FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Drive Angry (Michael Wandmacher)    DRIVE ANGRY   (2011)
       Féktelen harag


      

       zene: Michael Wandmacher
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 60:01





         Az elmúlt években gyakran felmerült bennem, hogy kiknek is készít filmet Hollywood. A különböző franchise-okat, rebootokat, feldolgozásokat még megértem (ha egyetérteni nem is tudok velük), és egy-két merészebb ötlet is utat törhet magának a stúdiórendszer berkein belül, de az egyértelműen B és ZS kategóriás filmek nagyvásznon történő megidézése előtt értetlenül állok. Ezek ugyanis nem szólnak másnak, mint az elvetemült filmrajongóknak, és éppen ezért nagyon ritkán sülnek el jól, maximum akkor, ha egy bizonyos Quentin Tarantino csodás műfaji egyvelegben olvasztja őket össze. Az említett exvideotékás országos cimborája, Robert Rodriguez Grindhouse mozija, valamint két Machete-filmje a maga nemében persze felvállaltan elborult szórakozás (szemben mondjuk az Asylum-termékekkel), ahogy nemrég a zseniális The Guest is remekül megidézte a műfajt, de ezek a zsáner elvakult rajongóin kívül nem sok mindenkit izgatnak. Viszont legalább kialakul egyfajta kultstátusz körülöttük, aminek hála képesek huzamosabb ideig fennmaradni az emlékezetben.
         A Féktelen harag viszont abszolút nem illik ebbe a társaságba. Egyértelműen B-filmnek készült, de nem elég szórakoztató vagy önironikus ahhoz, hogy egy kicsit is a bűnös élvezet kategóriába lehetne sorolni. Pedig a történet adná magát, miszerint Milton (Nicolas Cage) megszökik a pokolból, hogy megmentse a lányát egy gyilkos szektától, akik fel akarják áldozni, hogy ezzel idézzék elő a Sátán eljövetelét. A férfinak a segítségére van egy csinos pincérnő is (Amber Heard), miközben a Sátán egyik szolgája, a könyvelő (William Fichtner) is a nyomában lohol, hogy visszavigye a pokolba.
         Ha a sztori így leírva kellően elborultnak is hat, a film gyakorlatilag az első húsz perc után kifúj és nem is talál vissza. A szebb napokat megélt Nicolas Cage ismét faarccal döngöli földbe színészi munkásságát, és szemmel láthatóan most is olyan alacsony volt a büdzsé, hogy a fodrászon spóroltak, míg Amber Heard egyértelműen a biodíszlet szerepét tölti be. Egyedül William Fichtner játéka az, ami igazán szórakoztató, ismét igazolva azt a tényt, hogy egy remek karakterszínész, aki ha a filmet megmenteni nem is tudja, de képes kitűnni belőle.

         Legalább a készítők következetesek voltak, ami a zeneszerző-választást illeti, és egy igazi B-filmes veteránt, Michael Wandmachert kérték fel a score megírására. Wandmacher a filmzenei pályáját a Jackie Chan nevével fémjelzett Istenek fegyverzete angol verziójával kezdte (ugyanis az ázsiai filmek, sorozatok hazájukon kívül gyakran kapnak külön, az adott piac ízlésvilágának jobban megfelelő zenét), még 1986-ban, de több mint tíz évet kellett várnia, mire az 1992-es Sárkányikreknek - szintén Channel a főszerep(ek)ben - elkészíthette az angol átiratát. Persze Chan hazájában forgatott mozijainak a zenei újrahangolása mellett olyan "klasszikusok" aláfestéséről is gondoskodott, mint a Cry Wolf - Kiálts farkast! és A gyilkos emelet, de a hazai moziközönség is találkozhatott a nevével néhány felélesztett és plusz dimenzióval támogatott horror stáblistáján, mint például A Megtorló: Háborús övezet, a Véres Valentin vagy a Piranha 3D. Ezekből is kitűnik, hogy a szerzőt nem feltétlenül a minél komplexebb zeneiség okán hívták ezekhez a filmekhez.
         A Féktelen harag kapcsán is elmondható, hogy egy egyórás metalalbum az egész, amely a film alatt hellyel-közzel meg is állja a helyét, de a képektől elkülönítve, ha nem is idegtépő, de unalmas. Ezt némileg a műfaji jellegzetességnek és az ebből fakadó repetitív megoldásoknak tudom be, ugyanis a szerző minden mozgalmas jelenetnél szólt a helyi rockbandának, hogy püföljék a dobot és nyúzzák a basszusgitárt. Ez egyszer-kétszer még kifejezetten szórakoztató is tud lenni, mint például a "Revolutions Per Minute" valóban élvezetes kavalkádjában, ugyanakkor az egész albumból hiányzik az egyéniség, ami pedig található benne - ám ez így is a zérus felé konvergál - azt úgy hívják, hogy Hans Zimmer.
         A modern akciózenék pápájának két munkája is felidéződik. A Cage alakította főszereplő motívuma ("Milton") ugyanis kísértetiesen emlékeztet Zimmernek a Mission: Impossible 2.-höz szerzett művéből a Dougray Scott alakította Ambrose vezérdallamára. Azonban a legszembetűnőbb másolást Wandmacher a "Mass vs. Acceleration"-ben követi el, amely az egy évvel korábbi Eredet "Mombasa" című tételének rockos átirata. És jelen esetben nem arról van szó, hogy emlékeztet Zimmer adrenalinpumpáló trackjére, hanem egy az egyben ugyanaz, csupán rockosra hangszerelve. Ráadásul az átlagosan alig egy-két perces tételek rendkívül csapongóak. Ha pár pillanatra felcsendül egy sötéten kántáló férfikórus ("The Iron Godkiller", "The Bridge"), annak gyorsan átveszi a helyét a lélektelen ambient hangzás, vagy az elengedhetetlen basszusgitár és a dobok. Utóbbira akad azért kellemesebb példa is, legalábbis az összképet tekintve. A "The Good Little Followers"-ben a szerző legalább képes arra, hogy az említett hangszereket arra a bő másfél percre egyensúlyba hozza, a nyitó track "Full Frontal Shotgun" is még bizakodásra ad okot, ráadásul a könyvelő motívuma ("The Accountant") remekül kifejezi a karakter higgadtságát és ráérősségét.

         Wandmacher szerzeménye eme kevés pozitívum ellenére is rendkívül széttöredezett a hirtelen, egy-egy tracken belüli éles váltások, vagy pedig a több szerzeményen át tartó monoton hangzás okán. Ezért is állok némileg értetlenül azon kevés külföldi kritika előtt, amelyek többnyire pozitívan nyilatkoznak a műről, jótékonyan szemet hunyva az Eredet-másolat felett, és aminek az az egyetlen érdemi pozitívuma, hogy valamivel jobb, mint az a celluloidtemető, mint amihez készült.


    Pavlics Tamás
    2015.07.02.




    Tracklista:

      1. Full Frontal Shotgun (1:24)
      2. Milton (2:02)
      3. The Accountant (2:20)
      4. Palomar Motel (1:19)
      5. The Iron Godkiller (1:27)
      6. Burning Memories (2:03)
      7. Checking Out the Hard Way (1:56)
      8. Piper Rides Shotgun (1:37)
      9. The Bridge (3:09)
    10. Good Little Follower (1:39)
    11. Let's Go for a Ride (2:00)
    12. Eyes Wide (1:01)
    13. Revolutions Per Minute (2:47)
    14. I Never Get Curious (1:43)
    15. A Door That Can't Be Closed (1:04)
    16. Road Raging (1:50)
    17. Webster (1:06)
    18. Milton's Backstory (1:26)
    19. All You See (2:14)
    20. Mass vs. Acceleration (2:14)
    21. Chevelle (1:13)
    22. Walking Contradiction (1:18)
    23. Roadblock (2:02)
    24. G-Man (1:20)
    25. Redline (2:40)
    26. Say Thank You Or She Dies (4:57)
    27. Not of This Earth (4:31)
    28. Grandaddy (3:46)
    29. I'll Have That Beer (1:38)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Inception

    Iron Man

    Mission: Impossible 2

    Shoot 'Em Up

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam