FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Flightplan (James Horner)    FLIGHTPLAN   (2005)
       Légcsavar


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 50:46




         Az amerikai repülőgépmérnök, Kyle Pratt (Jodie Foster) kislányával férje nemrég történt halála után elhagyja Berlint, méghozzá azzal a gigászi repülőgéppel, melynek tervezésében ő is közreműködött. Amikor pár óra múlva álmából felébredve gyermekének csak hűlt helyét leli, kétségbeesetten kezd kutatni utána a gépen, ám sehol sem találja. Mivel az utaslista, és a gépen tartózkodók szerint is lánya sosem szállt fel a fedélzetre, Kyle már-már önnön épelméjűségében is kételkedni kezd, és nem tudja, hogy a szeretett társ halála miatt kialakulhatott őrület kezdi-e megszállni őt, vagy valamiféle ördögi terv áldozata lett. Ha a CD-kiadvány hátsó borítóján látható kulcsjelenet fotóját megnézhette volna, talán előbb rájött volna, hogy melyik az igaz...
         Az idáig alig ismert rendező Robert Schwentke ("Tatoo") egy becsületesen elkészített filmmel állt elő. A thrillerben a szűk térből adódó klausztrofóbia szinte kézzelfogható, amire a ravasz kameramozgások is rájátszanak. Az alkotásban található logikai baklövéseket ellensúlyozza, hogy a pörgő, játékidőt maximálisan kihasználó történet szinte végig bizonytalanságban tartja a nézőt, akinek ha eszébe is jut a lehetséges válaszok közül a filmbeli, csak annyi ideig gondolkodik el rajta, amíg egy újabb kulcsot nem vél felfedezni a rejtély fellebbentéséhez.

         Az "Oscar-díjas James Horner", mint minőségre garanciát adó fogalom, mára a múlté. A komponista az elmúlt években képtelen volt megújulni, és ugyanazokat a petárdákat puffogtatta, sokszor még teljes dallamsorokat is átvéve saját magától. Az "újrahasznosítás" az életben nagyon szép dolog, de egy score-ban vélhetőleg nem csak én nem szeretem, ha már hallottuk azt valahol. A "Trója" zenéje körüli botrány (bővebben a "Troy"-kritikában) is megtépázta Horner nimbuszát, amit meg is értek, elvégre a "maradandó érték" szóösszetételt a legkevésbé sem lehetne arra a zenére rásütni. A szerző mostanában viszont kezd erőre kapni, és az alkotóműhelyéből egy igen érdekes muzsikával a hóna alatt lépett elő.
         Kedves Olvasó, ismerős esetleg az előző bekezdés? Igen, szóról szóra ezt írtam egy éve a "The Forgotten" kritikájában is. Tárgyalt lemezünk esetén mindez ismét eszembe jutott. A probléma csak ott keresendő, hogy a legutolsó mondatot a "Flightplan" esetében már nem írnám oda, mert érdekesnek ezúttal nem mondható a legfrissebb Horner-mű. A film alaptörténete ("létezett-e a kislányom, vagy csak a képzeletem áldozata vagyok?") is hasonlít a "Felejtés"-ére, így biztos ezért lehet felfedezni hasonló elemeket a "Titanic" zenei vízrebocsájtójának friss művében.

         Gyakori Horner-hiba, hogy a legutóbbi filmzenéjében felhasznált, akkor még eredeti elképzelését átmenti a soron következő felkéréshez. Ezt megtette ezúttal is. Már a film alatt feltűnt, hogy a legelső track jellegzetes effektje a "The Forgotten"-ben is hallható volt (amit ott egy játszótéri korlátnak ütődő gyűrű hangjaként jellemeztem). Pedig a "Leaving Berlin" nem is rossz zene, mégha figyelembe is vesszük, hogy az alkotó előző score-jában ugyanúgy kalimba pengetése volt bevetve. Egy melankolikus szerzeményt hallunk alapjában véve, mely a főszereplő visszaemlékezése alatt szólt. Benne - a fent említett borzongató hangok mellett - csöndes, tapintatos fúvós-, és zongorahangok szerepelnek, de a szeretett társ elvesztése felett érzett csüggedtség éreztetése mellett mégis néha átveszik kusza zavargások az irányítást. Ennek ellenére egy szép megoldásokkal dolgozó tételről van szó.
         Még a "Missing Child"-ot is fogyaszthatónak titulálnám: az anya kezdi egyre riadtabban keresni az addig csak elkószáltnak vélt kislányt. A muzsika puha vonósai sejtelmesen nyitnak, és így is folytatják, még csak éreztetik, hogy valami készülődik. Ez bizonyossá válik a "The Search"-ben. A kompozícióban előjön Horner akcióstílusának állandó hozzávalója: a pergődob. A mintegy tíz perces tétel tartalmaz lassabb és gyorsabb (egyben riasztó) momentumokat is.

         A "So Vulnerable"-vel a zaklatott dübörgések közé iktatott megpihenés ideje jött el: ez a békés négy perc csendesen, visszafogottan muzsikáló vonósok társaságában telik el, majd a végén a fadobok kocogtatásával átmegyünk a "Creating Panic"-be, ami a címben említett pánik erősödését érzékelteti: Jodie Foster fel-alá rohangászik a fedélzeten, ahogy a zongorista ujjai is hangszerén. Horrorpillanatokkal teli track, kimondottan jelenetek alatt élvezhető. Már aki élvez egy ilyet. Lehet, hogy korábban is szólt, de én az "Opening the Casket"-ben vettem észre először azt a pánsípot, ami jóformán kötelező egy Horner-darabban. Ez és a fadob kap főszerepet most.
         A "Carlson's Plan" ismét egy kis akciót kínál. Azaz akciós filmzenei panelt, amit sosem szerettem: tetszőleges leütések a zongorabillentyűkön, egyszerre tíz ujjal. Ejnye. Ez az a track, ami egyfajta tűréspróba, egy zavarós vízió, nem túl baráti ötletekkel. A lezárásban, a tipikus Horner-féle leütéssel indító "Mother and Child"-ban a zenekar a kitörő öröm dallamát játssza: ez egy olyan szám, amiben a szimfonikus gárda megszólalása után zongora veszi át a terepet, de végül ismét a teljes csapat muzsikál ízlésesen, lassan-lassan megnyugodva, hogy véget ért a rémálom.

         A score-t összességében nem mondhatni rémálomnak, bár akadnak benne percek, amikor ezt a kijelentést illene felülvizsgálni. A legújabb James Horner-mű, a "The Chumscrubber", és a "The Legend of Zorro" ismeretében biztos vagyok benne, hogy még mindig nem kell leírni a komponistát, és nem száműzte magát a dallamok világából, de a "Flightplan"-ben a jelenetfüggő pillanatokból elég sok van. Mivel a rohanós szerzemények időnként összevisszaságba fulladnak, a "Flightplan" hallgathatósága azon múlik, hogy ki mennyire kedveli meg a lírai, vagy képes befogadni a kellemetlennek ható perceket. Az album hallgatása közben érzékelhető, hogy bár az évtizedek rutinjával rendelkező kapitány mindent kézben tart, a vele rendszeresen repülő utasok azért észrevették: ez a landolás most nem volt teljesen problémamentes.


    Bíró Zsolt
    2005.11.09.




    Tracklista:

      1. Leaving Berlin (8:24)
      2. Missing Child (6:20)
      3. The Search (9:41)
      4. So Vulnerable (4:11)
      5. Creating Panic (7:05)
      6. Opening the Casket (3:13)
      7. Carlson's Plan (6:51)
      8. Mother and Child (5:01)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Chumscrubber

    The Forgotten

    The Legend of Zorro

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam