FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Flightplan (James Horner)    FLIGHTPLAN   (2005)
       Légcsavar


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 50:46




         Az amerikai repülőgépmérnök, Kyle Pratt (Jodie Foster) kislányával férje nemrég történt halála után elhagyja Berlint, méghozzá azzal a gigászi repülőgéppel, melynek tervezésében ő is közreműködött. Amikor pár óra múlva álmából felébredve gyermekének csak hűlt helyét leli, kétségbeesetten kezd kutatni utána a gépen, ám sehol sem találja. Mivel az utaslista, és a gépen tartózkodók szerint is lánya sosem szállt fel a fedélzetre, Kyle már-már önnön épelméjűségében is kételkedni kezd, és nem tudja, hogy a szeretett társ halála miatt kialakulhatott őrület kezdi-e megszállni őt, vagy valamiféle ördögi terv áldozata lett. Ha a CD-kiadvány hátsó borítóján látható kulcsjelenet fotóját megnézhette volna, talán előbb rájött volna, hogy melyik az igaz...
         Az idáig alig ismert rendező Robert Schwentke ("Tatoo") egy becsületesen elkészített filmmel állt elő. A thrillerben a szűk térből adódó klausztrofóbia szinte kézzelfogható, amire a ravasz kameramozgások is rájátszanak. Az alkotásban található logikai baklövéseket ellensúlyozza, hogy a pörgő, játékidőt maximálisan kihasználó történet szinte végig bizonytalanságban tartja a nézőt, akinek ha eszébe is jut a lehetséges válaszok közül a filmbeli, csak annyi ideig gondolkodik el rajta, amíg egy újabb kulcsot nem vél felfedezni a rejtély fellebbentéséhez.

         Az "Oscar-díjas James Horner", mint minőségre garanciát adó fogalom, mára a múlté. A komponista az elmúlt években képtelen volt megújulni, és ugyanazokat a petárdákat puffogtatta, sokszor még teljes dallamsorokat is átvéve saját magától. Az "újrahasznosítás" az életben nagyon szép dolog, de egy score-ban vélhetőleg nem csak én nem szeretem, ha már hallottuk azt valahol. A "Trója" zenéje körüli botrány (bővebben a "Troy"-kritikában) is megtépázta Horner nimbuszát, amit meg is értek, elvégre a "maradandó érték" szóösszetételt a legkevésbé sem lehetne arra a zenére rásütni. A szerző mostanában viszont kezd erőre kapni, és az alkotóműhelyéből egy igen érdekes muzsikával a hóna alatt lépett elő.
         Kedves Olvasó, ismerős esetleg az előző bekezdés? Igen, szóról szóra ezt írtam egy éve a "The Forgotten" kritikájában is. Tárgyalt lemezünk esetén mindez ismét eszembe jutott. A probléma csak ott keresendő, hogy a legutolsó mondatot a "Flightplan" esetében már nem írnám oda, mert érdekesnek ezúttal nem mondható a legfrissebb Horner-mű. A film alaptörténete ("létezett-e a kislányom, vagy csak a képzeletem áldozata vagyok?") is hasonlít a "Felejtés"-ére, így biztos ezért lehet felfedezni hasonló elemeket a "Titanic" zenei vízrebocsájtójának friss művében.

         Gyakori Horner-hiba, hogy a legutóbbi filmzenéjében felhasznált, akkor még eredeti elképzelését átmenti a soron következő felkéréshez. Ezt megtette ezúttal is. Már a film alatt feltűnt, hogy a legelső track jellegzetes effektje a "The Forgotten"-ben is hallható volt (amit ott egy játszótéri korlátnak ütődő gyűrű hangjaként jellemeztem). Pedig a "Leaving Berlin" nem is rossz zene, mégha figyelembe is vesszük, hogy az alkotó előző score-jában ugyanúgy kalimba pengetése volt bevetve. Egy melankolikus szerzeményt hallunk alapjában véve, mely a főszereplő visszaemlékezése alatt szólt. Benne - a fent említett borzongató hangok mellett - csöndes, tapintatos fúvós-, és zongorahangok szerepelnek, de a szeretett társ elvesztése felett érzett csüggedtség éreztetése mellett mégis néha átveszik kusza zavargások az irányítást. Ennek ellenére egy szép megoldásokkal dolgozó tételről van szó.
         Még a "Missing Child"-ot is fogyaszthatónak titulálnám: az anya kezdi egyre riadtabban keresni az addig csak elkószáltnak vélt kislányt. A muzsika puha vonósai sejtelmesen nyitnak, és így is folytatják, még csak éreztetik, hogy valami készülődik. Ez bizonyossá válik a "The Search"-ben. A kompozícióban előjön Horner akcióstílusának állandó hozzávalója: a pergődob. A mintegy tíz perces tétel tartalmaz lassabb és gyorsabb (egyben riasztó) momentumokat is.

         A "So Vulnerable"-vel a zaklatott dübörgések közé iktatott megpihenés ideje jött el: ez a békés négy perc csendesen, visszafogottan muzsikáló vonósok társaságában telik el, majd a végén a fadobok kocogtatásával átmegyünk a "Creating Panic"-be, ami a címben említett pánik erősödését érzékelteti: Jodie Foster fel-alá rohangászik a fedélzeten, ahogy a zongorista ujjai is hangszerén. Horrorpillanatokkal teli track, kimondottan jelenetek alatt élvezhető. Már aki élvez egy ilyet. Lehet, hogy korábban is szólt, de én az "Opening the Casket"-ben vettem észre először azt a pánsípot, ami jóformán kötelező egy Horner-darabban. Ez és a fadob kap főszerepet most.
         A "Carlson's Plan" ismét egy kis akciót kínál. Azaz akciós filmzenei panelt, amit sosem szerettem: tetszőleges leütések a zongorabillentyűkön, egyszerre tíz ujjal. Ejnye. Ez az a track, ami egyfajta tűréspróba, egy zavarós vízió, nem túl baráti ötletekkel. A lezárásban, a tipikus Horner-féle leütéssel indító "Mother and Child"-ban a zenekar a kitörő öröm dallamát játssza: ez egy olyan szám, amiben a szimfonikus gárda megszólalása után zongora veszi át a terepet, de végül ismét a teljes csapat muzsikál ízlésesen, lassan-lassan megnyugodva, hogy véget ért a rémálom.

         A score-t összességében nem mondhatni rémálomnak, bár akadnak benne percek, amikor ezt a kijelentést illene felülvizsgálni. A legújabb James Horner-mű, a "The Chumscrubber", és a "The Legend of Zorro" ismeretében biztos vagyok benne, hogy még mindig nem kell leírni a komponistát, és nem száműzte magát a dallamok világából, de a "Flightplan"-ben a jelenetfüggő pillanatokból elég sok van. Mivel a rohanós szerzemények időnként összevisszaságba fulladnak, a "Flightplan" hallgathatósága azon múlik, hogy ki mennyire kedveli meg a lírai, vagy képes befogadni a kellemetlennek ható perceket. Az album hallgatása közben érzékelhető, hogy bár az évtizedek rutinjával rendelkező kapitány mindent kézben tart, a vele rendszeresen repülő utasok azért észrevették: ez a landolás most nem volt teljesen problémamentes.


    Bíró Zsolt
    2005.11.09.




    Tracklista:

      1. Leaving Berlin (8:24)
      2. Missing Child (6:20)
      3. The Search (9:41)
      4. So Vulnerable (4:11)
      5. Creating Panic (7:05)
      6. Opening the Casket (3:13)
      7. Carlson's Plan (6:51)
      8. Mother and Child (5:01)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Chumscrubber

    The Forgotten

    The Legend of Zorro

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam