FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Drive (Cliff Martinez)    DRIVE   (2011)
       Drive - Gázt!


      

       zene: Cliff Martinez
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 60:16





         Hősünk, a név nélküli sofőr (Ryan Gosling), nappal különböző filmek autós kaszkadőrmutatványait hajtja végre, és az ezekhez szükséges járműveket bütyköli, míg éjszakánként alvilági fuvarokat vállal, ahol rablások elkövetőinek segít meglépni a rájuk tapadó zsaruk elől. Egy napon összefut a szomszéd lakásban élő fiatal nővel (Carey Mulligan) és kisfiával, ami után egy udvarias segítségnyújtásból valami komolyabb kezdene szövődni közöttük - azonban Irene férje, Standard (Oscar Isaac) rövidesen kikerül a börtönből. Miután a férfit tartozásai miatt verőemberek veszik kezelésbe, és a számla kiegyenlítésének elmaradása esetén következő lépésként már a feleség és a kisfiú jönne a sorban, a sofőr kénytelen felajánlani szolgálatait. A volán mögé ülve segít Standardnek, hogy egy zálogház kirablása után villámgyorsan eltűnhessen, ám az akció végül nem a terveknek megfelelően alakul...

         Az ínyencek körében ismert "Pusher - Elátkozott város"-trilógiát, a "Bronson"-t és a "Valhalla Rising"-ot követően a dán Nicolas Winding Refn rendező elkészítette legjobb munkáját: "Drive - Gázt!" című mozija a biztos kézzel megalkotott stílus iskolapéldája. A ráérős tempó, a sűrű atmoszféra és a jelentős számúnak nem nevezhető párbeszéd szokatlan megoldásokkal (egyoldalú küzdelem a tengerparton, az árnyékok mozgásával közvetített tusa) keveredve az év egyik legegyénibb mozgóképét eredményezte.
         A régi korok többnyire hallgatag ikonjait, Charles Bronsont, Clint Eastwoodot idéző főhős végre nem azok közül a jófiúk közül kerül ki, akik a majdnem lezuhanó ellenfelüknek is segítő kezet nyújtanak, hanem azok közül, akik a szeretteik életét fenyegetők ellen semmilyen eszköz bevetésétől nem riadnak vissza. E szerep arra a Ryan Goslingra talált rá, aki szerencsétlen esetben sorra játszhatta volna a tenyérbemászó képű nyikhajokat, mint a "Kísérleti gyilkosság"-ban, ehelyett okos karrierépítgetéssel bukkan fel hol thrillerekben ("Stay - Maradj!"), hol vígjátékban ("Őrült, dilis, szerelem") vagy drámában ("Fél Nelson"). Mivel a "Drive"-ban a főszerep ellenére is csupán néhány mondat jut számára, minimális eszköztárat volt kénytelen bevetni a sikerhez. Ám mindent pótol mimikája: amikor a dühtől eltorzult arccal üt valakit, amikor a halállal szembesül, amikor keményfiúként félszegen mosolyog a lány előtt, és bizonytalan a következő lépésben, akkor a tekintete többet mond bármiféle hosszas monológnál.
         Persze nem lehet eleget méltatni a mellékszereplőket sem: a törékeny és bűbájos Carey Mulligan szinte arra született, hogy önfeláldozó hősök siessenek segítségére; Oscar Isaac mint a rovott múltú férj kellően ellentmondásos; a főnök és afféle cimbora, Bryan Cranston erőteljesen van jelen; Ron Perlman a tőle elvárt szintet hozza; a legbátrabb dolog pedig Albert Brooks felkérése volt a rosszfiúk vezetőjének, hiszen eddig vígjátékok főszereplőjeként és/vagy rendezőjeként volt ismert, ám játékával meghálálta a bizalmat. És ide kívánkozik egy másik főszereplő, a zene megemlítése is, hiszen nagyon fontos szerepe lett abban, hogy filmünk ennyire egységesen maga mellé állított minden kritikust.

         A szokásokkal ellentétben ezúttal viszonylag ismeretlen előadók felvételeiből áll össze a betétdalrészleg, ami azért pozitívum, mert végre nem elkoptatott vagy egynyári slágerek integetnek kétségbeesve a figyelmünkre áhítozva. Ezen elektronikus, a nyolcvanas évek légkörét idéző számok szervesen illeszkednek a képbe mind stílus, mind szöveg tekintetében, méghozzá olyannyira, hogy több esetben is eszembe jutott Michael Mann és sorozata, a "Miami Vice". A sötétséget megtörő fényekkel szinte együtt lélegző éjszakai város képei alá remekül passzol Kavinsky és Lovefoxxx, a brazil CSS énekesnőjének Daft Punk-os darabja (az analógia nem véletlen: Guy-Manuel de Homem-Christo, az egyik DP-tag a producer), a dobgéphangzásával a nyolcvanas éveket leginkább megidéző Desire-felvétel, a szintipop alapra kellemes női énekhangot pakoló College-szám (amely szorosan a történet részévé is válik), valamint a The Chromatics - a score nyitányának is beillő - lüktető, kraftwerkes minimál elektrója. Egy szeletke lóg csak ki a képből, azonban ennek is megvan az oka: Riz Ortolani "Oh My Love"-ja, mely az "Addio Zio Tom - Búcsúzás Tamás bátyától" soundtrackjéről lett átemelve, és régi korok romantikáját idézi meg.

         Nagy örömömre szolgál, hogy a jelek szerint mégsem kallódik el Cliff Martinez, Hollywood egyik legegyénibb, legbeazonosíthatóbb stílusával rendelkező komponistája, aki a "Solaris"-szal lett egyik kedvencem. A Red Hot Chili Peppers korai albumain doboló, majd filmzenei karrierjét Steven Soderbergh "Szex, hazugság, video" című független filmjével beindító szerző néhány éve kétségkívül megindult a mozikat nagy ívben elkerülő, például Michael Madsen, netán Tom Berenger főszereplésével készült produkciók irányába. Ám idén a "Drive" mellett már a viszonylag szép sikert elérő "Az igazság ára" és a Soderbergh fémjelezte "Fertőzés" zeneszerzőjeként is felbukkant, így talán még egyenesbe kerül karrierje.
         Martinez stílusa az ambient, ami eleve kizárja azt, hogy szélesebb rétegek rajongjanak művészetéért, ám a legérdekesebb, hogy még számára sem minden esetben érthető, hogy valaki miért is hallgatja meg egy adott mozi score-ját önmagában is. Egy interjújában arról beszél, hogy ilyenkor nem is érti, miért hibáztatják a komponistát, ha egyszer a képek alá illik a bírálat tárgya, míg a jelenetek nélkül szerinte szinte csupasszá, akár érdektelenné is válhat. És ezzel el is érkeztünk oda, hogy levezessem, miért is érdemel nyolc pontot a zeneszerző munkája, miközben tudom, hogy gyakorlatilag minden filmzenével foglalkozó oldal dobálni fogja rá az egy, maximum két pontot.

         Elsőre azt hinné az ember, hogy Martinez alig kászálódik ki a számítógép mögül, hogy a számos score-jában jelen lévő különleges hangzást elérje, és egészen mostanáig én is javarészt szoftverekkel előállított hangokra tippeltem, leszámítva a védjegyévé vált steel drumot, amit a "Solaris"-ban is sokszor hallunk. Ám valójában olyan különleges instrumentumokat használ, melyek nem mindennapiságuk révén valahogy elkerülték a szélesebb közönség figyelmét. Legkedveltebb hangszere a furcsa külsejű baschet cristal, mely az üvegharmonika, az orgona, a vibrafon és némileg a theremin ötvözete, hangját óriási tölcsérek közvetítik, megszólaltatásához pedig nélkülözhetetlen kellék egy tálka víz, amelyben az előadó megnedvesíti az ujjait. Ezt természetesen a "Drive"-nál is bevetette, szinte minden pillanatában jelen van: amikor nyugodt és légies, misztikus, szélfúvásszerű effekttel gazdagított, szomorkás zenei szőnyeget hallunk (például: "I Drive", "He Had a Good Time", "They Broke His Pelvis", "Wrong Floor"), akkor biztosak lehetünk benne, hogy a baschet cristal a tettes. Egy másik hangulatteremtő eszköz pedig a szélcsengő, amely manipulálva, többnyire felismerhetetlenre lassítva van jelen a műben.
         Ez a sötéten szép stílus uralja a filmbeli jelenetek többségét, a nagy hallgatásokat, a komor vezetéseket. Néhol viszont akciódússá válik a cselekmény, ekkor már a számítógépé és az azzal módosított vagy kiegészített hangoké lesz a terep: Martinez másik kedvenc eszköze, a gyönyörűen szóló steel drum durvává tett hangjával nyit az "After the Chase", a "Skull Crushing"-ból a kellemesen horrorisztikus alap emelhető ki, míg a lazulós, chill-outos résszel is rendelkező "Hammer" jellegzetes pontján elektromos vijjogás jelzi az irányváltást. Az instrumentális zenei anyagot a "Bride of Deluxe" zárja, ami az eddig hallottakhoz képest szinte popos köntösbe lett öltöztetve, és mintha Jean Michel Jarre-t idézné a kísérletezős korszakából.

         A score nagy erénye, hogy hiába csendesebb, mint a szintén kiváló betétdalok, mégsem érzünk durva váltást, mikor a dicséretes módon az album elejére szerkesztett felvételek véget érnek. Ez annak is köszönhető, hogy a komponista nemcsak a saját munkájával törődött, hanem arra is gondot fordított, hogy annak egyfajta szellős kapcsolata is legyen a betétdalokkal (érdekesség, hogy a szerző előtt bevallottan a Kraftwerk és a Tangerine Dream lebegett mintaként). Ahogy a korábbi, az ambientet előnyben részesítő filmzenék esetében lenni szokott, főleg az ilyesmik rajongóinak ajánlható Cliff Martinez szerzeménye, más vélhetőleg nem jutna a végére. Azonban a szerző ezúttal olyan atmoszférát teremtett, ami nélkül a mozi nem lett volna teljes, ezért jelentős az esélye annak, hogy a film népszerűsége okán jóval többen figyelnek fel rá, mint bármely korábbi, hasonló jellegű score-ra. Az ambient méltó helyére került.


    Bíró Zsolt
    2011.09.18.




    Tracklista:

      1. Nightcall - Kavinsky & Lovefoxxx (4:19)
      2. Under Your Spell - Desire (3:52)
      3. A Real Hero - College feat. Electric Youth (4:27)
      4. Oh My Love - Riz Ortolani feat. Katyna Ranieri (2:50)
      5. Tick of the Clock - The Chromatics (4:48)
      6. Rubber Head (3:08)
      7. I Drive (2:03)
      8. He Had a Good Time (1:37)
      9. They Broke His Pelvis (1:58)
    10. Kick Your Teeth (2:40)
    11. Where’s The Deluxe Version? (5:32)
    12. See You in Four (2:37)
    13. After The Chase (5:25)
    14. Hammer (4:44)
    15. Wrong Floor (1:31)
    16. Skull Crushing (5:57)
    17. My Name on a Car (2:18)
    18. On The Beach (6:35)
    19. Bride of Deluxe (3:57)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Crash

    The Jacket

    Stay

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam