FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Ghostbusters (Theodore Shapiro)    GHOSTBUSTERS  (2016)
       Szellemirtók


      

       zene: Theodore Shapiro
       vezényel: Mark Graham
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 51:38




         Van, amikor az előítélet köröket ver a kíváncsiságra, s ez jelen produkcióra éppúgy igaz, mint az, hogy ezzel a fajta megközelítéssel finoman szólva sem vagyok egyedül. Én azon generációba tartozom, melynek tagjai az 1984-es Szellemirtókat, illetve annak öt évvel később vászonra vitt folytatását gyerekként nagyon szerették, napjainkban pedig kultikus alkotásként tartják számon, így mikor megtudtam, milyen stílusban és keretek között kívánják feltámasztani a franchise-t, biztosra vettem, hogy ezt semmilyen körülmények között sem leszek hajlandó megnézni. Azután felbukkantak az első forgatási képek, a poszterek, érkeztek az előzetesek, amelyek ahelyett, hogy előítéletemet szertefoszlatták volna, egyre szilárdabb alapot képeztek számára. Értem én, hogy amit csak lehet, meg kell lovagolni - legyen szó folytatásról vagy épp adaptációról -, csak azt nem tudom felfogni, mi viszi rá a stúdiókat és a producereket arra, hogy az ilyen kaliberű mozik újbóli tálalását hozzájuk méltatlan módon valósítsák meg (kiváló példa erre a közelmúltban debütált A függetlenség napja: Feltámadás).

         A rendezői széket elfoglaló Paul Feig 144 millió dollárt kapott arra, hogy rebootként hozza tető alá a harmadik felvonást. A régóta várt és dédelgetett projekttel kapcsolatban a stúdió, valamint az egykori szereplőgárda (akik közül Dan Aykroyd, Harold Ramis és Rick Moranis a forgatókönyvet is jegyezték) körében anno számos alternatíva felmerült, a lineáris folytatás lehetősége azonban nemcsak az idő múlásával pecsételődött meg, hanem azzal is, hogy az Egont alakító Ramis 2014 februárjában elhunyt. Ennek következtében a Columbia Pictures egy új csapat felállításáról határozott, a történetet pedig Feigre, illetve a Női szerveknél vele dolgozó forgatókönyvíróra, Katie Dippoldra bízták. A szellemekkel így Vankmenék helyett Abbynek, Erinnek, Jilliannek és Pattynek kellett felvennie a kesztyűt, akiket Melissa McCarthy (A kém), Kristen Wiig (Mentőexpedíció), Kate McKinnon (Ted 2.), valamint Leslie Jones (Kész katasztrófa) játszhatott el, a régi karaktereket megformáló színészek visszatérését pedig Bill Murray, Dan Aykroyd, Sigourney Weaver, Ernie Hudson és Annie Potts egy-egy cameójával oldotta meg a stáb. Ugyan a premiert követő nézői, illetve kritikusi visszajelzések csokra a Szellemirtókat összességében véve közepes alkotásnak állítja be, a vélemények nem szűkölködnek a negatív visszhangokban. A legötletesebb reakciónak azonban nem ezek valamelyikét, hanem a hónapokkal korábban született Marshmallow Man Reacts to Ghostbusters Trailer című kisfilmet tartom, ahol a Stay Puft habcsókemberének az új mozi előzetesével kapcsolatos reakcióit kísérhetjük figyelemmel - egyszerűen zseniális.

         "Teddy Shapiro - vele készítettem A kémet, és ő az általam ismert komponisták egyik legjobbika - csodálatos főtémát készített, ám ezen túl egyéb motívumokkal is játszadozott. Azt szerettem volna, hogy a score nagy legyen, kísérteties, gótikus, rideg, ő pedig hihetetlenül jó munkát végzett" - nyilatkozta Feig, aki ezt megelőzően Stewart Copelanddel (Dávid vagyok) éppúgy dolgozott, mint Michael Andrewsszal (Koszorúslányok, Női szervek), ám most úgy tűnik, a jövőben is Shapiróval kíván tervezni. Ezt azért is teszi jól, mert a komponista A kémhez (vagy legutóbb a Zoolander 2.-höz) hasonlóan ezúttal is olyan muzsikával járult hozzá a látottakhoz, amely lényegesen komolyabb és figyelemre méltóbb annál, amit az alkotás színvonala megkíván. Hallgassuk meg például a "Mannequins"-t, a "The Fourth Cataclysm"-ot és a "Behemoth"-ot, majd próbáljuk meg összehozni az általuk nyújtott élményt az előzetesben látottakkal. Ilyen esetekben mutatkozik meg az, hogy mennyire karakteres lehet egy kíséret akkor, ha készítője rátermett, megbízói pedig hagyják érvényesülni - emiatt lenne örömtelibb az, ha Shapiro nevét normálisabb projektekhez köthetnénk, vagy többször nyílna lehetősége olyan későbbi kultfilmek közelébe jutni, mint a Trópusi vihar.
         A score egyetlen perce sem sugallja azt, hogy miféle blődség inspirálta: az album megismerése közben arról kezdtem vizionálni, hogy Shapirónak az alkotók talán nem is ezt, hanem egy teljesen más filmet mutattak meg, az így kapott végeredményt pedig beemelték a Szellemirtókba, ám ez mindössze fikció, az itt hallható mű ugyanis egy teljesen tudatos koncepció eredménye. Ő és a direktor egyaránt elzárkóztak attól, hogy tipikus vígjátékzene kísérje a képsorokat: "A rémisztő részeknél növeltem a feszültséget, ám amikor a komikus pillanatokra került a sor, háttérbe húzódtam, így ezeknél nézőként lehetőségünk nyílik a fellélegzésre. Ily módon oldottam meg azt, hogy semmi olyat ne csináljak, ami paródiára utalna, hiszen ha a bolondozós részek alá zenét tennék, azzal amellett, hogy a nézőt jobban megnevettetném - amire összességében véve csupán egy-két esetben kerülhetne sor -, az általam megvalósított atmoszférát végérvényesen felbomlasztanám, s ez nagyon rossz lenne"- foglalta össze a szerző.

         A korong a sejtelmességet, misztikusságot sugalló "The Aldridge Mansion"-nel veszi kezdetét, melyben rögtön megismerkedhetünk a kísértetek négy hangjegyes motívumával is. Az itt hallható fenyegetettségben, feszültségben bővelkedik még a "Distinct Human Form", a már említett "Mannequins", a Murray új karaktere által ihletett "Dr. Heiss", a "Ley Lines", a "Pester the Living", az "I Will Lead Them All", illetőleg az "Entering the Mercado", melyek bármilyen horrorban vagy thrillerben megállnák a helyüket. Ezeknél Shapiro döntően lassú tempójú megoldásokkal operál, amit helyenként kitörésekkel, a túlvilágot és a szellemeket szimbolizáló énekekkel, valamint egy olyan speciális tubafonnal spékelt meg, amit az ütőhangszerekért felelős Brian Kilgore kifejezetten a Szellemirtók miatt épített. A szerző így kívánt eleget tenni Feig kísértetiességre és ridegségre vonatkozó elvárásainak, a másik fő szempontot, a gótikus jelleget pedig a kórus elementáris énekeivel (amelyek nem merülnek ki a szimpla "haházásokban"), valamint a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú instrumentumaként számon tartott Los Angeles-i First Congregational Church templom orgonájának bevonásával igyekezett biztosítani.
         Természetesen Shapiro feladataihoz az is hozzátartozott, hogy egy új Szellemirtók-motívummal járuljon hozzá a csapat munkájához. Míg e fanfáros, heroikus dallamsor a "Never Invited"-ben és a "NY Heart GB"-ben visszafogottan jelenik meg, a "Subway Ghost Attack"-hez hasonló, akciódús trackekben már erőteljessé válik annak érdekében, hogy a szerző ily módon tehessen rá még egy lapáttal a dinamikusságban amúgy is tobzódó tételekre (ez figyelhető meg például a "Balloon Parade"-nál, a "Battle of Times Square"-nél, a "Behemoth"-nál és az "Into the Portal"-nál is). Ugyanakkor az alkotók az új téma mellett az évtizedek során klasszikussá vált dalt sem kívánták figyelmen kívül hagyni, ráadásul a bevonására kétféleképpen is sort kerítettek: "Ezt a filmet nem lehet elkészíteni a Szellemirtók-dal nélkül. De mi nemcsak az eredetit használtuk - amelyet valódi bűn lett volna kihagyni - hanem egy új változatot is" - mesélte Feig, aki ezzel a Fall Out Boy és Missy Elliott együttműködésének eredményeként megvalósult "Ghostbusters (I'm Not Afraid)"-re gondolt, ám ezt a ziccert a score-nál sem hagyták ki. Az utóbbi vonalon létrehozott nosztalgiázás eredményeként Ray Parker Jr. dallamai jó néhány trackben visszaköszönnek, melyek közül számomra a "Ghost in a Box", a "Ley Lines", a "The Fourth Cataclysm" és a "Battle of Times Square" váltak a legszimpatikusabbá. A Shapiro-féle múltba révedés érdekessége még, hogy a komponista kizárólag Parker "Ghostbusters"-ére szorítkozott, az első rész muzsikáját jegyző Elmer Bernsteintől, valamint a második kaland kíséretét szállító Randy Edelmantől pedig nem használt fel dallamokat - mindez persze érthető, hiszen a dallal lényegesen több mozinéző képes azonosulni.
         A kompozíció motorját, velejét természetesen a pörgős darabok szolgáltatják, amelyekből néhány az album elején is helyet kapott, a tempó azonban inkább a játékidő vége felé kapcsol nagyobb fokozatra. A "The Power of Patty Compels You"-tól veszi kezdetét az a folyamatos, elsöprő erejű zenekari és kórusmunka, mely a "The Fourth Cataclysm"-ban, a "Battle of Times Square"-ben és a "Behemoth"-ban csúcsosodik ki - ráadásul utóbbi azon ritka pillanatok egyikét is magában foglalja, amikor Shapiro a természetfeletti alkotások aláfestéseinél előszeretettel alkalmazott theremint is bevetette. Eme score elkészítésén kívül a művész az egyik jelenet erejéig szintetizátorosként is felbukkan a produkcióban, Ryan Levine közreműködésével pedig egy meglehetősen zúzós dalt is készített "Want Some More" címmel, amelyet a Beasts of Mayhem előadásában hallgathatunk meg az RCA gondozásában napvilágot látott, betétdalokra szorítkozó albumon.

         Theodore Shapirót a 2009-es A kezdet kezdete című Jack Black-vígjáték kísérete kapcsán fedeztem fel, s azóta jó néhány egyéb művét megkedveltem már, ami alól jelen írásom tárgya sem lett kivétel. Úgy vélem, a Szellemirtók esetében ő az alkotógárda azon kevés tagjainak egyike, akit nem fanyalgó visszajelzések, hanem elismerő szavak illetnek. Idén a Zoolander 2., valamint a Ludwig Goranssonnal karöltve készített Központi hírszerzés-aláfestés révén egyaránt sikerült már kellemes perceket okoznia nekem, a Sony Classical által összeállított Ghostbusters-korong tartalmával viszont az első perctől az utolsóig lebilincselt. E score zokszó nélkül kap helyet a 2016-os esztendő nagy meglepetései között, melyek sorát néhány hónappal ezelőtt nyitotta meg Bear McCreary a Cloverfield Lane 10 zenéjével.


    Kulics László
    2016.07.24.




    Tracklista:

      1. The Aldridge Mansion (2:57)
      2. The Garrett Attack (1:29)
      3. Never Invited (1:23)
      4. Distinct Human Form (2:26) *
      5. The Universe Shall Bend (2:22)
      6. Subway Ghost Attack (3:21)
      7. Ghost Girl (0:59)
      8. Mannequins (2:12)
      9. Ghost In a Box (0:50) *
    10. Dr. Heiss (3:21)
    11. Ley Lines (3:47) *
    12. Pester the Living (2:48)
    13. I Will Lead Them All (2:16)
    14. The Power of Patty Compels You (2:16)
    15. The Fourth Cataclysm (3:32) *
    16. Balloon Parade (1:58)
    17. Battle of Times Square (3:20) *
    18. Entering the Mercado (2:31)
    19. Behemoth (3:43)
    20. Into the Portal (3:07)
    21. NY Heart GB (0:49)

    * tartalmazza Ray Parker Jr. témáját





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    10 Cloverfield Lane

    Independence Day: Resurgence

    Poltergeist

    The Secret Life of Walter Mitty

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam