FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Escalation (Ennio Morricone)    ESCALATION   (1968)
       


      

       zene: Ennio Morricone
       vezényel: Bruno Nicolai
       kiadás éve: 1992
       kiadó: CAM
       játékidő: 28:47




         Luca (Lino Capolicchio) a milliomoscsemeték luxuséletét éli Londonban, távol családjától. Apja (Gabriele Ferzetti) nem nézi jó szemmel fia kicsapongó életmódját, ezért mondvacsinált indokkal hazacsalja, hogy különleges kezelésben részesítse. Luca kelletlenül megy haza, de a megpróbáltatások még csak most kezdődnek: apja elraboltatja és elmegyógyintézetbe helyezi, ahol elektrosokk-terápiával és egyéb kegyetlen módszerekkel nevelik át a tökéletes üzletemberré. Miután kiszabadul, a fiú végre feleséget talál magának (a Bond-lány Claudine Auger személyében), de a problémák még mindig nem értek véget. Felesége ugyanis csak egy fizetett pszichiáternő, akit apja azért bérelt fel, hogy fiát szabadlábon is megfigyelés alatt tarthassa, és ha szükséges, szakszerű segítséggel térítse vissza őt a helyes életmódra.
         Az író/rendező Roberto Faenza ebben a filmben próbálta gyorsan összegezni a hatvanas évek mentalitását, mielőtt az évtized véget ért volna. Kesernyés komédiája a felnőttsorba kényszerített fiatalságot ábrázolja, és azt, ahogy a szabad lelkeket felsőbb kényszerrel megtörik. Sajnos története még abban az évtizedben elveszítette minden relevánsságát a '68-as diákmozgalmakkal és a hippimozgalom megélénkülésével. Faenza alkotása ma már csupán színes, pszichedelikus kollázs, ami a pszichoanalízis és a jó nők kombinációjával próbál mélységet kölcsönözni a hallucinogén anyagoktól erősen átitatott filmnek.

         Ennio Morricone pszichedelikus korszaka igen élesen kettéválasztható ma is szórakoztató, illetve ma már gyakorlatilag hallgathatatlan darabokra. Az "Escalation" zenéje ez utóbbiak közé tartozna, ha nem tartalmazna néhány olyan eszement darabot, amik a páratlan zsenialitás és a beszívott őrület határán egyensúlyoznak. Én a zenére és a filmre egy olyan filmzene tematikájú rádióműsorban figyeltem fel, ahol a "Dies Irae" nevű középkori dal filmzenei utóéletét mutatták be. A műsor lezáró darabja a "Dies irae psichedelico" című dal volt, amely azonnal megfogott a középkor és a hatvanas évek popműfajának összekeverésével. Sajnos mint kiderült, az albumról ez az egyetlen kimagasló szám, és kevés társával együtt tartozik a hallgatható kategóriába.
         Az album már az első felvétellel úgy indul, mint a hatvanas évek kliségyűjteménye. A főtéma a Morriconéra jellemző olaszos motívummal kezdődik, de erre hamarosan rátelepszik egy betegesen édeskés vokál, ami mintha a hallgatót csúfolná az album megvásárlásáért. Ezt később gyerekkórus egészíti ki a "Matrimonio"-ban. A középkori motívumok még számos számban visszatérnek, a "Dies Irae" például hallható még a "Collage N. 2" címűben, már tradicionálisabb gregorián előadásban. A "Collage N.1" is rejt egy érdekes, Mozart "Rekviem"-jét parodizáló vokáldarabot, de innen csak lejjebb visz az út.
         Ha valaki ezektől még nem ijedt meg, hadd térjek rá a hallgathatatlan kategóriába tartozó trackekre. A "Luca's Sound" másfél perces buborék-pukkantgatásból áll, és teljesen elviselhetetlen módon zavarja meg az album menetét - legutolsó ilyen élményem a "Dr. No" zenéjénél volt, ahol a producerek egy begerjedt rádió felhangolásával örvendeztettek meg az ötödik számban. A "Senza Respiro"-ban félrehangolt szitár szolgáltatja a kegyesen rövid kínzást, csak azért, hogy az azt követő "Luca, Casa Londrá"-ban öt perccel hosszabbítsák meg a szenvedést. Az album közepe így gyakorlatilag hallgathatatlan, és bár a többi zene sem túl jó, felüdülésként hatnak ezután. Ahogy megállapítottam a elején, az egyetlen érdemleges tétel a "Dies irae psichedelico", de az fájdalmasan zseniális ahhoz, hogy elfeledkezzünk róla. Az pontok elsősorban az album első felének jár, különösen a "Dies irae psichedelico"- nak.

         Az "Escalation" CD-n csak 1992-ben jelent meg a CAM kiadó gondozásában, a CAM Soundtrack Encyclopedia tagjaként. A kiadvány kissé fapados, más CAM-kiadványokkal ellentétben viszonylag kevés dolog derül ki belőle a zenéről. Ennek az az oka, hogy ilyenkor még messze voltunk az igazán minőségi füzetektől, de az is lehet, hogy a nagy pszichedelikus élmények között már semelyik stábtag sem emlékezett a filmre. A hangra nem lehet panasz, de a borító igazi csalódás: az eredeti bakelit tökéletesen illett az elborult lemezhez - ezen Claudine Auger torzója látható, testét színes hallucinogén minták fedik. A CD-hez ezzel szemben egy óriásplakátot kicsinyítettek le, és az egészet a CSE-sorozat egyenborítójába bújtatták, ezáltal adva ironikus csavart a film témájának. Már csak a figyelmeztető felirat hiányzik: "Vigyázat, pszichedelikus zenét tartalmaz!".


    Hubai Gergely
    2008.02.22.




    Tracklista:

      1. Escalation (2:18)
      2. Dies irae psichedelico (1:57)
      3. Collage N. 1 (2:19)
      4. Luca's sound (1:21)
      5. Senza respiro (0:50)
      6. Luca, casa londra (5:12)
      7. Matrimonio (2:54)
      8. Collage N. 2 (1:53)
      9. Carillon erotico (2:24)
    10. Primo rito (1:25)
    11. Secondo rito (3:58)
    12. Funerale nero (2:16)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    OK Connery

    Richard III

    Sorstalanság

    The Thing

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam