Doc (Steve McQueen) és Carol McCoy (Ali MacGraw) évek óta élnek elválasztva egymástól, mivel a férj börtönbüntetését tölti az állam egyik legszigorúbb fegyintézetében. Carol sikeresen elintézi férje korábbi szabadon engedését, de ehhez a korrupt Benyon seriffel kell egyezséget kötnie. A törvényhozó csak úgy megy bele az alkuba, hogy Doc még megszervez egy utolsó bankrablást, aminek bevételéből ő is részesedik. A vén rókának számító Doc sikeresen végrehajtja az akciót, de a Benyon által kirendelt emberek bepánikolnak, majd elárulják a McCoy házaspárt. A férj és a feleség ezért kereket old a táska tartalmával, a rendőrség helyett pedig inkább Benyon embereitől és egy ügyes szélhámostól kell tartaniuk, akik egészen a Laughlin's fogadóig követik őket.
     "A szökés" Steve McQueen karrierjének fontos állomása, mert ez repítette vissza az A-listás sztárok közé a "Thomas Crown-ügy" utáni szerencsétlen filmválasztásait követően, ráadásul itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Ali MacGraw-val, akit Robert Evans producertől szeretett el. Így a forgatás szinte másolta a film szerelmi történetét, és a bulvárlapok figyelme ingyen publicitást biztosított az új mozinak. Mivel McQueen maga is igen sok pénzt fektetett bele, ezért kvázi producerként döntött a film minden részletéről, beleértve a zenét is. Sam Peckinpah rendező eredetileg állandó zeneszerzőjét, Jerry Fieldinget kérte fel a zene megírására, de a film premierje előtt McQueen meggondolta magát, és inkább megkérte barátját, Quincy Jonest, hogy írjon egy "cool zenét" legújabb filmjéhez. Fielding aláfestése így a visszautasított score-ok kategóriájába került, de több mint harminc évvel a film bemutatója után végül mégis megjelent, ellentétben a máig kiadatlan Jones-zenével.

     A kiadáshoz természetesen kellett egy hajtómotor is, aki ebben az esetben Peckinpah és Fielding munkásságának egyik legnagyobb rajongója, Nick Redman volt. A producer már 1992-ben megjelentetett egy tizenhét perces szvitet a kidobott zenéből, de 2005 környékén lehetősége akadt a teljes zene kiadására DVD-n, a Warner Home Video Peckinpah-sorozatában. Az ötlet lényege az volt, hogy a kidobott zenét önálló audiosávon prezentálják, de végül pár jogi akadály miatt a lemezekre nem kerülhetett rá ez az extra. A megmaradt szerzemények a Film Score Monthly kiadó keretein belül jelentek meg, egy közel negyven percnyi hosszúságú album révén.
     A lemezt nyitó bugyután countrys "Benyon's World" senkit ne tévesszen meg, ez csupán egy wurlitzerből szóló dal, ami egész véletlenül a filmben felcsendülő első zeneszám. Az album többi része már a Fieldingtől megszokott hangzásra vált a "The Water Hole" című track felénél, ahol egy gitárdarabból a zene lassan álomszerű romantikus témává alakul. Hasonló stílusban folytatódik a "Doc and Carol" című szám, ahogy az évekre elválasztott házaspár újra egymásra talál. Fielding rajongói számára a következő két szám ("Casing the Joint" és "The Bank Robbery") jelenti az igazi ínyencséget, mert a zeneszerző ütősökre épülő hangzása ritkán volt ennyire kidolgozott.
     A film előrehaladtával egyre csökken a zene szerepe, és ez a felvételek minőségén is megérződik. A bankrablás után egyre rövidebb trackekkel találkozunk, az egyetlen jelentősebb darab a "Bag Theft", mely elsősorban szintén a bankrablás zenéjéből érintkezik. Érdekes idézet a "Shall We Gather at the River" című klasszikus induló feldolgozása, ami egy nem mindennapi vécézés közben hallható. Az albumot lezáró "End Credits" végén pedig egy meglepetésüzenet vár minket: Jerry Fielding beszél és osztja meg velünk életfilozófiáját, amiről még most sem jöttem rá, hogy pontosan micsoda, lévén, hogy ezt az egyik leghosszabb emberi mondatban foglalja össze.

     "A szökés" zenéjét azért nehéz dolog minősíteni, mivel egy film nélkül nehezebben értékelhető zenéről van szó, ráadásul Quincy Jones helyettesítő score-ja valóban jobban illik a filmhez és Steve McQueen személyiségéhez. Ha a két aláfestés egyaránt rákerült volna a lemezre, most könnyebb lenne a dolgom. Ezzel szemben a jelenlegi kiadásban rengeteg munka van, és a lemezhez emellett jár egy érdekes, régiófüggetlen bónusz-DVD is, amely a "Main Title 1M1: Jerry Fielding, Sam Peckinpah and The Getaway" című dokumentumfilmet tartalmazza. A félórás alkotást Redman készítette "A szökés" DVD-jéhez, de akárcsak a különálló zenesáv, ez se került rá a lemezre. A filmben Redman Fielding feleségével és lányával, illetve Peckinpah titkárnőjével beszélget arról a filmről, ami megrengette a rendező és a zeneszerző kapcsolatát, akik a "Leszámolás Mexikóban - Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét!" című produkció során ásták el a csatabárdot. Mivel az ajándék lemez tényleg ingyenes (nem srófolta fel az árat a szokásos kiadványokhoz képest), a lemezre kicsit magasabb pontszámot adtam, mint amennyit véleményem szerint a zene önmagában megérne.

Hubai Gergely
2008.05.03.

Tracklista:   1. Benyon's World (1:34)   2. The Water Hole (2:25)   3. Doc and Carol (1:24)   4. Casing the Joint (1:31)   5. The Bank Robbery (7:47)   6. Bullet Proof (1:30)   7. Payoff (2:20)   8. Bag Theft (3:31)   9. Laughlin's (0:42) 10. Punch It, Baby (1:18) 11. Shall We Gather at the River (0:47) 12. Texas Trash Heap (1:23) 13. Hombres (1:04) 14. Money Talks (2:28) 15. Hotel Confrontation (4:17) 16. End Credits (2:06)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter           nem értékelte Kulics László Szabó Csaba           nem értékelte Tihanyi Attila           nem értékelte KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Bullitt Diamonds Are Forever Papillon Sideways