FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Drive (Cliff Martinez)    DRIVE   (2011)
       Drive - Gázt!


      

       zene: Cliff Martinez
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 60:16





         Hősünk, a név nélküli sofőr (Ryan Gosling), nappal különböző filmek autós kaszkadőrmutatványait hajtja végre, és az ezekhez szükséges járműveket bütyköli, míg éjszakánként alvilági fuvarokat vállal, ahol rablások elkövetőinek segít meglépni a rájuk tapadó zsaruk elől. Egy napon összefut a szomszéd lakásban élő fiatal nővel (Carey Mulligan) és kisfiával, ami után egy udvarias segítségnyújtásból valami komolyabb kezdene szövődni közöttük - azonban Irene férje, Standard (Oscar Isaac) rövidesen kikerül a börtönből. Miután a férfit tartozásai miatt verőemberek veszik kezelésbe, és a számla kiegyenlítésének elmaradása esetén következő lépésként már a feleség és a kisfiú jönne a sorban, a sofőr kénytelen felajánlani szolgálatait. A volán mögé ülve segít Standardnek, hogy egy zálogház kirablása után villámgyorsan eltűnhessen, ám az akció végül nem a terveknek megfelelően alakul...

         Az ínyencek körében ismert "Pusher - Elátkozott város"-trilógiát, a "Bronson"-t és a "Valhalla Rising"-ot követően a dán Nicolas Winding Refn rendező elkészítette legjobb munkáját: "Drive - Gázt!" című mozija a biztos kézzel megalkotott stílus iskolapéldája. A ráérős tempó, a sűrű atmoszféra és a jelentős számúnak nem nevezhető párbeszéd szokatlan megoldásokkal (egyoldalú küzdelem a tengerparton, az árnyékok mozgásával közvetített tusa) keveredve az év egyik legegyénibb mozgóképét eredményezte.
         A régi korok többnyire hallgatag ikonjait, Charles Bronsont, Clint Eastwoodot idéző főhős végre nem azok közül a jófiúk közül kerül ki, akik a majdnem lezuhanó ellenfelüknek is segítő kezet nyújtanak, hanem azok közül, akik a szeretteik életét fenyegetők ellen semmilyen eszköz bevetésétől nem riadnak vissza. E szerep arra a Ryan Goslingra talált rá, aki szerencsétlen esetben sorra játszhatta volna a tenyérbemászó képű nyikhajokat, mint a "Kísérleti gyilkosság"-ban, ehelyett okos karrierépítgetéssel bukkan fel hol thrillerekben ("Stay - Maradj!"), hol vígjátékban ("Őrült, dilis, szerelem") vagy drámában ("Fél Nelson"). Mivel a "Drive"-ban a főszerep ellenére is csupán néhány mondat jut számára, minimális eszköztárat volt kénytelen bevetni a sikerhez. Ám mindent pótol mimikája: amikor a dühtől eltorzult arccal üt valakit, amikor a halállal szembesül, amikor keményfiúként félszegen mosolyog a lány előtt, és bizonytalan a következő lépésben, akkor a tekintete többet mond bármiféle hosszas monológnál.
         Persze nem lehet eleget méltatni a mellékszereplőket sem: a törékeny és bűbájos Carey Mulligan szinte arra született, hogy önfeláldozó hősök siessenek segítségére; Oscar Isaac mint a rovott múltú férj kellően ellentmondásos; a főnök és afféle cimbora, Bryan Cranston erőteljesen van jelen; Ron Perlman a tőle elvárt szintet hozza; a legbátrabb dolog pedig Albert Brooks felkérése volt a rosszfiúk vezetőjének, hiszen eddig vígjátékok főszereplőjeként és/vagy rendezőjeként volt ismert, ám játékával meghálálta a bizalmat. És ide kívánkozik egy másik főszereplő, a zene megemlítése is, hiszen nagyon fontos szerepe lett abban, hogy filmünk ennyire egységesen maga mellé állított minden kritikust.

         A szokásokkal ellentétben ezúttal viszonylag ismeretlen előadók felvételeiből áll össze a betétdalrészleg, ami azért pozitívum, mert végre nem elkoptatott vagy egynyári slágerek integetnek kétségbeesve a figyelmünkre áhítozva. Ezen elektronikus, a nyolcvanas évek légkörét idéző számok szervesen illeszkednek a képbe mind stílus, mind szöveg tekintetében, méghozzá olyannyira, hogy több esetben is eszembe jutott Michael Mann és sorozata, a "Miami Vice". A sötétséget megtörő fényekkel szinte együtt lélegző éjszakai város képei alá remekül passzol Kavinsky és Lovefoxxx, a brazil CSS énekesnőjének Daft Punk-os darabja (az analógia nem véletlen: Guy-Manuel de Homem-Christo, az egyik DP-tag a producer), a dobgéphangzásával a nyolcvanas éveket leginkább megidéző Desire-felvétel, a szintipop alapra kellemes női énekhangot pakoló College-szám (amely szorosan a történet részévé is válik), valamint a The Chromatics - a score nyitányának is beillő - lüktető, kraftwerkes minimál elektrója. Egy szeletke lóg csak ki a képből, azonban ennek is megvan az oka: Riz Ortolani "Oh My Love"-ja, mely az "Addio Zio Tom - Búcsúzás Tamás bátyától" soundtrackjéről lett átemelve, és régi korok romantikáját idézi meg.

         Nagy örömömre szolgál, hogy a jelek szerint mégsem kallódik el Cliff Martinez, Hollywood egyik legegyénibb, legbeazonosíthatóbb stílusával rendelkező komponistája, aki a "Solaris"-szal lett egyik kedvencem. A Red Hot Chili Peppers korai albumain doboló, majd filmzenei karrierjét Steven Soderbergh "Szex, hazugság, video" című független filmjével beindító szerző néhány éve kétségkívül megindult a mozikat nagy ívben elkerülő, például Michael Madsen, netán Tom Berenger főszereplésével készült produkciók irányába. Ám idén a "Drive" mellett már a viszonylag szép sikert elérő "Az igazság ára" és a Soderbergh fémjelezte "Fertőzés" zeneszerzőjeként is felbukkant, így talán még egyenesbe kerül karrierje.
         Martinez stílusa az ambient, ami eleve kizárja azt, hogy szélesebb rétegek rajongjanak művészetéért, ám a legérdekesebb, hogy még számára sem minden esetben érthető, hogy valaki miért is hallgatja meg egy adott mozi score-ját önmagában is. Egy interjújában arról beszél, hogy ilyenkor nem is érti, miért hibáztatják a komponistát, ha egyszer a képek alá illik a bírálat tárgya, míg a jelenetek nélkül szerinte szinte csupasszá, akár érdektelenné is válhat. És ezzel el is érkeztünk oda, hogy levezessem, miért is érdemel nyolc pontot a zeneszerző munkája, miközben tudom, hogy gyakorlatilag minden filmzenével foglalkozó oldal dobálni fogja rá az egy, maximum két pontot.

         Elsőre azt hinné az ember, hogy Martinez alig kászálódik ki a számítógép mögül, hogy a számos score-jában jelen lévő különleges hangzást elérje, és egészen mostanáig én is javarészt szoftverekkel előállított hangokra tippeltem, leszámítva a védjegyévé vált steel drumot, amit a "Solaris"-ban is sokszor hallunk. Ám valójában olyan különleges instrumentumokat használ, melyek nem mindennapiságuk révén valahogy elkerülték a szélesebb közönség figyelmét. Legkedveltebb hangszere a furcsa külsejű baschet cristal, mely az üvegharmonika, az orgona, a vibrafon és némileg a theremin ötvözete, hangját óriási tölcsérek közvetítik, megszólaltatásához pedig nélkülözhetetlen kellék egy tálka víz, amelyben az előadó megnedvesíti az ujjait. Ezt természetesen a "Drive"-nál is bevetette, szinte minden pillanatában jelen van: amikor nyugodt és légies, misztikus, szélfúvásszerű effekttel gazdagított, szomorkás zenei szőnyeget hallunk (például: "I Drive", "He Had a Good Time", "They Broke His Pelvis", "Wrong Floor"), akkor biztosak lehetünk benne, hogy a baschet cristal a tettes. Egy másik hangulatteremtő eszköz pedig a szélcsengő, amely manipulálva, többnyire felismerhetetlenre lassítva van jelen a műben.
         Ez a sötéten szép stílus uralja a filmbeli jelenetek többségét, a nagy hallgatásokat, a komor vezetéseket. Néhol viszont akciódússá válik a cselekmény, ekkor már a számítógépé és az azzal módosított vagy kiegészített hangoké lesz a terep: Martinez másik kedvenc eszköze, a gyönyörűen szóló steel drum durvává tett hangjával nyit az "After the Chase", a "Skull Crushing"-ból a kellemesen horrorisztikus alap emelhető ki, míg a lazulós, chill-outos résszel is rendelkező "Hammer" jellegzetes pontján elektromos vijjogás jelzi az irányváltást. Az instrumentális zenei anyagot a "Bride of Deluxe" zárja, ami az eddig hallottakhoz képest szinte popos köntösbe lett öltöztetve, és mintha Jean Michel Jarre-t idézné a kísérletezős korszakából.

         A score nagy erénye, hogy hiába csendesebb, mint a szintén kiváló betétdalok, mégsem érzünk durva váltást, mikor a dicséretes módon az album elejére szerkesztett felvételek véget érnek. Ez annak is köszönhető, hogy a komponista nemcsak a saját munkájával törődött, hanem arra is gondot fordított, hogy annak egyfajta szellős kapcsolata is legyen a betétdalokkal (érdekesség, hogy a szerző előtt bevallottan a Kraftwerk és a Tangerine Dream lebegett mintaként). Ahogy a korábbi, az ambientet előnyben részesítő filmzenék esetében lenni szokott, főleg az ilyesmik rajongóinak ajánlható Cliff Martinez szerzeménye, más vélhetőleg nem jutna a végére. Azonban a szerző ezúttal olyan atmoszférát teremtett, ami nélkül a mozi nem lett volna teljes, ezért jelentős az esélye annak, hogy a film népszerűsége okán jóval többen figyelnek fel rá, mint bármely korábbi, hasonló jellegű score-ra. Az ambient méltó helyére került.


    Bíró Zsolt
    2011.09.18.




    Tracklista:

      1. Nightcall - Kavinsky & Lovefoxxx (4:19)
      2. Under Your Spell - Desire (3:52)
      3. A Real Hero - College feat. Electric Youth (4:27)
      4. Oh My Love - Riz Ortolani feat. Katyna Ranieri (2:50)
      5. Tick of the Clock - The Chromatics (4:48)
      6. Rubber Head (3:08)
      7. I Drive (2:03)
      8. He Had a Good Time (1:37)
      9. They Broke His Pelvis (1:58)
    10. Kick Your Teeth (2:40)
    11. Where’s The Deluxe Version? (5:32)
    12. See You in Four (2:37)
    13. After The Chase (5:25)
    14. Hammer (4:44)
    15. Wrong Floor (1:31)
    16. Skull Crushing (5:57)
    17. My Name on a Car (2:18)
    18. On The Beach (6:35)
    19. Bride of Deluxe (3:57)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Crash

    The Jacket

    Stay

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam