FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Fly (Howard Shore)    THE FLY   (1986)
       A légy


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 1991
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 37:45




         Az őrült tudósokat a filmes világ többnyire két csoportra bontja: az egyikbe az esetlen Flubber és társai, a másikba pedig a tudomány oltárán bármilyen áldozatra hajlandó őrültek kerülnek. "A légy" főszereplője, az elhagyatott telepen magányosan éldegélő Seth Brundle (Jeff Goldblum) ez utóbbiak közé sorolható. Találmánya, a teleportáló gépezet - melyet Telihas névre keresztel - segít abban, hogy a tárgyak, illetve élőlények egyik helyről a másikra pillanatok alatt eljussanak. A szerkezet a belé helyezett dolgok molekuláris szétbontásának és ismételt összerakásának elvén működik, azonban egyszerre csak egy valamit képes közvetíteni, így mikor az egyik átviteli kísérlet során Brundle mellé véletlenül egy légy is kerül, a gépezet összemossa DNS-eiket, melynek következményeként a tudós lassan léggyé alakul. Ennek a metamorfózisnak lesz tanúja a Particle tudományos magazin munkatársnője, Veronica (Geena Davis) is, aki eredetileg egy kizárólagos beszámoló miatt kísérte nyomon a tudós munkáját.
         A produkció David Cronenberg irányítása alatt készült, és azt hiszem, ezzel a kijelentéssel be is fejezhetném a film értékelését, bővebb kifejtését, hiszen a rendező alkotásai igen élesen osztják meg a rajongókat (elég csak a "Meztelen ebéd"-et felhozni példaként). Ábrázolásmódja, egyéni világa vagy elnyeri a közönség tetszését, vagy nem - köztes út nemigen szokott lenni. "A légy" érdekessége, hogy az előkészítési fázisban lehetséges rendezőjeként Tim Burton, míg főszereplőjeként Michael Keaton neve merült fel. Bár a színészek játékában minden bizonnyal lett volna különbség, ugyanez már nem igazán vonatkozna Burtonre és Cronenbergre, hiszen mindketten a filmgyártás egy igen sajátos színfoltját képezik. A film egyébként 1987-ben Oscar-díjat kapott a "Legjobb smink" kategóriában.

         Howard Shore neve a világ számos részén csak "A Gyűrűk Ura"-trilógia megjelenésével párhuzamosan vált ismertté, s az emberek többsége más művéről nem is igazán hallott. Ez nem is csoda, hiszen a hobbitok küldetésének vászonra vitele előtt Shore korai éveiben többször szerzett olyan filmekhez zenéket, amelyek nem voltak túl közönségbarátok (például: "Porontyok", "Két test egy lélek", "Agyfürkészők"), s ezáltal egy ideig a viszonylag ismert, ám nem túl populáris komponisták sorába tartozott. Mindez 1991-ben "A bárányok hallgatnak" című nagysikerű produkcióval változott meg, ám életműve fő darabjának egyértelműen "A Gyűrűk Ura"-szériáját tekinthetjük.
         Shore Cronenberggel, a rettegés egyik szakértőjével közösen készített alkotásai közül számomra "A légy" az, melyhez a legtökéletesebb muzsikát komponálta. Ha valaki eléggé nyitott (de nevezhetjük akár elvont gondolkozásúnak is) az olyan zenékre, melyek rendszerét, felépítését csak többszöri meghallgatás után lehet kiismerni (mint például Elliot Goldenthal egyes munkái), akkor azok Shore "The Fly" score-járól nagyjából hasonló véleménnyel lesznek, mint én. Viszont aki kedves hobbit-dallamokat vár, az nagyon rossz helyen jár.

         A "Main Theme" az album könnyebben befogadható részéhez tartozik, mindemellett pedig rendkívül erősre, és jellegzetesre sikerült, mely hűen tükrözi a szerző komolyzene iránti szeretetét, tiszteletét. A dinamikus zenekari játék és a lágy dallamok keveredéséből összetevődő "The Fly" nyitányát emiatt olyan Shore-témákkal említhetjük egy lapon, mint a "Philadelphia", "A bárányok hallgatnak", vagy az "M. Butterfly" főtémája. A szerző egyébként kiemelt jelentőséget tulajdonít az egyes főtémáknak, valamint annak, hogy ezek tematikailag hogyan épülnek be a mű egészébe. Így nem csoda, hogy egy újabb, a későbbiekben szintén jelentős szereppel rendelkező motívummal ismerkedhetünk meg a "Plasma Pool"-ban. Kronológiai szempontból inkább az album második felére illő "The Last Visit"-ben szép, de szomorkás dallamokat játszik a zenekar, és ha valaki eddig tökéletesen elégedett az albummal (és nem horrorrajongó), akkor annak azt javasolnám, hogy most nyomja meg a lejátszója "Stop" gombját, nehogy ez a kellemes élmény szertefoszoljon.
         Shore azt a bizonyos alkotói szabadságot a Cronenberg-filmeknél szinte kivétel nélkül megkapta. Ennek bizonyítéka a "Statis Enters", ami az egyre magasabbra kúszó dallamaival olyan, mintha egy képzeletbeli lépcsőn vezetné fel hallgatóját a rendező beteges világába. S midőn tanúi leszünk a közönséges házilégy emberrel történő keresztezésének ("Seth Goes Through"), kezdetét veszi a kakofónia: a "The Jump" első hallásra olyan, mintha a Londoni Filharmonikus zenekar minden tagja tetszés szerinti időben, szólammal és hangszínnel lépne be a zenébe - köszöntsük hát nagy-nagy szeretettel a "The Fly" eddig rejtve maradt oldalát. Persze a lemezkiadó munkatársai megpróbáltak humánusak lenni - talán ezért is nincsenek sorrendben a trackek -, így az olyan idegőrlő és olykor groteszknek ható tételeket, mint például a "The Armwrestle", a "The Fingernails", a "The Creature", a "The Maggot / Fly Graphic", vagy a "The Ultimate Family" igyekeztek kellő távolságra tenni egymástól. Ezek elválasztására pedig olyan számokat használtak fel, mint például a film szerelmi témáját tartalmazó "Particle Magazine"-t, a fennkölt dallamú "The Street"-et, vagy a hasonló hangulatú "Steak Montage"-t. Míg az először felsorolt tételek Shore legzseniálisabb horrorzenéjébe engednek betekintést, addig az utóbbiak arról győzik meg a hallgatóságot, hogy tud szép zenét is írni - ha kell.
         Amennyiben valaki olyan hallgatja végig ezt az albumot, akitől ez a fajta zenei világ távol áll, annak az "End Title" egy jutalomjátéknak tűnhet. A nyitótétel, illetve a fontosabb motívumok rendkívül széppé, és nem utolsósorban egységessé gyúrt egyvelegével igazi mestermunka született. A zárótétel szép ívének köszönhetően pedig a kissé fennkölt, ám néhol szomorkás hangulatú track hátborzongatóan gyönyörűvé vált.

         Akik Howard Shore visszafogottabb műveit kedvelik, azok számára a közel negyvenpercnyi hanganyag megismerése valódi kihívást jelenthet, vagy esetleg a kínok kínját. Definiálhatnánk röviden "A légy" score-ját úgy is, hogy groteszk filmhez groteszk zene illik. Ám sem a produkció, sem annak score-ja nem sikerült emészthetetlenre - már az én véleményem szerint. A maga műfajában ez igenis egy kiemelkedő és figyelemreméltó zene, melyben többször tanúbizonyságot tesz arról Shore, hogy nem kicsit ért a zenéhez, illetve a zeneíráshoz. Ezt a tényt 1987-es, Saturn-díjra való jelölése is alátámasztja, amit végül a szerző sajnos nem válthatott szoborra (a győztes Alan Menken volt a "Rémségek kicsiny boltja" zenéjével).
         A lemez kiadásáért felelős Varése Sarabande a film premierje után öt évvel jelentette meg CD-n Shore munkáját, az eredeti felvételt digitálisan feljavítva, megfelelő hosszú játékidővel. A kiadvány ebben a formában kereskedelmi forgalomban már egy ideje nem kapható (vagy ha mégis, egy bontatlan példányért az átlagos lemezárnál többet kérnek), így a lemezkiadó cég munkatársai 2005 októberében az első és második rész muzsikáját (ez utóbbi már Christopher Young nevéhez fűződik) egy duplalemezes kiadásban jelentette meg újra, így aki mindkét zenét szeretné gyűjteményében tudni, az most két legyet üthet egy csapásra.


    Kulics László
    2006.05.13.




    Tracklista:

      1. Main Title (1:55)
      2. Plasma Pool (1:54)
      3. The Last Visit (2:25)
      4. Statis Enters (2:20)
      5. The Phone Call (2:07)
      6. Seth Goes Through (2:03)
      7. Ronnie Comes Back (0:55)
      8. The Jump (1:21)
      9. Seth and the Fly (2:21) *
    10. Particle Magazine (1:02)
    11. The Armwrestle (0:51)
    12. Brundlefly (1:43) *
    13. Ronnie's Visit (0:35)
    14. The Street (0:43) *
    15. The Stairs (1:25)
    16. The Fingernails (2:35)
    17. Baboon Teleportation (0:58)
    18. The Creature (2:08)
    19. Steak Montage (0:59)
    20. The Maggot / Fly Graphic (1:37)
    21. Success with Baboon (0:58)
    22. The Ultimate Family (1:59)
    23. The Finale (2:51)

    * bónusz szám



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Fly II

    Music from the Films of David Cronenberg

    Sphere

    Spider

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam