FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Fountain (Clint Mansell)    THE FOUNTAIN   (2006)
       A forrás


      

       zene: Clint Mansell
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Nonesuch Records
       játékidő: 46:15





         Két ember életén keresztül három történetszál kapcsolódik össze, de mindezek forrása közös: egy orvos kétségbeesett küzdelme halálos beteg felesége életének megmentéséért. Ennél többet felesleges is leírni, az a legjobb, ha mindenki maga alkot véleményt Darren Aronofsky filozofikus szerelmi történetéről, "A forrás"-ról. Aminek születése meglehetősen körülményes volt, mert első körben a Brad Pitt-Cate Blanchett duóval forgott volna, magasabb költségvetéssel, de végül úgy alakult, hogy a rendelkezésre álló keret is felére csökkent, a korábbi színészeket pedig Hugh Jackman és Rachel Weisz váltotta, de a hercehurca végül nem vált a film kárára. A szűkös anyagiak függvényében furcsának tűnhet, hogy a film olyan látványvilággal bír, amilyenre sokkal drágább társai között is árgus szemekkel kellene keresni a példát, ehhez ráadásul nem számítógépes trükköket használtak fel (bármennyire is úgy tűnhet), hanem különféle anyagok összekeverésének mikroszkopikus képét és hasonló áthidaló, egyben költségcsökkentő megoldásokat.
         Olvasgatva a különböző filmes fórumokat, meglepődve láttam, hogy mennyire sokan voltak képesek félremagyarázni a történetet, noha az nem elképzelhetetlenül bonyolult. Bár nem szokásunk DVD-k tartalomszövegeit elemezni, most mégis kénytelen vagyok ezt tenni, mert a sok félreértelmezésnek a hazai kiadáson szereplő butaság is táptalajt adhatott azzal, hogy a szó szoros értelmében véve nem is létező idősíkokat vizionál a történetbe, a főhőst pedig valamiért kinevezi űrhajósnak. Tény, hogy Aronofsky meghagyja nézőjének a lehetőséget a saját értelmezésre való rátalálásra, de ezt akkor sem teszi annyira túlbonyolítottan, hogy olyannyira el lehessen veszni benne, miként azt sokan tették. Filmje egy olyan vállalkozás lett, aminek hangulatára rá kell ugyan állni, de ha ez sikerül, akkor egy nagybetűs és feledhetetlen filmélménnyel gazdagodik nézője.

         A zene szerzője és előadói hosszabb megemlékezést is érdemelnek. Clint Mansellből még minőségibb repertoárral rendelkező zeneszerző is válhat, elvégre már több, egymástól eltérő stílusban is helyt állt ("Szahara", "Doom" - noha ezen filmek nem éppen feledhetetlenek...), már csak az kell, hogy az a tehetség, ami ezúttal is megnyilvánult, az azt megérdemlő munkákat kapja a továbbiakban. Mansell harmadjára dolgozik együtt Aronofskyval, és ez a műve olyan, mintha a "Rekviem egy álomért"-ban hallható zene folytatása lenne, csak ezúttal nem egy témára fűzte fel a mondanivalóját, mellőzte a zavaró pillanatokat, és az egész jóval monumentálisabb is.
         "A forrás" score-jának feljátszásában a zenei élet alternatívnak titulált szegmenséből két kiválóság, a Kronos Quartet, illetve a Mogwai segédkezett. Az előbbi vonósnégyes sok filmrajongó számára lehet ismerős, ami nem csoda, mert például Elliot Goldenthal nagymértékben rájuk építette a "Szemtől szemben" aláfestését, de Philip Glass-szel is dolgoztak együtt: amikor a komponista megzenésítette az 1932-es "Drakula" némafilmet, az anyagot Kronosék játszották fel. A Mogwai egy instrumentális muzsikát játszó hattagú gitárcsapat, felvételei nem egy moziban felbukkantak már (az "Auto Rock" például a "Collateral - A halál záloga" soundtrackjének egyik erős darabja), ugyanakkor több film teljes aláfestését is elkövették, érdekesség pedig, hogy "EP+2" című lemezükön a nagy rendező előtt tisztelegtek "Stanley Kubrick" című szerzeményükkel. Tehát az ő filmes felbukkanásuk sem volt annyira váratlan, melléjük pedig csatlakozott még egy kórus is.

         A tíz trackre bontott mű mindegyik része másképpen hatásos. Ami egyből szembetűnő, hogy mennyire lassan, ráérősen épülnek fel a tételek. A "The Last Man"-ben méltóságteljesen hömpölygő témát ad elő a vonósnégyes, ami után a "Holy Dread!" sötét középkori stílusa érezteti a cselekmény változását. Az előző tétel végén már munkálkodni kezd a Mogwai, akik a "Tree of Life"-ban lendülnek csak igazán bele. A "Death Is a Disease" és a "Finish It" igazán jó példa lett arra, hogy a két zenekar milyen jól tud együtt dolgozni, annak ellenére, hogy az előbbi track mindvégig olyan, mintha csak egy igényes bevezetője lenne valaminek. A leghosszabb kompozíció a nyolcperces, erőteljes kórusmunkával végződő hangulati utazás, a "Death Is the Road to Awe", aminek meghallgatásával a teljes aláfestésről képet lehet kapni (összetettségét jelzi, hogy az utolsó húsz másodpercre külön felkaptam a fejem, holott ez a csilingelő háttérelem már rég felbukkant a tétel felénél).
         Az alapvetően fenyegető tónus négy darab erejéig enged a fojtogató szorításból. A szerelmi témát is magába olvasztó "Xibalba" döbbenetesen szomorú, de a "First Snow" vonósai is bánatosan húzzák. A legszebb számomra az imént említett, "Stay with Me" című szerelmi téma, éppen azért, mert nem rendelkezik hagyományos dallamsorral, mégis katartikus hatást képes generálni felcsendülésekor. Ez igaz a stáblista alatt elhangzó szólózongorás gyönyörűségre, a "Together We Will Live Forever"-re is, melynél méltóbb lezárást nem lehetett volna elképzelni, hiszen a maga letisztultságával próbálja a letaglózott hallgatót még egy utolsó nagyszerű élménnyel megajándékozni.

         "A forrás" aláfestésénél kevés, a hallgatóságot ennyire megosztó filmzenét tudnék elképzelni, és van, aki számára nem lehet több, mint egy ismétlődő siratózene. Hallgatása során a már emlegetett Philip Glass zenei formanyelve is felsejlik, de míg az ő esetében (persze számos remekműve mellett) néha elvont, izgága módon és olykor bosszantóan kiszámíthatóan jelenik meg a monotonitás, a hasonló stílus Mansellnél már befogadhatóbb, összetettebb - és depresszívebb is. E score távol áll a populáris filmzenéktől, minthogy azonban a film maga is alaposan kilóg a sorból, ezért a lehető legideálisabb aláfestést kapta.
         A mozi másfél órás, és szinte végig szól alatta a zene. Mindebből a Nonesuch ugyan csak háromnegyed órányit adott ki (becsúsztatós papírtokban, aminél jobbat érdemelt volna a score), ezúttal a játékidő teljesen rendben is volna. Nem túl hosszú időtartam, de nem is kevés, mert hosszabb játékidő esetén óhatatlanul is unalmassá válhatott volna az album. A végső pontozáskor egy keveset ingadoztam a kilenc és a maximum pontszám között, végül az döntötte el a kérdést, hogy nem is emlékszem arra, mikor hallottam ennyire eredeti, semmi korábban hallhatóhoz nem fogható aláfestést, ami ráadásul lemezen is ennyire tökéletes egységet alkot, és magának a filmnek a hangulata sem lett volna ennyire különleges nélküle. Véleményemet az is alátámasztja talán, hogy még az egyébként filmzenék iránt nem érdeklődők is külön említést tesznek a zenéről, hatása így szélesebb körben is vitathatatlan. Clint Mansell munkája egy feledhetetlen rekviem a szerelemért, ami után már csak az a kérdés, hogy innen merre bír továbblépni a szerző, mert nagyon magasra tette a lécet saját maga előtt.


    Bíró Zsolt
    2008.05.31.




    Tracklista:

      1. The Last Man (6:09)
      2. Holy Dread! (3:51)
      3. Tree of Life (3:44)
      4. Stay with Me (3:36)
      5. Work (2:34)
      6. Xibalba (5:22)
      7. First Snow (3:08)
      8. Finish It (4:25)
      9. Death Is the Road to Are (8:25)
    10. Together We Will Live Forever (5:01)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Code 46

    The Jacket

    Sahara

    Stay

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam