FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Freud (Jerry Goldsmith)    FREUD   (1962)
       Freud: A titkos szenvedély


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Joseph Gershenson
       kiadás éve: 2009
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 46:31




         Sigmund Freud a neurológiai és pszichiátriai szakágak egyik legmeghatározóbb alakja, kinek munkássága nemcsak akkori pályatársai, kollégái körében biztosított vitaalapot, hanem egyes része még napjainkban is. Ettől függetlenül azonban Freudot e tudományágak újítói között tartják számon - nem ok nélkül. A tudós életéről szóló film elkészítésének ötlete John Huston rendezőhöz és Wolfgang Reinhardt producerhez fűződik, akik a negyvenes években kezdtek el gondolkodni ezen a projekten. Mivel Hollywoodot már a kezdetektől fogva érdekelték azok a híres vagy hírhedt alakok, kiknek élete és neve pozitív vagy negatív tetteik révén a legtöbb ember számára ismert, jelen mozi megvalósítása könnyedén zöld utat kapott. A konkrétumok lefektetése azonban majd egy évtizedet váratott magára, míg az ötvenes évek során Jean-Paul Sartre megbízást nem kapott a forgatókönyv elkészítésére. A "Vágyakozás" című francia-mexikói koprodukció forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölt író egy komplex életrajzi film alapjait vetette papírra, amely közel nyolcórányi játékidőt jelentett. Mivel azonban az alkotók nem többrészes produkciót, hanem egyetlen mozifilmet szerettek volna leforgatni, kénytelenek voltak a pszichoanalitikus történetét azon pályaszakaszára szűkíteni, amikor a bécsi klinika fiatal orvosaként megfogalmazódnak benne későbbi tanulmányainak alapjai, ami mellett persze néhány képkockát azért szenteltek az ezt megelőző időszakára (párizsi tanulmányaira, valamint esküvőjére) is. A forgatókönyv végső változatát Charles Kaufman és Reinhardt közösen írta meg (pontosabban át), s bár már ez is rövidebb volt, mint az ezt megelőző változat, a stúdió további húsz percet vágatott ki belőle - de még így is kétórás mozi lett.
         A "Freud: A titkos szenvedély" címszereplőjét Montgomery Clift személyesítette meg, kinek ekkorra hírnevét már némileg megtépázták az alkoholizmusáról, valamint homoszexualitásáról szóló hírek, s nem mellesleg autóbalesete során szerzett sérüléseinek köszönhetően veszített abból a szépfiús kinézetéből, ami miatt a rajongói - s így a filmvilág is - keblükre ölelték őt. A színész a forgatások alatt sokat betegeskedett, ami a bemutató csúszásához vezetett, éppen ezért a Universal haszonkiesés címen pert kezdeményezett ellene, amit végül Clift nyert meg.

         Az alkotás aláfestése Jerry Goldsmith nevéhez fűződik, akit a rendező két tévésorozathoz, a "The Twilight Zone"-hoz és a "Thriller"-hez készített score-jának ismeretében invitált a stábba. Goldsmith ennek a produkciónak köszönheti első Oscar-jelölését, ami a zene ismeretében igen meglepő, ugyanis a "Freud" se nem grandiózus epikus mű, sem pedig dallamos kompozíció. Az viszont tény, hogy a film alatt remekül megállja a helyét: ezen atonális szerzemény hűen adja vissza a Freud által kezelt emberek állapotát, s ha ebből a szempontból nézzük, akkor teljesen jogos e jelölés.
         E zene leginkább "A nyolcadik utas: a halál", "A majmok bolygója", az "Ómen" és ehhez hasonló mozik kísérőivel rokonítható (a szerző filmográfiáján belül mozogva), s aki ezeket ismeri, sejtheti, hogy kell egyfajta nyitottság ahhoz, hogy ezt a közel háromnegyed órát (ami nem mellesleg nemcsak fajsúlyos, de tömény hallgatnivaló is egyben) képesek legyünk befogadni. Én az "Alien" révén határoztam el, hogy közelebbi ismeretséget kötök e szerzeménnyel, kíváncsi voltam ugyanis arra, mi varázsolta el annyira egykoron Ridley Scottot. S bár hangulatából adódóan nem ez az a zene, amit hetente szívesen meghallgatnék, elsőre megfogott ez a merész, itt-ott kísérletezgető muzsika.

         Goldsmith úgy tartotta, hogy a hegedű hangja a második legkifejezőbb dolog az emberi hang után, s mivel a "Freud: A titkos szenvedély" cselekménye rendkívül szoros kapcsolatban van az emberi léttel, ezen gondolata nyomán a fő hangsúlyt a hegedűkre és a többi vonósra fektette. A helyenként zaklatott vonóshangokat a fafúvósok, a gyakran hátborzongató szólamokat adó rezesek, és kezdetleges elektronikus elemek egészítik ki, s tükrözik a betegek lelki világát. Ahhoz azonban, hogy e muzsika érthető legyen, a nyitottság mellett elengedhetetlen a film ismerete is, ellenkező esetben ugyanis az album hallgatása során már a nyitánytól ("Main Title") kezdve könnyedén megfogalmazódhat bennünk a "kusza dallamok sokasága egymás után" mondat. Ha ismerjük például a "Charcot's Show"-hoz tartozó igen érdekes esettanulmányt bemutató jelenetsort, máris nem támad az a gyanúnk, mintha a felvételek során mindig csak azon zenészek véletlenszerű játékát rögzítették volna, akik épp nem fogyasztottak valamit a stúdió sarkában felállított büféasztalnál. Számomra az imént kiemeltek mellett egyébként a "The First Step", a "Red Tower Street", valamint a "The Failure" trackek nagy kedvencek, melyekre persze ugyanúgy érvényes az iménti hasonlat.
         Ehhez a különös zenekari előadáshoz jön még hozzá Goldsmith híres kísérletezgető kedve, mely ezúttal sem maradt el: a már említett elektronikus elemek nemcsak hangzásukkal, hanem dallamaikkal is igencsak elmaradnak a megszokottól (ilyen részletek figyelhetők meg a "The Brothel" és a "Freud's Trauma" tételekben is). A hallójáratainkat - s ezáltal az elménket is - elözönlő nyomasztó, idegtépő hangulat azért megtörik néhányszor egy egyszerű és könnyen megjegyezhető dallamsorral is, amik egyfajta szigetnek tűnhetnek a lemezen. E zenedobozok csilingelős hangjához hasonlítható motívum a "Thirsty Girl"-ben, valamint a "Cecily and the Dancer"-ben csendül fel teljes egészében.

         A Varése Sarabande által 2009-ben kiadott Deluxe Editionig a "Freud: A titkos szenvedély" zenéje kizárólag bakeliten volt elérhető, így e megjelenés joggal kaphatja meg a "hiánypótló" jelzőt. Azt azonban ennek ellenére is merész döntésnek vélem, hogy jelen score-t háromezer darabos példányszámban dobták piacra, hiszen bármennyire is széles a komponista rajongói bázisa, s igaz az, hogy egy díjra jelölt zene jobban felkelti a figyelmet, mint a jelölés nélküli, e kompozíciót meglehetősen kevesen fogják értékelni, ebből adódóan pedig megvásárolni. A magam részéről örülök, hogy végre elérhetővé vált, az pedig csak hab a tortán, hogy minderre a CD Club keretén belül került sor, hiszen ennek köszönhetően egy kellően igényes kiadványként kerülhetett a polcomra.


    Kulics László
    2010.04.15.




    Tracklista:

      1. Main Title (3:20)
      2. Meynert's Tour (1:09)
      3. Charcot's Show (5:11)
      4. Thirsty Girl (1:22)
      5. Case Histories (2:13)
      6. Desperate Case (3:28)
      7. Meynert's Request (3:33)
      8. The Brothel (5:09)
      9. The Funeral (0:45)
    10. Cecily and the Dancer (3:03)
    11. Cecily's Dream (1:09)
    12. The First Step (2:12)
    13. Red Tower Street (1:27)
    14. The Failure (1:48)
    15. Freud's Trauma (3:19)
    16. Return to Red Tower (3:15)
    17. Freud's Awakening (1:55)
    18. End Title (2:13)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien

    Coma

    The Omen

    Strangers on a Train

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam