FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Elizabeth (David Hirschfelder)    ELIZABETH   (1998)
       


      

       zene: David Hirschfelder
       vezényel: David Hirschfelder, Ric Formosa, Sam Schwarz
       kiadás éve: 1998
       kiadó: London Records
       játékidő: 62:19




         Egyszerre hálás és nehéz feladat egy életrajzi filmet elkészíteni, mivel egyrészt az ilyen alkotások (főleg, ha híres emberről készülnek) jelentős nézősereget tudnak a mozikba vonzani, másrészt viszont nagyon pontos kidolgozást is igényelnek, értve ezalatt a megjelenített személy életrajzának részleteit, illetve annak a kornak a bemutatását, melyben a történet játszódik. Az I. Erzsébet, a szűz királynő, Anglia egyik legnépszerűbb uralkodójának életéről készült, 1998-ban bemutatott film a várakozásokon felüli sikert aratott. A történet, a rendezés, a színészi játék, a korhű díszletek és jelmezek díjak és jelölések tucatjait hozták az alkotók számára, köztük BAFTA-, Oscar- és Golden Globe-díjakat, azonban legfőbb erényének azt tartják, hogy felfedezte a filmvilágnak Cate Blanchettet, aki brillírozott Erzsébet szerepében.
         A cselekmény négy történelmi személyen keresztül mutatja be a kor Angliáját, annak történetét, mindennapjait és a vallási ellentétből fakadó őrületét. Az egyik karakter az eretneknek tartott uralkodó, a második az ő legfontosabb támasza, meggondolatlan szeretője Robert Dudley (Joseph Finnes), a harmadik a legfőbb támogatója, a merénylettől sem visszariadó Sir Francis Walsingham (Geoffrey Rush), míg az utolsó főbb karakter Norfolk grófja (Christopher Eccleston), a hazáját védő, végül árulóvá váló főnemes. A film legfontosabb mozgatórugója azonban a címszereplő belső vívódása életének és országának alakulását illetően. Látványos, izgalmas és lebilincselő történelmi látlelettel szolgál az Erzsébetről és az őt körülvevő udvarának mindennapjairól, illetve az ármánykodással, összeesküvéssel terhelt tizenhatodik századi angol nemesi és egyházi világról forgatott mozi, melyről az ember hajlamos azt hinni, hogy valóban a valóságot látja viszont a vásznon.

         David Hirschfelder nem tartozik a túl sokat foglalkoztatott komponisták közé, sőt igazából pályafutásából alig emelhető ki nagyobb volumenű filmekhez írt alkotás. A "Ragyogj!" aláfestéséért Oscar-díjra jelölt zenészre nem tudni miként esett Shekhar Kapurnak, az "Elizabeth" rendezőjének választása, de tény, hogy jó érzékkel szemelte ki az ausztrál komponistát. Talán a választás oka az volt, hogy Hirschfeldernek nincs igazán egyéni stílusa (ami jelen esetben nem negatívum), így könnyen tudta beépíteni az "Elizabeth" aláfestésébe a középkor, illetve az angol tradicionális zenék jellegzetességeit, melyek elengedhetetlen részei voltak a film korhű megjelenítésének. A keresztény vallási zenék alapjait rendkívül jól variálta a szerző, így a gregorián ének, a mise, illetve a kórusművek stílusjegyeit vegyítette a jelen kor populárisabb komolyzenéjével. Ebből fakadóan számomra ez a mű sokkal többet nyújt zeneileg, pláne élvezetileg, mint a huszadik században az alkotásaikban a modernizált vallási zenéket is felhasználó világhírű komponisták (például Bartók Béla) szerzeményei. Hirschfelder visszaadja a reneszánsz kor zenei hangulatát is, de nem másolat formájában, hanem az azóta megváltozott ízlést kiszolgálva tárja azt a hallgatók elé. Talán ennek köszönhető, hogy ez a score az egyik legkönnyebben fogyasztható darab az erősen komolyzenei alapokon nyugvó filmzenék között. A korhűség megtartása érdekében két Erzsébet-korabeli zeneszerző műve is fel lett használva, William Byrd és Tielman Susato eredeti kompozícióit adaptálta saját elképzelése szerint Hirschfelder. Edgar Elgar "Enigma variációk" című szerzeményének utolsó tételét is hallhatjuk még az albumon, illetve Mozart örökérvényű, talán soha meg nem unható "Rekviem"-jének egyik részlete is felhasználásra került a stáblista alatt.

         A kezdő jelenet erőteljes brutalitása különleges zenét csalt ki a szerzőből, a vallási fanatizmus, a máglyahalál aláfestése kellően hozzásegíti a nézőt, hogy gyorsan a középkor a mai ember számára kissé értelmetlen durva világában találja magát. Az egyházi zenéből építkező első track ("Elizabeth: Overture") kántáló kórusának hangjai emlékeztethetik a hallgatót Jerry Goldsmith "Omen"-jére, de olyan nagysikerű kompozíciókra is, mint a középkori zenéken nyugvó "Carmina Burana". A női- és férfikórus zaklatott éneke, és a zenekar hasonló módon nyers játéka tökéletes aláfestése a tűzhalált haló protestánsok szenvedését bemutató nyitó képsoroknak. Ez a tétel valószínűleg a koncerttermek komolyzenében járatos közönségének is elnyerné a tetszését. A következő track ("Love Theme - Arrest") rögtön más vizekre evez, mivel a szerelmi témát mutatja be, melynek kifejtése enyhén reneszánsz hatású zenéből vált át kissé barokkos, majd tipikusan filmzenés motívumokkal átitatott kompozícióba - egyébként az album egyik legszebb darabja ez. A kétely és a dicsőség érzése keveredik a "Walsingham" című tételben, mely a királynő legfőbb támogatójának témáját tárja a hallgatók elé. Én sohasem voltam kibékülve a kórusos egyházi zenékkel, de az "A Night of the Long Knives"-ba adaptált Byrd-kompozíció elég meggyőző, hogy ezen stílus is lehet kedvelhető, ha ilyen jól van előadva.
         A "Coronation Banquet" már a reneszánsz királyi udvarok világába repíti a hallgatót, a tétel hangszerelése és dallamvilága néhol már a korabeli barokk zenék hangulatát is megidézi; mindent összevetve ez a részlet az egész kiadvány legélvezetesebb, legkigondoltabb momentuma. Borúsabb perceket hoz az "Aftermath", melyben ismét előtűnik a kórus, ami a nyitány kissé barbár hangulatát eleveníti fel, de korántsem olyan erőteljes formában. A kissé disszonáns, sejtelmes hangzású "Parliament" pedig ott folytatja, ahol az előző tétel abbamaradt. A "Conspiracy" és a "Ballard" viszont már semmi újat sem tesz hozzá a zenéhez, az imént említett két tétel hangulatát boncolgatják még tovább, és mivel ez a négy track ugyanazon koncepció alapján épül fel, vagyis egy nagyobb katartikus kitörést tartalmaznak, így talán el is lehetett volna hagyni az albumról valamelyiket. Viszont a Susato tánczenéit ötvöző "Rondes I & VII" azon kívül, hogy a filmbe is illik, a filmzenealbum Erzsébet-korabeli hangulatát is erősíti, így kellően feldobja az CD közepét, ami ettől nem lesz unalmas ebben a szakaszban sem. A két zárótétel közül számomra Elgar zenéje volt nagyon nagy meglepetés, az ő munkásságát ugyanis eddig nem ismertem, és ezért lepett meg az a szinte a mai kornak megfelelő filmzenés hangzásvilága, amit az "Enigma variációk" című művének utolsó előtti tételével, vagyis a "Nimród"-dal elért. Hirschfelder kicsit átalakította ugyan, női szólót kapott a mű, amitől viszont talán még kiemelkedőbbé vált, letisztult, méltóságteljes hömpölygése jól illeszkedik Erzsébet királynővé emelkedéséhez.

         David Hirschfelder egy szinte tökéletes művet tett le az asztalra, a filmhez tökéletesen illeszkedő, de önállóan is élvezetes, különleges hangulatú komolyzenei alkotást, melynek hangversenytermi bemutatásának legalább akkora létjogosultsága lenne, mint más, sokkal nagyobb figyelmet kapó, régi klasszikus zenéknek. Az "Elizabeth" aláfestéséért a komponistát újfent Oscar-díjra jelölték, amit elnyerni ugyan nem tudott, vigasztalódhatott viszont a Brit Filmakadémia elismerésével, az Anthony Asquith-díjjal.


    Gregus Péter
    2008.10.06.




    Tracklista:

      1. Elizabeth: Overture (4:40)
      2. Love Theme - Arrest (3:16)
      3. Tonight I Think I Die (4:21)
      4. Walsingham (2:02)
      5. Night of the Long Knives (4:10) *
      6. Coronation Banquet (6:32)
      7. Love Theme (1:56)
      8. Aftermath (5:34)
      9. Parliament (4:06)
    10. Rondes I & VII (4:31) **
    11. Conspiracy (3:20)
    12. Ballard (3:51)
    13. One Mistress, No Master (4:23)
    14. Nimrod (4:28) ***
    15. Requiem: Introitus (5:09) ****

    * adaptálva William Byrd "Domine Sanctum Actum Meum" című művéből
    ** adaptálva Tielman Susato "Dansereye" című művéből
    *** adaptálva Edward Elgar "Enigma variációk" című művéből
    **** adaptálva Wolfgang Amadeus Mozart "Rekviem" című művéből



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Aviator

    Children of Men

    The Nativity Story

    The Queen

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam