FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Fly II (Christopher Young)    THE FLY II   (1989)
       A légy 2.


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Allan Wilson
       kiadás éve: 1989
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 47:39




         Minden ember örököl valamit a szüleitől: van, aki a szemét, vagy az orrát, esetleg a testalkatát. A szülők génállományának egy része - legyen az jó, vagy rossz - mindig jelen van gyermekeikben. A kis Martin (Eric Stolz) esetében sincs ez másként, aki apja, Seth Brundle technika iránti fogékonysága és műszaki érzéke mellett egy adag, nem emberi gént is örökölt, ami egy légytől származik. Minthogy apja egy balul sikerült kísérlet során (egy léggyel történt véletlen keresztezés miatt) életét vesztette, anyja, Veronica pedig belehalt a szülésbe, a Bartok Inc. orvosai és tudósai nevelik a kisfiút. Azonban itt cseppet sem az önzetlen segítségről van szó, hanem kőkemény érdekről és nem utolsósorban pénzről: a társaság vezetősége ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy a gyermek rendellenesen gyors fejlődésének végeredményeként maga is léggyé alakul majd, ám remélik, hogy előtte még sikerül megfejtenie apja teleportáló berendezésének titkát, illetve képes lesz üzembe helyezni azt.
         Három évvel "A légy" sikere után Chris Walas rendező ("Kísértet") és stábja újra életre keltették a légysztorit, s mivel most az egykoron Jeff Goldblum alakította tudós fiát tették ki az apát ért atrocitásokhoz hasonlóaknak, egy komplett családi történet kerekedett ki Cronenberg mozijából. A film készítését szó szerint az alapoktól kellett kezdeni, ugyanis az első rész forgatásának befejeztével az összes díszletet - beleértve a teleportáló gépet is - megsemmisítették. Míg a díszletesek a Telihasak építésével foglalatoskodtak, addig az írók Eric Stolz miatt voltak kénytelenek módosítani a forgatókönyvet, ugyanis a színész csak az általa javasolt változtatások mellett vállalta el a szerepet. Ezenkívül még a film elején felbukkanó Veronicát is egy Geena Davis-hasonmással kellett eljátszatniuk, mivel a színésznő nem vállalta el a felkínált miniszerepet. Ám ezen nehézségek ellenére is leforgatták a második "légyottot", mely egyes kritikusok szerint eléggé silányra sikeredett. A produkció hibái ellenére én nem osztom ezt a véleményt.

         "Évekkel ezelőtt nagyon aggódtam amiatt, hogy örökre én leszek a filmzenevilág Lugosi Bélája." - nyilatkozta 2001 nyarán "A légy 2." komponistája, Christopher Young. A horrorzeneszerzők élő legendájának félelmét nem nevezhetjük alaptalannak, hiszen rajongóinak többsége a rettegés hangjain keresztül ismerkedett meg munkásságával, s amellett, hogy ezen műveivel nem kis sikereket könyvelhetett el, a szerző mindig igyekezett tanúbizonyságot tenni sokszínűségéről. Ám akár jazzes ("Wonder Boys - Pokoli hétvége"), akár elektronikus (a Paul Oakenfolddal közös "Kardhal"), akár akcióval teli zenét ("Vízözön", "Gyilkosság a Fehér Házban") szerzett, ha valahol Chris Young neve bukkan fel, ott szinte azonnal a horrorra, és a "Hellraiser"-filmekre terelődik a szó, s csak aztán kerül előtérbe a többi muzsikája. Bevallom, magam is ezen a vonalon kezdtem el ismerkedni a szerző munkáival. A '90-es évek közepén történt, hogy "A légy 2."-höz szerzett zenéjének CD-je köszönt vissza rám az egyik üzlet polcáról, és a film megtekintése során hallottak ismeretében nem is kellett sok idő hozzá, hogy meghozzam a döntést: ez az album kell nekem. Ezzel megszereztem életem első filmzenéje tőle, innentől pedig már egyenes út vezetett a Young-rajongásom felé.

         De térjünk vissza "A légy 2." zenéjéhez. Míg az első rész esetében Howard Shore olykor a kakofónia határait is elérve támasztotta alá Brundle történetét, addig Young egy kicsit szolidabban közelítette meg a dolgot - ez természetesen nem jelenti azt, hogy zenéje ezáltal veszített volna hatásosságból. A két album közös pontja, hogy a főtémával ("The Fly II") ő is egy nagyobb zenekari művet komponált, mellyel a hallgatót rögtön kedvenc zenehallgató foteléhez szegezi. Akik a "Hellraiser"-eket, vagy Young hasonló munkáit ismerik, azok számára hamar szembetűnnek a szerző kézjegyei, amit azonban a "Come Fly with Me" kellemesen szomorkás hangjainak megoldása során pár percre félretesz, hogy egy kisfiú belső szorongását, magányát nyilváníthassa ki síró vonósok, és csipetnyi mély hangzás segítségével. A hat percnél is hosszabb játékidővel rendelkező "Fly Variations"-ben az előző két tétel igényes kombinálását hallhatjuk, amit egy-két olyan zenei elemmel is megtűzdelt a szerző, mellyel kicsit előrevetíti az album hátralévő részét.
         "Musica Domestica Metastasis": nagyjából idáig igyekezett a komponista magához édesgetni a hallgatóságot, s innentől kezdve sejtelmes, hosszúra nyúlt vonóshangok, néhány effekt és fúvósmorajlás közreműködésével csalogat minket az újabb borzalmak felé. A "The Spider and the Fly" ugyan még tartogat pár kellemes pillanatot számunkra, ám a "More Is Coming" illetve a "The Fly March" során már egyértelműen elszabadulnak az indulatok, s velük együtt olykor a zenekar is. Ezt követően a lassú idegőrlésé lesz a szerep, amihez Young rendkívüli érzékkel rendelkezik. S hogy miért van szükség ezekre a néhol misztikus, sejtelmes szólamokra különféle zenekari kitörések mellett? Azért, mert a kisgyermekből serdülővé vált Martin most kezdi felfedezni eddigi bezártságának, folyamatos orvosi felügyeletének okait, s mi mással követné ezt nyomon a komponista, mint egy maréknyi mozgalmassággal fűszerezett, lassú horrorzenével? A score néhány tételére jellemző muzikális kétarcúság ékes példája a "Bartok Barbaro", ahol a lassú idegtépést fokozatos zenekari kitörések teszik pulzálóvá, a zárás során pedig szépen lenyugtatnak bennünket a zenészek.
         A "What's the Magic World?"-ben Young összegzi az eddig megismert horrormotívumokat, s egy hangzatos tétellé gyúrva még utoljára megborzongat vele minket. A légy végső tündöklését és bukását a főtéma igen erőteljes előadásával teszi nyomatékossá, az utolsó másodpercekben pedig a lemez második tételében hallott drámai hangulat kerül előtérbe. Zseniális összegzése ez a score-nak. Az iménti, felfokozott hangulatot a horrorfilmek zárótémáinak sablonossága helyett Young a keserédes érzelemmel töltött "Dad"-del zárja, melyben a "Come Fly with Me" című tételben megismert motívumokkal kápráztat el minket. A zárás hallgatása közben az ember hajlamos elfelejteni, hogy az előző tételekben még ugyanaz az ember borzongatott, aki most kellemes dallamokkal ringat el minket.

         Shore csapongásai után Young száznyolcvan fokos fordulatot vett annak érdekében, hogy kíméletesen és fokozatosan hozza ránk a frászt. Ha egymás mellé teszem a két score-t, két egyaránt nagyszerű zenét látok, amik ugyanabban a témában, műfajban íródtak, csak más megközelítésben. Mindkét szerző kitett magáért, s csakúgy, mint Shore, 1991-ben Young is kiérdemelte vele a Saturn-díj jelölést (a díjat abban az évben Alan Silvestri kapta a "Vissza a jövőbe III." zenéjéért).
         A folytatás aláfestését az elsőhöz hasonlóan a Varése Sarabande adta ki, és csakúgy, mint a "The Fly" esetében, ebből is az előző részről szóló írásomban már említett, 2005-ös ikerkiadást kapjuk meg elérhető áron. Annyit azért a legelső változatról érdemes megemlíteni, hogy bár a rajta lévő hanganyag színvonala szinte kifogástalan, ugyanez magára a borításra már nem vonatkozik. Az egyszerű fehér alapra helyezett feliratokat, képeket enyhén silánynak tartom, így az első kiadás sajnos nemcsak a minőségi horrorzenéknél található az élvonalban, hanem a legigénytelenebb kiadásoknál is.


    Kulics László
    2006.05.13.




    Tracklista:

      1. The Fly II (1:52)
      2. Come Fly with Me (2:33)
      3. Fly Variations (6:23)
      4. Musica Domestica Metastasis (7:22)
      5. The Spider and the Fly (1:35)
      6. More Is Coming (3:35)
      7. The Fly March (4:11)
      8. Accelerated Brundle Disease (4:17)
      9. Bay 17 Mysteries (2:39)
    10. Bartok Barbaro (5:17)
    11. What's the Magic Word? (4:59)
    12. Dad (2:56)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Exorcism of Emily Rose

    The Fly

    The Fly II - Composer's Master Class:
    Christopher Young (DVD)


    Species

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam