FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider  Ant-Man and the Wasp  Adrift  The Mentalist
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Frankenstein (Patrick Doyle)    FRANKENSTEIN   (1994)
       


      

       zene: Patrick Doyle
       vezényel: David Snell
       kiadás éve: 1994
       kiadó: Epic
       játékidő: 69:37




         Kenneth Branagh színész-rendező pályafutása kezdetétől Shakespeare-imádatáról volt híres, első négy filmjéből kettőt a híres drámaíró egy-egy művének szentelt, ám 1994-ben eltávolodott tőle. Megmaradt ugyanakkor az irodalmi adaptációk tájékán hiszen a romantika korának egyik népszerű művét, Mary Shelley "Frankenstein"-jét vitte vászonra. A regényfeldolgozás címszerepét e produkciójában is magára osztotta, a teremtményét pedig Robert De Niróra, de mellettük számos nagynevű színész (Tom Hulce, Ian Holm, Aidan Quinn) is része volt a szereplőgárdának, akik közül Helena Bonham Cartert azért érdemes külön is kiemelni, mivel miatta vált el Branagh hatévnyi házasság után Emma Thompsontól - igaz, Carter sem bizonyult futó kalandnak, mivel egészen 1999-ig volt a felesége.
         Az olcsó ijesztgetős Frankenstein-filmek világa helyett a rendező a pár évvel korábbi Francis Ford Coppola-féle Drakula-feldolgozás útján indult el, és inkább a drámát, a különleges látványvilágot helyezte előtérbe. Frankenstein szörnye mindig is kedvelt alakja volt Hollywoodnak, a rémfilmek aranykorában, a harmincas és a negyvenes években a Universal stúdió ontotta magából a különböző feldolgozásokat, majd később is rendre elővették a művet. Ám ezen adaptációknak túl sok köze nem volt Shelley regényéhez, Branagh ellenben megpróbálta a lehető leghűebben követni Shelley "Frankenstein, avagy a modern Prométheusz" című regényét. A film vegyes kritikai fogadtatásban részesült, a negatív észrevételeket főként a pontos adaptációnak köszönhette, így ugyanis kissé álmosító és olykor már-már könyvszagú lett a produkció. A vizuális megjelenést tekintve viszont nehéz lenne bármibe is belekötni, hiszen mind a díszletek, mind a jelmezek jól idézik meg a korszakot, a teremtmény külalakja pedig példaértékűen egyszerre visszafogott és mégis rémisztő.

         Branagh állandó zeneszerzője a skót származású Patrick Doyle. Napjainkig töretlen kollaborációjuk több mint két évtizedre tekint már vissza, így mára az egyik legismertebb direktor-zeneszerző párosnak számítanak. Kettejük együttműködése azonban nem a mozi világából eredeztethető, hanem a színházéból. Branagh a nyolcvanas évek végén alapított, híres és kedvelt The Renaissance Theatre Company egyik szülőatya volt, és e színház társulatának lett tagja Doyle, először színészként, majd később már zeneszerzőként. Branagh rendezéseivel párhuzamosan lett ő is ismert és elismert, főként az "V. Henrik" és a "Sok hűhó semmiért" aláfestésével. 1994-re Doyle már kezdett befutni Hollywoodban is, a horror műfajban pedig a "Hasznos holmik" című Stephen King-adaptáció révén merült el, és igen jó muzsikát szállított oda, majd az egy évre rá elkészült "Frankenstein"-ben pedig tökélyre fejlesztette mindazt, amit horror esetében egy komponista szimfonikus muzsikával elérhet. Igazi maradandó aláfestést alkotott, mivel klasszikus zenei stílusa tökéletesen passzol ehhez a sötéten elegáns gótikus rémtörténethez. A korábbi Branagh-műveknél nem volt lehetősége, hogy lendületes, dinamikus zenét komponáljon, a "Frankenstein" viszont erre alkalmat adott, és ezzel élt is.

         Főtémája magával ragadó, de melléktémái is kidolgozottak és emlékezetesek. Ezt a muzsikát nem a romantikus dallamokkal operáló Patrick Doyle miatt jegyezzük meg, itt a nyers erőé a főszerep, bár kétségkívül a lágyabb témák is igen jól sikerültek. Ráadásul a szerző a brutalitás terén el tudta érni azt, amit csak nagyon kevesek, vagyis hogy score-ja monumentális lett, de mégis elegáns maradt, keménnyé, ugyanakkor dallamossá is vált. A "Frankenstein" lehetőséget adott arra is, hogy kihozza a zeneszerzőből az ütőhangszerek terén benne rejlő egyedi hangzásvilágot, ami később igen nagy jellegzetességévé nőtte ki magát. Erre rögtön a sötét főtémát bemutató "To Think of a Story"-ban hallunk is példát, ahol a dobok, a vonósok és a fúvósok, főleg a rézfúvósok erőtől duzzadó, már-már brutális megszólalása alkot egy csodásan vad hangzást. A zenekar a mozgalmas részek esetében végig elképesztő intenzitással játszik, és a vezérmotívum felcsendülése esetén ezt rendre hallhatjuk is. Olyan tételek hozhatók fel erre példaként, mint a "Death of Justine / Sea of Ice" vagy a "The Escape". A score-ban a sztorival párhuzamosan fokozódik a düh, azonban a Doyle által megalkotott zenei indulat operaszerűen kifinomult. Ennek a főtémán kívüli legszebb példája a túlzás nélkül zseniális "The Creation" című tétel, mely Doyle életművének egyik legkiválóbb szerzeménye. A dinamikusabb, hangosabb részek közül érdemes még megemlíteni a rövidke "Victor Begins"-t, a "Friendless"-t, illetve az album egyik legjobbját, a sok témát összefogó "Elizabeth"-t, továbbá a stáblista alatt elhangzó, nagy összefoglaló "He Was My Father"-t.
         A történet a horror mellett romantikus szálat is tartalmaz, ehhez pedig gyengéd tételek is születtek. A szerelmi téma sokszor legyőzi a sötét, vad ritmusú részeket, és önállóan is gyakori alkotóeleme a score-nak ("I Won't If You Won't", "Even If You Die", "Please Wait"). A Bernard Herrmann stílusára emlékeztető hangulatú vonós szólamokkal operáló, gyengéd motívum talán legszebb felbukkanása a történet legromantikusabb pontján, az esküvői jelenet alatt hangzik el, melyet az albumon a "The Wedding Night"-ban hallhatunk. Szintén ebbe a körbe sorolható tétel még a vidám, játékos, elképesztően hangulatos "The Honeymoon", melynek egyetlen hátránya, hogy a film nem adott lehetőséget arra, hogy a szerző bővebben kifejtse.

         A score-nak két negatívumot lehet felróni: az egyik, hogy a zseniális főtémát csak ritkán halljuk, míg a másik a gótikus horrorhoz egyébként passzoló kórus sajnálatos hiánya. A vezérmotívumban rejlő, de ki nem használt lehetőséget talán a zeneszerző is érezte, hiszen 2008-ban egy, a "Frankenstein"-hez hasonló szörnyes rajzfilmhez, az "Igor"-hoz egy variáció formában felhasználta. Doyle a vadság és az ezt feloldó romantika közti zenei hidat azóta nem ismételte meg egyetlen más muzsikájában sem, igaz, erre más sem volt képes, így a "Frankenstein" score-ja továbbra is unikális csemege a maga nemében.


    Gregus Péter
    2013.06.02.




    Tracklista:

      1. To Think of a Story (3:26)
      2. What's Out There? (2:51)
      3. There's An Answer (4:37)
      4. I Won't If You Won't (2:00)
      5. A Perilous Direction (3:21)
      6. A Risk Worth Taking (3:22)
      7. Victor Begins (0:54)
      8. Even If You Die (2:16)
      9. The Creation (2:02)
    10. Evil Stitched to Evil (4:46)
    11. The Escape (1:49)
    12. The Reunion (0:48)
    13. The Journal (1:04)
    14. Friendless (2:11)
    15. William! (2:46)
    16. Death of Justine / Sea of Ice (3:57)
    17. Yes I Speek (5:39)
    18. God Forgive Me (0:59)
    19. Please Wait (3:21)
    20. The Honeymoon (1:19)
    21. The Wedding Night (2:08)
    22. Elizabeth (4:14)
    23. She's Beautiful (3:37)
    24. He Was My Father (6:10)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Brave

    Eragon

    Rise of the Planet of the Apes

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Kenneth Branagh és Patrick Doyle


    További kritikáink
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft
  • In Love and War
  • Le Sens de la Féte
  • Black Panther

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam