FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Dreamcatcher (James Newton Howard)    DREAMCATCHER   (2003)
       Álomcsapda


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 39:43




         Fölösleges lenne arról írnom, milyen csalódást jelentett számomra a Stephen King utóbbi munkáinak egyik gyöngyszeméből vászonra vitt film. Számos hivatásos kritikus ért egyet abban, hogy a nagy és tekintélyes múltra visszatekintő nevek, valamint a bemutatót megelőző marketing ellenére, a briliáns történettel nem sikerült Lawrence Kasdan rendezőnek és William Goldman forgatókönyvírónak megbirkóznia (pedig még magát a szerzőt is sikerült rávenni, hogy csak szuperlatívuszokban nyilatkozzon az adaptációról). A gyenge és erőtlen átirat ráadásul lényeges pontjaiban tér el az eredeti műtől, így a közönség hamar eltemette a több mint két órás filmet. Bár a szereposztás első pillantásra tökéletes: a négy elválaszthatatlan barátot alakító, többnyire ismeretlen színész remekül helyt áll a filmben, nem beszélve a hajdanán New Kids On The Block-os Donnie Wahlberg zseniális játékáról. Az első vonalat képviselő Morgan Freeman és Tom Sizemore viszont még szolid árnyéka sem önmagának, két igen fontos történetbeli figura vész el az általuk prezentált, gyengére írt szerepek megformálásától.
         A történet négy teljesen átlagos kisvárosi fiú barátságára épül, akik sráckorukban megmentenek egy különös, látszólag fogyatékos kisfiút. Az ő személyén keresztül egy titokzatos, megmagyarázhatatlan erő birtokosaivá válnak, s kapcsolatuk már-már természetfelettivé erősödik. Az élet később elsodorja egymástól őket, felnőnek, s barátságuk leszűkül évente egy hétvégi összejövetelre, távol a város zajától, a természet lágy ölén, szolid vadászatokkal és számtalan karton sörrel spékelve. Ám az évtizedes idill megszakadni látszik: a falusi boltból alkohollal feltöltött két barát a havas hegyi úton kishíjján elgázol egy, az út közepén csekély életfunkciókkal ücsörgő nőt; a házban maradt másik két férfi befogad egy nem hétköznapi hascsikarástól szenvedő vadászt; az erdőben élő állatok akadályt nem ismerve menekülnek északra; s mindeközben a hadsereg karantén alá vonja az egész erdőt-hegyet-völgyet. Megszületik a gonosz földönkívüli, aki az egyik pórul járt barát testébe költözve, annak lelkével és intelligenciájával viaskodva megpróbálja magát sokszorozni a Föld-nek elkeresztelt bolygón. Eljön hát az idő, hogy másik három társa újra visszatérjen rég elhanyagolt különös barátjához, s az ő, valamint az általa adományozott erő segítségével megpróbálják leküzdeni a gonoszt, ügyelve ezalatt, hogy a cseppet sem humánus elképzeléseket dédelgető tábornok és hadserege karmai közül is kimeneküljenek.

         A nagy lehetőségeket elpuskázó, mindemellett monumentális költségeket felemésztő "szuperprodukció" zenéjének megkomponálását korunk egyik legszínesebb zeneszerzője, James Newton Howard nyerte meg, aki pontosan a film színvonalához passzoló, közepes művet írt. A főként a Shyamalan-filmekhez alkotott hátborzongató és misztikus zenéi, zseniális zenekari megoldásai és egyedi harmóniái csak nyomvonalaiban vannak jelen a "Dreamcatcher"-ben. Igazi főtémát nem hordoz magában a 13 tételre bontott kompozíció, a helyenkénti pazar ötletek, melyek éreztetik Howard zsenialitását, elvésznek a bizonytalan felépítésben, a köztes elektronikus effektek, és a dallammentes zenekari kitörések között. Többször visszanyúl a "Signs" hordozta, jelenleg felülmúlhatatlannak tűnő dallamvilághoz, de csak gyenge másolat csupán. Csakúgy, mint a film, az album is egyes jelenetekre épül, nincs összhang és logikus egymásutániság. A nagyzenekari hatás alig érvényesül, hiába a több, mint száz főt számláló Hollywood Studio Symphony jelenléte.
         Az albumot indító "Main Title" halk, szinte teljesen elektronikus hangmintákból felépülő tétel egy egyszerű nyitótémával, ami aztán el is vész a későbbiekben. A csendet a második perctől felkavarja egy erősödő zenekari morajlás, lelki szemeink előtt lebeg a tipikus hollywoodi klisé: író neve, producer neve, és igen, nemsokára megláthatjuk, a vászon közepén, teljes sötétségben a RENDEZŐ nevét is... Hurrá. A csendes, atmoszférikus hangulatú, magas hangon csilingelő játékot néha megzavarja egy-egy mély tónusú bőgő néhány hangból álló dallama, de alapvetően egészen a harmadik tételig marad a béke és nyugalom. Ott is csak egy szimpla, klasszikus horrorfilm-zenékből már jól ismert hatásvadász csattanás ébreszt fel édes álmunkból, ami a zenébe szinte egyáltalán nem illik bele, lévén ezt semmiféle, feszültséget lassan fokozó motívumsor nem előzte meg, ráadásul a csattanást aztán folytatólagosan követi a halk, kitartott hegedűhang alá játszadozó szinti. Az első komolyabb zenei fordulat a katonai erők megjelenésekor elhangzó zene, ez az "Animal Exodus" második részében csendül fel, de az élmény itt sem tart sokáig, és tulajdonképpen zeneiségben sem hoz sok újdonságot. A vonósok lüktetnek, egyszerű, ismétlődő dallamot játszva, némi elektronikus ritmusalappal kísérve. Howard tehetségét csak a negyedik tételnél kezdi igazán lebegtetni, de minthogy az egész alig egy perc, hiába az aprólékosan felfokozott zenekari káosz, hiába a végén elhangzó dupla csattanás - az igazi vérfagyasztó hangulatba történő átszellemülés elmarad.
         Az ötödik "The Weasel" sem hagyja nyugodni a kedélyeket: az egyik legösszetettebb tétel, egyúttal az album kiemelkedő darabja. Apránként felfokozódik a félelemérzet, vészjósló, erőteljesen morgó vonósokat zavar meg a csattanás, majd rövid előkészítés után cirka 15 másodperc erejéig robban az igazi dinamikus zenekar. Nem hétköznapi ritmikába ültetett, lüktető őrület ez, főszerepben a dobok és az erre fantasztikusan megírt hegedűszólam. Igen fájó, hogy mindössze ennyit kaphattunk az élményből, még akkor is, ha rövid visszafogottságot követően aztán ismét szerepet kap a teljes zenekar. Megszólalnak a kürtök és harsonák, a Howardtól megszokott variásan ismétlődő dallamsor azonban ismét csekély ideig tart csupán. Egy erős zárást követően a zenekart felváltja a számítógépes dobalap, s hogy az összevisszaság és fejetlenség megmaradjon, egy cingár hangon hajlítgatott hegedűjáték után visszaáll a csend, végül egészen mélyről szép lassan felépítve a feszültséget, lezárja a tételt két félelmetes, nagyhatású akkorddal.
         Innentől az album folytatja a véletlenszerűen egymást követő motívumok sorát. A "The Debate" első része némi Alan Silvestri-s "Identity"-hangulatot idéz, a zeneiségre is inkább csak a halk, kitartott hangok jellemzőek, a tétel végén felerősödő harmóniák pedig a "The Sixth Sense"-re utalnak vissza. A "Henry Returns To The Cabin" ismét unalmas felütéssel nyit, de azt igazi zeneiséget csak a tétel második része fejezi ki. Ragyogóan felépített, pergő ritmusú, egymásnak válaszolgató szólamok adta játék, leginkább ez hasonlít komolyzenére. Az ötödik tétel végéről már ismert két akkorddal zárja a mozgalmas zenei részt, s hozzácsatol egy kis "Signs"-utánérzetet egy egyszerű dallamsorral. Az érzet marad a következő kétperces, "What Are You Up To?" című tételben is, erős szintis befolyásoltság alá komponált klasszikus háromhangú zenekari motívumokat ismételget, majd gyors horrorisztikus káosz-zenével zárul. A kilences "Henry Meets Owen" leginkább a "The Fugitive", valamint az "Outbreak" zenéire vezethető vissza. Az album legszebb tétele a tizes "1-800-Henry", ami dallamvilágában szintén "Signs"-jellegű, a szintiakkordokkal lezárt tétel pedig némiképp a "Primal Fear" hangulatát idézi fel. Owen hadnagy és Curtis tábornok csatáját egy pergő ritmikájú, a zenekart minden ízében megmozgató tétel kíséri, igazi monumentális párharc-zene, melynek végén visszatér a "The Weasel"-ben hallott motívumsor.
         Az utolsó előtti tétel is két részre bontható: míg az első másfél perc a szebb, és feszültségteremtő megoldásokat nélkülöző témái közé tartozik az albumnak, a második részre a visszatér a szintialap, és egy velőtrázó ijesztegetés után szépen visszaáll a rend még egy utolsó, visszafogottabb felívelés erejéig. Lényegében ezzel be is fejeződne az album, ha zárásként nem szerepelne az egyébként jócskán a film elején felcsendülő "Pete And Trish" című tétel. Ez némiképp megpróbálja keretbe foglalni a "Dreamcatcher" zenei összevisszaságát. A "Main Title"-ben szereplő motívumot egy picit visszahozza, s halk, lágyan rákomponált akkordok kíséretében még egy picit kiteljesíti. Mivel az album általában követi a filmbeli jeleneteket, így valószínűleg erre csak azért volt szükség, hogy ténylegesen ne tűnjön összecsapott masszának a mű.

         Az újhullámú horror-filmzenék ékes példája a "Dreamcatcher", amikor a szép számú zenekar és a szó szoros értelmébe vett "zene" önmagában kevés ahhoz, hogy igazán hátborzongató és félelmetes legyen (elég csak Jerry Goldsmith örökérvényű "Omen"-trilógiájára gondolni, ezt cáfolandó). Howard beleesett a trend csapdájába, de nem hagyta, hogy zenéje elvegyüljön a sima horrorzenék között. Számtalan elektronikus effekttel és hatásvadász elemmel vegyítette zenéjét, mi több, helyenként káprázatos zenei fogásokat alkalmazott. Mégis hiába, mert a filmhez hűen egy követhetetlen és kellemetlen összhatású munka született, és kár azért a rengeteg fantasztikus motívumért, amely teljesen elvész a számtalan buta és idegesítő, egyszerű horrorklisék által megkövetelt megoldások között.


    Tihanyi Attila
    2004.04.03.




    Tracklista:

      1. Main Title (2:46)
      2. Finding Rick (1:48)
      3. Animal Exodus (3:45)
      4. Becky Bleeds (1:15)
      5. The Weasel (5:44)
      6. The Debate (4:11)
      7. Henry Returns to the Cabin (4:22)
      8. What Are You Up To? (2:09)
      9. Henry Meets His Own (2:52)
    10. 1-800-Henry (2:08)
    11. Curtis and Own Battle (2:55)
    12. Duddits Warns Henry (3:27)
    13. Pete and Trish (2:15)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Darkness Falls

    Freddy vs. Jason

    Resident Evil: Apocalypse

    Species

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam