FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Final Cut (Brian Tyler)    THE FINAL CUT   (2004)
       Vágott verzió


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 63:12




         Az alaptörténet szerint a nem is oly távoli jövőben egy "Zoe Chip" névre keresztelt implantátum megtalálható majd minden ember szervezetében. Feladata, hogy az adott egyén életének minden pillanatát rögzítse. Mikor valaki meghal, akkor a temetésén levetítenek egy kisfilmet "Életem képekben" címmel, mely a kis szerkezet által rögzített anyagból van összevágva. Az érzelmek teljes kizárása szükségeltetik ahhoz, hogy valaki ezt a munkát rezzenéstelen arccal tudja végezni. Alan Hackman (Robin Williams) ezen viselkedésének köszönhetően a terület egyik legsikeresebb szakemberévé vált. Miközben a Zoe Tech egyik nagyhatalmú emberének felvételeit vágja, felfedez egy képet, mely gyermekkorából származik, s ami egész életében végigkísérte. A képsor hatására Alan leveti eddigi "álarcát", hogy kiderítse az igazságot.
         A jordán származású Omar Naim sci-fi / thrillere érdekes témán alapszik. Az, hogy végül életünk minden egyes pillanata egy adatbázisba kerül, eléggé meghökkentő dolog. Nincs szükségünk a saját agyunkban tárolt emlékekre, hiszen bármikor bármit pontosan vissza tudnak nézni - halálunk után. Robin Williams mostanság nem vígjátékokban jeleskedik, hanem a dráma, valamint a thriller műfajaiban. A "Sötétkamra", és az "Álmatlanság" után a "Vágott verzió" ismét egy komolyabb mozi a művész 21. századi filmográfiájában. A gumiarcú színész mellett Mira Sorvino és Jim Caviezel is feltűnik a vásznon. A produkciót a 2004-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjra jelölték. Hazánkban sajnos - a mozitermeket elkerülve - rögtön a videotékák, illetve a boltok polcain landolt a kópia.

         "Hogy néz ki ez a Tyler fickó? Szeszélyes lenne talán? Nehéz eset? Őrült?" - tette fel magában a kérdéseket Naim, miközben első találkozójukra sietett. Mindezek jogosan felmerülő kérdések olyankor, mikor az ember egy zeneszerzőtől főként horror-, thriller-, vagy akciózenét ismer. A közös munka során azonban a harmincas éveinek elején járó komponista megváltoztatta a rendező előítéleteit, melyet Naim később így írt le: "Az a fajta ember vagyok, aki arra számít, hogy a művész fizikailag hasonló képet mutat a művével. Naiv elképzelés, fel is hagytam vele."

         Csalogatóan, játékosan vezetődik fel a főtéma, melyben - hacsak egy pillanatra is - de megszólal minden hangszer, mely az album egésze alatt szolgáltatja majd nekünk a muzsikát. A kellemes négy percben benne van mindaz, ami ehhez a műfajhoz illeszkedik: riadalom, lágyság, félelem, felfokozott érzelmi hangulat. Fletcher (Jim Caviezel) témáját "boncolgatja" a második tétel, ami szomorúsággal, keseredett hangulattal van átitatva, amit zongora és vonós párosításával ad vissza Tyler. Mikor először végighallgattam a score-t, szépen félretettem, mondván: ezt is meghallgattam, de nincs benne semmi jelentős momentum. Hetekkel később ismét bekerül a lejátszómba, s akkor felfigyeltem egy tételre, amit utána "repeat" üzemmódban hallgattam ronggyá. Ez a "Dreams" volt. A kulcspont, ami miatt egyre inkább megkedveltem, kiismertem az albumot. Lehangoló mélységből emelkedő íve számomra a reményt szimbolizálja. A lassú dallamok fokozatos felépülése, a tematikus "fellendülés" szinte cselekvésre ösztönzi a hallgatót. A "Protestors" vokáljával és síró hegedűivel aztán visszaejt minket a kezdeti kilátástalanságba.
         A nihiltől a "Desperate Pursuit" térít el minket. Stílusa kísértetiesen hasonlít a "Paparazzi" akciótételeihez. Az eddig felvonultatott hangulatképekből az "Enchanted Days" című dal kirángat mindabból, amit a zenekar eddig felépített. Nem preferálom azt, ha egy score-ba betétdal keveredik - még akkor sem, ha ezt is az éppen aktuális zeneszerző követte el. A kissé lokálos hangulatú dal mellett a "Hollow" "rockizé" a másik, aminél "kilóg a lóláb". A kettő között megbúvó tételek segítségével éppen visszarázódnánk a kezdeti világba, de egy dal ("Hollow") ismét megnyirbálja az összképet. Természetesen a fenti betétdalok Tyler sokszínűségét hivatottak bemutatni, ám engem az ilyen zenék sajnos hidegen hagynak. Az "Alan's Memory" hangjegyeinek játszása közben a zenekar szó szerint belevágja az ideget az emberbe. Itt is - ahogy más tételek esetében - nagyon halkan egy kis kórus szövődik a dallamsorba, ami kellemesen borzongatóvá teszi az amúgy sem gyermekeknek való kompozíciót. Főhősünk témája a harmadik harmadában található "Alan the Cutter"-ben bukkan fel ismét, ami végül is nem egyéb, mint a főtéma átirata. Az utolsó percek továbbra is csak "sújtják" a hallgatót (pl.: "Inversion", "Violation", "Journey Back"), a zenészek nem engednek az eddigiekből - a film témáját tekintve ez egyáltalán nem meglepő. Talán a "Rememory" az, ami egy kis "fényt" kínál: Tyler zongora-, Charles Jackot csellójátéka és a nagyzenekar megnyerő összhangja keseredettséget és viszonylagos megbékéltséget tükröz. A komponista munkásságának újabb ékkövét tisztelhetjük benne.

         Hirtelen belecsaptam a tételek boncolgatásába, ahelyett, hogy zenei stílusát tekintve elhelyeztem volna valahová az albumot. Akinek a "Godsend" által életre keltett világ nem volt szimpatikus, annak valószínű, hogy ez a zene sem fogja elnyerni tetszését. Annak ellenére, hogy a dallamossághoz közelebb áll, olyan elvontság van benne, ami mindezt ellensúlyozza. Három fő motívum variálódik keresztbe-hosszába, melyek átkötő részeinél azért olykor szíven üti az embert a szerző mindazzal, amit a zenekarral művelni képes.

         "Csak pár hangjegy, és felidéződik egy gyerekkori nyár, szerelmi bánat vagy egy távoli városba tett látogatás emléke. Csak pár hangjegy Brian zenéjéből, és megidéződik a "Vágott verzió". Zenéje felvillanyoz, miközben borzongat is egyben." - vélekedik Tyler munkájáról a rendező. És azt hiszem, a fenti sorokkal teljes mértékig egyetértek, ugyanis annak ellenére, hogy nem egy átütő erejű, minden tömeget megmozgató kompozícióról van szó, eléggé jellegzetes, és hatásos.
         A kiadó ismét a játékidővel igyekezett kompenzálni a silány tálalást. Ezzel a fogással viszont valamilyen szinten tényleg kárpótolt engem, de ez a kivételes esetek egyike csupán. A zenében résztvevő személyek olvasása közben látni, hogy komponistánk megint nem bírt magával: a zeneszerzésen kívül producerként, hangszerelőként, valamint zongoristaként is feltűnik neve. Továbbá a betétdalok zenéjét, és szövegét is ő jegyzi, melyekben dobolt, gitározott, és vokálozott is. Mindez becsülendő dolog, hiszen ebből is látszik, mennyire szívén viseli munkájának minden fázisát.


    Kulics László
    2005.08.21.




    Tracklista:

      1. The Final Cut Main Title (3:55)
      2. Fletcher the Cutter (1:48)
      3. Download Preparation (1:41)
      4. Dreams (2:51)
      5. Protestors (1:41)
      6. Don't Touch (0:58)
      7. Zoe Revelation (2:51)
      8. Desperate Pursuit (1:58)
      9. Absolution (1:17)
    10. Enchanted Days (4:03) *
    11. Eye Tech (3:06)
    12. Bittersweet (1:23)
    13. Tattoo Parlor (1:14)
    14. Alan's Memory (4:39)
    15. Hollow (3:31) **
    16. Enter Apartment (1:58)
    17. Alan the Cutter (3:43)
    18. Sin Eater (1:38)
    19. Inversion (1:22)
    20. Seeing a Ghost (1:49)
    21. Violation (1:44)
    22. Riga de Pichetto (1:13)
    23. Outside Theater (0:42)
    24. The Amazing Alan (1:05)
    25. Journey Back (4:27)
    26. I, Bannister (0:40)
    27. Rememory (2:39)
    28. The Final Cut End Title (3:01)

    * előadja: Kathryn Bostic
    ** előadja: Ja Wah

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Constantine

    Godsend

    The Greatest Game Ever Played

    The Hunted

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam