FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Ghostbusters (Theodore Shapiro)    GHOSTBUSTERS  (2016)
       Szellemirtók


      

       zene: Theodore Shapiro
       vezényel: Mark Graham
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 51:38




         Van, amikor az előítélet köröket ver a kíváncsiságra, s ez jelen produkcióra éppúgy igaz, mint az, hogy ezzel a fajta megközelítéssel finoman szólva sem vagyok egyedül. Én azon generációba tartozom, melynek tagjai az 1984-es Szellemirtókat, illetve annak öt évvel később vászonra vitt folytatását gyerekként nagyon szerették, napjainkban pedig kultikus alkotásként tartják számon, így mikor megtudtam, milyen stílusban és keretek között kívánják feltámasztani a franchise-t, biztosra vettem, hogy ezt semmilyen körülmények között sem leszek hajlandó megnézni. Azután felbukkantak az első forgatási képek, a poszterek, érkeztek az előzetesek, amelyek ahelyett, hogy előítéletemet szertefoszlatták volna, egyre szilárdabb alapot képeztek számára. Értem én, hogy amit csak lehet, meg kell lovagolni - legyen szó folytatásról vagy épp adaptációról -, csak azt nem tudom felfogni, mi viszi rá a stúdiókat és a producereket arra, hogy az ilyen kaliberű mozik újbóli tálalását hozzájuk méltatlan módon valósítsák meg (kiváló példa erre a közelmúltban debütált A függetlenség napja: Feltámadás).

         A rendezői széket elfoglaló Paul Feig 144 millió dollárt kapott arra, hogy rebootként hozza tető alá a harmadik felvonást. A régóta várt és dédelgetett projekttel kapcsolatban a stúdió, valamint az egykori szereplőgárda (akik közül Dan Aykroyd, Harold Ramis és Rick Moranis a forgatókönyvet is jegyezték) körében anno számos alternatíva felmerült, a lineáris folytatás lehetősége azonban nemcsak az idő múlásával pecsételődött meg, hanem azzal is, hogy az Egont alakító Ramis 2014 februárjában elhunyt. Ennek következtében a Columbia Pictures egy új csapat felállításáról határozott, a történetet pedig Feigre, illetve a Női szerveknél vele dolgozó forgatókönyvíróra, Katie Dippoldra bízták. A szellemekkel így Vankmenék helyett Abbynek, Erinnek, Jilliannek és Pattynek kellett felvennie a kesztyűt, akiket Melissa McCarthy (A kém), Kristen Wiig (Mentőexpedíció), Kate McKinnon (Ted 2.), valamint Leslie Jones (Kész katasztrófa) játszhatott el, a régi karaktereket megformáló színészek visszatérését pedig Bill Murray, Dan Aykroyd, Sigourney Weaver, Ernie Hudson és Annie Potts egy-egy cameójával oldotta meg a stáb. Ugyan a premiert követő nézői, illetve kritikusi visszajelzések csokra a Szellemirtókat összességében véve közepes alkotásnak állítja be, a vélemények nem szűkölködnek a negatív visszhangokban. A legötletesebb reakciónak azonban nem ezek valamelyikét, hanem a hónapokkal korábban született Marshmallow Man Reacts to Ghostbusters Trailer című kisfilmet tartom, ahol a Stay Puft habcsókemberének az új mozi előzetesével kapcsolatos reakcióit kísérhetjük figyelemmel - egyszerűen zseniális.

         "Teddy Shapiro - vele készítettem A kémet, és ő az általam ismert komponisták egyik legjobbika - csodálatos főtémát készített, ám ezen túl egyéb motívumokkal is játszadozott. Azt szerettem volna, hogy a score nagy legyen, kísérteties, gótikus, rideg, ő pedig hihetetlenül jó munkát végzett" - nyilatkozta Feig, aki ezt megelőzően Stewart Copelanddel (Dávid vagyok) éppúgy dolgozott, mint Michael Andrewsszal (Koszorúslányok, Női szervek), ám most úgy tűnik, a jövőben is Shapiróval kíván tervezni. Ezt azért is teszi jól, mert a komponista A kémhez (vagy legutóbb a Zoolander 2.-höz) hasonlóan ezúttal is olyan muzsikával járult hozzá a látottakhoz, amely lényegesen komolyabb és figyelemre méltóbb annál, amit az alkotás színvonala megkíván. Hallgassuk meg például a "Mannequins"-t, a "The Fourth Cataclysm"-ot és a "Behemoth"-ot, majd próbáljuk meg összehozni az általuk nyújtott élményt az előzetesben látottakkal. Ilyen esetekben mutatkozik meg az, hogy mennyire karakteres lehet egy kíséret akkor, ha készítője rátermett, megbízói pedig hagyják érvényesülni - emiatt lenne örömtelibb az, ha Shapiro nevét normálisabb projektekhez köthetnénk, vagy többször nyílna lehetősége olyan későbbi kultfilmek közelébe jutni, mint a Trópusi vihar.
         A score egyetlen perce sem sugallja azt, hogy miféle blődség inspirálta: az album megismerése közben arról kezdtem vizionálni, hogy Shapirónak az alkotók talán nem is ezt, hanem egy teljesen más filmet mutattak meg, az így kapott végeredményt pedig beemelték a Szellemirtókba, ám ez mindössze fikció, az itt hallható mű ugyanis egy teljesen tudatos koncepció eredménye. Ő és a direktor egyaránt elzárkóztak attól, hogy tipikus vígjátékzene kísérje a képsorokat: "A rémisztő részeknél növeltem a feszültséget, ám amikor a komikus pillanatokra került a sor, háttérbe húzódtam, így ezeknél nézőként lehetőségünk nyílik a fellélegzésre. Ily módon oldottam meg azt, hogy semmi olyat ne csináljak, ami paródiára utalna, hiszen ha a bolondozós részek alá zenét tennék, azzal amellett, hogy a nézőt jobban megnevettetném - amire összességében véve csupán egy-két esetben kerülhetne sor -, az általam megvalósított atmoszférát végérvényesen felbomlasztanám, s ez nagyon rossz lenne"- foglalta össze a szerző.

         A korong a sejtelmességet, misztikusságot sugalló "The Aldridge Mansion"-nel veszi kezdetét, melyben rögtön megismerkedhetünk a kísértetek négy hangjegyes motívumával is. Az itt hallható fenyegetettségben, feszültségben bővelkedik még a "Distinct Human Form", a már említett "Mannequins", a Murray új karaktere által ihletett "Dr. Heiss", a "Ley Lines", a "Pester the Living", az "I Will Lead Them All", illetőleg az "Entering the Mercado", melyek bármilyen horrorban vagy thrillerben megállnák a helyüket. Ezeknél Shapiro döntően lassú tempójú megoldásokkal operál, amit helyenként kitörésekkel, a túlvilágot és a szellemeket szimbolizáló énekekkel, valamint egy olyan speciális tubafonnal spékelt meg, amit az ütőhangszerekért felelős Brian Kilgore kifejezetten a Szellemirtók miatt épített. A szerző így kívánt eleget tenni Feig kísértetiességre és ridegségre vonatkozó elvárásainak, a másik fő szempontot, a gótikus jelleget pedig a kórus elementáris énekeivel (amelyek nem merülnek ki a szimpla "haházásokban"), valamint a világ harmadik legnagyobb ilyen típusú instrumentumaként számon tartott Los Angeles-i First Congregational Church templom orgonájának bevonásával igyekezett biztosítani.
         Természetesen Shapiro feladataihoz az is hozzátartozott, hogy egy új Szellemirtók-motívummal járuljon hozzá a csapat munkájához. Míg e fanfáros, heroikus dallamsor a "Never Invited"-ben és a "NY Heart GB"-ben visszafogottan jelenik meg, a "Subway Ghost Attack"-hez hasonló, akciódús trackekben már erőteljessé válik annak érdekében, hogy a szerző ily módon tehessen rá még egy lapáttal a dinamikusságban amúgy is tobzódó tételekre (ez figyelhető meg például a "Balloon Parade"-nál, a "Battle of Times Square"-nél, a "Behemoth"-nál és az "Into the Portal"-nál is). Ugyanakkor az alkotók az új téma mellett az évtizedek során klasszikussá vált dalt sem kívánták figyelmen kívül hagyni, ráadásul a bevonására kétféleképpen is sort kerítettek: "Ezt a filmet nem lehet elkészíteni a Szellemirtók-dal nélkül. De mi nemcsak az eredetit használtuk - amelyet valódi bűn lett volna kihagyni - hanem egy új változatot is" - mesélte Feig, aki ezzel a Fall Out Boy és Missy Elliott együttműködésének eredményeként megvalósult "Ghostbusters (I'm Not Afraid)"-re gondolt, ám ezt a ziccert a score-nál sem hagyták ki. Az utóbbi vonalon létrehozott nosztalgiázás eredményeként Ray Parker Jr. dallamai jó néhány trackben visszaköszönnek, melyek közül számomra a "Ghost in a Box", a "Ley Lines", a "The Fourth Cataclysm" és a "Battle of Times Square" váltak a legszimpatikusabbá. A Shapiro-féle múltba révedés érdekessége még, hogy a komponista kizárólag Parker "Ghostbusters"-ére szorítkozott, az első rész muzsikáját jegyző Elmer Bernsteintől, valamint a második kaland kíséretét szállító Randy Edelmantől pedig nem használt fel dallamokat - mindez persze érthető, hiszen a dallal lényegesen több mozinéző képes azonosulni.
         A kompozíció motorját, velejét természetesen a pörgős darabok szolgáltatják, amelyekből néhány az album elején is helyet kapott, a tempó azonban inkább a játékidő vége felé kapcsol nagyobb fokozatra. A "The Power of Patty Compels You"-tól veszi kezdetét az a folyamatos, elsöprő erejű zenekari és kórusmunka, mely a "The Fourth Cataclysm"-ban, a "Battle of Times Square"-ben és a "Behemoth"-ban csúcsosodik ki - ráadásul utóbbi azon ritka pillanatok egyikét is magában foglalja, amikor Shapiro a természetfeletti alkotások aláfestéseinél előszeretettel alkalmazott theremint is bevetette. Eme score elkészítésén kívül a művész az egyik jelenet erejéig szintetizátorosként is felbukkan a produkcióban, Ryan Levine közreműködésével pedig egy meglehetősen zúzós dalt is készített "Want Some More" címmel, amelyet a Beasts of Mayhem előadásában hallgathatunk meg az RCA gondozásában napvilágot látott, betétdalokra szorítkozó albumon.

         Theodore Shapirót a 2009-es A kezdet kezdete című Jack Black-vígjáték kísérete kapcsán fedeztem fel, s azóta jó néhány egyéb művét megkedveltem már, ami alól jelen írásom tárgya sem lett kivétel. Úgy vélem, a Szellemirtók esetében ő az alkotógárda azon kevés tagjainak egyike, akit nem fanyalgó visszajelzések, hanem elismerő szavak illetnek. Idén a Zoolander 2., valamint a Ludwig Goranssonnal karöltve készített Központi hírszerzés-aláfestés révén egyaránt sikerült már kellemes perceket okoznia nekem, a Sony Classical által összeállított Ghostbusters-korong tartalmával viszont az első perctől az utolsóig lebilincselt. E score zokszó nélkül kap helyet a 2016-os esztendő nagy meglepetései között, melyek sorát néhány hónappal ezelőtt nyitotta meg Bear McCreary a Cloverfield Lane 10 zenéjével.


    Kulics László
    2016.07.24.




    Tracklista:

      1. The Aldridge Mansion (2:57)
      2. The Garrett Attack (1:29)
      3. Never Invited (1:23)
      4. Distinct Human Form (2:26) *
      5. The Universe Shall Bend (2:22)
      6. Subway Ghost Attack (3:21)
      7. Ghost Girl (0:59)
      8. Mannequins (2:12)
      9. Ghost In a Box (0:50) *
    10. Dr. Heiss (3:21)
    11. Ley Lines (3:47) *
    12. Pester the Living (2:48)
    13. I Will Lead Them All (2:16)
    14. The Power of Patty Compels You (2:16)
    15. The Fourth Cataclysm (3:32) *
    16. Balloon Parade (1:58)
    17. Battle of Times Square (3:20) *
    18. Entering the Mercado (2:31)
    19. Behemoth (3:43)
    20. Into the Portal (3:07)
    21. NY Heart GB (0:49)

    * tartalmazza Ray Parker Jr. témáját





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    10 Cloverfield Lane

    Independence Day: Resurgence

    Poltergeist

    The Secret Life of Walter Mitty

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam