FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Executive Decision (Jerry Goldsmith)    EXECUTIVE DECISION   (1996)
       Tűzparancs


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 29:33




         A feladat lényege: adott egy 747-es gép tele utasokkal és pár elszánt terroristával. A gép gyomrában pedig elegendő mennyiségű ideggáz lapul ahhoz, hogy egy nagyobb várost elpusztítson. Tehát a szokásos sablon. Ehhez jönnek a szuper elitkatonák. Eddig ez is stimmel, hiszen Austin Travis (Steven Seagal) és különleges osztaga bármikor kész bármire. Kell még egy szakérő, aki jelen pillanatban Kurt Russell (aki David Grantet alakítja még fénykorából). A kérdés csak az, hogyan jutnak fel egy mozgó repülőgépre. Itt jön a képbe Cahill (Oliver Platt), aki egy speciálisan átalakított F-117-es lopakodóról kisebb nehézségek közepedte (a gépet elveszítik, Travis meghal) feljuttatja az alakulatot a fedélzetre.
         A terrorizmus ellen való fellépés mindig is kedvelt téma volt Hollywoodban. Ez a film is arról szól, hogy az amerikai vezetés mennyire bátor és mennyire odafigyel minden polgártársára, és hogy nem enged a terrorizmusnak. Ami pedig a legfontosabb: mindig el tudják hárítani a veszélyt. Na most eme elmélet erősen megdőlt azon a bizonyos szeptemberi napon...
         Hiába vannak ismert színészek a filmben és hiába ült a rendezői székbe Stuart Baird (aki olyan produkcióknál segédkezett, mint a "Gorillák a ködben", a "Superman", vagy a "Halálos fegyver" első két része), hogy végre ily formában is debütáljon, a produkció megbukott. Tény és való, számomra is csak a zenéje miatt tartozik a nézhető kategóriába.

         Ehhez az akcióthrillerhez pedig nem más, mint Jerry Goldsmith szolgáltatja a feszültséget. Bairddel már volt alkalma együtt dolgozni az "Ómen" című alkotás során. De mint rendező, és zeneszerző itt találkoztak először, amit további két együttműködés követett: "US Marshals", "Star Trek: Nemesis".
         A "The Map" a film nyitótétele. Halkan kezd a zenekar, majd szépen felveszi a kellő tempót, hangmagasságot, és ezeknek köszönhetően egy kicsit visszafogott, ám hangzatos katonai zenével szórakoztatják a hallgatót. A dobok üteme és hangulata tökéletesen tükrözi a katonai vonásokat. A főtémára nem mondhatom, hogy grandiózus és minden zenekari tagot megmozgató alkotás, ám mégis megragadott. Talán éppen az egyszerűsége miatt. Halkan távolodik a zene, mintha elkezdték volna a mikrofonokat finoman hátráltatni a zenekartól, akik mindeközben a főtémát folyamatosan játsszák. Az első számból megismert dallamok kombinálódnak, illetve kapcsolódnak újabb dallamokhoz az "All Aboard"-ban. A nagyzenekar egyenrangú a szintetizátorral és az effektekkel. A kommandós akció finomságát és hangtalanságát Goldsmith zongoraszólókkal tükrözi, a feszültséget pedig "pattogásokkal", illetve fémes tárgyak egymáshoz kalapálásával. Visszafogott dinamikájú ez a szám, és inkább a kivárás, a feszültség járja át az egészet, mindamellett, hogy a zenekar is kellően kiveszi a részét a zenéből. A "Drill Team" elején hallani egy kis arab stílusú dallamot, utalva a terroristák nemzetiségére, majd ismét következik ugyanaz a hangulat, mint amit eddigi két számnál tapaszaltunk. A cintányérok és dobok finom kocogtatására hol a vonósok reagálnak szolidan, hol pedig a fúvósok kerekednek felül az egész zenén.

         Mivel eddig mindhárom szám nagyon hasonlít egymásra, úgy érzem ide kívánkozik egy kis kiegészítés, mielőtt tovább folytatnám mondandómat az albumról. Több helyen is olvastam, hogy mennyire "érdektelen" zenét írt Goldsmith. Hogy nem írt emlékezetes főtémát és egysíkú lett a score is. Szerintem ez egyáltalán nincs így! Nekem ez az egyik legkedvesebb Goldsmith albumom és bár tény, hogy a fél órás zenei anyag sokszor ugyanazt a dallamot taglalja apróbb változtatásokkal, de ha megnézzük a filmet, ez nem csak erre a kiadásra vonatkozik, hanem az egész zenére. Márpedig ha kommandósokkal akarunk titokban bumlizni egy repülőgépen, hogy azt visszaszerezzük, akkor ennél jobb hangulatot nem igen lehetne teremteni. Szintén tény, hogy nincsenek az egyes trackek agyonhangszerelve és túlbonyolítva, viszont ettől függetlenül az egész album hemzseg azon Goldsmith jegyektől, melyeket a grandiózusabb zenéknél alaphangulatként, háttérzeneként használ.

         A "Pick It Up" feszültséggel telve kezdődik. Hosszúra nyújtott magas szólamú vonósok kísérik a cintányér, és dobok keltette kivárást, melybe beleszólnak a fúvósok, melyeknél az az érzés fog el, mintha egy '70-es évekbeli filmnél megpillantanánk a gonoszt. A vége felé felharsan a zenekar, hogy a fellegek közt hasító repülőgép képét kellőképpen aláfesse. Ugyanilyen harsányan kezdődik a "Starting Over". Goldsmith minden filméjénél észre lehet venni, hogy mikor premier plán kép van egy városról, vagy mint itt, egy repülőgépről, akkor a főtéma egyik kiragadott elemét magasztosan szólaltatta meg. Ennél a számnál váltakozik a zene: a lopakodósból hirtelen kitörések jönnek, majd ismét megbúvnak a hangok. A szám vége eléggé drasztikusan zárul: a dobok egyre jobban felperegnek, egyre hangosabban szólalnak meg, és ezt üstdobokkal nyomatékosítja a Mester.
         A "The Sleeper"-nél halkan kezdődve, folyamatosan bontakozik ki a zene, majd a közepe felé jelentkezik a konfliktus: megkezdődik a rajtaütés. Először egy kis finoman tálalt kakofónia bukkan fel, majd a főtéma kerül előtérbe dobokkal alátámasztva és kemény, határozott cintányércsapásokkal, vonósokkal előadva. Az album csúcspontja itt van. Az utolsó előtti szám egy viszonylag könnyed tétel, mely a filmben akkor csendül fel, mikor a katonák elkezdik "belakni" a Remorát és felkészülnek az akcióra. A "Hold It"-tel zárul az album. Szép fúvósok kezdik meg a búcsúzást. Emelkedett, de egyben szomorkás vége van a tételnek. Goldsmith lehetőségeihez képest mindig igyekezett ilyen hangulattal, stílussal lezárni egy filmet.

         Tény, hogy sokat nem lehet írni erről az albumról, mert az első három tétel meghallgatása után nem sok újdonság üti meg a fülünket. Ettől függetlenül mégis azt mondom, hogy sokan alulértékelik ezt a zenét, mert sokkal több van ebben, mint ahogyan azt mások látják. Tökéletesen példázza azt, hogy ha van egy jó elgondolás, egy jó dallam, akkor azt mennyiszer lehet megcsavarni úgy, hogy végig élvezetes, nem monoton és nem unalmas zenét tálaljunk a hallgatóságnak. Nem kell, hogy mindig csim-bummot játsszon a zenekar ahhoz, hogy ilyen műfajú filmhez illő zene születhessen. Kéretik meghallgatni, és újra átgondolni mindent!
         Az, hogy milyen köntöst kapott ez a lemez, egy szóval is jellemezhető: Varése. Sajnos ez már a gagyi borítás védjegye is lehetne (bár mostanság egyre inkább igyekszik jobb színben feltűnni). Ugyan belül található egy kis füzetecske, azonban annak inkább a kiadóhoz van köze, mint a filmhez, ugyanis mintegy kétszáz filmzene van felsorolva benne, ami a Varése Sarabande gondozásában jelent meg. Az pedig, hogy az album még a fél órás játékidőt sem üti meg, elkeserítő.


    Kulics László
    2004.10.03.




    Tracklista:

      1. The Map (1:30)
      2. All Aboard (5:40)
      3. Drill Team (5:39)
      4. Do It (2:33)
      5. Pick It Up (3:31)
      6. Starting Over (2:55)
      7. The Sleeper (3:28)
      8. The Ramora (2:19)
      9. Hold It (1:58)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Along Came A Spider

    Congo

    The River Wild

    U.S. Marshals

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam