FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dutch (Alan Silvestri)    DUTCH   (1991)
       Agyamra mész!


      

       zene: Alan Silvestri
       vezényel: Alan Silvestri
       kiadás éve: 2010
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 43:07




         Akár Alan Silvestri műveinek felsorolására, akár a kilencvenes évek emlékezetesebb alkotásainak felelevenítésére kerítenénk sort, az "Agyamra mész!" című produkció minden bizonnyal a mezőny sereghajtóinak egyikeként végezné. Nem alakul ez másként az én esetemben sem, aki a szerző ezen kompozícióját a La-La Land által megjelentetett score-ig abszolút hanyagolható elemként kezelte, mivel a majd’ két évtizedig mindössze a "Selected Themes: The Film Music of Alan Silvestri" album révén elérhetővé vált szvit egy pillanatra sem csigázta fel érdeklődésemet. Amikor azonban elérhetővé vált a teljes muzsika, adtam neki egy esélyt, s kezdeti elhatárolódásom ellenére mégis kellemes meglepetés ért.

         A Peter Faiman ("Krokodil Dundee") által rendezett alkotás címszereplője (akit a legtöbbek által Al Bundyként ismert Ed O’Neill formált meg) arra az első hallásra nem túl bonyolultnak tűnő feladatra vállalkozik, hogy hálaadásra hazavigye barátnőjének (JoBeth Williams) elkényeztetett fiát, Doyle-t (Ethan Randall). Hősünk azonban csak folyamatában eszmél rá, mibe is vágta a fejszéjét akkor, amikor igent mondott kedvesének, nem elég ugyanis, hogy a Chicagóba vezető út hosszú, még Doyle is igyekszik folyamatosan borsot törni az orra alá. Ezen összefoglaló alapján az "Agyamra mész!"-t egy road movie jellegű vígjátékként jellemezhetnénk, amely bizonyos mértékben felvérteződött a közelgő ünnep szellemével is, ám ezen kategorizálás nem egészen helyénvaló, a film ugyanis nem csak erre van kihegyezve. A két ellentétes személyiségű és korosztályú karakter története nem csupán a számunkra viccesnek ható elemekről szól, hanem arról is, miként dől le lassacskán a kettejük közé húzott fal.

         Silvestri a nyolcvanas években robbant be a köztudatba, és eleinte főként a sci-fi, illetve akció/kalandfilmek terén tudott komolyabb elismeréseket kivívni magának, amit aztán a nyolcvanas évek végétől kezdve már a thrillerekkel, valamint a vígjátékokkal (mint "A vasmacska kölykei", a "Roger nyúl a pácban", az "Alkalom szüli az orvost", az "Örömapa" vagy a "Papa, én nő vagyok!") nyílt lehetősége tovább fényesíteni. Ezen széles mozgástér előnyt jelentett a szerző számára, mivel Faiman mozijának nem egy tipikus komédiamuzsikára volt szüksége, hanem arra, hogy (a filmhez hasonlóan) több oldalról közelítse meg Dutch és Doyle utazását. Ebből eredően különféle hangulatelemek és eltérő műfajok keverednek egymással, ami bizonyos szinten azt eredményezi, hogy első hallásra a főbb motívumok jelenléte mellett is inkább egy válogatásnak tűnik az album, sem mint egyetlen alkotás aláfestésének. Ez az első dolog, ami szembetűnik, a másik pedig az, hogy bár tele van élettel és remek, szívfacsaró dallamokkal, az "Agyamra mész!" zenéje számos olyan muzsikából táplálkozik, melyek lényegesen ismertebbek ennél, így elsőre könnyedén elmehetünk mellette úgy, mint egy eredetiséget magában nem hordozó rutinmunka. S ezen meghatározásomban tulajdonképpen minden benne van, amivel jellemezni tudnám e score-t, ugyanakkor egy olyan muzsikává érett a szememben, melyet bár nem tudok különösebben piedesztálra emelni, időnként mégis jólesik újra meg újra végigpörgetni a lejátszóban.

         Az album a jazzes, swinges elemekkel nyit a "Main Title" és a "Party" tételek révén, a későbbiek során pedig a "Be Pathetic" című trackben köszön vissza hasonló hangulat, melyek leginkább a "Roger nyúl a pácban" aláfestésével rokonítható, nem mellesleg pedig tökéletesen helytállnának egy nívósabb lokál háttérzenéjeként is - írom mindezt úgy, hogy az első hallgatáskor módszeresen átlépdeltem ezen tételeket, és időbe tellett, mire megszoktam őket. A könnyedebb hallgatnivalók sorát gyarapítja többek között az általam leginkább kedvelt "Fireworks", illetve annak variációja, a "Fireworks (alternate)", amelyek a cirkuszi mutatványosok zenei kíséretéhez hasonlítanak, így inkább a porondon parádézó nagycipős, piros orrú, csetlő-botló alakokat idézik meg a képsoroktól elkülönülve, mintsem a hozzá tartozó jelenetet. Ezen tételt azonban Silvestrinek végül a direktor utasítására módosítania kellett, így jelen formájában nem került bele a filmbe.
         A score-ban az iméntiek mellett fontos szerep hárult a drámai zenékre is, melyek egyik pillanatról a másikra, éles váltással veszik el a könnyed, laza hangulatot és a lehetőséget arra, hogy e muzsikát a vígjátéki aláfestések kategóriába egyértelműen besorolhassuk. Dutch a folyamatos bosszúságok mellett kezdi látni, hogy milyen ember is valójában Doyle, hogyan viszonyul az őt körülvevő, nem éppen idillikus családi háttérhez - elvált szülők, új apajelölt, és az ebből adódó kacifántos családmodell -, s mindez milyen terhet jelent számára. Hibátlanul adja vissza a kölyök belső vívódását Silvestri, aki elsősorban a zongora és a vonósok bevonásával oldotta meg az érzések kifejezését - ahogyan azt például évekkel később a "Számkivetett" esetében is tette. Ennek érdekében Doyle külön témát is kapott, mely a "Doyle Abandoned"-ben, illetve a "For the Record"-ban csendül fel teljes valójában, s ezen törékeny dallamsor szolgáltat alapot két zseniális tételnek, a "The Shelter"-nek (amely a csilingelések és a kórus révén ünnepi hangulatot is sugall), valamint a "Home / Foyer / I'm Staying"-nek.

         Bármennyire is kellemes és színes muzsikának tartom az albumot, belátom, hogy alig több egy rutinmunkánál, amiből ráadásul Alan Silvestri számos korábbi alkotáshoz (az eddig említetteken túl még a "Vissza a jövőbé"-hez, valamint a kórus helyenkénti énekstílusa okán "A mélység titká"-hoz) szerzett kompozíciója érződik ki. Ugyanakkor ennek a meglehetősen igénytelenül sikerült körítéssel büszkélkedő kiadványnak olyan varázsa van, ami révén szépen lassan megragadt bennem, és amellett, hogy egy erős közepes besorolásnál többet nem érdemel, mégis mindig képes valami pluszt adni számomra.


    Kulics László
    2012.08.08.




    Tracklista:

      1. Main Title (1:53)
      2. Party (5:40)
      3. Brandenburg Concerto (2:08)
      4. Trouble on the Home Front (1:08)
      5. Campus Choir (alternate) (1:16)
      6. Dad! (0:18)
      7. Fireworks (3:05)
      8. Doyle Abandoned (2:16)
      9. Doyle Steals / Doyle's Alive (2:02)
    10. Knockout Punch (2:04)
    11. Be Pathetic (1:38)
    12. For the Record (3:20)
    13. I Could Sue You for This (2:44)
    14. Elegant Dining (1:42)
    15. The Shelter (4:42)
    16. Home / Foyer / I'm Staying (3:34)
    17. Campus Choir (2nd alternate) (1:18)
    18. Fireworks (alternate) (0:47)
    19. Foyer (alternate) (1:23)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Back to the Future

    What Lies Beneath

    The Wild

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam