FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - F/X (Bill Conti)    F/X - The Deluxe Edition   (1986)
       Trükkös halál


      

       zene: Bill Conti
       vezényel: Harry Rabinowitz
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 53:11




         Hiába írt több mint száz filmhez zenét, Bill Conti neve gyakorlatilag egybeforr Sylvester Stallone Rockyjának mítoszával, s noha számos zenéjét kiadták, döntő többségük olyan ritka, hogy ma már csupán megszállott gyűjtők áhított prédája, így a hétköznapi ember kevés eséllyel ismerkedhet meg közelebbről a zeneszerző jobb műveivel. Szerencsére mostanában több lemezkiadó is bátran jelentet meg elfeledett kincseket vagy hiánypótló alkotásokat, s ezen remek kezdeményezés hatására gyermekkorunk kedvenc filmjeinek eddig elérhetetlen muzsikái is hozzáférhetővé válnak. A Varése Sarabande híres CD Club-sorozatában az utóbbi időben sorra kerültek elő Conti művei (legutóbb a "Karate kölyök"-trilógia igényes díszkiadásban), s a 2007-es nyári megjelenések között szerepelt a nyolcvanas évek közepén az akciófilmek dzsungelében meglepő sikert elért "Trükkös halál" score-ja is. A Bryan Brown és Brian Dennehy főszereplésével készült film zenéjét a bemutatóval egy időben a lemezcég már kiadta bakeliten, ami ugyan mai napig beszerezhető használtlemez-boltokból, de harmincpercnyi játékidejével, a trackek sorrendbeli összevisszaságával és igen rossz hangminőségével semmiképp sem nevezhető igazán kielégítő vételnek. A felújított változat azonban egyrészt úgy szólal meg, mintha tegnap rögzítették volna, a tételek megközelítőleg pontosan követik a film eseményeit, az album hossza pedig elegendő ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk Conti művéről.
         A "Trükkös halál" sikeréhez több apró összetevő is hozzájárult. Az izgalmas alapötlet eleve jó előjel volt: Rollie Tyler trükkmesternek (Brown) titkosszolgálati megbízásra kell megszerveznie és lebonyolítania egy álgyilkosságot, hogy a maffia emberei azt higgyék, a rendőrkézre került koronatanú már semmiképpen sem tud kiadni bizalmas információkat. A merénylet azonban valami oknál fogva élesre sikerül, s miután a megrémült szakember segítséget kér megbízóitól, azok megpróbálják őt is eltenni láb alól, hősünk pedig úgy dönt, hogy saját tudásával száll szembe üldözőivel (akikhez az igazi rendőrök is becsatlakoznak, élükön a Dennehy által alakított Leo McCarthy felügyelővel), és végére jár az ügynek. A film producerei egy meglepő húzással olyan direktort ültettek a székbe, aki nem volt jártas az akciófilmek műfajában, s mivel a főszereplő is sokkal inkább egy hétköznapi szaki benyomását kelti, mint valami szuperhősét, ez a dupla visszafogottság csak előnyére vált a produkciónak. Emellett pedig nem kisebb nevet sikerült szerződtetni a technikai látványosságok megvalósítására, mint John Stears, aki Oscar-díjakat gyűjtött be a "Tűzgolyó" és a "Csillagok háborúja" speciális effektjeiért, mellesleg pedig ő felelt az első nyolc James Bond-film összes trükkjéért. A stáb összetételére tehát nem lehetett panasz, s az elkészült mű talán épp ezért is számít egy kellemes mozinak mind a mai napig.

         Bill Conti 1986-ban már jócskán benne volt a szakmában: három "Rocky" mellett egyéb Stallone-mozikhoz is készített akciódús aláfestést ("Ö.K.Ö.L.", "Menekülés a győzelembe", "Édenkert a sikátorban"), ritka kivételként írt zenét James Bond-részhez ("Szigorúan bizalmas"), és akkoriban kapta meg "Az igazak" című film score-jáért az aranyszobrocskát is. Rátermettségét tehát nem is kellett nagyon bizonyítania, az "F/X" pedig tökéletes példája mindannak, amit a komponista a filmzeneszerzésről gondol. A kortárs klasszikus zenére jellemző megfoghatatlanság átöleli ugyan mozgalmas nagyzenekari kompozícióit, de ugyanakkor izgalmas zongorajátékkal vagy érzelemdús vonósharmóniákkal egy pillanat alatt barátságossá teszi az élményt, hogy a romantika egyszerű, de szívbemarkoló kifejezéséről, mely minden Conti-filmzenében megtalálható, ne is beszéljünk. Megszólalását illetően mindenképpen kisebb létszámú zenekart hallhatunk, mint ami a hagyományos kalandzenékre jellemző, ám a kevesebb zenész teszi lehetővé, hogy a történetet kísérő zene emberközelibb legyen, annak minden erejével vagy gyengéjével együtt. Ha kell, gyors tempóban virgázó hegedű mellé masszív pergődob párosul, s a különböző szólamok egymásnak gyorsan válaszolgatva teszik izgalmassá a muzsikát (s itt elsősorban a gyorsaság, mintsem a dallamosság számít), a bűnügy körüli thrillerelemek minden esetben a halk fafúvósok adta disszonáns harmóniáktól, illetve a háttérben állandóan jelenlévő mély szólamokra olykor rávisító hegedűktől válnak feszültségtelivé, míg a megnyugvást jelentő lágy téma egy csodaszép, zongoraakkordokkal kísért gitárjáték formájában hangzik el.

         Az album első felére a thriller, illetve a romantika jellemző. A "Main Title" remekül hangol rá az előttünk álló közel egy órára, hiszen a kalandfilmek fanfárszerű nyitányát idéző indítást csendes, lassan hullámzó motívumok adta merengés váltja, ami egy kicsit az ébredező amerikai nagyvárost érzékelteti. Az album legszebb tételének számító "Rollie's Diversion" imént jellemzett gyönyörű témája általában akkor csendül fel, amikor hősünk megpróbál erőt venni, hogy az életét gyökeresen felforgató eseményekkel szembenézzen. Ilyen a "To the Boathouse" is, ahol a kísérő harmóniákat mély, simogató vonósok játsszák, vagy a szintén nagyon hangulatos "All in One Night", ahol a főtémából ismert ébredező motívum párosul Rollie gitáron előadott témájával. A rosszul sikerült merénylet előkészületeit, majd később Rollie óvatos ellenség közelébe férkőzéseit halk, de igen feszült tételek jellemzik. Először a "DeFranco" során tapasztaljuk meg ezt a feszültséget a fuvola-, és fagottmotívumaitól kezdve a rezesek olykor felmorajló tempódiktálásáig, vagy az élesen rémísztgető magashegedűk és mélyen fenyegető csellók, bőgők válaszolgatásáig. Ugyanez a Bernard Herrmann munkáira jellemző hangulat és megszólalás jellemzi a "DeFranco"-t követő két tételt, vagy a kicsit pörgősebb "The Bombs"-t és a "Rollie's F/X"-et is.
         A "The Wrong Hit" a lágy témával nyit, de hamar átvált a gyors ütemű akciózásba, s innentől kezdve a hátralévő szűk félórában szinte nincs is megállás. A dinamikus megoldások a hetvenes évek autós üldözéses filmjeinek hangulatát idézik fel: Roy Budd, Dominic Frontiere, Elmer Bernstein vagy Lalo Schifrin elsősorban zenekari kompozícióit, s nem a jazzre épülő könnyűzenei megszólalást. A hagyományos hangzást olykor konga, vibrafon és erősen felmorduló üstdob teszi kegyetlenebbé, s erre még rátesz egy lapáttal a szordínós trombita száraz recsegése. A "Baldy Takes a Bath", a "Lipton's Last Ride", valamint a nyitótétel fanfáros kezdésére építkező, egyben az album leggyorsabb tételének számító "The Chase" mellett ha van is némi pihenés, azt is csupán a thrillerre jellemző hangulatot valamelyest enyhítő hárfa megszólalása jelenti ("He's in the Building", "Rollie and Baldy"). A zárótétel első felét a klasszikus finálékat idéző, fellélegzést érzékeltető zongora-, és vonósjáték jellemzi, de végül igen zavaró és hátborzongató káoszba torkollik, ami egy kicsit csalódottabbá teheti az ünnepélyes lezárásra éhező hallgatót, s ezen csalódottságon az eredeti kiadásról bónuszként felkerült, ütősszekcióval előadott "Baldy Takes a Bath" sem enyhít.

         Ezt a kicsit felemás érzésekkel vegyes befejezést véleményem szerint könnyedén áthidalhatták volna egy vérbeli filmzenerajongó számára vélhetően kiátkozást jelentő, szerintem azonban jelen esetben akár kivételnek is számítható megoldással. A filmben egyetlen betétdalként az Imagination nevű funkyzenekar stáblista alatt elhangzó "Just an Illusion" című felvétele egyik kedvenc filmes számom volt annak idején, és mai napig úgy gondolom, hogy remekül feloldotta a film adta feszültséget. A Varése által megjelentetett CD úgy fejeződik be, hogy hagy az emberben némi hiányérzetet, én viszont a "Hi Rollie, I'm Leo" lecsengése után előkerestem a dalt, s bátran ajánlhatom a film rajongóinak ezt a filmzenés alapkövetelményt felrúgó kivételt. Mint ahogy bátran ajánlom egészében Bill Conti elektronikát és jazzt mellőző, színtiszta zenekari akciózenéjét is, amely a különböző műfaji sajátosságok élvezetes keveredésével remek kikapcsolódást bír nyújtani. Az írás elkészültekor a score még mindig beszerezhető a nagyobb on-line lemezboltokból, s a nyolcoldalas, színes képekkel tarkított informatív belső borítóval rendelkező kiadvány garantáltan megéri az árát.


    Tihanyi Attila
    2007.09.15.




    Tracklista:

      1. Main Title (3:06)
      2. The Scam (1:13)
      3. Rollie's Diversion (2:51)
      4. DeFranco (3:13)
      5. Bust the Bust (2:41)
      6. No Loose Ends (1:09)
      7. My Van (0:47)
      8. Tap, Tap, You're Dead (1:40)
      9. Rollie's Scared (1:12)
    10. The Wrong Hit (5:23)
    11. Baldy Takes a Bath (3:34)
    12. To the Boathouse (1:17)
    13. All in One Night (2:08)
    14. He’s in the Building (2:07)
    15. Lipton's Last Ride (2:29)
    16. The Bombs (3:11)
    17. The Chase (3:54)
    18. Rollie's F/X (3:25)
    19. He's in the House 00:57)
    20. Rollie and Baldy (1:48)
    21. Hi Rollie, I'm Leo (4:10)

    Bonus Track:
    22. Baldy Takes a Bath (Album Version) (1:05)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Hostage

    McQ

    Tango & Cash

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam