FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Fog (Graeme Revell)    THE FOG   (2005)
       A köd


      

       zene: Graeme Revell
       előadók: Graeme Revell, David Russ, Boris Elkis
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 39:11




         Carpenter-rajongók tömegei szisszentek fel, miután megtudták, hogy a 2005-ös év számukra szinte a pokollal lesz egyenértékű. Nem elég, hogy a mesterük első igazi átütő sikerét, "A 13. rendőrőrs ostromá"-t újraforgatták, de szinte rögtön ezután "A köd" című kultikus-klasszikus is ugyanerre a sorsra jutott. Míg előbbi szerintem nem sikerült olyan kétségbeejtően rosszra, addig a ködös történetből Rupert Wainwright kliprendező nézhetetlen borzalmat kreált, melynek egyedüli sikereként maximum azt könyvelheti el, hogy felkerült minden idők legrosszabb filmjeinek korántsem impozáns listájára. Bár a különböző fórumok John Carpenter eredetijéről véleményem szerint túlzóan pozitív ódákat zengnek, s szerintem a mára már csak legendának számító rendezőnek sokkal erőteljesebb és emlékezetesebb filmjei is voltak, azt nem vitatom, hogy ez a remake inkább csak elveszi az újszülöttek kedvét az eredeti megismerésétől.
         A történet egy tengeri halászvároskában, Antonio Bayen játszódik, ahol a település századik születésnapját számos furcsa esemény, no meg egy akkurátusan közeledő ködfüggöny próbálja beárnyékolni. Mindenki az ünnepi előkészületekkel van elfoglalva, így a világítótoronyban élő magányos rádiós, Stevie (Selma Blair, mint egyetlen értékelhető teljesítményt nyújtó színésznő) hasztalan próbálja figyelmeztetni az embereket a különös módon fenyegető természeti jelenségre. Ahogy lassan mindent elborít az átláthatatlan fátyol, úgy derül fény Antonio Bay alapításának szörnyű titkára, s az akkor könyörtelenül meggyilkolt áldozatok most kísértetként térnek vissza, hogy revansot vegyenek az egykori honatyák utódain.

         A szép lassan kiteljesedő klausztrofóbiás érzést, valamint a titokzatos rejtély megoldását a súgó-búgó atmoszférakeltés ausztrál nagymestere, Graeme Revell próbálja megszokott zenei eszközeivel és különféle hangeffektjeivel izgalmasabbá tenni, de ha mindenképpen élni szeretnék a cím adta lehetőséggel, nyugodtan mondhatnám, hogy műve a filmmel együtt csakhamar köddé válik emlékezetünkben. Nehéz dolga egyáltalán nem volt, hiszen az alapanyag olyan borzalmasan gyenge, hogy különösebb erőfeszítés nélkül tehette hozzá sokévnyi aláfestői tapasztalatát. Ráadásul utólag semmiképp sem lehet megvádolni azzal, hogy műve mindössze néhány alapvető zenei elemmel rendelkezik, hiszen a cél nagyjából az lehetett, mint Christopher Youngnak a "The Grudge" című score-ja készítésekor: egy megfoghatatlan szürke zenei köd létrehozása, amely ott gomolyog a háttérben, de nélkülöz mindenféle karakteres motívumot. Ami azt illeti, Revellnek ez mindenképpen sikerült, de a "Tomb Raider", a "Freddy vs. Jason", a "Sin City", vagy a siralmas "Open Water" után nem hinném, hogy bárkinek is szüksége lenne e négy felsorolt album szerencsétlen halmazára.

         Azok már mindenképpen szerencsésnek mondhatják magukat, akik bármely "Helyszínelők"-sorozat zenei aláfestésére felkapják fejüket, hiszen Revell leginkább azokhoz hasonló ihletésű művet produkált - nem meglepő a hasonlóság, ugyanis a komponista tevékeny részese a Miamiban játszódó epizódok zenéinek. Ami még pozitívumként hozható fel, az az, hogy elsősorban egymaga állította össze ezt a negyvenpercnyi anyagot, pusztán a gazdag hangmintagyűjteményére alapozva - bár a Remote Control (korábbi Media Ventures) stúdiók tagjainak áldásos tevékenységei folytán már többször megbizonyosodhattunk affelől, hogy egy nagyzenekari mű létrehozásához nem mindig van szükség zenészekre (lásd Steve Jablonsky, Trevor Rabin, Klaus Badelt vagy John Powell korai munkáit). Jelen esetben azért én mégiscsak javasoltam volna egy-két egyéb zenei forrást is, mert bizony már ahhoz is jókora türelem szükségeltetett, hogy a csekély számú pozitívumot összegyűjtsem az albumról. A "The Fog" zeneinek csak jóindulattal nevezhető kompozíciója többnyire sustorgó, hatalmas csövekben történő lélegzést sejtető hanghatásokkal teli, néhol pedig nagyzenekari hömpölygésekre kaphatjuk fel a fejünket, ha épp közvetlen azt megelőzően nem kapott a dobhártyánk valami éles horrorcsattanós impulzust. Elvétve találkozhatunk értékelhető pillanatokkal, és azok sem a feszültséget, hanem a néhol halványan felsejlő drámát és romantikát fejezi ki. A zongorás négyhangú főtémaszerűség ezek közé tartozik, ezzel rögtön a második "God's Country"-ban megismerkedhetünk, de nem kell többször meghallgatni, hogy agyunk jól elraktározhassa, mert egyrészt nincs értelme (jól sikerült zongorás témákért érdemesebb James Horner, Christopher Young vagy James Newton Howard sötétebb zenéi között keresgélnünk), másrészt rengetegszer lesz még alkalmunk találkozni vele az album során - már ha egyáltalán van valaki, aki önszántából a végére ér majd.

         Azon áldozatok, akik belevetették magukat a "The Fog" hallgatásába, jobb, ha gyorsan meghallgatják a "Shower Love" és a "Statues" című tételeket, mert nagyjából ez a kettő sikerült úgy, hogy semmilyen zavaró hanghatás nem rondít bele a műélvezetbe. Előbbi kellemes dobalapra épülő gitárjáték, utóbbi pedig ugyan baljós, de nem idegesítő háttérbe helyezett zongorás tétel, a jól megszokott tompa zengetéssel. Előfordul még nem teljesen reménytelen pillanat, ilyen az "It Wants Us" akciófilmeket idéző lüktetése, valamint Carpenter zenei világára utaló szintetizátoros alapja. A "Boathouse" remek horrortétel lehetne, ha mögötte egy nyolcvantagú szimfonikus zenekar dühösen tombolna (lásd Brian Tyler "Darkness Falls"-ának eszméletlen nyitótételét), és a "The Search" is a jobb sorsra érdemes trackek listáját gyarapítaná, ha a viszonylag kellemes akciós hangulatot nem váltaná fel elborult horrorisztikus üldözés. Az összes többi tételben nagyítóval kell keresni az említésreméltó megoldásokat, és tekintve, hogy horrorzenék tekintetében is jócskán el vagyunk látva pazar kiadványokkal, a magam részéről nem fogom megismételni ezt a kudarcra ítélt kutatást.

         Kohh, csörr, buuu, nyissz, csatt, omm - ezek ízléses összekavarásából magunk is létrehozhatunk bármikor egy "The Fog"-szintű produkciót, és ha a környezetünkben akad egy-két vállalkozó szellemű zenész, aki kiad néha pár sikító vagy recsegő hanghatást hangszeréből, már szinte kész is vagyunk. Ismerve az eredeti kultfilm újraforgatásának körülményeit, akár megbocsájtható is Revell produkciója, de figyelembe véve az utóbbi időkben néha lélegzetelállítóra sikerült műveit, mint a "Call of Duty 2", vagy a "The Chronicles of Riddick", egyszerűen érthetetlen, hogy miért van ilyen munkákra szüksége. Ez a filmzene remek lehetőséget nyújtott volna egy olyan zeneszerző számára, akinek elismertségi szintjén szemernyit sem változtat egy efféle végeredmény, de Revelltől ez inkább kínos, mint megbocsátható.


    Tihanyi Attila
    2006.03.18.




    Tracklista:

      1. Prologue (2:31)
      2. God's Country (0:38)
      3. Anchor Lockup (1:51)
      4. It Wants Us (2:20)
      5. The Hallmark (1:27)
      6. Shower Love (1:12)
      7. Elizabeth ... (2:52)
      8. Boathouse (1:36)
      9. Statues (2:00)
    10. Lights Out (1:31)
    11. Island History (1:43)
    12. The Search (3:18)
    13. Burned Image (0:46)
    14. It's Here (3:39)
    15. Crime Aboard (2:42)
    16. Tragedy on the Elizabeth Dane (3:18)
    17. The Reckoning (1:50)
    18. The Fog Recedes (1:41)
    19. Epilogue (1:17)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Assault on Precinct 13

    Darkness Falls

    Freddy vs. Jason

    Sin City

    További kritikáink
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory

  • Filmzenékről röviden
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam