FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Fright Night (Brad Fiedel)    FRIGHT NIGHT   (1985)
       Frászkarika / Veszélyes éj


      

       zene: Brad Fiedel
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Intrada
       játékidő: 61:22





         A színészként, forgatókönyvíróként, producerként és direktorként egyaránt tevékenykedő Tom Holland utóbbi szerepkörben az 1985-ös Frászkarika révén (amely itthon először a Mokép jóvoltából, hangalámondásosan jelent meg Veszélyes éj címmel) debütálhatott, majd az itt szerzett tapasztalatait olyan alkotásoknál kamatoztatta, mint a Gyerekjáték, a Sorvadj el!, illetve a Mesék a kriptából egyes epizódjai. Hollandnek a Cloak és Daggerre keresztelt krimi forgatókönyvének írása során jutott eszébe azon szituáció, miszerint egy horrorrajongó meg van győződve afelől, hogy a mellette lévő házban egy vámpír éli mindennapjait. Kezdetben Holland azonban ezzel a sztorival csak magát szórakoztatta, s azt követően fordult vele a Paramounthoz, hogy egy évig formálgatta. A stúdió fejesei fantáziát láttak benne, így 1985 augusztusában már mozikba is kerülhetett a külvárosi negyedben élő tini, valamint szomját vérrel csillapító szomszédjának kalandja. Habár a Chris Sarandon (Kánikulai délután), William Ragsdale (Tíz csapás), Roddy McDowall (A majmok bolygója) és Amanda Brease (Egy rém rendes család) főszereplésével leforgatott Frászkarika nem vált oly ikonikussá, mint a Rémálom az Elm utcában, A dolog vagy a Péntek 13., a műfaj rajongói a nyolcvanas évek kedvelt retro-alkotásai között tartják számon.

         Holland (David S. Chackler zenei rendezővel egyetértésben) kezdettől fogva Brad Fiedelben gondolkodott, ugyanis nem a klasszikus, nagyzenekari kíséretet szerette volna hallani, hanem a korszak hasonló műfajú alkotásaira jellemző szintetizátoros megközelítést - ugyanazon a vonalon kívánt tehát mozogni, amilyenen a Halloween, A köd vagy a már emlegetett Rémálom az Elm utcában aláfestése. "Nem azt kérték tőlem, hogy gépzenét írjak, hanem azt, hogy a rendelkezésemre álló technika segítségével engedjem szabadjára a fantáziámat. Lehetővé tették számomra, hogy egy igazi, zsigerekig ható muzsikával járuljak hozzá a közönség filmélményéhez" - mesélte a komponista, aki ezúttal nemcsak score-t, hanem egy dalt, a saját maga által előadott "Come to Me"-t is elkészítette (ehhez hasonló, úgymond vegyes munkára ezen felül A vádlottak című krimi és a Fraternity Vacationre keresztelt vígjáték esetén nyílt lehetősége).
         Arról, hogy milyen muzsika került ki Fiedel kezei közül, két és fél évtizedig csak a Frászkarika megtekintésével párhuzamosan győződhettünk meg, a premierrel egy időben napvilágot látott albumon ugyanis csak a maga bájával korrektnek mondható szintipopos "Come to Me" kapott helyet. A Private-I Records korongján az instrumentális darabok helyett olyan, elsősorban rock, illetve heavy metal vonalon mozgó bandák dalai kaptak helyet, mint például a Sparks, az Autograph, a kanadai April Wine vagy a külön e mozi számára szállított "Fright Night"-ot is jegyző J. Geils Band - a kizárólag betétdalokra szorítkozó verzió melletti voksolás minden bizonnyal a várható bevétel szempontjából számított kézenfekvőnek a producerek számára. A felhasznált számok egy része viszont nemcsak szimpla kíséretként került a jelenetekbe, hanem source musicként, azaz a szereplők is éppúgy hallották őket, mint a közönség - így járt többek között Ian Hunter "Good Man in a Bad Time"-ja, mely egy szórakozóhelyi jelenetet erősít.

         2011-ben nyílt lehetőség arra, hogy a score-ból önálló korong álljon össze, ennek folyamata azonban nem kis kihívások elé állította az Intrada dolgozóit. Miután megszerezték a kiadáshoz szükséges jogokat, első körben mindössze egy tizenhat perces egyveleget kaptak kézhez egy olyan tétellista kíséretében, amelyből meghatározhatták, milyen részek is alkotják azt. Ez persze mérhetetlenül kevés volt, némi kutakodást követően viszont szerencsére egy DAT is előkerült, melyen további anyagok voltak, ám ezek egy részénél az derült ki, hogy eltérnek a film alatt hallottaktól, az utómunkálatok során ugyanis a párbeszédek és a jelenetek fokozása érdekében helyenként megvagdosták Fiedel művét. A kiadó végül úgy döntött, hogy mindent felhasznál: a szvitet egyben hagyva, albumindítóként alkalmazta, s ezt a DAT-on lévő trackek követik.
         A "Fright Night ("Medley")" abból a szempontból remek indítás, hogy körvonalazódik vele, milyen világot is kreált Fiedel ehhez a tinivámpír-filmhez, mely zenéjét két szintis barátja, Paul Fox és Peggy Sandvig, valamint a fúvósszólamokért felelős Joe Soldo, illetve az elektromos hegedűn játszó Ross Levinson közreműködésével keltette életre. Ám amellett, hogy jól eltalált felvezetésnek vélem ezt a szvitet, némi óvatosságra is inteném azon filmzenebarátokat, akik teljesen ismeretlenül kívánnak belevágni ebbe műbe: azt javaslom, léptessék át, hallgassák meg a korong többi részét, s csak ezt követően álljanak neki a "Fright Night ("Medley")"-nek, ez ugyanis egy perc híján az elborult momentumokra szorítkozik. A műben fontos szerephez jut a már említett "Come to Me" instrumentális változata, amely először a "Window Watching"-ban hallható, majd olyan tételekben tér vissza, mint a "Charlie's Cathedral, Charmed and Alley Bat",a "Charlie Begs for Help and Come to Me (Seduction Scene)", s persze - ahogyan azt a címéből sejteni lehet - a "You're So Cool Brewster and Come to Me". A Jerryt (Sarandon) nem ok nélkül vámpírnak tartó Charleyhoz (Ragsdale) emellett egy másik dallamosabb motívum is kapcsolódik, mely a "Charlie's Cathedral, Charmed and Alley Bat" első felében kapott helyet, ezekkel azonban lezártnak tekinthetjük a kellemes, könnyebben befogadható perceket. A lemez nagy hányadát a horrorzenei megoldásokkal fűszerezett fiedeles kézjegyek teszik ki, melyek közül a magam részéről a "Jerry Takes Off"-ot, a "Drive to Evil and Bat Attack"-et, az "Evil Visito"-t, a "Vampire Killers and Your Dinner's in the Oven"-t, valamint a "The Basement"-et favorizálom. Elborult zongora-, illetve vonósszólamok, megannyi, a Terminátor - A halálosztó kíséretéből jól ismert szintis effekt és hang sorakozik fel egymás mellé annak érdekében, hogy a látottak minél vérfagyasztóbbak, félelmetesebbek legyenek. Azt, hogy a komponista ténylegesen milyen mértékben engedhette szabadjára fantáziáját, véleményem szerint ezek a darabok szimbolizálják a legjobban - az persze más kérdés, hogy a nagy önállóságot végül mennyi, nem Fiedel-szorgalmazta átalakítás követte, ám ezzel kapcsolatban úgy gondolom, az alkotók jobban hibáztathatóak, mint a szerző.

         Brad Fiedel Frászkarikához kapcsolódó munkáját remek darabnak tartom, ám kétségtelen, hogy véleményemet kizárólag azok osztják, akik kedvelik a filmet vagy a komponista munkásságát. Tisztában vagyok azzal, hogy e score-t nem a remek dallamok viszik előre, hanem az, ami a legtöbb, a hetvenes évek derekától készült horror kíséretét is, azaz a nosztalgiafaktor, a magam részéről azonban ezt a darabot pont olyan jónak tartom, mint mondjuk Chuck Cirino Chopping Malljának, Charles Bernstein Rémálom az Elm utcábanjának, John Harrison A holtak napjának kíséreteit, vagy éppen John Carpenter és Harold Faltermeyer szerzeményeit. 1988-ra elkészült a Frászkarika 2., ehhez szintén Fiedel szállíthatott dallamokat, 2011-ben pedig vászonra került a remake, melyben Anton Yelchin és Colin Farrell főszereplésével dolgozták fel újra a történetet úgy, hogy egy cameo erejéig Sarandonnak is helyet szorítottak benne.


    Kulics László
    2016.06.09.




    Tracklista:

      1. Fright Night ("Medley") (15:25)
      2. Window Watching (1:57)
      3. Jerry Takes Off (1:45)
      4. Drive to Evil and Bat Attack (2:07)
      5. Charlie's Cathedral, Charmed and Alley Bat (5:29)
      6. Evil Visitor (1:44)
      7. Charlie Begs for Help and Come to Me (Seduction
          Scene) (4:38)
      8. Vampire Killers and Your Dinner's in the Oven (9:44)
      9. Jerry's Time is Up (7:28)
    10. The Basement (5:21)
    11. You're So Cool Brewster and Come to Me (5:44)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Friday the 13th

    Halloween

    A Nightmare on Elm Street

    The Terminator

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam