FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Evolution (John Powell)    EVOLUTION   (2001)
       Evolúció


      

       zene: John Powell
       vezényel: Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 40:02




         A kilencvenes évek második felében olyan mozik révén tűntek fel a vásznon földönkívüliek, mint például A függetlenség napja, a Támad a Mars!, A gömb, az X-akták - Szállj harcba a jövő ellen, a Csillagközi invázió, a Kapcsolat, Az ötödik elem, a Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés, az Alien 4. - Feltámad a Halál vagy A lény. Ehhez a nemcsak az idegenek ábrázolásmódját, hanem az alkotások műfajait, valamint sikereit illetően is meglehetősen színes hullámhoz kívánt csatlakozni a többek között a Kék villám és az Arachnophobia - Pókiszony sztoriját jegyző Don Jakoby, víziójának kezdeti sci-fi-thriller jellege azonban erős fordulatot vett akkor, amikor a rendezésre kiszemelt Ivan Reitman két másik forgatókönyvírót, David Diamondot és David Weissmant is bevonta a munkálatokba. A direktor azzal bízta meg őket, hogy az alapötletből gyúrjanak sci-fi- vígjátékot, ám minthogy Jakoby is szimpatizált az újonnan felvetett irányvonallal, hármasban dolgozták ki a történetet, melynek megfilmesítésére nyolcvanmillió dollárt biztosított a stúdió, a főbb szerepeket pedig David Duchovnyra, Orlando Jonesra, Seann William Scottra, Julianne Moore-ra és Ted Levine-re osztották. Bár Reitman alkotásának nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a DreamWorks stúdió úgy gondolta, érdemes lenne továbbvinni a fonalat, ám ezt már nem egy újabb filmmel, hanem a hazánkban Mutánsvadászok címmel bemutatott rajzfilmsorozattal oldották meg.

         Az Evolúciót a filmtörténelem legnagyobb samponreklámjaként is szokás emlegetni, és bár tény, hogy az idegenekkel Head & Shoulders segítségével történő leszámolás meredek húzás volt az alkotók részéről, kicsit távolabbról szemlélve ez éppúgy megmosolyogtató, mint amikor például a Támad a Mars!-ban egy Slim Whitman-dallal, A függetlenség napjában pedig egy egyszerű számítógépes vírussal kényszerítették térdre a nálunk lényegesen fejlettebb technológiával rendelkező űrlényeket. Ettől függetlenül azonban én is osztom azt a véleményt, miszerint nem ez lett Reitman munkásságának főműve. A poénok egy része ugyan jól működik, a Duchovny és Moore által alakított páros, Ira Kane és Allison Reed pedig egyfajta karikatúrája Fox Mulder és Dana Scully ügynököknek, a forgatókönyv azonban nem lett erős, és az olyan csetlő-botló karakterek, mint Jones Harryje és Scott Wayne-je sem sorolhatóak a pozitívumok közé.

         Reitman pályafutása elején sokat dolgozott Elmer Bernsteinnel (Szellemirtók, Törvényszéki héják, Bombázók a seregnek), majd egy ideig Randy Edelman (Ovizsaru, Ikrek, Hat nap, hét éjszaka) és James Newton Howard (Dave, Junior, Apák napja) voltak a befutók, az Evolúció esetében azonban John Powell-lel működött együtt, mely döntésben nagy szerepe volt a DreamWorksnek. Powell kisebb tévésorozatokat követően az Ál/Arc zenéjével debütált, ezt követően azonban sokáig többnyire társszerzőként hallatott magáról a Robbanáspont című akciómozinak, illetve olyan DreamWorks-rajzfilmeknek köszönhetően, mint a Z, a hangya, az Irány Eldorádó, a Csibefutam vagy a Shrek. Ezek közé néhány önálló munka is beékelődött, ám az Endurance című sportfilm, a With Friends Like These...-re keresztelt vígjáték, a Reszkess, Amerika!, illetve a Sandra Bullock és Ben Affleck főszereplésével leforgatott Mint a hurrikán sem voltak olyan jelentős mérvű projektek, hogy a szerző saját lábán megállva is felhívhassa magára a figyelmet. Holott már ezeknél is látszott, hogy Powell milyen szinten képes túllépni a mentora, Hans Zimmer vezette Remote Control Productions zenei világán, hiszen a bevett harmóniák helyett egyedi stílusjegyekkel kezdett operálni, azokat igyekezett finomítgatni, ezen útjának első jelentősebb állomása pedig a vígjátékok terén az Evolúció, míg az akciófilmek vonatkozásában az egy évvel később érkező A Bourne-rejtély volt.
         A Varése Sarabande által megjelentetett filmzenealbum azonban nemcsak Powell muzsikája miatt érdekes, hanem azért is, mert hosszú évek után, Jeff Danna O-hoz és Shaun Davey A panamai szabóhoz kapcsolódó lemezeivel egyetemben, ez volt az első olyan, nem bővített változatot, tévésorozat-zenét vagy válogatást tartalmazó Varése-korong, amely több mint félórás játékidővel bírt. "A zenei CD-k hossza a Zenészek Egyesületének szabályai miatt volt maximum 30 perc. Hála istennek ez a korszak mára lejárt. Az új egyesületi szabályok lehetővé teszik a 45 perc hosszúságot. Persze előfordulhat, hogy lesznek rövidebb lemezek is, de most már ebben a hosszban tudunk gondolkodni" - nyilatkozta annak idején a cég vezetője, Robert Townson. Ezen változás hátterében az egyesület fizetési rendszerének, valamint újrafelhasználási jogdíjainak kiadókra vonatkozó, pozitív irányú módosulása állt.

         Az album a "The Meteor" című tétellel indít, amelynek hangulata az X-akták zenéjét éppúgy felidézi a hallgatóban, mint más, hasonló zsánerű alkotás kíséretét. Ilyen stílussal találkozhatunk a legrövidebb játékidő címét elnyerő "Fire"-ben is, ezektől függetlenül azonban a score-t főként a könnyed hangvétel, a játékosság és a heroikusság jellemzi. Az Evolúció aláfestése rendkívül sokszínű: a tételek többsége jelenetfüggő, emellett Powell a témákkal sem bánt szűkmarkúan. Az idegen életformát tanulmányozó tudóscsoport nemcsak egy laza, főként elektromos és akusztikus gitárokra, illetőleg különféle ütősökre épülő motívum ("The Army Arrives", "Burgled") révén van jelen a zenében, hanem egy visszafogottabb akciótéma ("Animal Attack", "Dino Valley", "Selenium"), valamint a hősmotívum által is, mely trióból a rajongók körében utóbbi vált népszerűvé, emlékezetessé. A Csibefutam indulóját (mely szintén a szerző munkája, Harry Gregson-Williams társaságában) idéző megoldás először a "Fruit Basket for Russell Woodman"-ban bukkan fel, majd a "The Mall Chase"-ben, a "The Fire Truck"-ban, a "To Go Where No Man Has Gone Before"-ban és az "Our Heroes"-ban teljesedik ki. E trackekben jócskán találni olyan fordulatokat, melyeket korábbi DreamWorks-zenékből már ismerhettünk, stílusra azonban akkoriban frissnek, eredetinek hatottak, a hangszerelésnek köszönhetően pedig mai napig megállják a helyüket.
         Az alkotás központi szereplői, az idegen életformák azonban nem az iménti elgondoláshoz hasonló, konkrét szituációktól függő témákban részesültek. Esetükben Powell a lények evolúciójához idomulva egyfajta fejlődési folyamatot mutatott be, aminek eredményeként kezdetben keringőszerű megoldások ("Cells Devide", "The Forest", "The Cave Waltz", "Cutie Pie") kíséretében tűnnek fel a teremtmények, majd miután hívatlan vendégeink levedlik kedvesnek tűnő, szerethető formáikat, a szerző fenyegetőbb hangvételre vált. Utóbbi a "Dino Valley"-ban éppúgy megfigyelhető, mint például a "Monitors Out"-ban, a "Fire"-ben vagy a "The Amoeba Emerges"-ben is.

         A földönkívüliek jelenlétére más szemmel tekintő hadsereg a neki kijáró pattogós, kimért dallamsorban részesült ("The Ira Kane?"), de ez éppúgy kis hányadát teszi ki a játékidőnek, mint a Kane és Reed románcát jellemző motívum ("Room for One More") - a prímet egyértelműen a minden szempontból remekül összerakott akciótéma, illetőleg a lények keringőhöz hasonló ritmusban megírt témái viszik. Az instrumentális kíséret mellett számos dal is helyet kapott a moziban. Ezek közé tartozik például a source musicként alkalmazott "Bombshell" (előadója a Powerman 5000) és a "Play That Funky Music" (Wild Cherry), valamint a stáblista alatt hallható "Out with a Bang" (Self), ám a felhasznált számokból nem jelent meg önálló válogatás.

         John Powelltől az Ál/Arc filmzenéje volt az első albumom, majd következett a homlokegyenest más stílust képviselő Evolúció score-ja, amely számomra a film abszolút pozitívuma. Jelenetfüggőségével és témagazdagságával idomul a vígjátékok, illetve rajzfilmek által megkövetelt tempóhoz, színességhez, ám ez egyúttal az album hátrányát is jelenti azok számára, akik szeretnek egy-egy dallamsort lassan kibontakozva, lehetőség szerint sokáig hallgatni.



    Kulics László
    2018.12.09.




    Tracklista:

      1. The Meteor (0:52)
      2. Cells Divide (1:23)
      3. In the Hall by the Pool (1:42)
      4. The Army Arrives (1:07)
      5. The Ira Kane? (1:10)
      6. Fruit Basket for Russell Woodman (0:44)
      7. The Water Hazard (0:47)
      8. Burgled (1:15)
      9. The Forest (2:10)
    10. The Cave Waltz (1:01)
    11. Blue Fly (1:26)
    12. Cutie Pie (2:17)
    13. Animal Attack (1:09)
    14. Dino Valley (2:04)
    15. The Mall Chase (4:31)
    16. Monitors Out (2:39)
    17. Room for One More (1:28)
    18. Fire (0:41)
    19. Selenium (1:08)
    20. The Fire Truck (2:27)
    21. The Amoeba Emerges (2:12)
    22. To Go Where No Man Has Gone Before (3:27)
    23. Our Heroes (2:22)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Face/Off

    Hancock

    Mars Attacks

    Shrek

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam