi be, hanem mély haragot kifejezõ, visszafojtott zenével, amit a legvégén megpödör és átvált gyõzedelmi hangvételû fõtémába. Ez az elsõ Colosseum-beli csata alatt hallható, minek következményeként találkozik ismét szembe egymással Maximus és Commodus. A barbár harc és a két, egymással szemben álló fél pillanatnyi érzelmeinek tükrözõdésére szolgál ez a komplex zene.
     Az "Am I Not Merciful?"-lal kicsit átesik Zimmer az "érzelmi ló" túloldalára és ezáltal egy nem megfogható, az eddigiektõl eltérõ, mélyrõl jövõ drámaiságot akart visszatükrözni. Nem érzem át a számot, nem illik bele az alkotás egészébe. Ezzel szemben az "Elysium" egy 180 fokos fordulat. Az album kezdetén hallható lágyság vezetõdik be ismét, mintegy zenei keretet képezve a filmnek. Meseszép!
     Az utolsó számot ("Now We Are Free") Zimmer és Gerrard az akkor még kevésbé ismert Klaus Badelttel közösen írta. Ez a film betétdala, mely a különféle rádióadókon is sugárzásra került megannyi mixváltozatával. Itt tud igazán érvényesülni Lisa Gerrard, mint énekes, hisz nem nyomják el annyira a hangszerek.

     A zene egészében nagyon szép és a film képi világához is passzol, csak egyszer-kétszer érezni úgy, hogy kicsit elmászik a kelleténél jobban, de ez nem tragédia. Az album nagyon szépen van csomagolva: nemcsak hogy kellõképpen informatív a borító, hanem a fotók is igényesen vannak összeválogatva és egymással fedésbe hozva, mintha egy körképet formálna meg. Igényes zene igényes filmhez. Szerintem mindenképpen kötelezõ darab. Jó szórakozást!

Kulics László
2004.04.04.

Tracklista:   1. Progeny (2:13)   2. The Wheat (1:03) *   3. The Battle (10:02)   4. Earth (3:01)   5. Sorrow (1:26) **   6. To Zucchabar (3:16) ***   7. Patricide (4:08)   8. The Emporer is Dead (1:21) **   9. The Might of Rome (5:18) 10. Strength and Honor (2:09) 11. Reunion (1:14) ** 12. Slaves to Rome (1:00) 13. Barbarian Horde (10:33) 14. Am I Not Merciful? (6:33) 15. Elysium (2:41) ** 16. Honor Him (1:19) 17. Now We Are Free (4:14) **** * írta: Lisa Gerrard ** írta: Lisa Gerrard, Klaus Badelt *** írta: Hans Zimmer, Djivan Gasparyan **** írta: Hans Zimmer, Lisa Gerrard, Klaus Badelt

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás Emesz Csaba Gregus Péter Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Gladiator (More Music) King Arthur Kingdom of Heaven Attila