FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Getaway (Justin Burnett)    GETAWAY   (2013)
       Versenyfutás az idővel


      

       zene: Justin Burnett
       kiadás éve: 2013
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 40:45





         Ha egy filmben már az első percben belecsapnak a lecsóba, akkor abból kisülhet meglepően jó dolog is (mint történt ez például a "Szemfényvesztők" esetében), de a másik véglet az, amikor aránytévesztés miatt az egész produkció mindössze annyit ér, mint a belecsapás után szétfröccsent lecsó, amely fogyaszthatatlanná válik. A "Versenyfutás az idővel" utóbbi esetre példa, és biztos vagyok abban, hogy idén ennél rosszabb filmet már nem fogok látni. De várjunk egy kicsit, hisz még csak február van... Nem, nem fogok látni.
         Brent Magna (Ethan "Bocs-kellett-a-pénz" Hawke) valaha autóversenyző volt, és bár visszavonult, képességeit most ismét kamatoztathatja. Ugyanis egy titokzatos férfi hívja fel, aki közli vele, hogy mostantól csakis az ő utasításait követheti, ha pedig nem így történne, annak túszként fogva tartott felesége fogja kárát látni. Magna emiatt ül be egy felturbózott és bekamerázott sportkocsiba, hogy a nyomába szegődött rendőrséget kicselezve, a körülmények áldozataként utastársává váló fiatal lány (Selena Gomez) társaságában nyaktörő tempóban száguldozzon Szófia utcáin a hang diktálta őrült feladatokat teljesítve, így próbálva megmenteni felesége életét.

         Ethan Hawke halálos iramban próbált Vin Diesel és Paul Walker nyomába lépni, csak épp rossz társaságba keveredett, Courtney Solomon alkotásában ugyanis minden benne van a "Hogyan ne?" kézikönyvből. Az idő fenyegető szorítását felhasználó, valós idejűnek ható történés elméletben egy akciófilmnél képes az izgalmakat fokozni, ám az az igazság, hogy a "Versenyfutás az idővel" annak ellenére unalmas és érdektelen az első perctől az utolsóig, hogy szinte egyetlen pillanatnyi üresjárat nincs a cselekményben, ennek oka pedig - többek között - a monotonitás. A játékidő teljes egészében a szerepében abszolút hiteltelen, ellenszenves Hawke (akiről semmit nem tudunk meg, csak azt, hogy nagyon kemény fickó, elvégre fogpiszkáló lóg ki a szájából) száguld a kocsijával, ütközik, továbbmegy, ütközik, továbbmegy, ütközik, majd továbbmenne, de előtte még ütközik egyet - ez pedig hamar álmosítóvá válik. A fő gond viszont az, hogy elképesztően nevetségessé is. Amikor egy forgatókönyv onnan indul ki, hogy feltétlenül meg kell lennie az új Guinnes-rekordnak, már ami az ugyanazon mozgóképben összetört járművek számát illeti, az már nem a legígéretesebb kezdet, de ha ehhez még olyan nevetséges túlzások is kapcsolódnak, mint ez esetben, akkor aztán tényleg paródiává süllyed az egész. Ebben a rendkívül igénytelen képi világú filmben minden felbukkanó autó szanaszét törik (lehetőleg előtte láthatatlan rámpára futva, mert úgy az igazán látványos), ahogy minden fel is robban, amit csak fel lehet robbantani, s amikor egy robbanást Solomon csak úgy érez teljesnek, ha azt még egy abba beledőlő oszlop is tetézi, akkor aztán már tényleg nem tehet jobbat a néző, mint hogy az egészet a "Csupasz pisztoly" legújabb epizódjának veszi. Amennyiben Frank Drebin hadnagyot képzeljük a volán mögé, talán valamivel jobban szórakozunk a gátlástalan túlzások filmjén, de azt kétlem, hogy a stáb dicséretként fogná fel, ha a nézőktől a körmök tövig rágása helyett a fejcsóválást, vagy esetemben a hangos röhögést kapná reakcióként.

         A zeneszerző, Justin Caine Burnett nem keverendő össze a szintén komponista T-Bone Burnett-tel: míg T-Bone egy Oscar- és Golden Globe-díjas dalszerző (mindkettőt az "Őrült szív"-ért kapta), addig kollégáját egy jó darabig még biztosan nem fogják jelölni semmire sem. Justin a Hans Zimmer fémjelezte Remote Control berkeiből érkezett, és ugyan pár önállóan jegyzett filmzenéje már van, ismert mozit a pályáján mégis csak úgy találunk, ha a Zimmerhez és főleg Harry Gregson-Williamshez köthető darabokat említjük meg: ilyen a "Gladiátor", "A fülke" vagy a "Tolvajok városa", melyek zenéjének megszületésében kiegészítő komponistaként vagy zenei programozóként segédkezett. Solomon eddigi három, rosszabbnál rosszabb rendezéséből hivatalosan csak kettőnél dolgozott (a másik a rendező színvonalas biográfiájába tökéletesen illeszkedő "Sárkányok háborúja"), de nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az "An American Haunting"-ot zeneszerzőként jegyző, titokzatos Caine Davidson is Burnett, csak épp álnéven - talán azt a filmet már ő is vállalhatatlannak tartotta. Egy alteregó itt sem ártott volna, hogy később aztán az egészet le lehessen tagadni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mozi színvonalánál azért a score sokkal vállalhatóbb lett.

         Mivel Burnetten kívül sem a stáblistán, sem a lemezborítón nincs feltüntetve semmilyen utalás a közreműködő zenészekre, hamar egyértelművé válik az egyébként is jól hallható, azaz hogy a score teljes egészében szintetikus. A számítógép és a szintetizátor szerencsére még mindig nem képes elvenni a hús-vér zenészek munkáját, s egy jó darabig még nem is fogja, ezen a soundtracken is egy sikertelen próbálkozást hallunk. Az ilyen műanyag hangzásvilággal az a legnagyobb probléma, hogy a vonósok kiváltására szolgáló vonósimitációk gyakran közelebb állnak a kétségbeesett cincogáshoz, mint valódi hegedűkhöz, de itt vannak további gondok is.
         A főtémát a "Cameras"-ban hallhatjuk először, amely egy szimpla, de felvezetésnek ideális, lüktető track. A további bő harminc percben aztán szinte mindvégig ezt a monoton, vonósokat utánzó, dobütemekkel kiegészített stílust kapjuk, ha nem konkrétan a dallamot, akkor a jelleget tekintve. Ilyen például a "Head on Collision", a "Suicide Mission", az "In Control", a "Heavy Traffic", a "Grenade Pursuit", a "Powerplant" és részben a "Loop the Cameras" című track, a főtémát pedig a legvégén megkapjuk "That’s Not My Phone"-ként is. A további szerzemények sejtelmesebbek, visszafogottabbak, egyben még feledhetőbbek lettek: az olyanok például, mint a "Hilltop", a "Sophia Bulgaria" vagy a "Mapping Out a Route" többnyire akkor hallhatók, amikor a főhős félreáll üldözői elől, netán valahol lefékez egy kis időre a telefonos hang instrukcióit követve. A kiadványt a "Sing Now" című bluesos betétdal zárja, amelyet Burnett az ezt előadó énekesnővel, Allison Beallel közösen írt. Ez egy egészen működőképes felvétel, de annyira azért nem, hogy megkapjuk bónusz trackként, úgynevezett rock ’n roll verzióban is az akusztikus után, mert a kettő között nem sok különbség van.

         A Varése Sarabande kiadásában, ezres példányszámban megjelent score valószínűleg nem került a kiadó eladási sikerlistájának élére, hiszen még az sem mondható el róla, hogy a film alatt jól működik, mivel a legtöbbször elnyomja a kocsik motorjának bőgése és a robbanások zaja. Ezek az instrumentális szerzemények egyébként is meglehetősen egyhangúak, ami miatt a szerző okolható, a műanyag hangzást viszont a szükség szülte, hiszen a 18 millió dolláros gyártási költség Hawke-ra,de főként a széttörhető autókra ment el. Az biztos, hogy nem lenne ennyire szegényes a hangzás, ha egy, akár csak kisebb szimfonikus zenekart kapott volna a szerző, netán legalább élő hangszereket is bevet (például gitárt, melyen ő maga is játszik), hiszen míg kollégája, Trevor Morris, a "Tudorok" zeneszerzője ilyen körülmények között is képes volt már többször jól megoldani a majdnem valódinak hangzó álszimfonikus zenekar kérdését, Justin Burnettnek ez itt sajnos nem igazán sikerült.


    Bíró Zsolt
    2014.02.20.




    Tracklista:

      1. Cameras (2:02)
      2. Stealing the Shelby (2:42)
      3. Hilltop (1:59)
      4. Sophia Bulgaria (1:14)
      5. Head on Collision (0:48)
      6. Mapping Out a Route (1:49)
      7. Suicide Mission (1:38)
      8. Crime Behind the Crime (1:53)
      9. In Control (3:07)
    10. Heavy Traffic (1:07)
    11. Powerplant (2:23)
    12. Loop the Cameras (3:20)
    13. The Exchange (3:16)
    14. Grenade Pursuit (3:55)
    15. That's Not My Phone (2:00)
    16. Sing Now - Acoustic Version (2:45)
    17. Sing Now - Rock n Roll Version (Bonus Track) (4:49)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Con Air

    Bullet to the Head

    The Fast and the Furious: Tokyo Drift

    The Tudors - Season I

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam