FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody  Deep Blue Sea  On Deadly Ground  Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Evolution (John Powell)    EVOLUTION   (2001)
       Evolúció


      

       zene: John Powell
       vezényel: Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 40:02




         A kilencvenes évek második felében olyan mozik révén tűntek fel a vásznon földönkívüliek, mint például A függetlenség napja, a Támad a Mars!, A gömb, az X-akták - Szállj harcba a jövő ellen, a Csillagközi invázió, a Kapcsolat, Az ötödik elem, a Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés, az Alien 4. - Feltámad a Halál vagy A lény. Ehhez a nemcsak az idegenek ábrázolásmódját, hanem az alkotások műfajait, valamint sikereit illetően is meglehetősen színes hullámhoz kívánt csatlakozni a többek között a Kék villám és az Arachnophobia - Pókiszony sztoriját jegyző Don Jakoby, víziójának kezdeti sci-fi-thriller jellege azonban erős fordulatot vett akkor, amikor a rendezésre kiszemelt Ivan Reitman két másik forgatókönyvírót, David Diamondot és David Weissmant is bevonta a munkálatokba. A direktor azzal bízta meg őket, hogy az alapötletből gyúrjanak sci-fi- vígjátékot, ám minthogy Jakoby is szimpatizált az újonnan felvetett irányvonallal, hármasban dolgozták ki a történetet, melynek megfilmesítésére nyolcvanmillió dollárt biztosított a stúdió, a főbb szerepeket pedig David Duchovnyra, Orlando Jonesra, Seann William Scottra, Julianne Moore-ra és Ted Levine-re osztották. Bár Reitman alkotásának nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a DreamWorks stúdió úgy gondolta, érdemes lenne továbbvinni a fonalat, ám ezt már nem egy újabb filmmel, hanem a hazánkban Mutánsvadászok címmel bemutatott rajzfilmsorozattal oldották meg.

         Az Evolúciót a filmtörténelem legnagyobb samponreklámjaként is szokás emlegetni, és bár tény, hogy az idegenekkel Head & Shoulders segítségével történő leszámolás meredek húzás volt az alkotók részéről, kicsit távolabbról szemlélve ez éppúgy megmosolyogtató, mint amikor például a Támad a Mars!-ban egy Slim Whitman-dallal, A függetlenség napjában pedig egy egyszerű számítógépes vírussal kényszerítették térdre a nálunk lényegesen fejlettebb technológiával rendelkező űrlényeket. Ettől függetlenül azonban én is osztom azt a véleményt, miszerint nem ez lett Reitman munkásságának főműve. A poénok egy része ugyan jól működik, a Duchovny és Moore által alakított páros, Ira Kane és Allison Reed pedig egyfajta karikatúrája Fox Mulder és Dana Scully ügynököknek, a forgatókönyv azonban nem lett erős, és az olyan csetlő-botló karakterek, mint Jones Harryje és Scott Wayne-je sem sorolhatóak a pozitívumok közé.

         Reitman pályafutása elején sokat dolgozott Elmer Bernsteinnel (Szellemirtók, Törvényszéki héják, Bombázók a seregnek), majd egy ideig Randy Edelman (Ovizsaru, Ikrek, Hat nap, hét éjszaka) és James Newton Howard (Dave, Junior, Apák napja) voltak a befutók, az Evolúció esetében azonban John Powell-lel működött együtt, mely döntésben nagy szerepe volt a DreamWorksnek. Powell kisebb tévésorozatokat követően az Ál/Arc zenéjével debütált, ezt követően azonban sokáig többnyire társszerzőként hallatott magáról a Robbanáspont című akciómozinak, illetve olyan DreamWorks-rajzfilmeknek köszönhetően, mint a Z, a hangya, az Irány Eldorádó, a Csibefutam vagy a Shrek. Ezek közé néhány önálló munka is beékelődött, ám az Endurance című sportfilm, a With Friends Like These...-re keresztelt vígjáték, a Reszkess, Amerika!, illetve a Sandra Bullock és Ben Affleck főszereplésével leforgatott Mint a hurrikán sem voltak olyan jelentős mérvű projektek, hogy a szerző saját lábán megállva is felhívhassa magára a figyelmet. Holott már ezeknél is látszott, hogy Powell milyen szinten képes túllépni a mentora, Hans Zimmer vezette Remote Control Productions zenei világán, hiszen a bevett harmóniák helyett egyedi stílusjegyekkel kezdett operálni, azokat igyekezett finomítgatni, ezen útjának első jelentősebb állomása pedig a vígjátékok terén az Evolúció, míg az akciófilmek vonatkozásában az egy évvel később érkező A Bourne-rejtély volt.
         A Varése Sarabande által megjelentetett filmzenealbum azonban nemcsak Powell muzsikája miatt érdekes, hanem azért is, mert hosszú évek után, Jeff Danna O-hoz és Shaun Davey A panamai szabóhoz kapcsolódó lemezeivel egyetemben, ez volt az első olyan, nem bővített változatot, tévésorozat-zenét vagy válogatást tartalmazó Varése-korong, amely több mint félórás játékidővel bírt. "A zenei CD-k hossza a Zenészek Egyesületének szabályai miatt volt maximum 30 perc. Hála istennek ez a korszak mára lejárt. Az új egyesületi szabályok lehetővé teszik a 45 perc hosszúságot. Persze előfordulhat, hogy lesznek rövidebb lemezek is, de most már ebben a hosszban tudunk gondolkodni" - nyilatkozta annak idején a cég vezetője, Robert Townson. Ezen változás hátterében az egyesület fizetési rendszerének, valamint újrafelhasználási jogdíjainak kiadókra vonatkozó, pozitív irányú módosulása állt.

         Az album a "The Meteor" című tétellel indít, amelynek hangulata az X-akták zenéjét éppúgy felidézi a hallgatóban, mint más, hasonló zsánerű alkotás kíséretét. Ilyen stílussal találkozhatunk a legrövidebb játékidő címét elnyerő "Fire"-ben is, ezektől függetlenül azonban a score-t főként a könnyed hangvétel, a játékosság és a heroikusság jellemzi. Az Evolúció aláfestése rendkívül sokszínű: a tételek többsége jelenetfüggő, emellett Powell a témákkal sem bánt szűkmarkúan. Az idegen életformát tanulmányozó tudóscsoport nemcsak egy laza, főként elektromos és akusztikus gitárokra, illetőleg különféle ütősökre épülő motívum ("The Army Arrives", "Burgled") révén van jelen a zenében, hanem egy visszafogottabb akciótéma ("Animal Attack", "Dino Valley", "Selenium"), valamint a hősmotívum által is, mely trióból a rajongók körében utóbbi vált népszerűvé, emlékezetessé. A Csibefutam indulóját (mely szintén a szerző munkája, Harry Gregson-Williams társaságában) idéző megoldás először a "Fruit Basket for Russell Woodman"-ban bukkan fel, majd a "The Mall Chase"-ben, a "The Fire Truck"-ban, a "To Go Where No Man Has Gone Before"-ban és az "Our Heroes"-ban teljesedik ki. E trackekben jócskán találni olyan fordulatokat, melyeket korábbi DreamWorks-zenékből már ismerhettünk, stílusra azonban akkoriban frissnek, eredetinek hatottak, a hangszerelésnek köszönhetően pedig mai napig megállják a helyüket.
         Az alkotás központi szereplői, az idegen életformák azonban nem az iménti elgondoláshoz hasonló, konkrét szituációktól függő témákban részesültek. Esetükben Powell a lények evolúciójához idomulva egyfajta fejlődési folyamatot mutatott be, aminek eredményeként kezdetben keringőszerű megoldások ("Cells Devide", "The Forest", "The Cave Waltz", "Cutie Pie") kíséretében tűnnek fel a teremtmények, majd miután hívatlan vendégeink levedlik kedvesnek tűnő, szerethető formáikat, a szerző fenyegetőbb hangvételre vált. Utóbbi a "Dino Valley"-ban éppúgy megfigyelhető, mint például a "Monitors Out"-ban, a "Fire"-ben vagy a "The Amoeba Emerges"-ben is.

         A földönkívüliek jelenlétére más szemmel tekintő hadsereg a neki kijáró pattogós, kimért dallamsorban részesült ("The Ira Kane?"), de ez éppúgy kis hányadát teszi ki a játékidőnek, mint a Kane és Reed románcát jellemző motívum ("Room for One More") - a prímet egyértelműen a minden szempontból remekül összerakott akciótéma, illetőleg a lények keringőhöz hasonló ritmusban megírt témái viszik. Az instrumentális kíséret mellett számos dal is helyet kapott a moziban. Ezek közé tartozik például a source musicként alkalmazott "Bombshell" (előadója a Powerman 5000) és a "Play That Funky Music" (Wild Cherry), valamint a stáblista alatt hallható "Out with a Bang" (Self), ám a felhasznált számokból nem jelent meg önálló válogatás.

         John Powelltől az Ál/Arc filmzenéje volt az első albumom, majd következett a homlokegyenest más stílust képviselő Evolúció score-ja, amely számomra a film abszolút pozitívuma. Jelenetfüggőségével és témagazdagságával idomul a vígjátékok, illetve rajzfilmek által megkövetelt tempóhoz, színességhez, ám ez egyúttal az album hátrányát is jelenti azok számára, akik szeretnek egy-egy dallamsort lassan kibontakozva, lehetőség szerint sokáig hallgatni.


         Az ehhez kapcsolódó zenei összeállításunk a Klasszik Rádió december 09-én, 17:00-kor kezdődő Cinemusic műsorában hallható majd (illetve a december 15-i ismétlésben) 18:30 és 19:00 között.


    Kulics László
    2018.12.09.




    Tracklista:

      1. The Meteor (0:52)
      2. Cells Divide (1:23)
      3. In the Hall by the Pool (1:42)
      4. The Army Arrives (1:07)
      5. The Ira Kane? (1:10)
      6. Fruit Basket for Russell Woodman (0:44)
      7. The Water Hazard (0:47)
      8. Burgled (1:15)
      9. The Forest (2:10)
    10. The Cave Waltz (1:01)
    11. Blue Fly (1:26)
    12. Cutie Pie (2:17)
    13. Animal Attack (1:09)
    14. Dino Valley (2:04)
    15. The Mall Chase (4:31)
    16. Monitors Out (2:39)
    17. Room for One More (1:28)
    18. Fire (0:41)
    19. Selenium (1:08)
    20. The Fire Truck (2:27)
    21. The Amoeba Emerges (2:12)
    22. To Go Where No Man Has Gone Before (3:27)
    23. Our Heroes (2:22)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Face/Off

    Hancock

    Mars Attacks

    Shrek

    További kritikáink
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One

  • Filmzenékről röviden
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam