FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Forgotten (James Horner)    THE FORGOTTEN   (2004)
       Felejtés


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 59:24




         Telly (Julianne Moore) kisfia egy balesetben életét veszti. Az asszony nem bírja feldolgozni a tragédiát, főleg, hogy férje és orvosa vállvetve próbálják neki bebizonyítani: gyermeke soha nem is létezett, pusztán csak az ő képzeletében élt. A nő először nem hisz nekik, de később elbizonytalanodik. Ám ha valóban csak hallucinált, akkor kik lehetnek azok a rejtélyes ügynökök, akik a nyomában vannak, és miként kezd el egy másik ember is emlékezni a saját kislányára, akinek létezéséről addig fogalma sem volt?
         Feszült thrillernek indul a "Felejtés". Hogy mi lesz belőle végül, arról hiba lenne bármit is írni. Aki azonban az előzetest megtekinti, már némi fogalmat alkothat a végeredményről: középkategóriás alkotás, amelyet Julianne Moore és ismert karakterszínészek (Gary Sinise, Anthony Edwards és Dominic West) próbálnak megmenteni. Úgy tűnik, Joseph Ruben rendező ("Visszatérés a paradicsomba") két műfajt akart erőszakosan összeragasztani, így az eredmény egy felemás egyveleg lett. Ugyan láttam már sokkal rosszabbat is, de ritka, amikor ennyire logikátlan a lezárás. A "Felejtés" félúton való stílusváltását ugyanis sokkal jobban bevenné a gyomor, ha a boldog végre való törekvés nem kerekedett volna felül az emiatt keletkező logikai bukfenceken.

         Az "Oscar-díjas James Horner", mint minőségre garanciát adó fogalom, mára a múlté. A komponista az elmúlt években képtelen volt megújulni, és ugyanazokat a petárdákat puffogtatta, sokszor még teljes dallamsorokat is átvéve saját magától. Az "újrahasznosítás" az életben nagyon szép dolog, de egy score-ban vélhetőleg nem csak én nem szeretem, ha már hallottuk azt valahol. A "Trója" zenéje körüli botrány (bővebben a "Troy"-kritikában) is megtépázta Horner nimbuszát, amit meg is értek, elvégre a "maradandó érték" szóösszetételt a legkevésbé sem lehetne arra a zenére rásütni. A szerző mostanában viszont kezd erőre kapni, és az alkotóműhelyéből egy igen érdekes muzsikával a hóna alatt lépett elő.

         A film központi témája az anyaság, avagy annak emléke: elvégre a fiú nem is létezett, vagy ha igen, akkor teste rég az enyészeté lett. A fenti okok miatt nem meglepetés, hogy az "Unsettling Calm" egy játszótér zsivajával indul, amely elhalkul, hiszen már nincs miért a kölykök közé menni egy összetört szívű édesanyának. A szólóhegedű vonója kavarja fel az emlékeket, és ha lenne rá mód, a hinták a közben bekapcsolódó zongora minimalista hangjaira nyikoroghatnának. De nem teszik, mert rögtön megrendszabályozná őket az az effekt, aminek olyan a hangja, mintha egy türelmetlen édesanya kopogna gyűrűjének ékkövével a hintát körbeölelő vaskorláton. Mindezek mellett még a "Solaris" score-jából ismert tompa, üvegszerű hang is az alkotóelemek közé került. Az összképet tekintve nem egy fütyülhető szám jött létre így, de sejteti az elkövetkezendő közel egy óra jó minőségét.
         A "Remember..." a feltörő emlékképek előbukkanását akarja segíteni. Közvetlenül az első tételt folytatja, csak kiegészül egy szél hangját utánzó kreálmánnyal. Ekkor valami furcsa történik, amire nem lehetett számítani. A zongora elbizonytalanodik, majd ugyanazt ismételgeti, de meggátolni már nem bírja, hogy egy zseniális átmenettel ne törjön elő egy szinte technoba hajló, digitális kotkodácsolással indító zörejkavalkád. Érzékenyebb fülűek ekkor fogják kivenni a lemezt a lejátszóból. Én nem tettem így, mert korábban már hallottam hasonlót Jamestől, ez volt a "Beyond Borders" soundtrack. Igaz, most váratlanabbul ért.

         Az "In Memories Only, The Empty Page" az első tracket variálja, de megint van valami, amire fel lehet kapni a fejet. Ez nem más, mint a fent említett üveghangot vélhetőleg megszólaltató afrikai hangszer, a kalimba társaságában felmorajló vonósok érdekes (és rendkívül nyomasztó) zümmögése.
         Az eléggé durva kezdésű "Containment of a Darker Purpose"-ban az ismerős számítógépes hangok sűrítménye borzolja a kedélyeket, de a felétől visszatér a nyugalom szigetére. Érdekes, hogy a "The Experiment on Innocence" ugyanezt a felállást viszi tovább, csak éppen fordítva. Az elején középpontban szintetizátor található, csak félúton a kotkodácsolás felvezetésével átalakul hallgathatóan zavarossá a track.
         Szinte jólesik megpihenni a "Confronting Forever" alatt, annak a "Millennium" című tv-sorozat epizódjaiba való miszticizmusával. A "Re-Assembling Shattered Pieces" is hasonló lehetne, ha a computerből előcsalogatott izgatott lármázás nem törné meg. Síron túli hangulaté a terep a "Profound Emptiness...The Hangar"-ban, és vélhetően a temetőbeli földréteg tompítja a más ismerős vascső ütögetését is, mert elég fojtottan kong ezúttal.
         Idegrendszert felkorbácsoló az "Erasing the Truth", ami hiába kezdődik és végződik szomorkás zongorával, nem tudja feledtetni a középen található "Jákob lajtorjája" stílust. Ezt a "Children, the Unbroken Bond" teszi meg. Szintetizátor és szimfonikus zenekar kollaborációja érezteti, hogy minden rendbejött, amire utal a záró gyerekzsivaj is.
         A lemez az "End Credits"-szel ér véget, ami nem más, mint a nyitótéma variálása, még a hosszuk is egyezik 2 másodperc híján.

         A kiadvány külalakja nem tér el a többi Varése-albumtól. Belül fekete-fehér "családi" fotók, a többi oldalon Julianne Moore különböző jelenetekben. A címlap (egyben a film hivatalos plakátja) ellenben elég szerencsétlenül néz ki, mert a színésznőt csak a legedzettebb mozibajárók ismerhetik fel arcának részletéről.
         James Horner zenéje a tőle szokatlan zenei forma miatt nem fogható a klasszikus szerzeményeihez, éppen emiatt nem is ez lesz az mű, amit a rajongói meg fognak említeni, ha egy Horner Top 10-et kéne felállítaniuk. Akik eddig is utálták a szerzőt, a "The Forgotten" hallatán még inkább meg lesznek győződve igazukról. De az előítéleteket sutbavágva nem lehet nem elismerni, hogy kezdi összeszedni magát komponistánk. A "House of Sand and Fog" és a "The Missing" után megint csak egy érdekes albumot hozott össze, és ha a hallgató kedveli Philip Glasst, akkor a következő albuma megjelenéséig talán a "The Forgotten"-t fogja sokat hallgatni, mert jóval több ötlet leledzik benne, mint PG mára unalmassá vált minimalizmusában (persze az "Hours" kivétel).
         Mondhatni: a felejtés tulajdonsága nem fog erre lemezre hatni, de az a filmzenekedvelő, aki még azoknál a James Horner-muzsikáknál tart, amelyeket szenvedélyek viharában, rettenthetetlen hozzáállásával a Titanic fedélzetén írt meg egy viharzónába érve, jobb, ha minél előbb elfelejti, hogy ezt neki találták ki.


    Bíró Zsolt
    2004.11.30.




    Tracklista:

      1. An Unsettling Calm (4:27)
      2. Remember (4:25)
      3. In Memories Only, The Empty Page (7:52)
      4. Containment Of A Darker Purpose (7:50)
      5. The Experiment On Innocence (4:15)
      6. Confronting Forever (3:48)
      7. Re-Assembling Shattered Pieces (3:51)
      8. Profound Emptiness...The Hangar (8:46)
      9. Erasing The Truth (6:03)
    10. Children, The Unbroken Bond (3:39)
    11. End Credits (4:28)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Executive Decision

    House of Sand and Fog

    The Legend of Zorro

    Troy

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam