FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Enemy of the State (Trevor Rabin, Harry Gregson-Williams)    ENEMY OF THE STATE   (1998)
       A közellenség


      

       zene: Trevor Rabin, Harry Gregson-Williams
       kiegészítő zene: Tim Heintz
       vezényel: Gordon Goodwin
       kiadás éve: 1998
       kiadó: Hollywood Records / Edel Records
       játékidő: 54:10



         Robert Dean (Will Smith) nagymenő ügyészként tengeti napjait. Mindene megvan: család, pénz, lakás. Egyik pillanatról a másikra egy összeesküvés közepében találja magát. A Nemzetbiztonsági Hivatal emberei mindent megtesznek azért, hogy figyelemmel kísérhessék, koordinálják tevékenységét. Mindezt azért, mert egy bizonyítékul szolgáló videofelvétel került a birtokába, melyről eleinte mit sem sejt. Egyetlen segítője Brill (Gene Hackman), akivel már évek óta munkakapcsolatban áll, ám ez ideáig csak összekötőn keresztül dolgoztak együtt. Most vállvetve kell szembenézniük a Hivatal embereivel.
         Tony Scott egy pergő modernkori akciófilmet vitt a vászonra. A háttérben pedig Jerry Bruckheimer áll. A két főszereplő sem ismeretlen a nézők számára. Mindketten megdolgoztak a pénzükért. És akinek még nem elég az ismert nevekből, azoknak ott van a főgonoszt megtestesítő John Voight, vagy az ál-Brillt alakító Gabriel Byrne. A David Marconi forgatókönyve alapján készült mű nézése közben az ember agya elkezd gondolkodni: tényleg megtörténhet ilyen szintű lekövetés, beleavatkozás mások életébe? A válasz egyértelműnek látszik: miért ne? Persze kicsiny hazánkban nem kell erre számítani, mi még roppantmód messze vagyunk ettől.

         Trevor Rabin és Harry Gregson-Williams vállvetve követték el a film alatt hallható muzsikát. Egy pár részlet erejéig odaengedték Tim Heintzet is, de semmi jel nem utal arra, vajon mennyi része volt a teljes műben. Bár ahogy az úriember filmográfiáját elnézem, se előtte, se utána nem alkotott maradandót. De térjünk vissza a két Zimmer-tanítványra. Közös munkájukat nem ezzel a filmzenével kezdték, hanem a szintén '98-ban készült "Armageddon"-nal, ahol még a prímet Rabin vitte el. Itt viszont már egyenrangú félként vannak jelen. Mindkettejük zenei látásmódja és stílusa hasonló, ezért nem lehet igazán kivenni, melyik tételt jegyzi egyik vagy másik delikvens. De talán így a jó. Sőt biztos. Ha már ketten dolgoznak egy zenén, akkor ne legyen harsány eltérés közöttük, hanem kovácsolódjanak össze, és tegyenek egy egységes kompromisszum által létrejött partitúrát az asztalra.

         Mindenféle felvezetést mellőzve dinamikus lendülettel kezdődik a lemez. A "Main Title" hallgatása közben teljesen egyértelművé válik, hogy "médiások" keze van a dologban. Mindkét fő motívumot beletették a nyitó tételbe: az első egy gyors, szintis és effektes akciótétel, a másik egy lassabb, lágyabb vonulat, mely keletkezését inkább Rabinnak tudnám be. De ha ezt nem is egyértelmű, az "Enemy of the State Main Theme" már sokkal inkább az. Ki merem nyugodtan jelenteni ezt, hiszen kis "Armageddon" után érzet lesz úrrá azon, aki hallgatja. De itt véget is ér az elkülöníthetőség, mert innentől kezdve igencsak egyenletes teljesítményt nyújtanak. Szépen felépített tételt tárnak elénk, melyben a fő szerepet a vonósokkal támogatott szintetizátor kapja, illetve a végén a zongora, mellyel lágy zárást kapott ezen tétel. Gene Hackman karakterének témája lágy vonulatú, de valamilyen titokzatosságot azért beleszőttek. Korrekt dallamvezetés, melyet megspékeltek különféle vonós, szintis háttérbe szorított hangokkal, hogy ne ellágyuljunk, hanem kicsit érezzük: ennek az embernek a múltja rejt valamit. Egy rövidke kis "szösszenet" után elkezdődik a hajtóvadászat: "Hotel Chase Part 2". A két zeneszerző úgy hajkurássza a hangokat, mint Will Smith-t a Nemzetbiztonsági Hivatal. Teljesen szokásos, már-már kommersznek mondható akciózenét produkálnak. De ezt ne bíráljuk rögtön, hiszen a Bruckheimer-produkció szinte majdhogynem mindegyike ilyennel rendelkezik. Ezt megszokhattuk már. Különféle ütős hangszerek, szintivel kevert nagyzenekari játékból tevődik össze a hotel folyosóin történő üldözés. A harmadik perctől kezdve taktusonkénti emelkedő hangszíneket és feszültséget produkál a zenekar, mely sajnos rövid ideig tart. Én még elhallgattam volna. De nem áll meg az élet: Zavitz üldözése alatt már komorabb vonósok szolgáltatják a kellő tempót, illetve elektromos gitár is bekapcsolódik. Ez a tétel is kellően felpörög a végére, mikor is hirtelen vége szakad.
         Egy kis pihi következik: csipetnyi thrilleres zenei rész következi, amolyan akciófilmes hangulatban. Az "NSA Research" lassabb folyású zene, de a halkan megbúvó vonósok és mély dobritmussal kevert effektek kellő feszültséget keltve járják át hallójáratainkat. Brill és Dean találkozása eléggé szokatlan körülmények között jön létre. Ezt a zenekar is alátámasztja: kellemesen, sejtelmesen kezdődik a zene. Néhol egy kedves kis dallamsor is feltűnik, amibe persze hirtelen belekap egy dob, vagy cintányér, hogy azért ne legyen teljes az örömünk. Ebben a tételben már jó pár dallam belekerült az eddigiekből, ám itt korrektül lettek összehozva egymással. Ez a valamivel több, mint négy perc ugyan visszafojtott, de mindez kényszeres, ebből adódóan kellemesen túlspillázza az embert. És nem utolsó sorban jól illeszkedik a film jeleneteihez. A "Free Ferry" a főtéma rövidke verzióját takarja, semmi extrát nem rejt. A "Final Confrontation" cím egy közel kilenc perces bujkálós-konspirálós-üldözéses tételt takar. A thrillerszerű kezdés az első négy percben van jelen, mely után egy röpke elhalkulást követően elkezd szépen komótosan feléledni mind a zenekar, mind a zene. A tetőpont nem annyira hangzatos, mint az eddigi tételeknél, inkább mérsékelten visszafogott, ám az egész számhoz viszonyítva így is erős. A főtémából ismert zongoradallam jól feldobja a "zörgéseket". A vonósok is egyre nagyobb szerephez jutnak, bár eleinte csak elnyújtott dallamokat produkálnak és a tempót a Mediatól megszokott módon még mindig az ütős hangszerek és különféle géphangok szolgáltatják.

         A "Coal YardPar 1" ismét egy pörgősebb számot takar, majd a "Face To Face"-nél megint visszafogott hangjegyekből dolgozik a zenekar. Ez a két előadásmód váltakozik leginkább a zenében, s csak itt-ott jelenik meg lágyabb, érzelmi töltetben bővelkedő dallam. "The Tunnel Part 1": ez sem az érzelgősségéről híres. Kemény akciózene, ahol az elektromos gitár ismét szerephez jut. Keveredése a dobokkal, vonósokkal, fúvósokkal egy kicsit kusza számot eredményez, mely a végére dallamvilágilag nézve kicsit elborul. De térjünk vissza a "Coal Yard"-hoz és hallgassuk meg a második részt is. Határozott vonósokkal indul, majd "Armageddon"-t idéző szintidallammal, illetve ütős hangszerekkel folytatódik. Az elsőre kuszának tűnő tétel 1:46-tól kisimul, és kellemes akciózenébe torkollik. Ez igen! Így kell csinálni. Az ilyen zenékért tudok mindenféle "egykaptafás" Zimmer mintájára készült zenét hallgatni. A főtéma szépen ível felfelé, amit olyakor megszakít egy keményebb dallamsor, hogy aztán az egy komor hangulatképbe torkolljon. A végén pedig a dobok ismét felfelé ívelik a zenét. A "Rachel's Found Dead" zárja az album mozgalmasabb részeit. A szám vége felé az előbb már hiányolt drámaiság, érzelmi töltöttség előtérbe kerül, de a "misztikusság", a "mi miért történik" gondolat kifejezése továbbra is ott lapul a dallamok között.
         A "Wish You Were Here" nem az azonos című Rednex számot takarja, hanem egy viszonylag felhőtlen albumlezárást, melyben a főtéma ismét fontos szerepet kap és az akciótémák levezetődnek. Szép befejezés, csak szerintem ezt még legalább annyira el lehetett volna nyújtani, mint a második tételnél hallható nyitányt. De nem vagyok telhetetlen...így is jó.

         A lemez külseje a moziplakát színvilágának, valamint kivitelezésének tükrében készült, ami kifejezetten igényesnek mondható. A cd kép egyszerű, és hát a borító belsején sem kell elájulni, a maga két lapos verziójával és néhány képével. Ami viszont kifejezetten idegesít, hogy se számozva nincsenek a trackek, sem pedig a játékidőt nem adták meg. És persze a címekből is látszik, hogy a hanganyag nem a film kronológiáját követve került fel a lemezre, hanem amolyan "ahogy esik, úgy puffan" módban. Egyébként a belső borító tartalmaz minden fő információt a zenéről, és a játékidőre, valamint a cd tartalmára sem lehet sok panaszunk. Az elején beáll egy szintre a zene, és onnan se lejjebb, se feljebb nem csúszik. De pont ez az, ami egy Bruckheimer-féle popcorn mozihoz szükséges: folyamatos pörgés, némi érzelemmel és feszültséggel átitatva.


    Kulics László
    2005.03.05.




    Tracklista:

      1. Main Title (2:43)
      2. Enemy of the State Main Theme (2:55)
      3. Brill's Theme (3:28)
      4. The Ferry (1:16)
      5. Hotel Chase Part 2 (3:45)
      6. Zavitz Chase Part 1 (2:02)
      7. NSA Research (2:35)
      8. Brill and Dean Meet (4:13)
      9. Free Ferry (0:37)
    10. Nanny Drive (1:32)
    11. Final Confrontation (8:43)
    12. Coal Yard Part1 (3:42)
    13. Face to Face (3:09)
    14. The Tunnel Part 1 (1:57)
    15. Coal Yard Part 2 (4:53)
    16. Rachel's Found Dead (5:18)
    17. Wish You Were Here (1:59)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Deep Blue Sea

    Man on Fire

    National Treasure

    Team America: World Police

    További kritikáink
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam