FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Freud (Jerry Goldsmith)    FREUD   (1962)
       Freud: A titkos szenvedély


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Joseph Gershenson
       kiadás éve: 2009
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 46:31




         Sigmund Freud a neurológiai és pszichiátriai szakágak egyik legmeghatározóbb alakja, kinek munkássága nemcsak akkori pályatársai, kollégái körében biztosított vitaalapot, hanem egyes része még napjainkban is. Ettől függetlenül azonban Freudot e tudományágak újítói között tartják számon - nem ok nélkül. A tudós életéről szóló film elkészítésének ötlete John Huston rendezőhöz és Wolfgang Reinhardt producerhez fűződik, akik a negyvenes években kezdtek el gondolkodni ezen a projekten. Mivel Hollywoodot már a kezdetektől fogva érdekelték azok a híres vagy hírhedt alakok, kiknek élete és neve pozitív vagy negatív tetteik révén a legtöbb ember számára ismert, jelen mozi megvalósítása könnyedén zöld utat kapott. A konkrétumok lefektetése azonban majd egy évtizedet váratott magára, míg az ötvenes évek során Jean-Paul Sartre megbízást nem kapott a forgatókönyv elkészítésére. A "Vágyakozás" című francia-mexikói koprodukció forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölt író egy komplex életrajzi film alapjait vetette papírra, amely közel nyolcórányi játékidőt jelentett. Mivel azonban az alkotók nem többrészes produkciót, hanem egyetlen mozifilmet szerettek volna leforgatni, kénytelenek voltak a pszichoanalitikus történetét azon pályaszakaszára szűkíteni, amikor a bécsi klinika fiatal orvosaként megfogalmazódnak benne későbbi tanulmányainak alapjai, ami mellett persze néhány képkockát azért szenteltek az ezt megelőző időszakára (párizsi tanulmányaira, valamint esküvőjére) is. A forgatókönyv végső változatát Charles Kaufman és Reinhardt közösen írta meg (pontosabban át), s bár már ez is rövidebb volt, mint az ezt megelőző változat, a stúdió további húsz percet vágatott ki belőle - de még így is kétórás mozi lett.
         A "Freud: A titkos szenvedély" címszereplőjét Montgomery Clift személyesítette meg, kinek ekkorra hírnevét már némileg megtépázták az alkoholizmusáról, valamint homoszexualitásáról szóló hírek, s nem mellesleg autóbalesete során szerzett sérüléseinek köszönhetően veszített abból a szépfiús kinézetéből, ami miatt a rajongói - s így a filmvilág is - keblükre ölelték őt. A színész a forgatások alatt sokat betegeskedett, ami a bemutató csúszásához vezetett, éppen ezért a Universal haszonkiesés címen pert kezdeményezett ellene, amit végül Clift nyert meg.

         Az alkotás aláfestése Jerry Goldsmith nevéhez fűződik, akit a rendező két tévésorozathoz, a "The Twilight Zone"-hoz és a "Thriller"-hez készített score-jának ismeretében invitált a stábba. Goldsmith ennek a produkciónak köszönheti első Oscar-jelölését, ami a zene ismeretében igen meglepő, ugyanis a "Freud" se nem grandiózus epikus mű, sem pedig dallamos kompozíció. Az viszont tény, hogy a film alatt remekül megállja a helyét: ezen atonális szerzemény hűen adja vissza a Freud által kezelt emberek állapotát, s ha ebből a szempontból nézzük, akkor teljesen jogos e jelölés.
         E zene leginkább "A nyolcadik utas: a halál", "A majmok bolygója", az "Ómen" és ehhez hasonló mozik kísérőivel rokonítható (a szerző filmográfiáján belül mozogva), s aki ezeket ismeri, sejtheti, hogy kell egyfajta nyitottság ahhoz, hogy ezt a közel háromnegyed órát (ami nem mellesleg nemcsak fajsúlyos, de tömény hallgatnivaló is egyben) képesek legyünk befogadni. Én az "Alien" révén határoztam el, hogy közelebbi ismeretséget kötök e szerzeménnyel, kíváncsi voltam ugyanis arra, mi varázsolta el annyira egykoron Ridley Scottot. S bár hangulatából adódóan nem ez az a zene, amit hetente szívesen meghallgatnék, elsőre megfogott ez a merész, itt-ott kísérletezgető muzsika.

         Goldsmith úgy tartotta, hogy a hegedű hangja a második legkifejezőbb dolog az emberi hang után, s mivel a "Freud: A titkos szenvedély" cselekménye rendkívül szoros kapcsolatban van az emberi léttel, ezen gondolata nyomán a fő hangsúlyt a hegedűkre és a többi vonósra fektette. A helyenként zaklatott vonóshangokat a fafúvósok, a gyakran hátborzongató szólamokat adó rezesek, és kezdetleges elektronikus elemek egészítik ki, s tükrözik a betegek lelki világát. Ahhoz azonban, hogy e muzsika érthető legyen, a nyitottság mellett elengedhetetlen a film ismerete is, ellenkező esetben ugyanis az album hallgatása során már a nyitánytól ("Main Title") kezdve könnyedén megfogalmazódhat bennünk a "kusza dallamok sokasága egymás után" mondat. Ha ismerjük például a "Charcot's Show"-hoz tartozó igen érdekes esettanulmányt bemutató jelenetsort, máris nem támad az a gyanúnk, mintha a felvételek során mindig csak azon zenészek véletlenszerű játékát rögzítették volna, akik épp nem fogyasztottak valamit a stúdió sarkában felállított büféasztalnál. Számomra az imént kiemeltek mellett egyébként a "The First Step", a "Red Tower Street", valamint a "The Failure" trackek nagy kedvencek, melyekre persze ugyanúgy érvényes az iménti hasonlat.
         Ehhez a különös zenekari előadáshoz jön még hozzá Goldsmith híres kísérletezgető kedve, mely ezúttal sem maradt el: a már említett elektronikus elemek nemcsak hangzásukkal, hanem dallamaikkal is igencsak elmaradnak a megszokottól (ilyen részletek figyelhetők meg a "The Brothel" és a "Freud's Trauma" tételekben is). A hallójáratainkat - s ezáltal az elménket is - elözönlő nyomasztó, idegtépő hangulat azért megtörik néhányszor egy egyszerű és könnyen megjegyezhető dallamsorral is, amik egyfajta szigetnek tűnhetnek a lemezen. E zenedobozok csilingelős hangjához hasonlítható motívum a "Thirsty Girl"-ben, valamint a "Cecily and the Dancer"-ben csendül fel teljes egészében.

         A Varése Sarabande által 2009-ben kiadott Deluxe Editionig a "Freud: A titkos szenvedély" zenéje kizárólag bakeliten volt elérhető, így e megjelenés joggal kaphatja meg a "hiánypótló" jelzőt. Azt azonban ennek ellenére is merész döntésnek vélem, hogy jelen score-t háromezer darabos példányszámban dobták piacra, hiszen bármennyire is széles a komponista rajongói bázisa, s igaz az, hogy egy díjra jelölt zene jobban felkelti a figyelmet, mint a jelölés nélküli, e kompozíciót meglehetősen kevesen fogják értékelni, ebből adódóan pedig megvásárolni. A magam részéről örülök, hogy végre elérhetővé vált, az pedig csak hab a tortán, hogy minderre a CD Club keretén belül került sor, hiszen ennek köszönhetően egy kellően igényes kiadványként kerülhetett a polcomra.


    Kulics László
    2010.04.15.




    Tracklista:

      1. Main Title (3:20)
      2. Meynert's Tour (1:09)
      3. Charcot's Show (5:11)
      4. Thirsty Girl (1:22)
      5. Case Histories (2:13)
      6. Desperate Case (3:28)
      7. Meynert's Request (3:33)
      8. The Brothel (5:09)
      9. The Funeral (0:45)
    10. Cecily and the Dancer (3:03)
    11. Cecily's Dream (1:09)
    12. The First Step (2:12)
    13. Red Tower Street (1:27)
    14. The Failure (1:48)
    15. Freud's Trauma (3:19)
    16. Return to Red Tower (3:15)
    17. Freud's Awakening (1:55)
    18. End Title (2:13)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien

    Coma

    The Omen

    Strangers on a Train

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam